Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 91. szám

Esztergom, V. évfolyam.

91. szám.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

/A

ÉGJÉL ENIKL HETEN KINT KÉTSZER1.

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész éne

...................................................6 fit —

f

él évre..........................................................3 w —

negyedév re.............................................1 ,, 50

E

gyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

ALZ-HÄZ ELSŐ EMELET

HIRDETÉSEK.

hová n lap szellemi részét ill«*!."» közleményeit küldendők.

HIVATALOS I URDUT KSH IC :

M AG A NITIRD 1ST I5S IC K

kr.

*

W

KIADÓHIVATAL:

jSzÉCHENl-TÉR. ^.,

hová a liiv:itálos k a magán hirdetésük, a nyiltlérhe szánt közlemények, elülizotési pénzek és reclamálások inlozeiidök.

1 szótól 100 szóig — R t, 75 kr. ] 00—200-ig . 1 „ 50 „ 200—ROO-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 00 kr.

megállapodás szerint lehel,5 legjutáiiyosahban közöltetnelc.

NYU,TTÚR. sora 20 Kr;

Van-e jövőnk ?

A lezajlott ünnepélyességek nem voltak egyebek, mint Esztergom maltja egy fényes fejezetének megdicsőitései.

Visszatekintettünk kétszáz észtén dővel előbbre s megültük a keresztények fényes fegyvertényének dicsőségét.

Fölszabadultunk a török járom alól.

De fölszabadultunk-e egészen egyéb jármok alól, melyek a haladast és fejlődést visszatartják ?

Vájjon, van-e jövőnk?

Tudunk-e szabadságunkkal élni?

A szabadság meg az egészség édes testvérek abban, bogy gyakran megfeledkezünk becsükről, mikor hatalmunkban vannak ; de annál keservesebben visz- szasovárogjuk ha valahogy elvesztettük.

Szerencsétlen viszonyaink átka mindenekelőtt abban fekszik, hogy nincs közöttünk egyetértés.

Ez az a járom, mely a török világ után a nyakunkon maradt.

Egy tizenötezernyi lakossággal bíró kis város négy felé van darabolva s migegy-kettő lelkesen előbbre igyekszik, mindig akad egy széthúzó testvér, a ki csak azért is a többi olleuére dolgozik s a jó törekvést ha nem is hiúsítja meg, de végtelenül megnehezíti.

Lehet-o jövője egy oly városnak, melynek polgárai nem óhajtják az egyetértést, nem akarnak egyöntésü igazgatást, nem akarnak egységes várost, hanem saját portájukon tovább is fen héjázóan akarják hirdetni különválásuk szomorú függetlenségét, mely pedig nem jelent egyebet szomorú elmaradásnál. J

A közélet legszentebb kérdései egyet j értés nélkül mindig elbuknak. A törekvő'

párt vezérelvei, egység hiányában mindig vereséget szenvednek.

Esztergom nem emelkedhetik úgy, nem indulhat olyan fejlődésnek, melyet megérdemelne a lelkesebb rész derék és fenkölt jóakarata után.

Ilyen sivár viszonyok között nem lehet mást válaszolni a fölvetett kérdésre, mint azt, hogy nincs jövőnk !

Apró anyagi érdekek, olcsó hiúsági kérdések, féltékeny különérdekek, bizonyos szükkörtl felfogás, az egyesülés magasztos eszméjének föl nem értése s a jövővel épen semmit sem törődés okai annak, hogy még mindig meddő Esz torgom egyesítésének eszméje.

A történet megtaníthat arra mindenkit, hogy csak oly nemzetnek van jövője, mely egyetért s a korral halad s csak olyan városnak van joga jövőt várni, melynek polgárai békés egyetértésben, lelkes ]összetartásban haladnak a korral.

Yan jövőnk, ha egyesülünk.

Van egyesülés, ha aczólakarattal s szilárd kitartással fogunk a nagy munkához.

Gazdasági levél.

(Egy uj mezőgazdasági iparág.)

Dr Wáguer László, a mezőgazda- ságtan nyilv. rendes tanára a kir. József műegyetemen, fölöttébb és különösen hazai viszonyainkra való tekintettel vitális érdekű uj iparágat, a kukori czából való keményítő gyártást fejtegető szakközleményt közöl a „Földmivolési Érdekeink“ legutóbbi számában. Abból indulva ki, hogy bizonyos iparágak a mezőgazdasággal való szoros kapcsolatuk folytán ez utóbbinak úgyszólván létföl tételét képezik, a, mennyiben a

rósz talaj és liiáuyos trágya erő által előidézett pangást csakis a mezőgazda- sági iparok, melyek közvetlenül takarmányt és közvetve trágyát szolgáltatnak, képesek az egyensúly helyreállítása utján eloszlatni, érdekesen fejti ki, hogy mi lehet igazi mérve annak, hogy valamely ipar tökéletesen felel meg a mezőgazdaság igényeinek. Jelesül kimutatván azt, hogy a mezőgazdaságban az állatok sikeres táplálására és a jó trágyának elég nagy mennyiségben való előállítására elsősorban és kétségtelenül a íehéruye anyagok szolgálnak, e* alapon a kukoriczából való keményítő gyártást állítja par excellence mezőgazdasági iparnak, miután ez szolgáltatja a létező iparok között a legtöbb fehérnye anya got, mint mellékterményt illetőleg hulladékot. Ezen a legújabb időben terem tett ipar lényege az, hogy a tengeri keményitővé dolgoztatván fel, a kukori- czában tartalmazott 8 15 százaléknyi

fehérnye változatlanul marad a mező- gazdaság czéljaira és pedig nem big moslék alakjában, hanem mint összeálló, könnyen eltartható sílrü tömeg, mely helyes arányokban keverve szalma szecskával, felapritott tengeri csutkával stb. kitűnő takarmányt szolgáltat sertések, hizóökrök, igás és tejidő marha, lovak és juhok, tehát az összes mezőgazdasági haszon- és igás jószág számára.

Wágner tanár ur érdekesen fejti ki, hogy észszerű alapon induló mezőgazdának mai nap elsőrangú feladata a takarmány- és trágyatermelés, mivel a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ága ma a hústermelés és mert az intensiv biz lalással foglalkozó gazda földbirtokának jövedelmezőségét ez alapon az elérhető netovábbjáig emelheti, a mennyiben e17 *

utón a piaczi termények termelése amint azt Anglia példája is mutatja, rendkívül fokozható lesz, a kiterjedt állattenyésztés és hústermelés tevén lehetővé azt, hogy a trágyaerő és ezzel együtt a talaj termőképessége az elérhető tetőpontjáig emeltethessék. A tudós tanár ur ezen alapon pontos és érdekes számvetéssel bizonyítja be a hústermelésnek a kukoriczából való keményítő gyártással kapcsolatban való nagy fontosságát és tőként jövedelmezőségét, példában mutatva be egy kisebb (23 ininázsát feldolgozó) kukoricza keményítő gyár mellett létesíthető bízó jövedelmét, mely szerint a beállítható 370 drb ökör hústermeléséneik értéke, azaz a hizlalás! üzletág jövedelme egy évben (300 napi üzem alatt) a 23,000 frtot meghaladja, mig a hizó állatok trágyája 120 cat. holdnak erőteljes trágyázására elégséges.

De még érdekesebb az az összehasonlítás, melyet Wágner tanár a nálunk is elterjedt búza és burgonya keményítőgyárak, valamint a tengeri keményítő gyárak között tesz. Már az egymagában, hogy a kukoricza a czikk tudományos értékű s kétségbevonhatlan adatai szerint háromszorta több fehórnyét tartalmaz mint a burgonya, az előbbit mezőgazdasági kihasználásra sokkal alkalmatosaidul teszi, mihez még hozzájárul, hogy a kukoricza keményítő-gyártás hulladékai (mint említve volt, a legkitűnőbb takarmány) nagy távolságokra is szállíthatók, miután táp- és tehát pénzértékük, arányosítva vályúk és térfogatukhoz, tetemesen nagy.

A burgonya és kukoricza keményítő gyártás közt való összehasonlítást Wágner tanár ur még azzal bővíti ki, hogy

As „Esiter^om ss Vidéke^ tárcája.

YENDÉG-VÁRÁS.

Ali, mennyi csál) e félhomályba1 E halk merengő csendbe1 ! Libeg-lobog a gyertya lángja. Virág-illattól köriillengve.

Kanárid szárnyát összevonva Laukadtan figyel, ámul ;

Csak egyet-egyet, szól titokba S szeme lassan álomra zárul.

Virágaidra minden titka Leszáll e bűvöletnek.

Kaméliád, rejtve, nyitva,

Mind édes szerelmet lehelnek.

Csodálatos ! édes testvéred A „lassau nyíló málna“,

Mint varázs-szóra mostan ébred,

E késő pillanatra várva.

Zárt szirmait a kéjes vágyak Egyen kint föl o Időzzék ;

Mély üdvözletül illatának Bóditó árját szórja hozzánk !

Igen ! Hallod, oh édes angyal, Lépteit a szerelemnek?. . .

Siess elé mosolygó ajkkal,

E vendég minden bút feledtet !

Dlí. TÓZSÉF.

/AÁR KÉSŐ!

Elbeszélés.

Egy komor, hideg novemberi estén, midőn már a légszesz lámpákat is raeggyuj tolták, a főuteza egyik kávéházában vígan szólt a zene. A czigányok azonban nem lehettek megelégedve az ott mulatozó vendégekkel, mert minduntalan az ajtó felé fordullak mintha várnának valakit. Végre megnyílt az ajtó s azon egy magas karcsú fiaiul ember lépett be. A czigányok egymásra tekintettek s rögtön abban hagyták a már el kezdett nótát s rá kezdtek arra a mélabús szép dalra :

Kék nefelejts, kék ntfelejts Virágzik a viz tükrén;

Fáj a szivem, beteg vagyok Nem sokáig élek én . . .

Az újon jött vendég egy kis asztalhoz ült s eleinte némán bámult maga elé, mintha a körülte történtek nem is érdekelnék, de a mint a czigányok tovább húzták, hogy : Hanem azért, hanem azért Koszorút ha meghalok,

A síromra nefelejtshől Nefelejtsből fonjatok.

Hirtelen felugróit helyéből, öklével az asztalra ütött s oda kiáltott a czigátíyokhoz:

— Ide jöjjetek ! húzzátok a fülembe azt a nótát, hogy szakadjon meg tőle a szivem. Hé, piuczér pezsgőt ide sokat!

Kis idő múltán már az asztalon folyt a pezsgő. A zene egyre szólt hol busán, hol vígan. A mulató vendég már alig tudott a lábán állni, a nyelve is meg-meg botlott, de azért folyton dalolta a zene után :

Kék nefelejts, kék nefelejts Virágzik a viz tükrén . ..

U K *

A kávéházzal szemben levő ház első emeletét Bogdán ügyvéd lakta családjával.

Az ablaktáblákat egynek kivételével, mihelyt esteledett erőseu bezárták, nehogy a pokoli zaj felhullj ék a kávéházból. Az egyetlen nyitva hagyott ablaknál Bogdán Irma ült, az ügyvéd fiatalabb leánya.

Forró homlokát picziny tenyerére hajtotta s köunytelt szemei folyton a szembelevő kávéház ablakaira voltak szegezve. A mint a mulató bús hangja felhallatszott hozzá, fájdalmasan sóhajtott fe1 :

— Ma is, egy hét óta minden nap. Oh, Istenem, mi lesz belőle . , .

— Egy korhely lump ! felelt reá egy hang.

Irma ijedve fordult vissza s a mint nővérét megpillautá, fájdalmasan mondá :

— Még te is bántalmazod !

— Hát még mindig szereted ?

— Mindig !

— De hisz ő nem szeret, s nem is szeretett soha !

— Mit tesz az ! Vagy azt gondolod, csak akkor szerethet szivünk, ha a szerelem szikrája a viszont szerelemben tápot talál ? Ne hidd, kedves Mártiiéin. A szerelem ha egyszer szivünkbe lopózotts útvette korlátlan uralmát, nem űzhető ki többé onnan hideg közöny által ; olyan az, mint az elfojtott izzó üszög : bár nem kap tápot, de azért folyton ég, mig önmagát föl nem emészti.

— S te is azt akarod, hogy szerelmed emésszen fel ; mert máskép nem lenuél [oly

könnyelmű, hogy nyílott ablaknál ülj ily hideg időben.

— S mondd csak, nem volna jobb ha meghalnék , mit remélhetek én még az életben ?

— Miudent. Hisz fiatal, szép vagy. Az idő begyógyítja szived sebét s még boldog leszesz.

— Soha ! De hagyjuk ezt. Inkább adj tanácsot, miként meutsem meg őt. Mert nem látod-e, hogy a das gazdag Endrey már oda jutott, hogy nemsokára beteljesedik amit az imént mondtál, miként egy korhely lesz belőle. Abból a férfiúból, a kit szelleme s ueiues lelke a többi felé helyezett.

— De mi történt vele. Hisz a mint tudom viszont szerettetik, s egy pár hét előtt is oly boldognak látszott.

S még is szerelme vitte ez útra. De hogy mondjam el neked a törénleket a mit akaratom ellenére Endreyuek bátyánkkal folytatott párbeszédből tudok, midőn tiz nap előtt párbajsegédének kérte fel.

Azt tudod, hogy rajongón szerette Endrey azt a hiú Légváry Irmát, a ki azonban Sá- rosit szereti már rég óta ; mert hát ösme- red^ azt a verset, a mely igy szól:

És igy tovább . . . tovább . . . mást szeret

[mindenik.

Oly csillagok vagyunk, mik egymást

(kergetik.

De azért Irma Endrey iránt színlelt, szerelmet ; mert a Sárosi mellett nem folytathatná pazarlásait. Ők tönkre vanuak téve s csak egy gazdag házasság segíthet rajtuk Endrey nem tudott a dologról semmit,. Ma