Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 103. szám
. . . Másnap már megint az Íróasztal mellett görnyed. A követválasztásnak vége, 8 ismét csak az, a mi volt : rossz gép. Még zsibong, kisért az a szó, cseng az éljenzés zaja, még sir lelkében az a fájó érzet mely meglepte... A szobában a közigazgatási gyakornok, ki már tiszteletbeli szolgabiró a az aljegyző vitáznak valami jogi kérdésen s össze-vissza «zilálják Stein, Carrarát, Bluntscblit. A vén kook fejében megrezeg a sok barbár név, ■elmosódnak előtte a sorok, úgy tetszik, egészen elveszti a szeme világát, mert a pá- paszemeu át se látja az Írást, s a mint rakja -egymás után a szavakat, Nagy István és Varga, János neve helyett, kiknek ügyében másol valami okmányt, Steint, Carrarát, Bhuatsehlit ir mindenüvé . . . — Fiuk, az isten áldjon meg, szól resz- keteg Jiaugon, ne beszéljetek... öreg ember vagyok, ueliéz a fejem, összevetem az Írást . . . hallgassatok el egy kicsit. Újra neki fekszik az Írásnak. A gyakornok s az aljegyző már el is távoztak, de még egyre csengenek fűiében azok a nevek. Feje fáj, levegőre vau szüksége. Lemegy az Udvarra, hol egykor az alispán édes apját, a diétái követ urat mentette meg a fokosoktól. Barna, sovány nyaka fáradtan jobb- ra-balra csuÜlik, foszláiiyos nyakkendője ki - bomlott, kopott atilláját nehéz sóhaj emelget, — No beszéljetek, hallgassatok . . . sufcMese a varrógépről. (Mutatvány KÍsb József legújabb kötetéből.) Öten maradtak árvaságra, Midőn anyjuk szemét lezárta Sok évi szenvedés utón ; Serdültebb egy: Teréz csupán. Rá hárult a kicsinyek gondja, És ő hozzá is látott nyomba, Meddő bánat nyakára hágott Es intézé a kis világot : Anyátlanoknak édes anyja, A puszta háznak gondos őre, Mig apjuk — lázas munka rabja — Csak ritkán tér m«g pihenőre Az linóit tűzhely holt iiszkéhez, Hol több meleget nem érez. j i De alig telt le az év gyásza. Új élet, költözött a házba. Mitől Teréz titokba1 rettent S fohásszal kérlolé az Istent, Hogy meg ne engedje soha: Megtörtént — jött a. mostoha. Szép nyalka asszony, özvegy .szintén, Enyelgő nyájas, elemién, Utóbb rideg, kemény, kegyetlen És boszuálló. Egy k a s gyerek, Vásott, banezuzó, neveletlen, Falánk, uagyétü, mint a voreb : Ennyiből állt a hozománya; Es alig hogy az év lejára, Jött hozzá uj : enyém tiédhez Jött a mienk ! — Szorult a fészek, Indult a hajsza ! Győző ellen Rab földön nem oly kíméletlen, Miként e had volt, sarczot róva Az apró szefid őslakóra. Kik csüggetegeu keltek-jártak, Bátortalan lézengő árnyak ! Elébb a játék került, sorra, En geszt elésül a mogorva, Erőszakos, vad ezimbóráknak Könnyek között önkényt ajánlva, Avagy parancsra. Majd ahol Játsztak, a drága kis zugoly, A megszokott buvócska hely : Tilalom onnan űzte el Hol évek óta háldogáltak, Elvették tőlük a kis ágyat, Mit anyagond puhított lágyan, És idegen hált a kis ágyban ! Majd a szekrények féltett zára Pattant s avat,lan kéz turkál Vandal gyönyörrel, kegyeletien A habos fehérnemüekben, liliket, úgy őrzött és ügy féltett Az elköltözött, drága lélek, S irigy megjegyzés, durva, ronda Esett, mindenre s bepiszkolta. S előkerültek az ó selymek, Még alig-alig hogy viseltek : A nászruba, még új, bár régi, A mostoha már nem kíméli, Pompázik benne és nem retteg, Hisz alszik, a kit eltemettek ! Es igy tovább. Mi e',< leírni ? Ez régi nóta, régi bú, Hej, de kinek végig kell sírni, Végig siratni — sanyarú ! - — Esteliden, folyosón az árnyba1, Vagy a sötét cseléd szobába’, Hová lassacskán kiszorultak, Az árvák össze-összebújtak Teréz köré ; ki átkarolva, Ki térdeire kuporogva, De némán, szótlan miudenik Tán nincs is szó arra, mit érez A gyermekszív, mely titkon vérez, S csak köny, sóhaj mondja el híven Fájdalmát, szenvedéseit ?... Egy nyirkos, komor őszi este, Midőn hosszú szálat, ereszte A hallgatás pókja, befonva őket merengő, néma gondöa : A legkisebb egy szőke angyal, Kékszemfi és aranyos hajjal, Kedvencze anyjuknak, mig éle, Odahajlctt, iiénje fülébe1 S titkon susogta : „Ó Terézem ! Tudod, hogy hogy van a mesében ? Éjfélkor jő — fátylát lebbenti, Éjfélkor megy — nem hallja senki, Es gyermekit csókolja rendre S utána néz, ha minden rendbe ?... Ó annyi éjen, éjszakákon Lesem anyácskát már és várom... 0 mondd Teréz ! egyetlen egyszer Al', soha-soha som jövend el ?“... „Bizonnyal, drágám, el fog jönni“ Susog Teréz. Aztán elluilgat Es óv őrlik egy gondolatnak Súlyos terhével, mit rég forgat Agyán és nem birt, érlelődni, lm most, megért... Lehull virága, Virágeső az ajkára : Figyelj elek... a koózka fordul, És j„t nekünk még szebb napokbid, intéző hatalom gyújtott számunkra. Kövessük ezt a csillagot. No szédítsen el a hírnév mámora, a nagyra vágy ás olt- hatatlansága, de kövessük azt a csillagot, mely hivatva van családi szentélyünket beragyogni. Akkor találjuk meg a valódi boldogságot, akkor teljesedik valódi hivatásunk, mikor családi szentélyünkben cseréljük ki egymás örömét s egymás üdvét. Legyen áldás a családi szentélyeken ! Jó utak. (Karácsonyi czikk az „ E. és V.“ számára.) Mogyorós, decz. 21. Régi panasz, hogy az utak Magyar- országon átalában roszak, már br. Eötvös az ő „Falu jegyzője“ ben a „magyar* utakat erősen megkritizálta. Azóta ugyan egy kissé megjavullak, de aránylag az eltelt időhöz képest (körülbelül 40 év) nagyon kevéssé. Érdemes tehát fürkészni, miben rój lik az, hogy az utak magyar honunkban nem akarnak javulni. Erre nézve tekintetbe kell venni Magyarország kiterjedését és különféle földtani viszonyát. Vannak ugyan megyék, melyekben 50 — 60 mért.föidnyire nincsen kőszikla még kavicsbánya sem, tehát ott nem lehet kívánni, hogy makadamizált utak legyenek, hanem ott inkább a „viczí nális vasutak“ vannak indokolva, mert ezek talán olcsóbbak, mint egy kifogástalanul makadamizált ut. De vannak viszont oly megyék, a hol sok a kőszikla és még is rosszak az utak, mint például a mi megyénk ben. És ezen esetben nem lehet a földtani mostohaságot kárhoztatni, Imiiéin inkább a hiányos felügyeletet. A tőke is, mely. az utakra fordittatik, minden megyében egy és ugyanaz, mert az a közmunkából áll, mely minden megyében aránylagosan egyforma nagy. Mert tessék a szomszéd Hont megyét venni, ott sincsen több kőszikla és kavicsbánya mint mináluuk és ott mégis oly pompás utak vannak, hogy majd vetekednek a külföldi mintaszerű köz lokedési utakkal. De épen csak majd, mert még ezek som egészen tökéletesek mert egy tökéletes jó útnak az a fő kelléke, hogy ne legyen kerékvágás benne, és azt semminemű építési systcma által nem lehet elérni, csak az építési systema mellett egy úti rendőr törvény által.1 T. i. legyen az ut akár milyen jó rendszerrel alkotva, a legjobb anyagból , épitve, legyon az gyémánt keménységű kavicscsal kirakva, ha 1. szabad keskeny talpú kerekekre akár milyen súlyt felrakni, úgy az ilyen jármű esős időben a legjobb anyaggal kikavicsolt mat tönkre fogja, lenni, azaz kerékvágásokat fog az útba mélyeszteni. 2. ha megengedik, hogy a terhes kocsinak soha, sem tér ki az üres kocsi. Akkor is, legyen az ut akár milyen anyagga 1 kavicsozva, kerék vek vágások rongálják meg az utat. Tehát aboz, hogy az utak k i fogás tá lanok legyenek, nem csak helyes építési systema, nem csak szigorú felügyelet kell, hanem még egy úti rendőrtörvóny is. Törvényt alkotni, ugyancsak az or szággyiilés vau hivatva, de inig az országgyűlésnek ideje lesz ily törvényekre gondolni, a megyéknek is hatalmába áll statútumokat hozni és igy javaslatba venni, hogy Esztergom megye előszói jobb felügyeletet fordítson az utcsiná- lásra, másodszor p dig oly úti statútumot hozzon, hogy 1. §. kei hüvelyk széles kerék talpú járművekre nem szabad több terhet felrakni 5 mélerniázsánál. Minden nagyobb téliért szállító járműnél minden további 1—5 métermázsa után szélesebb talpú korok<‘ket kel! alkalmazni. Ezen rendelet ;ithágóját 10—50 frttal büntessék. 2. §. minden járműnek, legyen az terhes vagy tehetőién, a szemközt jövő jármű egy fél kerékvágásra kitérni köteles. Ezen rendelet ál hágóját 2—10 írttal róják meg. 3. §. A lassan haladó jármüvek is az utána jövő sebesebben hajtó járműnek szintén egy fél kerékvágásra kell kitérni, sebes hajtásban versenyezni nem szabad. Ezen rendeletnek áthágóját szintén 2 —10 írttal bírságolják. 4. §. Egy járműnek sem szabad az előtte járó járműnek nyomában haladni, hanem köteles annak a nyomnak vagy jobbra, vagy balra, a hogy a körülmények: előadják kitérni. E rendelet áthágója szintén 2 —10 írttal büntethető.' 5. §. kitérni mindig csak egy oldalra kell (vagy halra, vagy jobbra, de azt a statútum által kell meghatározni) előro hnjtani pedig az ellenkező oldalon. E rendelet át hágója szintén 2 —10 írttal bírságolható meg. 6. A rendel elek végre hajtására és felügyeletére első sorban az utkaparók hivalvák, kiknek a bírságok höl egy harmad esnék osztalékul. Másod sorban uj óvlől a csendőrök szolgálatát is ki lehet.no terjeszteni ez üdvös irányban. így és csakis igy remélhetnénk jó utakat. BRZORAD REZSŐ. A fővárosból A főrendiház sok port vert eseményeihez nem lehet szavam. S“m „a, leszavazott liberalizmus jajkiáltására,“ sem „a diadalmaskodó react,io vészes szárnycsattogására,“ sem a, lóverseny tér hőseinek törvényhozói J(omolyeá gára nem jegyzem meg azt, a mit annyian és annyiféleképen »commentál- tak, — ez a politikusok dolga. És ők bőségesen meg is feleltek ennek a munkának. A legcsekélyebb momentum a legártatlanabb argumentum megtalálta, a maga krónikását, a maga kri tikusát. Bíráltak, dicsértek és elítéllek Ki igy,ki amúgy, mindenki a maga meggyőződése, rokonszenye vagy érdeke szerint. Mi reánk (már mint esztergomiakra) a vita annyiban birt rendkívüli érdekkel, a mennyiben azt herczegpri másunk kimagasló alakja vezette be fényes szónoklatával, a küzdelem eredménye pedig annyiban sulylyal, mert, a diadalmas fél fővezére maga a bíboros főpap volt. Hogy a győzelem mikor fog párává, foszlnni s váljon fog-e ? Elválik nem sokára, mikor a. népképviselők többsége állal spanyol büszkeséggel vissza szármázta tolt javaslat sorsa fölött határozni a főrendek is újra összeülnek. Egyelőre vége a küzdelemnek. De a kik szemlélői voltak azoknak, megmarad belőle emléke annak az impozáns nyugodtságnak, annak az áhitatteljes hévnek, annak a rendíthetetlen meggyőződésnek és szivhez^/óló ékes szólásnak, a mellyel Simo. János her czegprimás, a vita első szónoka exczel Iáit s a melyet ollenvéleményesei is csak tisztelni és megcsodálni tanultak. Az alsóház vitái ez ügyben teljesen háttérbe szőritfattak ama szomorú és seinmiesetre sem épületes episódok által, a melyeknek befejezései)! egy pár vaklövés dördült levegőbe. S ha ezekről hallgatva, csupán annyit jegyzek meg, hogy az alsóház viszonválaszának tárgyalásakor Tisza Kálmán Horáuszky mellé ülve, hosszasan el konferált városunk derék 'képviselőiével, jóformán be is feje h íaVm .). i'mPigg! „ polgári házasság , mv:év- )vétó- leim a nélkül, bogy mag'/íiioz a kérdés lényegéhez hozzászólói tani volna, — hiszen inegcselekodte ezt akár hány szónokló honatya is. E helyett más kérdés került napirendre. És pedig nem csekély mértékben vonja magára a közfigyelmet. A politikai köröket, a hírlapokat és az egyeseket is leginkább a kérdés foglalkoztatja, hogyan fognak a megyei választások eldőlni ? Otthon mináluuk, már tudom, hogy csendes lefolyású volt. Vau azonban valami a mi minden egyéb kérdés fölé emel kedve foglalkoztatja, a kedélyeket és ez karácsony szent napja.. Kicsinyje nagyja, szegény és gazdag egyaránt készül az ünnepekre, a melyeknek hatása ugyancsak meglátszik a fővároson. Az utczák kezdtek föltűnően élénkülni, a, vásár- lók son a. járták a boltokat, a melyek telve érdekes ajándék-tárgyakkal. Menynyi örömnek és boldogságnak lesz a szülőanyja ez acsecse-becso, ez a csillámló mindenféle? Váljon jut-e a számomra is valami ? Váljon gondol-o én reám is a kis Jézuska s ha meghozná, azt, a mi olyan boldoggá tudna tenni. Nekünk, nagy gyerekeknek nem hoz !' Krisztkindli olyan fel hotelen boldogságot, mint hajdan, régen, a mikor olyan végtelen tudtunk örülni ;tz aranyozott, látszatnak s a mikul a esi-Iáin os szívről nem láttuk le, hogy csak — mézeskalács. ANAKREON. Nőkről és a nőknek. Sommi sem bizto-Itja annyira a szív nyugalmát, mint a lélek foglalkozása. Bajza. * Az asszoayi szivet nem minden férfi érti, s nem minden asszony fogja fel, hogy a férfi, ki bizonyos érzelmeket nem bír velők megosztani, e miatt még nem egészen érzéketlen. Eötvös. * A ki az érzelmek és nézetek folytonos ingadozását magában és másokban fájdalmasan érezte — csak az érezheti a fenséges nyugalmat, melyet, a természet nagy és éke,sszóló hallgatásával való társalgás önt el a lélekben. Goethe.
