Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 103. szám
Esztergom, V. évfolyam. 103. szám. Vasárnap, 1883. december *23-án ¥ Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié . . . ..........................ő fit — kr. f él és-re....................................................3 . — • n egyedévre..............................................1 . *r>0 , E gyes szám árn 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: JBzéchenyi tér 35. hová a Inp »/.ellomi részét Illető közlemények kii 1 <1 <mi<13Le. KIADÓHIVATAL: jSzÉOHBNI-TÉR hová fi hivatalos s a magán hirdelósolc, a nyiltlórhe szánt közlemények, előlizetési pénzek és reelaimilásnk inlezemlnk. HIRDE HIVATALOS mriMOTÚSKtí : 1 szótól 100 sanig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ r»o „ 300—:<0Q-Íg • 2 „ 25 „ Rólysgdíj ÍIO kr. r ÉS EK. MAGÁNIUUDKTÉSKK megállapodás szerint lehető logjíitáiijósakban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 sr. és igazságos méltányosságnak bajnoka, követelményeinek, híven szolgáljuk az mog örömünket és fájdalmunkat szivünk Hatodik évfolyamunk. Az „Esztergom és Vidéke“ hatodik évfolyamába lép. A ko/det akadályait legyőzve s hi áuyait kipótolva, már régóta mint életerős s hézagot pótló vállalat érdemelte ki nemcsak Esztergom városa, de a messze vidék pártfogását is. A vidéki sajtó hivatását mi abban találjuk, hogy a szollomi élőt iránt na gyobb fogékonyságot, a közügyek iránt több lelkesedést, az anyagi érdekek iránt sokszorozottabb összetartást s kölcsönös törekvéseink iránt elismerést, vagy tisztitó kritikát ébresszünk. Ezen törekvések szolgálatára először is függetlenségre törekedtünk, mely nem köti meg kezünket ott, a hol lmrezról van szó. Másodszor figyelmes és körültekintő munkatársak segítségével irodalmi színvonalra igyekeztünk, hogy közleményeink ne csak kitöltsók a lapot, de forma és előadás dolgában is megállják a követeiéül) igényeket. A társadalmi harmónia s a közérdek megcsorbításával járó úgynevezett anti- semitisinusnak nem voltunk s nem leszünk csatlósai. Igazságtalannak s középkori mozgalomnak tartjuk az anti- szemitismust olyan kiadásban, a hogy az a sajtó egy-két szélsőséges orgánumában s az országgyűlés néhány excentrikus prófétájánál kifejezésre talál. De a mellett nem adjuk föl jogunkat, hogy a sémitákban lelhető károsabb kinövéseket ne ostorozzuk. Egyforma mértékkel s egyforma tárgyilagossággal kell venni az embereket és esemónyo- kot annak, a ki a humán felfogásnak Üldözni fajt, üldözni egyes embereket, csak azért, mert zsidóknak születtek, rájuk ruházni minden árnyat és gyűlöletet ismét csak azért, mert zsidóknak születtek, ezt az irányt nem csak igazságtalannak, de embertelennek fogja elnevezni az utókor. A mi hiba, a mi üldözni való, ami kinövés van a zsidóban, azt kötelessége a nyilvánosság erének a közjó nevében megtámadni, de föltétlenül elitélni s átalánositva sújtani nem csak igazságtalan, hanem ellenkező a század humánus ol veivel. Lesz idő, hogy a fölvert hullámok lecsitulnak s az antisemiták szívtelen és igazságtalan törekvései leteszik a fegyvert, mert be kell látnia mindenkinek, aki a közérdekek szolgálatába szegődött, hogy a közérdek első követel ménye a békés haladás s a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos hitágazatának megvalósítása. Ez a mi álláspontunk az úgynevezett zsidókérdésben, melyet tárgyilagos alapokon « békés utón sokkal inkább meg lehet oldani, mint válogatott gúnyszavakkal s mint a szeretetlenség leleményes Tát og hsaival. Esztergomban a közélet mozgalmai és eseményei átalában meg követelík azt, hogy a helyisajtó hasábjait no töltse be egy rendszeres és ezáltal an tárna dásu czikksorozat, mely mindon üdvösebb törekvésű ügy megbeszélését kiszorítja. Sokkal több dolgot ád a közérdek szolgálata, hogy sem->az. antisemitismns meddő küzdelmeivel behatóbban foglalkozzunk. Haladni fogunk tovább is a haladás tjén, figyolmos őrei leszünk a közérdek égy es the tok érdeleit s az általános jólét, műveltség és béke lesz minden küzdelmünknek végső czólja. Ez irányban óhajtunk haladni. A ki holyosli s méltányolja elveinket, az csatlakozzék hozzánk s erősbitse meg hazánk, városunk s megyé»k;érdekóben sa század müveit szellemében foljtataudó türokvóseinkot. A családi szentély. Vallásunk és egyházunk legmagasz tosabb ünnepei előtt állunk. Az egész világ kereszténysége egyforma áhítattal ünnepli meg az Ige testté válását, az físzmo uiegtestesülését, Krisztus születését, ki az egész emberiségnek uj vallást, uj erkölcsöket s boldogságot nyujtott. A templomok ünnepélyes* hajói mog- télnok a liivők ezreivel, az oltárok fénye, az imák bonsősége s a népek millióinak ünneplése az ünnepok ünnepét, a Megváltó születését hirdeti. Templom után a családi szentély az, •föl a magasztosíiiinopeket legbensőbbeu tűik meg. A családi szentély dicsőítését választjuk tehát karácsonyi elmélkedésünk tárgyául, mely minden boldog embert egyformán fog érdekelni. Hivatásunk és kötelességünk boldogságunkat ki küzdeni s megalapítani. A boldogság, a szeretet és szer lem tem | plomában lakik. Ha a szerelem templo- j mába lépünk s örök frigyet kötünk lelkünk másik felével, akkor az oltár után a családi szentély kezdődik, mely szent és sérthetetlen, tisztelctroméltó és magasztos, mint a tempioui. Itt találjuk meg a mindennapi küzdelmek elismerését, itt nyújtanak édes pihenőt az élet fáradalmai, itt osztjuk erőt a munkához, biztatást a szenvedéshez s vigaszt a csapásokhoz, innen visszük ki az éiotbe a melegebb szív jóságát., az áldottabb kezek munkáját s az emelkedetlebb lélek jótékony sugarait. Nem teszi fényesebbé ezt a szentélyt az arany és drága kövek csilláma s a jólét pompája. Máriának, Józsefnek é§ Jézusnak elég volt a bethlohemi szegény istáié, hiszen a családi szentély boldogságát nem a boly, nem a viszonyok, hanem a boldogság osztályosai teszik. Szenteljük meg őzt a családi szentélyt megújított szeretettel, szivünk és lelkünk minden kincsével és1* bonsősó- gével. Ez a templom a legfölségesebb templom, hol az Isten a szivekből olvas s hol a szeretet nem múló tömjén, hanoin örök tűz. Vegyük körül ezt a személyt tisztelettel és áhítattal. Innen keletkezik az emberiség föutartása, innen ered a nemzet jövője, innen fakad a hit eU> szava, a szeretet első mosolya-, a félek első áldása. A szép karácsonyi ünnepek a templomban kezdődnek s a családi szentélyben végződnek. Rideg és szomorú son jutott annak osztályrészül, a ki a karácsonyi ünnepek örömeivel nem osztakozlratik egy családi szentélyben. Lehet az gazdag kincsekben, de mégis koldus valódi boldogságban. Lehet az fénjes polczou s mégis alant áll a legszegényebb ember üdvén, kinek családi szeutélyo van. Az élet küzdelmeiben mindenkinek föltűnik egy csillag, melyet a felsőbb Az „Esztsr^om és Vidéke" tárcája. KARÁCSONYRA. (decz. 24.) Kinek szivén átragyog a hit, S meleg még az áldó szeretet Menten minden durva salaktól — Ürveudjeu : ma Krisztus született. Foszlányokban fázó éhínség, Puha párnán henye tétlenek — Hallga ! a kebel kit ünnepel ? Ma a b é k e , á l d á s született. Szabadság bilincsbe vert foglya, Ki búsan siratod vesztedet — Szent öröm ragyogja arezodat : Hisz ma a m e g v á 1 ttö született. Gőgös zsarnok ! ki egy nép felett Forgatod meg a sors kerekét — Bilincs készítő ! reszkess tőle! Ma az igaz bíró született. Sárba hullott fényes nagy eszmék, Kigunyolt törekvés, becsület — Örvendve ujjongjad : hozsannáit ! Ma a legszebb eszme született \ HALÁSZ FERENCZ. Rajcsányi de eadem. Rajz. Ott körmölgeti a hivatalos aktákat a vám megyeház egyik szobájában. Recés árkusok o perczeg végig a kalamusa, törődött alakja félkörben hajlik az asztalra s pápaszemét majd bele dugja a fogalmazásba : már azon se lát jól, gyönge a szeme, nagyon gyönge. Hosszú lábait kétfelé ragasztotta, hogy a pipa elférjen, lengő ősz szakálla, mely olyan külsőt ad arczánalr, mint Álmos vezérnek volt, mellére omlik ; fakő atillájáról csak sir le a zsinór, gomb, kereszt, ennél már csak a vörösre kopott csizmája néz ki szomorúbban taréjtalan sarkantyúval. Ez Rajcsányi de oadem. Ä múlt időknek a vármegye egyik zugjában felejtett romja. Már túl vau a hetvenen, úgy maradt nemzedékről nemzedékre nyűgnek a vármegye nyakán. Nyűgnek, mert bizony hasznát nem veszik. írnok ugyan, de bizony nem áll erősen az ortográfiában ; reszketeg betűi oi- vashatlanolc, aztán még bolond dolgokat is szokott ő kiolvasni a folgalmazváuyból, kivált mikor egy kicsit elbusul a világ során. Ilyenkor t, i. mélyen szokott az átellenes Vörös ököib ii a kancsó fenekére tekinteni. De hát mit csináljanak vele, ha a vármegye se adna neki menedéket, ugyan hova forduljon szegény fej e ! Mert az ifjabb nemzedék egészen más mint a régi. Komoly, büszke, a tréfái is ki mértebbek, nem olyan mint Rajcsányi korában volt. Mikor még meg volt a nemesi kúriája s volt értéke az armáiisnak. 0 is bejárt a megyegyülrseken, résztvett a pártmozgalmakban, emlékezhetik még a tekintélyes megye ... az az csak a végi. mely már nagyrészt az akáczok alatt nyugszik. Ezek a mostaniak már csak úgy kapták őt, a mint most van, Írnoknak. Az édes apjnk pajtása volt, a fiuk princzipálisa. Az alispán ki móltóságo.s léptekkel ép most megy a folyosón, talán még hallotta az apjától, a pozsonyi hires követtől, hogy egyszer Rajcsányi fringája szabadította ki a feldühödtszölgyémi nemesek fokosai alól, ki is ütötték akkor a két fogát . . . mostanig se nőttek ki újra . . . Azok szép napok voltak. Az a ragyogó szép világ, mikor még együtt agarászott, együtt borozott az öregekkel . . . bizony régen volt, oly régen, hogy talán már nem is igaz. Ezekkel a mostaniakkal beszélni se lehet. Megfoghatlan ifjúság. Do nemcsak a vármegye, az egész világ már most. Még az utczán is mosolyognak rajta. Csak az öreg Bélái bácsi a hajóhíd jegyszedője becsüli őt meg, mert az még most, se fizetteti meg vele a vámot, ha átbotorkázik a hídon, mert Bélái bácsi azt tartja : Lári fári, aki ur az ur. Valamik épen a rozmarin virág is csak rozmarin virág marad mindig, azon képen az ur is csak ur marad. És a nemesi jus örökkévaló, akár ezeu a világon akár a másvilágon, akár pedig a hidakon. Három esztendőben egyszer Rajcsányi csillaga is fel szokott ragyogni. A mikor a követválasztások következnek, mert ekkor ő is nagyszámba jő a jobbpárton, a hova az egész megyei tisztikar tartozik. Rá ugyan nem bíznak semmit, mert öreg kortesnek, hanem dekórumnak szolgál. A dolog úgy áll, bogy a nagysápi mega bajuai kálvinisták, csupa merő törzsökös, ős- eredeti alakok, mindig balpártiak, a jobbpárton pedig csak tótok és svábok vannak, nem számítva a tisztikart és az érseki uradalmat, mely ugyan kivetkezett a magyar formából. Szemre hát mindig a balpárt volna előnyben. ha nem volna kéznél Rajcsányi de eadem- Ilyenkor felköti rezes fringiáját, fejére csap. ja daratollas kucsmáját, vállára a régi ka- cagányát « lengő fehér szakállárai, bus-ha. rágós arczával úgy néz ki, mint Balambér- Ilyen ember kell a jobbpártnak, vau is nagy- tisztelete. A disimeiietben mindig az első hint ok valamelyikében ül a bizottmány között s városon, falun, a merre csak elhaladnak, mindenütt gyönyörködnek méltóságos alakján. Ó a nap hőse. Megcsendülni hallja a múlt egy bánatos akkordját, látja a régi világot fölelevenedni, mikor ő még .szám* volt. A tekintetes megye most ép úgy ko- mázik vele, mint hajdan s a merre mennek fehérruhás leányok virággal hintik tele kacsóit, öregemberek tisztelettel emelnek kalapot... A régi világ. . . A banketten ott ül az asztal elején. Mikor egy kicsit felöntött, beszédet is tart : hogy az isten éltesse az árva hazát, a ki miként, a halacska a gőzös kereke alatt, úgy fuldotlik sok ellenség közepette, hogy az uristeu éltesse a felséges királyt, kinek az ősi kardok mindig szolgálatára állanak, mert moriamur pro rege nostro . . . sehonnai bitang ember, ki hogyha kell halni nem mer! Éljen a haza ! Viharos éljenzés támad rá. Az urak bár mosolyognak, kezet szorítunk vele. A főjegyző még azt is mondja : — Valóságos parlamenti szónoklat volt Gyuri bácsi, tiszta parlamenti! Él jenzaj, diadal, kézszoritás. Feje szédül. Parlamenti szóuoklat . .. zsibong fájón, fájón, körülötte . . . Hejlinj, hátha akkor lé pett volna a megye szolgálatába, mikor meg volt a kúria s az armális értéke.
