Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 104. szám

Esztergom, V. évfolyam.

104. szám.

Vasárnap, 1883. december 30-án

ESZTEK

Városi s megyei érdekeink közlönye.

JA

EGJEI.ENIK HETENKINT K Él SZER :

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

egész éuo fél é.vre . negyedév i«

ELŐFIZETÉSI ÁR

Egyes szám ára 7 kr.

0 fit — kr.

S . “ .

1 . r*o .

SZERKESZTŐSÉG

Széchenyi tér

j

35hová a llip " szellemi vészét illető közlemények líiil.|i>mI3k.

KIADÓ Íl7v ATAL:

^Széc.heni-tér ^r}.,

honi a hivatalos s a maojiu liirtletések, a nyillléihe szánt l(f'z- leményok, előlizetési pénzek és reclnmálások inlózeiidők.

HIRDETÉSEK.

IIIVATALOP IIIIMM'TKShlK ! MAHÁNIIlIlDláTÉSMt

1 szótól 100 siói^ — fit. 7f» kr.; megállapotl-ís szerint leheti 100-200-ig . I „ SO

200—300-ig . 2 „ 2ő

Itélyegdíj 110 kr.

lagjutáiiyosahl'au közöltetuek. NYir/miR sora 20 Ktí

Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.

Hatodik évfolyamunk.

Az „Esztergom és Vidéke“ hatodik évfolyamába lép.

A ko/det akadályait legyőzro s lii anyait kipótolva, már régóta mint életerős s hézagot pótló vállalat érdemel te ki nemcsak Etztergom városa, de a messze vidék pártfogását is.

A vidéki sajtó hivatását mi abban találjuk, hogy a szollemi élőt iránt na gyobb fogékonyságot, a közügyéit iránt több lelkesedést, az anyagi érdekek iránt sokszorozottabb összetartást s kölcsönös törekvéseink iránt elismerést, vagy tisztitó kritikát ébresszünk.

Ezen törekvések szolgálatára először is függetlenségre törekedtünk, mely nem köti meg kezünket ott, a hol harczról van szó*

~ Másodszor figyel mos és körültekintő munkatársak segítségével irodalmi színvonalra igyekeztünk, hogy közleményo- iiuk ne csak kitöltsók a lapot, de fonna és előadás dolgában is megállják a kö vetelőbb igényeket.

Atársadalmi harmónia s a közérdek megcsorbításával járó úgynevezett anti- somitisimisnak nőm voltunk s nein leszünk csatlósai. Igazságtalannak s középkori mozgalomnak tartjuk az anti- szemitismust olyan kiadásban, a hogy az a sajtó ogy két szélsőséges orgánumában s az országgyűlés néhány excentrikus prófétájánál kifejezésre talál. í De a mol lot t nem adjuk föl jogunkat, hogy a sémitákban lelhető károsabb kinövéseket no ostorozzuk. Egyforma mértékkel s egyforma tárgyilagossággal koll vonni az embereket és eseményeket annak, a ki a humán felfogásnak

és igazságos méltányosságnak bajnoka. Üldözni fajt, üldözni egyes embereket, csak azért, mert zsidóknak szülöttek, rájuk ruházni minden árnyat és gyűlöletet ismét csak azért, mert zsidóknak születtek, ezt az irányt nem csak igazságtalannak, de embertelennek fogja elnevezni az utókor.

A mi hiba, a mi üldözni való, ami kinövés van a zsidóban, azt kötelessége a nyilvánosság őrének a közjó nevében megtámadni, do föltétlenül elítélni s átalánositva sújtani nem csak igazságtalan, hanem ellenkező a század humánus elveivel.

Lesz idő, hogy a fölvert hullámok lecsitulnak s az antisemiták szívtelen és igazságtalan törekvései leteszik a fogy vert, mert be kell látnia mindönkinek, a ki a közérdokek szolgálatába szegődött, hogy a közérdek első követel menye a békés haladás s a szabadság- I egyenlőség és testvériség magasztos hit,1 ágazatának meg valósítása.

Ez a mi álláspontunk az iigynovozett zsidókérdésből), melyet tárgyilagos a la- j pokon s békés utón sokkal inkább meg lehet oldani, mint válogatott gúnyszavakkal s mint a szorotetlenség leleményes lefogásaival.

E-ztorgoniban a közólot mozgalmai és eseményei átalában inog követelik azt, hogy a helyisajtó hasábjait no töltse be egy rendszeres és czéltálán tárna dásu czikksorozat, mely mindon iidvösebb törekvésű ügy megbeszélését kiszorítja.

Sokkal több dolgot ád a közérdek szolgálata, hogy som az Antisemitismus meddő küzdelmeivel behatóbban foglalkozzunk.

Haladni fogunk tovább is a haladás Íján, figyelmes őrei leszünk a közérdek

követelményeinek, híven szolgáljuk az egyesülőtök érdekeit s az általános jólét, műveltség és béke lesz minden küzdelmünknek végső czél ja.

Ez irányban óhajtunk haladni.

A ki helyesli s méltányolja elveinket az csatlakozzék hozzánk s erősbitse meg ■ hazánk, városunk s megyénk érdekében sa1 század müveit szellemébon folytatandó törekvéseinket.

B.-PEST 1883. Decz. 29.

Elmúlt ... Mi minden van kifejezve o szóban, ha a letűnő év eseményeinek1 és az élet ezer és ozer mozzanataira1 kiható alakulásainak bucsú porezoi előtt elgondolkodva megállunk. Hány nemes eszmének, törekvésnek és küzdelemnek' volt az „bölcsője és sírja“ ? Hány hol | dogságnak és fájdalomnak tanúja? — Mennyi teljesült vágy hálás emléke kiséri és mennyi tört remény siratja a! távozó évet? moly pedig som jobb,1 sem rosszabb nőm vo?t, mint minővel1 azt az emberek erényei és hibái tettélv, mert hiszen az esztendő önmagá- .an véve csak .egy üres numerus és a mi annak eszmét és jelentőséget kölcsönöz, az az emberi törékenység, mely1 mozaikszerül részeiben egyesek sorsát, össztlakulásukbaii pedig a társadalmak és nemzetek történelmét tükrözi vissza.

De volt légyen a távozó év bárminő,' fussunk, vagy nehéz szívvel váljunk meg annak omlókéitól, nem szaluid, hegy1 megtagadjunk tőle ogy igazságig visz- szapillantást, mert önkéntelenül is érez ifink kel!, hogy a. múllak erényeiben nemcsak öröm és bánat, de tanulság is lakozik, melynek sz ) vetnek óméi tisztul-1 labb felfogással edzettebb erővel és

gg-!-----1----- ■ ' ■ '■■frlPJI

b

iztosabb léptekkel indulhatunk a jövu falé, hol reánk talán még az ember és polgári kötelességek teljesítésének, belátliatlau sorozata vár.

É9 itt édes örömest állanánk meg legelőször is hazánk helyzete és sorsa előtt, ha megvizsgálhatnék, hogy vájjon a letűnt év tevékenysége méltó volt o azon feladat nagyságához, melynek megoldása nemzetünk viszontagságos életének osztályrészül jutott., do hát e lapok hasábjai a politikai élet mozgalmai előtt zárva vannak. Rejtsük el azért gondolatainkat és engedjük át az efelotti elmélkedést a sajtó azon részének, mely erre hivatva és kötelezve van, mi pedig vonuljunk vissza a társadalmi térre, hol úgyis annyi az elmélkedni való, annyi a tenni való.

A költővel szólva bizou megnehezült az idők viharos járása felettünk. A haj dán tej ben-vaj ban úszó Magyarországon ma az élet terhei, a lét küzdelmei iz- zadságosakká váltak. A szorgalom, munka, ügyesség és takarékosság melyek eddig nemcsak az öirfentartásnak, de a boldogulásnak is biztos tényezői valának, ma elég szerencse ha annyit nyújtanak, hr.gy megélhetünk met let tök. Nehéz az élőt minden téren.

A mezőgazda ha elvetett várakat legtöbbször légvárakat épit, roményt- reményro halmoz és mikar a végszómadás dje elkövetkezik, boldog ha elmondhatja, hogy nem gyarapodtunk ugyan, do éltünk. Az iparos sokszor dolgoznék — és mennyire dolgoznék — csak volna kinek, de hát a gyáripar, a nagy tőke és állami támogatás hiánya miatt csak úgy járni hál bele a lélek, a ke- oskedó küzd a nagy vorsonnyol, a nagy ;e.bekkel, a sokfelo irányban egészségis „Esstcrgoni és Vidéke" tárcája.

HEINE DALAIBÓL.

i.

Hogyha ketten búcsút vesz ek Elágyulva kezet fognak :

Persze aztán vége-hossza Nincs a könnynek, fájdalomnak.

Lám ! niinálunk nem szakasztott Az elválás sóhajt könnyet . . .

Oh ! a könnyek, sóhajtások Meglásd, majd csak ez’tán jönnek !

II.

Szereltelek, s még most is hőn szeretlek. Ha romba dőlne egykor a világ,

NI ég a romok közül is felszál 1 na Hő keblemből e szerelmi iáiig . . .

III.

Arczodou a forró nyár Ragyog, kedvesem :

Mig a zordon tél jégül Hideg sziveden . . .

Átváltozik még miudez,

Nálad angyalom :

Sziveden lesz majd a nyár,

S u tél arczodou !

IV. .

Sudár fenyő áll éjszakon'

Rideg szilien, magán ;

Almos szegény — s páriáira lel A förmeteg haván . . .

Karc-m pálmáról álmodik Délszaki tájakon Mely só váron eped érte Egy égő bérezfokon . . .

HALÁSZ FERENCZ.

Boldog ujesztendő.

Elbeszélés.

A lámpa lobogó fénye elmosódó körvonalokban engedi látni a kicsiny sr.obácska szegényes bútorzatát. A tölgyfából durván összetákolt asztal elolt, melyen a lámpa van elhelyezve, görnyedve ül egy ifjú s egymásután, lázas gyorsasággal dobja a finom! apró betűket az előtte fekvő papírlapra. Ifjúnak nevezzük őt, mert hiszen még alig 25 éves, de a fény, mely arczára esik és annak vonásait megvilágítja, meghazudtolni látszik állilásuukat. A magas homlokon mely egykor sima volt, mint a tenger tükre csendes, lioidvilágos éjjeleken, mély redőket szántott keresztül kasul a gond, a nyomor daemons, — a nagy sötét szempár sugárzó tekintetét — mely valaha oly büszkén, auy- nyi szép reménnyel telten nézett a jövőbe, megtörte a sorssal folytatott szakadatlan küzdelem, — az ajkak, melyek körül oly gyakran játszadozott vidám mosoly, most sem nyílnak panaszra ugyan soha, de néma hallgatásuk igen sokat tud elmondani! az élet könyvének azon fejezetéből, melynek czime nyomor.

13,ima Jenő Csák ír tovább. Csak néha- néha szünetel a toll egy-egy másodperezre, mikor a szobában mindinkább észrevehető a hideg és a megfeszített munka folytán keze elzsibbad, ujjai meggéinberednek. Ilyenkor megtört fényű szemei a szoba egyik sarkában felállított ágyra tekintenek, melyben beteg felesége uyugs-ik, még álmában is gyöngéden magához szorítva és keblén melengetve csecsemőjét. És a meggémberedett ujjak ismét átkulcsolják a tollat és folytatják az1 emberölő munkát, a gondolkozni tudó emberek rémét : a gépies másolást.

Most az egyszer azonban ép az a szerencséje Barna Jenőnek, hogy a munka gépies, mert máskülönben a száz levelet aligha vi- ; lietné holnap reggel haza abba a szép pa-1 lólába, melyben egy aranylánezos ur gyó- } i mántgyüríis ujjaival két forintot fog neki t leereszkedő mosoly kíséretében átnyújtani ; s pedig az ő képzelete ragyogó szemekkel festé 1 <i magának azon boldogságot, melyet e t két forint szerezni fog, — hiszen ezen ősz- k szegért vehet fát és húst. hogy beteg ne- i ének holnap meleg szobája és tápláló bús--k evese legyen. Dolgozni kell tehát, gyorsan, serényen. 5

És Barna Jenő ir tovább. De gondolatai f másfelé csaponganak. Végigvonul lelki sze- e »ei előtt egész életpályája. Látja önmagát c »int 20 éves ifjút, midőn mint vidám ke- 5 délyíi tanuló telve vérmes reményekkel és k ‘ogyhatatlan derültséggel, egy pályatársávalj ö (özösen szobát bérelt az ő kis felesége szfl- g eimél. Látja u kis- Erzsiké szende vonásait, s Melyeken mindennapos vendég volt a bá- j u uatnak, a szomorúságnak kifejezése, látja g

őr, amint korát túlhaladó serénységgel és a ii kádat! an Sággal végzi a házi teendőket és >ngjali önmegadással, szótlanul tűr nyomort, lélkülőkéseket és az igazságtalan szülék durva bán tál mait. Látja az öröm szokatlan fé- iyét felesi Hám lani a lányka köuyekben úszó szemeiben, midőn az egyedüllét perczeit f«|- lasználva, vigasztalni igyekszik őt egy szebb övőre való hivatkozással. Aztán látja inadat ezen szebb jövő előestéjén : mint szegény fizetésű bank hivatalnok oltárhoz vo- '-eti szive imádott j it és kezdetét v eszik'é léének legverőfényesebb, a legtisztább böl- logságtól átsugárzott napjai. A szép napok isakhamar véget érnek és: beköszönt a vá- atlan vendég; a balsors. A bank, melynél lka lm azva volt, csődbe jirt, más állást nyer- ii a tolakodáshoz és hízelgéshez nem értő s befolyásos pártfogókkal nem bírónak nem ikerül, a szerény háztartás kö Itségei csak- lamar felemésztik azon csekély összeget, nelyeket a jobb napokban meg takarítani si- 'erült, — a tél beálltával beállít a íro- ior is — mert a szerencsét le us ég lilán jár egyedül.

Barna Jenő kezében remegni ke zd a loll, íély sóhaj tör fel kelteiéből. Men uyi szivacsaié keserűség, mennyi testet és blket gyaránt elcsigázó sanyaruság, m enmi fiij- almas csalódás e néhány hó alatt . rökös borii, melynek sürü fellegláboráii eresztől egy másodperezro sem tört, ál az lömnek, a boldogságnak egy étim mpm- nra sem. Csekély keresmény e, smeljre mállással itt-ott ieczkeadáss al lett szut a linden napi kenyérre is alig mii eleendő. Házbér és gyógyszer ok fpvnámlíu