Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 12. szám

Esztergom, V. évfolyam. Csütörtök, 1883. február 8-án. T 12. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. egjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..................................... fél évre .......................................... n egyedévre ..................................... E gyes szám ára 7 kr. G Irt. — ••3 , 1 . 50 SZERKESZTŐSÉG: HIRDETÉSEK. Ffalz-haz első emelet hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. HIVATALOS HÍRDIOTKSIÍIC : MAGÁNmiMMOTlíSIíK \u-. KIADÓHIVATAL: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 00 „ megállapodás szerint lehető 1 égj Hiányosa liba n közültetnek. SzÉCHENI-TER <35., 200-.‘100-ig . 2 „ 25 „ 19 hová a hivatalos' s a magán hirdetések, a uyiltlérbe szánt köz­lemények, elölizete'si pénzek és reclamálások intézendők. Bélyegdíj 30 kr. NY1LTTKU sora 20 ur. Uralkodó eszmék. A jelon század egyik műszava, „mo­dern“ igy szeretjük elkeresztelni, tár­sadalmi és szellemi életünk haladását, ez tehát a nyilvánosság terén folyto­nosan hangoztatott korszakunk tulajdo­nát képező jelleg. A másik még elzár­kózva él, titokban rejtőzve végzi mun­kakörét, társulatokat alkot, — rninde- nik saját rendszerét, nézetét, gondola­tát tartja jónak ez az „orthodoxia“ szigorú ragaszkodás egy bizonyos elv­hez, ez leginkább a szellemi életben nyilvánul, illetve ad magának kifejezést, mely megteremti a különböző társadal­mi osztályokat, kasztokat, socialismus, Internationalismus, communismus, ka- tholikus és prot. egyesület, sémita és antisemita-egyesület. — Mind az ortho­doxia szüleménye. Mi a tizenkilenczedik század előtagjai vagyunk, mi a kiknek jelszavunk a „haladás“ mint a mely haladás igen magas fokú a többi századokhoz ké­pest, melynek kimagasló alakjai a mű­vészet, mesterség, földmivelés, kereske­delem, közlekedés, irodalom terén tű­nik ki.'i A szellemi élet munkásainak tehát oda kell törekedni, hogy a két ellen­tétes elvet „modern“ és „orthodixiát“ kiegyenlítve, nem azon kell töreked­nünk, hogy egymástól elváló egymást elidegenítő társulatokat alakítsunk, ha­nem az egyenlőség, testvériség, szabad­ság eszméjét törekedjünk átültetni, mert csak az elvek azok, — melyek a nem­zetek jólétét előmozdítják. A társadalmi téren a munkás nyerje meg méltó jutalmát, megszűnt az elé­gedetlenség. A zsidó hagyja el kathekismusa azon §-át, mely azt tanítja, hogy „Sze­resd csak a zsidót“ hanem tartsa azt meg ; „szoresd felebarátodat, mint teu- magadat“ — mondja a Megváltó. — Reformálódjék, alakítsa magát és rend­szerét a korhoz, eltűnik Tisza-Eszlár- nak még a gyanúja is, — tanuljon magyarul, legyen jó hazafi, legyen zsidó de nemzeti jellegre magyar — és ne mint germánizátor szerepeljen. A különböző felekezetek oszlassák el a válaszfalat a társadalmi téren.— Ne azt íiéziik ki mily vallásu ki mely felekezet tagja, tartsa kiki saját meg­győződését és azon törekedjünk, hogy legyünk édes magyar hazánknak mun­kás, szorgalmas, takarékos, miveit tagjai. A gondviselés okvetlen béke és jóléttel jutalmaz. PÓLYA LAJOS. A polgári olvasókörből. Az esztergomi polgári olvasókör folyó évi február 2-án tartá évi rendes közgyűlését. Az igei: látogatott közgyű­lést Dóczy Antal egy körmönfont velős tartalmú beszéddol nyitotta meg, melyet a jegyzői jelentés követett. Utána Szi­lágyi Adolf terjesztő elő pénztári jelen­tését, mely a kör vagyoni helyzetét kedvező megvilágításban tüntette elő. A pénztári számadás után főtiszt. Ferenczy György ur emelkedett föl és egy érdekes feszült figyelemmel hallgatott felolvasásban ecsetel to a kör magasztos czéljait és azon módokat, melyek a czél elérésére vezetnek. Továbbá a tisztuji- tást megelőzőleg -- elnök a tisztikar nevében leköszön s kéri egyúttal a közgyűlést egy korelnök választására. Fekete Pál indítványa folytán Dóczy Antal közfelkiáltással elnöknek válasz- tatik, ki |is a megtisztelő bizalmat meg­köszönve, a tisztikar többi tagjait meg­választandó knak ajánlja; minek foly­tán Hertelendi Gfyula alel nőknek főtiszt. Ferenczy György könyv tárnoknak, Szi­lágyi Adolf pénztárnoknak, Gyarmati József pedig jegyzőnek közhelyesléssel megválasztattak. Tiszti ügyészül, miután a volt tiszti ügyész elnöki értesülés folytán ez állásban megmaradni nem óhajt, helyette Niedermann Pál válasz­tatott meg. A 20 tagú választmányba : Dóczy Antal, Ferenczy György, Tóth József szőke, Kubovits Ignácz urakból álló helyszínén kiküldött bizottság kijelölése nyomán a következők lettek megvá­lasztva : Brutsi János, Dudás János, Fekete Pál, Gyurkóczi Antal, Holop Ferencz, Horvát Ferencz molnár, Ivis János, Kubovics Ignácz, Kugyelka Ig­nácz, Marosy József, Nagy Ferencz, föld m. Nagy János földin íves, Nieder­mann József. Sehula Mihály, Szabó-Ráez József, Szóda Mihály, Száll er János, Tóth Imre, Tóth József szőke, Viszolai János, Póttagokul : Eli inger Ödön Kö­pöd! János, Kiffer János, Pandi Ferencz. Egyéb indítványok előterjesztésében Niedermann József vettgrészt, ajánlva a remélt fölöslegből 50 frtnyi összegnek jó irányú könyvekre való fordítását. Az indítvány csekély módosítással elfogad­tatott. Továbbá Fér enczy György meg­változtatni kéri az alapszabályoknak a közgyűlési határidőt tárgyazó §-át. Ez szintén elfogadtatott azon meg­állapodással hogy ezentúl az évi köz­gyűlés december hóban karácsony másod ünnepén tar táti k meg. Más tárgy nem lévén, elnök barát ságos üdvözlése után a közgyűlés véget ért. GYARMATI JÓZSEF jegyző. A féltékenységről. (Böjti elmélkedés.) Kedves barátnőm ! Nekem is fülemhez jutott a, férjed felől kerengő hir, hogy magának egv barátnőt tart és fájdalom ! te elég gyönge vagy e miatt féltékeny kodni. Ami férjedet illeti, sokakat isme­rek, kik vele egy betegségben süllőd­nek. A szegény férfiak, kik mint ostoba madarak, ama teremtések csalogatásai által magukat fogságba ejtetni engedik — úgy látszik, hogy attól a pillanat­tól fogva, midőn a hálóba bevonatnak, elvesztik józan eszüket és inkább szá­nalmat, mint bősz,a.nkodást érdemelnek. Te azonban éjjel nappal átengeded magadat a mértéktelen nagy szomorú­ságnak s kétségbeesésnek és nem fog­lalkozol egyébbel, mint azzal, hogy férjedet miként nyugtalaníthasd és uj szerelme élvezését mi módon kerítsed meg. Ezt nem kellene tenned édesein! A házasnő erénye nem abban áll, hogy férje után leselkedjék, sőt őrizze, hanem abban, hogy magát hozzá alkal­mazza. Ezt pedig úgy teszi a nő, ha férje esztelenségeit békével tűri. Különben is ő a maga barátnéját csak olyan személynek tekinti, kinél 'gyönyört keres, ellenben nejét felesé- * I Az „Esztergom és Vidéke “ tárcsája A trasteverina. — Rajz. — ALPHONSE DAUDET. A d a r ab ii a k vége volt. Mig a közönség, az érzett benyomásokat egy­mással közölve előre tolongott, a költő egypár barátja, köztük éu is, a költőt a művészek bejáró asztalánál vártuk, bogy kifejezzük előtte szerencsekivánatainkat. Rendkívüli sikert a darab természetesen nem aratott. A pedáns kritika kimondta Ítéletét: „a darab nem színpadra való !“ Mi azonban büszkék voltunk barátunkra, ki oly nyelvet mert használni, mely gondolatait oly fön- séges versekben tudta tolmácsolni, mely alakjait úgy mutatta be, amilyenek a va- lóságoságban voltak. A gépészek, tűzoltók, figuransok közt végre előjött a költő s felénk közeledett. Felső teste kissé meghajlottnak látszott s mintha fázott volna, kabátjának gallérra föl volt gyűrve s részben szürkülő baját is befödte. A költő szomorú hangulatban látszott lenni, mert a jóbarátok s müveit emberek tapsa végre is a közönségnek csak egyik részére szorítkozott. Ha az ember busz esztendeig dolgozott s érzi, hogy tehetsége és ereje tetőpontját érte el, a tömeg egy- ügyőségében vau valami lealázó, ör.szemor­zsoló ... .A közönségnek hátba igaza van. Kézszo ritásai nk, szereucsekivánataink egy kis bátorságot öntöttek belé. — Azt hiszitek, hogy csakugyan jól ment? Egyikünk biztatni kezdé : — Azt mondhatom — folytatá, — hogy minden tőlem telhetőt megtettem, S lázasan remegő kezét a mienkbe tette, könnyes szemeivel a mienket kereste hogy vájjon őszinteséget olvas-e belő­lük. Mig itt ücsörögtünk az elhagyott járól! s barátunkat vigasztalni igyekeztünk, mel­lettünk, egy hatalmas, hamisítatlan olasz hang kiáltá: — Elég volt már a költészetből, gye­rünk haza s együnk stufatót. Egyszersmind egy cappotteba s vörös koczkás köpenybe burkolt testes nőalak ra­gadta meg a költő karját annyira határo­zottan, annyira parancsoló módon, hogy a költőnek, mint arezvonásai íelreismerlietle- nül elárulták, véglietetlenül rosszul esett. — Nőm, mondá felénk fordulva, s azután nejéhez fordulva, mosolyt erőtetve kérdeze tőle : — Ne hivnók meg őket is, hogy hadd lássák, mily pompásan tudod te a stufatót készíteni. Az.olasz nőnek fölkeltette hiúságát, meglehetős barátságosan beleegyezett, hogy megvendégel bennünket ; tehát öten ha­tan — vagy hányán voltunk — elmentünk velük a Montmarte-ra, ahol laktak, a hires olasz marhapecsenyére. Megvallom, nur regen óliuiróttam e férfi tűzhelyével megismerkedni. Házassága óta barátunk nagyon visszavonulva élt majd­nem mindig falun tartózkodott. De az, mit életéről eddig hallottam, szíikségképen föl­keltette kíváncsiságomat. Ezelőtt 15 évvel mikor feje még tele volt romantikus ala kokkal, Róma környékén egy bájos leánnyá találkozott, kibe azonnal halálosan belesze retet t. Maria Assunta, atyjával s rengeteg sok nővérével és fivérével azon tra&tgverei ki­csiny házak egyikében lakott, melyek bele vaunak építve Tiberisbe s melynek falaihoz ódon halászsajkák vannak erősítve Egy nap oly helyzetben látta, mely a szép olasz leányt, a mint bosszú vörös kabátjában, vállig ín lg;, űrt karokkal igyeke­zett visszatartani a hálóból menekülni akaró angolnákat. A folyó, a színes ruha, a leány rendkívül mély fekete szemei, mindez lázas izgatottságba hozták a költő fantázi­áját. Szerelmesünknek sikerült a leány egész környezetét — még az állatokat is beleértve — megnyerni a maga számára és igy Esszé­kéit a leánynyal a trasteverei Santa Maria egyházban, s a szép Assuntát kedvencz vö­rössárga macskájával együtt elvitte magával Era ncziaországba. Szegény ember! Tudod-e, hogy még mit kellett volna magaddal hozni Franozia- országba ? Egy napsugarat a szép déli vi­dékekről, egy darabot az örök kék égből, egy nádszálat és sást a. Tiberisböl, azután azon nagy hálók egyikét, melyek oly festői rendetlenségben hevernek a Ponte korzón — s végre egy jókora adag képzelőtehetséget. akkui mgaiamj mujy mim uhu* u i ii i a­dat a korai csalódástól, mely oly hamar várakozott rád. Alig rendezték be ugyanis házi tűzhe­lyüket, a szép trasteverina egy utálatos , óriási krinolinba bujt. ránczos és foltos Hi­bát vett magára. Fején egy párisi kalap i volt, úgy-a hogy megerősítve hajfonadékai- I hoz, s azért folytonosan ide-oda billegett. Páris hideg levegőjében, kék ege alatt, hol minden a maga színében látszik, nemsokára észrevette a szerencsétlen, hogy neje ostoba, véghetetlenül ostoba. A szép fekete szemek, melyek álmodozásba látszottak merülve voltaképpen egy felsőbb gondolatot sem tük­röztek vissza. Nem árultak el mást, mint a Legnagyobb lelki n y u g a 1 m a t. — — a. I e gn a gy o b b — — jóérzetet, mi különben egy állatnál is megvan. Azonfö 1 fil a nő nevelése minden inkább volt, csak nem finom ; a legcsekélyebb ellenkezés hihetet­len haragra tudta gyullasztani. Ki mondta volna valaha, bog)' e szép szájból, mely becsukva o'y gyönyörű volt mint amilyeneket az antik szobrokon lehe­tett látni, egyszer szakadatlanul fog áradni aszitkolózás és átkozódás ! Tekintet nélkül fr éj ere vagy magára, nyílt utczáu.sziuliázban vagy akárhol volt, elkezdett veszekedni s heves jeleneteket rögtönözött egészen alap­talan féltékenységből. S azután hogy a sze­rencsétlenséget tetézze, a legesekéivébb ér­zéke sem volta művészi tevékenység iránt; nem tudta felfogni férje hivatásának becsét.’ Az a kis franczia, melyet nagy fáradsággal megtanult, ol feledteté vele az olaszt, s e kettőből oly keveivk keletkezett, 'mely elég komikusán hatott :

Next

/
Thumbnails
Contents