Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 87. szám

— 7 ­mm. . V Aa-t Schluß Grant O -Erste r'J^ßls. \ B Alfs itífser'Stnts. P A ndertor J^JeL. \ C Harcon/ Oj f p_ j troche n/. D Thorruzsboty. f&m muntnatbons 11 Gecnycfibe.ro. J< i lien/, ■ ’■uiid/roeen ö J^'jQiserllchcs rens Stűd^ns. Baitrsrißt. S Erslc'. Minen.'. It ZfrjQű,8.Batterie/. T .H ndrrlv.Minc.TV. I J^HeurischeeBcif 7 Á }[tuthlh rcehe?is. tor le/ W BtUrisehcbrrehm 7(j ’E^.Halr: üatlrrie/ +X' Jir-^biscliufili . L b'tRait'JialLeriet sch.cs Capcil&to'so X/Polrüschc/ Be. U. ^ur'JHcsJteens ■1cries. Air. nets. A* Zgfbrach ni. Bo. Y Túrc}\ischc<Aiom TiaushrücbfS sehccri/. hs k- őmk. -Kmtpt -ArtftiP. ESZTERGOM OSTROMÁNAK TERVRAJZA ióS; E harezok, a folytonos fáradalmak és a sebesül­tek nagy száma végre kimeriték az őrség erejét és kitartását. Az őrség java elhullott s már alig egy- harmadrésze vala fegyverfogható; a vár sziklás talaja sem nyújtott módot új védmüvek előteremtésére. A rommá lőtt vizitornyot, melyet oldalról semmiféle bastyakörönd sem védelmezett, a törökök szintén könnyen megközelíthették. Ily körülmények között az őrségből sokan sajat jövöjök biztosításának ér­dekeit kezdék hangsúlyozni. Az őrség ez ingadozása és meghasonlása a török kezére játszotta a várat. Mássá, egy olasz csapat zászlótartója, lebocsátkozott a várfalon s a török tá­borba ment, hol az egész őrség nevében a vár át­adását azon föltétel alatt ígérte meg, ha a török hit alatt biztosítja az őrséget, hogy podgyászával együtt szabadon elvonulhat. Ibrahim vezér megígérte a föltétel teljesítését, mire Mássá visszatért és minthogy Liscano sebesül­ten feküdt, Salamancanak adta elöviselt dolgait. Salamanca attól tartván, hogy ha a parancs nélkül cselekvő zászlótartót a katonai törvények ér­telmében halállal bünteti, olasz bajtársai — az el­lenséggel szemben — fellázadnak ellene: Liscano és bajtársainak beleegyezésével személyesen kiment a török táborba méltányosabb föltételek kieszközlése végett. A táborba érve letartóztatták s Szulejmantól ö is csak oly értelmű hitlevelet nyerhetett, mely szabad és sértetlen elvonulást biztosit az őrség ré­szére, ha a vár kulcsait átadják. Az atadasi föltételek elfogadása és kihirdetése után a janicsárok agája átvette Liscanótól a vár kulcsait s csapataival megszállotta a kapukat, bás­tya falakat és a vár udvarát (aug. io.) Az elvonuló őrségnek előbb összes fegyvereit le kelle raknia; de mielőtt végleg elvonulhatott volna, bunkókkal kényszeriték őket elhalt bajtársaik és a törökök büzhödt holttetemeinek eltakarítására. Áru­lásuk méltó jutalmául ki kellett tisztogatniok az ár­kokat s az ágyúkat is helyeikre vontatniok. Végül fegyvereiktől, ruháiktól és pénzüktől megfosztva — félmeztelen és teljesén kimerült állapotban hajókra rakták s a Duna túlsó partjára szállították őket, honnét szégyenkezve vonultak Pozsonyba, hol ismét börtön és hadi törvényszék ítélete várt reájok. És ezóta a magyar Sión fővárosa gyászba bo­rult, érsekei közel három századon át Pozsonyban, majd Nagyszombatban, székelnek, honnét csak 1820-ban költöznek ismét (állandóan) vissza ősi székhelyökre, Esztergomba. *) Esztergom első hódoltsága 1543-tól 1595-ig tart. Mátyás föherczeg ugyan 1594-ben ostrom alá vette a várat es várost, de ki nem elégítő eredménynyel. A keresztények támadási készületeiről értesült törökök ekkor erősítették meg a szt. Tamas he­gyet, palankot, azaz váracsot építvén oda, hogy maga a var ne legyen annyira megközelíthető. "') Minthogy a szt. Adalbert basilika a vár falain túl terjesz­kedett és igy védelemre kevésbé látszott alkalmasnak, — Szulej- man a beomlott templomrész négyszeg köveiből a vár keleti részén — a nevéről nevezetes bástya falat emeltette.

Next

/
Thumbnails
Contents