Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 104. szám

felen közgazdasági !•: jókkal és adózási hátrányokkal a szellemi foglalkozás Inl- tengésben szenved és a társadalom sem számarány, sem jólét, sem forgalom tekintetében nincs a fejlettség azon fokán, hogy az értelmiség felszívódását és elhelyezkedését lehetővé tenné. Egy szóval, a merre nézünk mostoha a hely zef, kevés az öröm, sok a gond.

És ha még azzal kecsegtethetnék magunkat, hogy a kedvezőtlen telnetek csak inul 5 természet (lek és kifolyásai azon nagy mozgalomnak, mely a rendi és osztály társadalomnak gazdasági és a mi azután veszedelmes, általános Ilivel lirozó társadalommá leondő átalaku kásában európas/orte jelentkezik, do félő, hogy nem igy van, hogy a mutatkozó baj nem tünet, nem okozat, hanem betegség, melyet részben a közerkölcsök . elfajulása is szül, mert hát n«*in látjuk-e, hogy a régi egyszerűség, a minden hamis fénytől ment valóság, a viszonyokkal számolni tudó józan életmód a lankadatlan munka, szorgalom és takarékosság utján való emelkedés a vallás erkölcsi érzület mint a család és a társadalom nyugalmának alaposzlopai meg vannak lazulva. Sok a talmi, kevés a valóság. Túl szárnyalják az emberek egymást hiúságban, gyarlóságban és külsőségekben, a mit ritkán anyagi és erkölcsi romlásukkal fizetnek meg. Munka és takarékosság nélkül akarnak élni, aminek azután természet s követ kezménye az, hogy minden eszköz jó, mely e czélhoz vezet. A család nem nyujtfnyngalinat és megelégedést, mert az érzéki vágyakat kielégíteni, csillogni, versenyezni csak a külvilágban lehet.

A gyermek fiatal korában beszivja e veszedelmes irányt és ha kilép az életbe korántsem hajlandó törődni, nélkülözni és érdemei után emelkedni, hanem telő anyagiassággal fent akarja kezdeni, más kontójára akar megélni, felfelé a szelíd önórzetesség helyett szolga és alázatos, lefelé zsarnoki hajlamú és követelő. A népnek hajdan romlatlan erkölcseire egy csomó méreg van csepegtetve, agya és szive szenvedélyek és olórhetlen vá gyak özönével van túlterhelve és mert ezeket el nem érheti, bizalmatlan minden iránt a mi wköittlötto mozog és tényész.

Nem vagyunk híjával némely lehangolt tapasztalatoknak a közügyek terén sem.

Bágyadtság, közöny, sőt a lemondás képét nyerjük, ha jelen állapotainkat a múlt pezsgő közélet emlékeivel összevándoroltatták zálogházba az értékesebb holmikat, most már niiicsTsemmi, semmijamit pénzzé lehetne tenni ós ki tudja, váj jon kap-e holnap újraél munkát, ha_a mostauik hazaviszi ...

Barua Jenő fel nyög, mint a sebzett vad. Karja erőtlenül hanyatlik alá, a toll kiesik kezéből, — a muuka készen van. £

Másnap reggel utnakgindult Barna Jenő, hogy sorba járjon két büszke palotát: az

egyikben átadandó^ az éjjel bevégzett másolatokat, a másikbanHmegkisérlendő, ki tudja hányadszor, — hogy nem juthatna-e végre valahára a méltóságos államtitkár úr elébe. Az államtitkár Jenő atyjának iskolatársa volt és e jogezimen akarta őt arra kérni, hogy a minisztériumhoz rég benyújtott folyamodványának magas pártfogása által az óhajtott eredményt biztosítsa.

Nemsokára visszatért Barna Jenő szegényes szobácskájába. Magával hozta a fát és a bust, mellyel beteg nejének némi örömet volt szerzendő. Hiába igyekezett azonban neje előtt elpalástolni a vihart, mely bense- jé'oeu dúlt, — a beteg éles, gyanakodó tekintete megleste auuak nyomait férje arcz- vonásaibau.

— Ismét eredménytelenül jártál úgy-e szegény Jenőm ?|kérdi gyönge hangon.

—• Nézd kedves kicsikém, válaszol ez

kitérőleg, milyen szép húst hoztam. Meglásd, milyen pompás leves készül számodra ! Aztán még pénzein is maradt.

— És folyamodványod? Hit uj munkát kaplái-e Jenőm ? tért vissza Erzsiké elébbi ké/désére, a betegeknél szokásos makacs- sággül.

l;:iron!i:jiik. Egy lélek nélküli gépezetnek tűnik fel a tevékenység, mintha csak azért működnék, mert a puszta szükségesség orejo hajtja. Napról napra apad a száma azoknak, kik még el nem vesztették hitüket és reményüket, egy könnyebbiilő jövő iránt. Kidőlnek, vagy elhagyják a küzd tért a régiek és ezeknek erényeivel és tulajdonaival kevesen állnak illanok helyt, kevesen érzik, hogy a munka értékének, a küzdelem nemességének és a kötelesség magasabb fel fogásának elvégre épen a megpróbáltatás napjaiban van szükség, mert nemcsak a szerencse mienk ha ér, de a csapás is bennünket talál, ha. sújt.

íme néhány lehangoló jelenség társadalmunk és közéletünk torén.

Távol áll tőlem, hogy én ezek miatt setét színben lássam a helyzetet, vagy hogy a kishitűségre gondoljak.

Reájok akartam mutatni csak azért, hogy felismerésükből is ösztönt merit, hessünk arra, miszerint javítanunk kell ott, a hol hibáztunk és tennünk kell ott, a hol mulasztottunk, mert megszűntek azon idők, midőn a világ elkormányozta maga- magát és ma már sem a magán, sem a köztéren nem adatik semmi öntudatos, szívós és to.ívszerii munka nélkül. Igaza van századunk egyik kiváló gondolkodójának, midőn az egyesek és közálloniány közötti viszonyról és azok feladatairól elmélkedve azt, mondja, hogy az emberek szerencséje nem a vaksors müve, a népek jellemük, kitartásuk és erélyűk által emelkednek és az intézményeknek az a czéljuk, hogy a jellomot megerősítsék gyenge oldalaiban és mérsékeljék túlzásaiban.

Do teljesen felmelegszik keblünk, ha szemlélődésünk egy «zclidiíbh világa felé fordul, nk és megemlékezünk az érző szivek azon nemes versenyéről, mely a humanizmus terén kifogyhatatlanul árasztja áldásait és a társadalmi önsegély erejét teljes mérvbon felismerő Magyar- országot tárja szemeink elé.

Kinek ne volna öröme teljes, ha szemléli azon gazdag tevékenységet, mely ezirányban országszerte nyilvánul. A jótékony egyesületük egész légiói karolják ma fel az árva és elhagyatott 'gyermekek ügyeit, a betegek segélye zését, a szegénység istápolásáf. a nélkülözések enyhítését, egyszóval mindent mit a fclebarátiszeretotmagasztos elveiaz emberek szivébe hecsopegtolni képesek. Életszükséggó vált az emberiség szén vedéso iránti részvét nemes versenye,

A férfi odarosk dt az ágy élőt tálló székre és mélyen felsők aj t ott.

— Semmi, semmi! tört kj belőle tompa, majdnem hörgő liaugon az elkeseredés. Munkát nem kaptam a méltóságos ur pedig nincs ot’hon, mint közönségesen, ha szegény emberek keresik a nagytúrákat.

Néhány perczig mély csend uralkodott a szobában. Jenő lelke ez idő alatt valami láthatatlan daemounal látszék küzdeni. Végre némi megállapodásra jutott. Zsebébe nyúlt és egy notesz táiezát von elé. Szótlanul nyílj tá od i nejónok.

— Az istenért Jenő, Hol vetted e tár- czát ? kiáltott fel Erzsiké ideges rémülettel.

— No ijedj meg kicsikéin, nem loptam, — ennyire inég nem sülyedtem. Találtam. Nézd meg, mit tartalmaz ?

Erzsiké remegő kezekkel ülité ki a tár- ezát a takaróra. Néhány iromány és öt-hat százas bankjegy hullott ki belőle.

A szegény házaspár egymásra tekint"! t.

— J.*»ő ! szólalt meg végre Erzsiké.

— Nos ? kérdó ez, mintegy álomból felriadva.

— Mit szándékozol tenni e pénzzel?!

Jen ő hallgatott.

— Mit szándékozol tenni e pénzzel? sürget é a beteg.-- Mit szándékozom! Elfogadni azt, a mit a sors önkényt elénk dob ! Annyi ránk mért csapás után csak régi hibáját teszi jóvá . . . szólt komor, mogorva, majdnem durva hangon.

— Az istenén., Jenő, hogy mondhatsz

mely megérdemli, hegy előtte tisztelettel kalapot emeljünk.

így kalandozva e lapok szűk terén, a leáldozó est tevékenységének ezer és ezer ágabogai között, melyekből mi csak néhány közérdekűt szakítottunk ki, ha a/t találjuk, hogy eleget tettünk családi, polgári és emberbaráti kötelessé geinknek, emeljük fel fejünket, bármi csapása ért legyen is a sorsnak, mert megilleti bennünket a legszebb jutalom, a teljesített kötelesség öntudata ; ha pedig szemrehányásaink vannak, no térjünk ki elölök, ne fojtsuk el azokat, <le f-őt. üdvözöljünk őszintén minden feljajdulást, melyet belőlünk a számadás mérlegének deficzitjo kisajtol, mert az bizonyos, hogy az akarat ébredése ott kezdődik, Hol az önmegismerés intő s ava felhangzik, akarat nélkül pedig nincs küzdelem és küzdelem nélkül nincs jövő.

Es most, midőn az év lezártával búcsút vesrünk mi is tisztelt olvasóinktól, hogy a felkelő évben újult erővel, uj tettekre induljunk, szivünk legős/.iulóbb vágyait foglaljuk össze e három'szóban : BOLDOG UJ ÉVET!’ HORÁNSZKY NÁNDOR.

Az Olvasó-körből.

(Tisztujitás. — A környv táros jelentése. — A könyvtár gyarapítói. — Ajipegboldognlt pénztáros emlékezete. — Az uj tisztikar és választmány. — A A Kör olvasó-i.sztala.)

A -helybeli polgári Olvasó-kör által 1883-ik év dec-ember 26 án a kir. város tanácstermében tartott évi közgyűlés igon szép látogatottságnak örvendett.

A gyűlést Dóczy Antal elnök nyitotta meg, ki rövid megnyitó beszédében feleleveníti a kör életében felmerült eseményeket, egyut'al érzékeny hangon ad kifejezést sajnálkozásának Szilágyi Adolf volt pénztárnok haláláról, kiben az egyosület buzgó tisztviselőt és lelkes tagot veszített. Ugyan akkor felszólítja Gyarmati József jegyzőt és Főt. Ferenczy György köny vtárnokot jelentéseik eszközlésére.

A jelentésekből kitűnt hogy a kör nnk jelenleg 117 tagja van. Szépen gyarapszik számban és őröltén, » hivatása magaslatán áll jelenleg, nem csak szellemileg de anyagi tekintetben is, mert vannak jöiráuyú lapjai, kiilö nősen a katholicus szempontokhoz al- kalmazkodók, továbbá keresztény ies szellemű könyvei, szép erkölcsi értékkel biró füzetei, szakszerű müvek részben megvásárlás utján, — többilyet! Te, aki mindig a becsület mintaképe voltál ? Mernénk-e még az emberek szemébe nézni, mernénk-e az isten áldását kérni ártatlan kisdedünkre, ily bűntudattal szivünkön ?

Jenő néhány perczig mereven bámult maga elé. Aztán hirtelen felugrott, tárczába hányta a pénzt, irományokat, és elrohant.

A zuzmarás hideg szél süvítve hatott át a vékony kabáton, de Jenő nem érzó a hideget. Rohant, futott a rendőrséghez, nehogy becsüle'es lelkén újra erőt vegyen a kisértés daemona.

Megkímnyebiilten lélegzett fel, midőn a pénzt átadá a hivatalnoknak. Azt sem tudta, ho^y mit kérdeznek tőle és ő mit felel, — lelki szemei előtt csak Erzsiké képe lebegett, aki most már meg lesz vele elégedve . . .

— Átadtad ? volt Erzsiké első kérdése, midőn a szobába lépett.

Jenő igenlőleg intett.

—- Nézd kicsinyünket mily boldogul mo so'vog álmában ! 0 is örvend velünk. Csókold meg Jenőm m e g é r d e m I e d.

Másnap reggel szokatlan látogató kopogtatott be Barna Jenőhöz : a levélliordó. Barna Jenő kezeiben remegett a levél midőn felbont;! azt.

Csak belepillantott. Nem olvasó végig, csak átfutotta a sorokat.

— Íme !tt van becsületességünk jutalma! kiáltott fel. Folyamodványomat elutasították. Különben ez természetes, tévé hozzá keserű gúnnyal, — hiszen ma Sylveszter napja van. Egészen le kel 1 számolnunk minden reményünkkel.

nyíre a jóllevő adoma nyerők tői szerezve. Ilyen lelkes adományozók voltak : Mólt. Major István püspök, Dr. Kőrösy László, Mélt.. Gr. Csáky Károly. Kubovits lgnáez, Fekete György, Csupics Emil urak.

A pénztári jelentés hiányosan lett előterjesztve a menyiben a pénztárnok időközben tör.ént elhalálozása után a költségvetés eszközlése sem volt foganatosítható, hanem ez a jövő rendkívüli közgyűlésül lesz tárgyalandó, — • különben a pénztár Dóczy*elnök kozo- léso alatt rendben találtatott : a kiadási tételek a bevétellel teljesen összevágnak, csupán egy a baj, a 105 frt hálralék beszedése.

Végül a tisztikar és választmány megválasztása került szőnyegre, moly oi?y ki Küldött bizottság javaslatára következőkép ment végbe : Elnök Dóczy Antal, alelnök Hertelendi Gyula, jegyző Gyarmati József, pénztárnok Kubovits Ignácz, könyvtárnok Főt. Ferenczy György, ügyész Niedermann Pál. Választmányi tagok : Dudás János, Fekete Pál, Dr. Fehér Gyula, El linger Ödön, Gyurkóczi Antal, Holop Ferenc/, Horvát; Feroncz. Kis János, Dr. Kőrösy László, Kugyulka Ignácz, Niedermann Endre, Nagy János, Niedermann József, Schnla Mihály, Szabó Rácz József, Szállói János, Szóda Mihály, Tóth Imre, Tóth József szőke, Viszolai János. Póttagok Tátos János, Schiller Mihály, Köpödi János.

Ezután Ferenczy György felolvassa és egyúttal elfogadásra ajánlja a vá lasztmány által megállapított' következő lapokat, : „Függetlenség.“ „Budapesti Hírlap“ „Üstökös“ „Katii, társadalom, — Esztergom és Vidéke,“ „Esztergomi Közlöny,“ „Borászati Lapok“ „Gyakorlati mezőgazda,“ „Egri népújság.“ „Alföldi Ipärlap,“ „Képes világkrónika.“ A közgyűlés ennek elfogadása után véget ért.

A casinóból.

(Ciisinói tisztujitás. — \ Szedjen vi-alap története. — Újabb alapító levél. — A könyvtár gyarapítása. — Az egyesületi élet. — A választás.)

A casinó tiszt újítása hagyományosai», karácson inásodünnepén ment végbe. A ta-gok igen csekély számban jelentek meg s igy a tisztujitás elég gyorsan és elég simán történt meg.

Kruplanicz Kálmán elnök üdvözölte az egybe gyűlt, tagokat s rövid vonásokkal ecsetelte a lefolyt óv eseményeit.

Azután Büttner Róbert titkár olvasta

A szegény beteg halk sikolyban tört ki. Szerette volna lesújtott férjét vigasztalni, de a mély fájdalom megfosztó őt hangjától.

Mindkettőjük figyelmét elkerülte eközben a halk kopogtatás, mely az ajtón hangzott. Csak akkor riadt fel Jenő, mikor a látogató — egy előkelő magatartási! tisztes agg — előtte állott,

— BarnafJeuő úr ? kérdé a jövevény, futó pillantást vetve a szegényes környezetre.

— Az vagyok uram. Mivel szolgálhatok ?

E közben az asztal közelébe helyezett, egy

széket, a vendég számára, kinek tekintete véletlenül az asztalon ki tartan beverő levélre esett. Kissé meghökkent — áztál» gyorsan átfutó a levél tartalmát.

Barna Jenő urnák.

Budapesten.

Folyamodványa mellékleteinek visszacsatolása mellett értesittetik, hogy az elnyerni óhajtott állás más által töltetett be.

Ä miniszter megbízásából :

Bakos Endre álla m t i t k á r.

Jenő bámulva tekintett vendége arczára, ki oly sajátságos magaviseletét tanúsított. Nem tudta mire magyarázni az ősz szeműiben felesillámló tüzet.

— Uram tegnap ön egy tározót adott, át, a rendőrségnek. Tudja Ön, kié e tárcza?

— Nem tudom, viszouzá Jenő önkényt,o- 1 on ül elpirulva. — Feleségem nézte meg annak tartalmát, de az irományokat felbontatlanul hagyta.

— A tárcza enyém uram. íme már bir- okoinhan is van. Köszönöm. Nem akarom