Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 87. szám
Mátyás föherczeg május 4-én szállotta meg Esztergomot, melynek ostromára a magyar vitézség legkiválóbb képviselői : Pálffy Miklós, Zrínyi György és Nádasdy Ferencz 20,000 magyart gyűjtöttek táborba. A királyi — akkoron Raczvárost — csakhamar megvették, mert Pálffyval összeköttetésben álló szerb lakosok, éjjel az egyik kaput titkon megnyitották, mire a beütött kér. csapatok a várost rögtön elfoglaltak. A szenttamáshegyi palánkot ostrommal foglalta el a magyar katonaság, innét oly hatalmasan törették a vár- és Víziváros falait, hogy Sennyey Sándor, Nádasdy Ferencz hadnagya a résen fényes nappal, lóháton ment be a Vízivárosba. Ennek daczara az ostrom mégis kudarczczal végződött. Sinan pasa közeledésének hírére az egész sereg kikelt sánczaiból s a Duna túlsó partjára vonult. A Ráczvárost a visszavonulás alkalmával fölégették. Illésházy a vallott kudarczot egyenesen a hibás vezényletnek rója fel. Feljegyzései egyáltalán szomorú világításban tünteték fel az ostrom lefolyását, s a fegyelmeden csapatok kihágását. Mátyás főherczegről azt írja, hogy „ez oly engedelmes ember lön, semmi büntetést az táborban nem művele, és ez okáért, sok számtalan emberölések esnek vala, egy nap sem volt, hogy magyart nem öltek; paráznasággal, részegséggel, vendégséggel, kalmár-áruval, udvari pompával úgy annyira rakva vala az tábor, hogy nem az szt. Istennek, de még az jámbor embereknek is iszonyú vala benne maradni. Az kapitányok ha 10 órán az ételhez ültek, délután 4—5 órán részegen keltek fel az asztaliul, ki alunni ment, ki mulatni az mezőre. Mathias her- czeg két hétig sem jött ki az táborbul; öt-hat mérföldig, mindenfelé, az falukot, varosokat, mind elpusztítottak. az szegénységnek minden marhájokat, lovokat, barmokat elhordották pénz nélkül, az mezőn vetéseket, mind elkaszálták, az lovaknak adták, annak utánna az kévéket is szabadon hordottak, mint ellenségét, és az lovak aljat is abbul vetették meg. Az hadakozó tanacs vele vala az herczeggel. Ungnad Dávid, ki felette részeges ember vala, ez mellett két német kapitán, kik hadba soha sem voltak, törököt sem láttak“ ... Ez ostrom folyamában vérzett el Balassa Bálint, a széptehetségü költő. A Víziváros nyugati részén megkisérlett roham alatt Pálffy Miklóssal Balassa is behatolt a városba. A várból levetett robbanó szerek és a törökök sűrű golyózápora elöl, a támadók fedezetet kerestek, s Pál Ifi példájára, a költő is egy köemlék mögé sietett, de e közben mindkét czombja keresztül lövetett, mely sebe következtében elhalt a táborban. A következő 1595-ik év szerencsésebb vala, a keresztény fegyverekre s Esztergomra kiválóan nevezetes, mert első felszabadulásanak emléke ez évhez fűződik. Ez évben Mansfeld Károly gróf lett a fővezér. 11 lésházi magasztalólag nyilatkozik róla, „igen istenfélő vala, semmi dulást, fosztogatást tenni nem engedett és csak kicsiny kárért is megöleti vala az rossz németeket. Samarjában, Csallóközben fölakasztatott egy németet egy sáskéveért, kit levont volt, egy pajtáiul. Ez a németeknek sokszor, sok szóval eleikbe adta, hogy ne legyenek háladatlan a magyaroknak, kik sok és nagy országokat elfogyattak magukkal egyetemben az körösztcség mellett és minket németeket régen kiűzött volna, az pogány országunkból, ha ezek nem voltak volna.“ A vezér példája és erélye jótékonyan hatott; a tábor körüli falvakban, még csak egy tojás után sem mertek nyúlni, készpénz fizetés nélkül. Mansfeld alvezérét, a burgaui örgrófot (Ferdinand föherczeg és Welzer Filippina fia) a hadban járatlannak mondja; a tüzérség főparancsnokául Medici János flórenczi herczeget említi: mig a magyar főkapitányok közt ott látjuk ismét Pálffy Miklós s vele Forgách Zsigmond grófokat. Mansfeld juh i-én szállta meg Esztergomot s erős sánczaiból hatalmasan kezdé töretni a vár- és viziváros bástyáit. Szt.-Györgymezön alul a Duna mindkét oldalán elsánczolt őrséget helyezett el, hogy a várat elzárja minden vizi közlekedéstől. Meg- erösité a mai Strázsahegyet is (akkoron látó- vagy Károly-hegy), melynek őrsége a budai út felöl örzé a király-földön elsánczolt sereg táborát. Az elövi- gyázati intézkedések nem is valának fölöslegesek. A vár fölmentésére érkezett budai pasa megtámadta Mansfeld seregét, de keményen megveretett. A magyarok nagy fajdalmára Mansfeld e győzelem után nagy betegségbe esett; aug. 14-én Komáromba vitette magát, hol csakhamar el is holt. Mansfeld halála után ismét Mátyás föherczeg vette át a fövezérséget. Az ostrom tovább folyt, melynek folyamában különösen a pápa küldötte segélyhad tüntette ki magát. A felmentő seregben bizakodó őrség végre belátva a helyzet reménytelen voltát, podgyászos- tul való szabad elvonulás feltétele alatt szept. i-én feladta a várat. E nap 60 német és 92 magyarnak is visszaadta szabadságát ; mindannyian török fogságban sínlödtek. Esztergom e felszabadulása után alig 10 évig örülhetett szabadságának. A vár, mely ez évek alatt uj erődítésekkel gyarapodott, 1604-ben sikerrel verte vissza a török támadását; 1605-ben Mehemet nagy vezér (ugyanaz, ki 1595-ben feladta Esztergomot) ismét ostrom alá vette a varat, melynek szerencsétlenségére, Oetinger Vilmos a vár kapitány, épen az ostrom előestéjén, csupa bizalmatlanságból elbocsátotta szolgálatából a derék magyar őrséget és a dunai naszádokat. A nagyvezér Szt.-Tamás-hegyet és a Vízivárost csakhamar hatalmába ejtette. A harczban maga a várkapitány és vele az őrségből 1900 német vesztette el az életét. Az őrség Oetinger helyébe Dampierret választotta parancsnokául. A török e győzelem után a vár ellen fordította összes erejét. A karókeritést (pallisada) felégette, aknákat ásatott és erősen törette a falakat. Az idegen, hazaszeretete által nem lelkesített német őrség annyira elcsüggedt, hogy félretéve minden katonai fegyelmet, megfeledkezve esküjéről, a vár átadásáról hallani sem akaró parancsnokát végül őrizet alá helyezte s a budai pasával azonnal megkezdette az átadási tárgyalásokat. Az átadási feltételek értelmében Dampierre 1000 emberrel (okt. 3.) teljes katonai díszben és podgyászaval Komáromba vonult, mi eddig hallatlan volt, az őrség egy része — 200 német — a keresztény világ botrányára, teljes felszerelése és tisztjeivel együtt, török szolgálatba lépett. Esztergom ez árulás következtében ismét 78 éven át viselé a török szolgaság lánczait. III. A torok uralom jellemzése; belállapotok a török hódoltság korában. A szandzsák és a megye. A török állam ez idő szerint egész valójában rabló állam vala s mint ilyen jelentkezik minden irányban. Vallásánál fogva harczias és támadó, ki az izlam törvénynél fogva fogságra vetheti a keresztényt s kirabolhatja, ha adót fizetni nem akar. E tan hatása egész rettenetességben jelentkezik Esztergom varos és megyéje területén is. A török mar 1526. és 1529-ben tűzzel, vassal pusztítja a megye területét; 1532-ben a megye dunántúli falvait mind
