Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 94. szám
Esztergom, V. évfolyam. 94. szám. Csütörtök, 1883. november 22-én. Városi s megyei érdekeink közlönye. yvi EG.1EL.EN1K HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..........................................0 Hl — fél évre ...............................................„ — n egyedévre..................................................1 „ 60 Egyes szám ára 7 kr. UrSZERKESZTÖSEG: Pfalz-ház első emelet 11 o v :'i a •••> ezol lom i részét illető liözltíinóuvek I{iilil<'iid3lr. KIADÓHIVATAL: |S Z É CI I E N I - T É R <•} ^ ., 1 iov:í a liivnfii.Ios s a magáit liinluli'iselc, a nyiltlérlie szánt közleményük, elöli/,ef.ési pénzeli i:s reclamillásnlc iulé/.emlnk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIRDKTlSSKIC : 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ llélyegdíj 00 kr. M A G Á N FI í RI) 1ÍT ESI? K megáll«poyKs szerint lehelő legjntányosaliban közöltelnek. NYILTTER sora 20 nr. Olvasmányt a népnek. (H.) A ponyvairodalom elírni régóta nagy a panasz. Logderekabb embereink már elmélkedésük tárgyává tették Íróasztaluk mellett azt, hogy miképen le lietne azokat az erkölcsmételyező ponyvairodalmi tonnókeket kiszorítani és köznépünk kezébe a télre, mikor a mezei munka szünetel sa házak körüli dolgok is be vannak fejezve, erkölcs- nemesítő, jobb és magvasabb terméke kot adni, melyek teljesen megfelelnének a nép ér tollúi fokának. Erro nézve történt már nem egy ki sóidét is. Ilyen volt az úgy nevezett „ Corvina „ ilyenek most a „Jókönyvek“, melyek a ponyvairodalmi termékek módjára kiállítva, jobb tartalommal s olcsóbban jelennek meg. Arra nézve, hogy mennyiben terjed tok özek az olcsó könyvek eddig is a köznép között, nincsen tudomásunk, de valami nagy és kézzelfogható eredmény t nem igen remélünk addig, inig az ezen iratok terjesztésére hivatott minden tényező tevékeny részt nem vesz és a nép iránt való szeretotből személyes áldozatra nem hajlandó. A rablókat dicsőítő históriák kedve lése v nép százados hagyományos haj Limaiban gyökerezik, ezt a hajlamot helyesebb ösvényre kell téríteni, az pedig csak úgy sikerülhet biztosan, hogy ha a néppel érintkezők követnek el mindent, a mi tehetségükben áll. Népünk hátramaradó ttsága határozottan csak annak róható fel, hogy épen senki sem törődik vele, kivéve mikor a választások czéljaira. használják föl. Erre a rövid időre azután demokraták vagyunk s mikor aztán valóban demokratáknak kellene lennünk, visszahúzódunk és a nép nélkül, nem a népért szeretünk cselekedni. El akarunk tekinteni attól, hogy népünknek alkotmányos jogai vannak, a, melyekkel él is, de alig ismeri jogait s alig ismeri kötelességeit. Pedig ha már megelőzte őt müveltségo fokában a politikai szabadság oly mértéke, mely a legtöbb más népnél ismeretlen, első sorban az vált az erre hivatott tényezőknek kötelességévé, hogy azt a népet, mely a legszélesebb autonómiai jogokkal felruházott alkotmánnyal bír, legalább ismertessék meg az ő jogaival és kötelességeivel, hogy ezekkel élni tudjon s ne használtathassák fel holmi személyes érdekekre és czélokra, — a, közérdek s közügy rovására, hogy ismerve jogait és kötelességeit, ne legyen hajlandó akármilyen jött-innád kortesnek egy üveg pálinkáért meggyőződést, bocsiiletot, józan észt áruba bocsátani. A parliament a nép akaratának legyen kifejezője, de itt a nép akarata nem igen juthat kifejezésre, hogy ha demagog törekvések megmételyezik tiszta erkölcsét, megmételyezik azért, mert alkotmányos jogait nem ismeri, szabad ságát félre magyarázza s egyáltalában nem bír tudomásával annak, hogy mi- képen élhet jogaival, teljesítheti kötelességeit legjobban. Újabb alkotmányos aeránk lefolyása alatt lett volna erre elegendő alkalmunk, do persze ez oly csekély dolognak tartatott mindenütt, hogy nem volt érdemes vele bajlódni. A szabadságra is oskoláztatni kell a népet. A szabadság magában vévo szép dolog, de tudnak csak akkor, mikor azzal élni s a velő való visszaélésnek elejét veszik. Ezzel azonban együtt jár az értelmi képzés. Az értelem kellő képzettsége nélkül, bármennyire is szeressük a szabadságot, keveset érünk vele. Ezt belátják ugyan azok, kik a közműveltség vívmányainnk''megszerzésén törekednek népünk számára, de ki knelt törekvése részint a nép ellenszegülő hajlamán, mely nenv képes fogni saját javát, részint az arra hivatott tényezők buzgőságának hiányában — hajótörést szenved. A kezdeinónyozés minden téren megtörtént már, de azt is tapasztaltuk, hogy a kezdésen túl lankadt el a buzgalom. így voltunk a népkönyvtárak ügyével is Tagadhatatlanul szép és üdvös dolog, de hát abba maradt, mint sok más. Pedig a hosszú téli estéken, a téli vasárnapokon sok szépet és hasznosat művel lietno a pihenő föld míves s ha egyéb nem, alkotmányos szabadságának az ő fontos jogainak tudatára ébreszthetnék. Sokan azt a nézetet hangoztatták, hogy az iskola által lehetne hatni a népre is, ha a tanító egy egy könyvet adna a tanítvány kezébe, hogy azt haza vigye, otthon övei előtt elolvassa, sok jó dolog szivároghatna az iskola nyomán az egyszerű falusi lakba. Hiszen jó volna igy is és megengedjük, hogy egyes kivételes esetek vannak, melyekben igy is történik. De liánján tamilnak meg az iskolában úgy olvasni, hogy az olvasásból hasznot is meritenének, hogy az olvasásban élvezetet is találnának. Pedig eddig a határig az olvasás néni egyéb mechanikai ügyességnél,- gépies képességnél, moly a művelődés eszközévé csak akkor lesz, mikor az- olva-ó kedvvel, Örömmel fog hozzá, milcór benne élvezetet talál s az olvasottat annyira felfogja, hogy a lelki gyönyörűség mellett tanul is általa. Ezért oiyan meddő a jó törekvés. Mert az a szükséges dolog, hogy a népnek szánt olvasmányt előbb meg kell kédvoltotni vele. Meg kell ismernie, hogy a jobb tartalmú és mégis olcsó olvasmány lelkének, eszének hasznosabb foglalkozást nyújt, mint azok a selejtes termékek, melyek a mellett hogy lelkét nem gyönyörködtetik, a durvaságot és ízetlen séget növelik benne. Péntek és Nr. 13. (Humor eszknek való anyag.) A plébánia templom előtt valóságos néptenger hullámzott. Nagyon látványos és nagyon izgató jelenetre várakozott mindenki. Tudákos mesteremberek s fontoskodó polgárok kritizál gáttá k a szédületes magasságban dolgozó ácslegények munkája t. — Biz az egy kicsit veszedelmes ! — mondta az egyik pipás hazafi, a mint a. felkiáltó jeles dorongon a ko- reszt fölemelkedőit s egy' ácstegény az ingó fenyő legvégire kúszott, — No most már jó helyen dolgozik! — mondta a másik pipás hazafi nagy lelkimeguyugvással. j A gyerekek a. sovány ákáczokra mász. tak, az asszonyok kiváncsi borzalom Ai „Esilergom és Vidfike“ tárcája. ESZTERGOM, (1856.) J IV. Ezen érsek, vagyisV/óvárosnak feltűnő nevezetességei közé tartoznak e jelesb liévv iz- források : a) az, mely a Víziváros északi szegletén tör ki, s azonnal egy malmot bajt s egy fiirdőmedenczévol lévén ellátva, egyesek által látogat tátik ; b) a Grämling-féle ácstéren eredő, (melynek erei a város falán kívül annak délnyugati oldalán is bugyog- nak fel) ennek közelében hajdan nagyszerű fürdőhely létezett s még ma is török fürdőnek hivatik sokaktól, ott mosta fönemlitett váracsalaku Prybi'a-nyaralö emelkedik ; c) a gr. Sáudor-féle hévviz, utósó előtti tulajdonosa Malya ur a források fölötti vizineden- ezében a vizet emelvén, az egy malomkerék hajtására használtaiig s a malomelőtti csatorna vize nagymennyiségű ruhamosásokra szolgál, mind a négy városrésznek nagy hasznára ; egyik fovás fölött azonban itt is tisztességes, s legújabban négy tágas négyszögzettel ellátott csinos fürdo- lakocska áll, s tömeges látogatásunk örvend. Nem messze e forrásoktól délre a Szent Tamáshepy tövében d) szinte hatalmas hév- vizforrások léteznek, melyek fölé a főkáp- talan nagyszerű fürdőintézetet állita fel, az erősb forrásokat a fürdőházra, a többieket pedig egy jeles mfímalom *) hajtására szár*) Leégett IRC. jul. 2-án. utaztatván; ugyanitt emelkedik a hévíz tava fölé valóban ritka építészeti művészettel, ugyan a főkáptalan által újabb korban épített, s gránit járdával körül vett pompás „Fürdővendéglő“ is. Noha Esztergom egyéb helyein, jelesen szőlőhegyi pinczákben is, mutatkoznak ke- serflviz-források, legjelesbek még is azok, mik Sz. Tamás hegyéből szivárognak ; jelenleg a Siliulszky-féle legkeresettebb Az érseki város területe 96 hold ; lélek - száma körülbelül 1000-re rúg. Szén t T a rn á s (Thomasberg) Bél Mátyás szerint Báczváros (Reizeastadt *“) s csakugyan lakosai a törökök alatt törökök és ráczok valának s még idei te ráez kereskedőkkel teljes ***), utóbb a keresztény harezo- sok által annyira megfogyasztattak, hagy a város a vár viszavételével laktalan vala. Rákóczi mozgalmainak legyőzése után kezdő nópesb lenni. Különben is Sz. Tamás a különféle harezok korszakaiban, különösen az ősvár ostromlásaikor mindig kitűnő szerepet játszott *“**). Előkori lakásait az úgynevezett udvarnokok ‘■evek, mint Imre királynak Jőb Eszterfomi érsek idejében kelt adomány levélből tanuljuk. Szent Tamásbegy tetején hajdan hasonnevű prépostság létezett nyolez kanonok társulatával ; ez épület utóbb a törökök által várkastéllyá alakitatott át, a prépostság pedig s a kanonoktársulat később a főkáptalanba kebelezhetett. Van itt egy Sz. István tiszteletére emelt kápolna, melyhez 12 szegény eltartására alapított **) Comp. Hung. ***) U. o. ****) Istvánffi Regn. Hung. Hist. pag. 116- b. és a07. a. b. kórház csatlakozik. A hegyen épült kápolnába vezető szentker«sztut regényesen szép, sa buzgó, hívektől különös tömegekben 1 áto- gattatik. — Lakosai o városnak, kivé vén néhány izraelita kereskedőt (kik itt sinagógá- val is bírnak), többnyire napszámból élnek. Területe Sz. Tamásnak 199 hold, lélekszá- ina körülbelül 1600. Szent G y ö r g y m e z ő (Georgenfeld) nevét Sz. György vértanú zöld mezejéről czimzett prépostságtól nyerte. Keletkeztét Sz. Istvánnak köszöni ; p.répostsága s négy lelkésze volt, mig a tatár s Trenchini Máté elenyésztelék, de Telegdy Csanád esztergomi érsek bőkezűsége által 1337-ben nemcsak korábbi fényét nyeré vissza, de a prépost mellé nyolcz kanonok is álapitványoztatott. A török uralom pusztításai után a prépost- ság s kanonokai a főkáptalanba olvadtak he. — Dunára néző lejtjei jó bort teremnek; legjobb a zamárhegyi. Lakosainak száma körülbelül 1600 —1700-ra rúg. Kies fekvésű s fákkal ellátott sirkertje kiváló figyelmet érdemel. De szóljunk már Esztergomnak főnevezetességéről, mely nemcsak a drága honnak, hanem a minden nagyszerűt méltányolni tudó külföldnek is figyelmét méltán magára vonta s folytonos feszült várakozásban tartja. A város mely büszke komolysággal nézi talán ezer évek óta az alatta méltóságos csendben folydogálő szőke Dunának babjait, j századok zivatarainak dúló viszontagságaitól megviselt romjai közül látjuk emelkedui a nagyszerű szeutegyházat, mintegy az ormon és körülötte vérengzők bűneiére bemutatan- ! dó engesztelő áldozatok jeles óltárát, mely az alatta elrohanó gőzösnek s az alig egy óranegjedre a folyam túlpartján elrobogó gőzvonatok utasainak tájszemlélve legelő szemeit mintegy levarázsolva vonja magára. Eme fenségében nagyszerűségével megható főegyházát a magyar egyháznak akarjuk még röviden leírni. Hogy az ősvár már Sz. István korában birt főegyházzal, Bonfin f), Oláh ff), s inás történetírók bizonyítják, s azt Sz. Adalbert tiszteletére építettnek vnlliák. Valljon ez vala-e egyszersmind az egyház, melyben Sz. István megkereszteltetett, bizonysággal nem mondhatni. A sötét homályba burkolt történeti töredékekből okoskodva mégis gyanítjuk, miszerint gazdag és ékes lehetett az, de Zéchy Dénes idejében már oly elhagyott állapéi ban, hogy azt az 1449-ben tartott egyházi tartományi zsinat ujraépittetni el- határozá. A roppant költségek a püspökök- s tehetősb egyházi és világi nagyoknak is pénztáraiból pótoltattak, s a nagyszerű épület négy év alatt már tető alatt állott, s a későbbi érsekek, különösen Vitéz és Bakács állal annyira, diszesítetett, bogy I. Ferdinand alatt Velins azt „uugustum revera temp- uin“-11nk nevedé ; különösen az egymást űző harczi zivatarok alatt is épen maradt Bakács-kápolna csudáitatott, mint melynek falai „ex porphyrelico lapide“- — „summa laquearia laminis inauratis, cum coelatura. mirabiii testűm sustinebant argentatis tegu- lis conchao instar fahre factum“ ff). Azonban a kill- és belharozok iszonyú dúlásni a magyar áldcrnagyok és világi vallásos fouf) Honim. flung. Decades I. ff) Hungária pag. 33. fí) Velius de bello Pannon.
