Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 87. szám

iS

befogadott, ö maga pedig biztosabb helyre, Pozsonyba távozott. Gritti tehat a várost és a várat ágyuztatja száraz földi csapatokkal és mindenünnen körül veszi.De a spanyolok és a magyarok, kik közt csodálatos egyetértés uralkodott hősiesen védik. Midőn Gritti sem a tüzaknákkal sem az ostromlással nem mehetett semmire, elhatározta, hogy az esztergomiakat kiéhezteti és a hosszantartó megszálláshoz fogott. Végre kétségbeesvén a város bevétele felett, összeszedte sátorfáját s Janos királyhoz visszatért.

1534-ben marczius havában Szolimán és Ferdinand között létre jött a béke bizonyos feltételek alatt, melyeknek egyike vala, hogy: Esztergom kulcsai az engedelmesség nyilvánítása gyanánt Byzanczba küldessenek.

Esztergom kulcsainak ezen szokatlan követelése a magyarokban nem csekély gyanút és félelmet gerjesztett. Miután Szolimán Pécset, az erős várost, 1543-ban julius 20-an hatalmába ejtette, gyorsan Esztergom ellen indult. Pál érsek, a ki sok katonát, barátainak és kegyenczeinek nagy számát tartott a el Ferdinand akaratára a várból és városból kiment, hogy a spanyolok őrségét, kiknek vezérük Muzika Márton Liszka melléknévvel szabadabban és kényelmesebben a hely védelmezésében tartsa szemmel. Kevéssel s megszállás előtt a spanyol Szalamanka Ferencz két olasz csapatot hozott, ezek után jöttek a németek s ezeknek 30—30 emberből (?) álló két csapatját a bajor Mönch Ferencz vezényelte.

A vezérek azonban a veszély előtt annyira el voltak bizakodva s az ellenséget oly kérkedőleg nézték le, miszerint nyíltan azt merték állítani, hogy ők még akkor is, ha a törökök és a rómaiak hadvezérei egyesült éröv 1 akarnak megszállni a várat, annak kivívásától legkevésbé sem félnek; és mindnyájan magukban bízva várták az ellenséget, ámbár mindössze alig haladták meg számra nézve az 1600-at.

De mzdőn az ellenség megérkezett s a tábort mindenünnen előre mozdította s a mezőt, a közel fekvő dombokat valamint a szőlőhegyeket is számtalan sátort felállítván, ellepte, midőn továbbá az igen jól felszerelt hajóhad láthatóvá lön. felhagytak az elbizakodottsággal. Mielőtt Szolimán seregének zömével s az ágyukészlettel kikötött volna, még sem volt annyira körülzárva a vár, hogy Ungnad János, ki hajón hatszáz katonát, pénzt,“"eleséget és puskaport hozott, társaihoz szerencsésen el ne juthatott volna. Ugyanazon időben a keresztények a várból kitörvén, a tábort gondtalanul vizsgáló törököket megtámadták s oly roppant zavart idéztek elő, hogy igen sok török a csatatéren maradt. A következő napon megérkezik Szolimán s Esztergomot szorosabban körülveszi, a vár átadását követeli, a vonako- dókat pedig halállal fenyegeti.

Liscanus azt válaszolta, hogy mig ö és társai élnek, a várat föl nem adja.

A törökök az értekezés ideje alatt a vár at- ellenében fekvő szt. Tamás dombra felvonszoltak a nagyobb ágyukat; a mieink elsütvén az ágyúkat az elllenség erődítéseire, a törököknek nagy kárt okoztak. Az alatt Liscanus és Salamanka a külvárosi erődítésekben és a város nagyobb részében nem bízván, a várba visszavonultak.

Az őrség, miután az ellenségnek három rohamát vissza verte, a török hajó hadat is legyőzte. Ekkor a felbőszült törökök a viz tornyot lerombolják s tűz aknákat készítenek, sőt a várat is rohammal be akarják venni. Hétszer megújítják a küzdelmet s a mieinktől ugyanannyiszor visszaveretnek.

Az ellenség visszaverése után a mieink bátorságukat visszanyerve, a víztorony vízvezetékén kitörnek s a törökök közül némelyeket megszalaszta- nak, másokat a falak alatt felkonczolnak és a hajók

ellen intézett hirtelen támadással tizenhármat elsü- lyesztenek.

Ámbár nagy volt az öröm az elért győzelem fölött, mégis mivel sok bajtársi vesztvén számuk igen csekélyre leapadt, s távolról sem vala reményök, hogy valahonnan segítséget nyerhetnének, megtörve a véggyözelem miatt aggódni kezdtek. S minthogy a törökök szünet nélkül követelték, hogy adják fel a várat, az olasz zászlótartó Mas-a János, a nélkül, hogy a parancsnokokat megkérdezte volna, feladja a várat; majd Szalamanka reményt vesztve az ellenség közzé megy, hogy méltányosabb feltételeket eszközöljön ki. De csak annyit tudott kivinni, hogy vagyonuk bántódása nélkül szabadon távozhattak. Ä kapuk feltárulnak, a törökök belépnek s mindent elfoglalnak.

Esztergom keresztény védői gúny tárgyává lettek, majdnem egész nap éhséggel és szomjjal küzdve a nap hevének kitéve, egy részük egymástól kölcsönösen búcsúzik, más részük az elhagyandó helyeken utoljára körültekint, más részük a jelen s nem közönséges haláltól halavany s bágyadt arccal irtózik. Végre kényszeriték, hogy a meghalt bajtársaknak s a megölt törököknek rothadásnak indult hulláit eltemes sék, a sáncok árkait kitisztogassák, s az ágyúkat helyeikre vonják. Utoljára a legnyomorultabb állapotban fegyverük — ruháik — s pénzeiktől kifosztva, félholtan, meztelenül, hajóra szállítják s a túlsó partra viszik.

Midőn Pozsonyba értek, Liscanus és Szalamanka s mások, kiket árulással gyanúsítottak, Ferdinand parancsára őrizet ala helyeztetnek. Szolimán Esztergom bevétele után aug. 10-én török szokás szerint hálát adott Allahnak s a vár keleti oldalán a templom elörészén levő ágyúzás következtében bedőlt bolthajtásnak négyszögletű köveiből védő falat csináltatott.

1544. Sabanus, lovassági parancsnok Esztergomban, miután Mehemettöl, a var parancsnokától, en- gedelmet kért és nyert, egy holdvilágos éjjel 400 janicsárral s 1500 lovassal a Dunán átkelt s legna- gyob csendben Léváig jutott, s mielőtt észs evették volna őket, oda illesztik a lajtorjákot és a város sáncait hirtelen támadással beveszik. A kik szemük elé kerülnek azokat felkonczoljak vagy fogságba ejtik. Késedelem nélkül megtámadják a várat, azonban az őrség nagy vesztességgel visszüzi. a városba visszatérnek, s miután kirabolták, néhány helyen felgyújtják azutan a mieinktől Szálkáig fizetve haza térnek.

1556. szept. vége f lé Gál Ádám, Győrnek főkapitánya. katonáival éjjel Esztergomot megtámadja s a törökök és a szökevényekből igen sokat fel- konczol.

1590. az esztergomi Szokolovics Mém bégje, Thurzó Györgyöt és érsekujvári őrségét Esztergom közelében megtámadván Zay Andrást és Lörinczet, Jakusics Imrét, Pesty Zsigmondot, Hagymásy Kristófot, Lakanyi Jánost és Huszár Mátyást fogságba ejti, sok hires katonát leöl, maga Thurzó is alig tudott futassál menekülni.

Mátyás föherczeg 1594 május 4-én seregével a várat és a várost megszállta. A törökök a külvárosokat és a magtárakat felégetik és a védelemhez, készülnek. A mieink néhány napon át ágyuzzák a varat; szent Adalbert templomát és más épületeket felgyújtanak, az ellenséget megtámadják, de mint hogy több mint 30 bajtarsat vesztettek, azon felül igen sokan megsebesültek, vissza űzetnek.

Azalatt a thrákok nagy ígéretet árán a várost elárulják, zord éjjel Pálfiyt magyarokkal és németekkel bebocsájtják, kik a török őrséget lemészárolván vagy foglyul ejtvén az igen jól megerősített varost könnyű szerrel beveszik.