Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 87. szám

5

Maga az időbeli érsek és prímás, Szelepcsényi László 1683. évi dec. 5-röl kelt levelében többi közt XI. Incze pápához következőleg nyilatkozik ez eseményről :

»Valóban, Szentséges Atya, alig lehetséges, hogy a lélek teljesen fölfogja örömét, hogy Magyarországon a vallás állapota miután a kereszténység legnagyobb és föeröditményét, Bécset ostromló törökök felett oly nagyszerű és magában véve emlékezetes győzelem vivatott ki, a Magyarországon mindenütt uralgó bajok és szerencsétlenségek között nem csekély lendületet érezett Esztergom visszafoglalásából, és vele együtt visszaállíttatott hírneves székesegyházának régi dísze s ékessége; senki sem kételkedik benne, hogy ez minden jó Adójának, Istennek, a B. Sz. Magyarország Patrónájá- nak, Sz. István első királyunk, és Szentséged segélyével, valamint császár ö felsége erélyével, tanácsával és fáradozásaival történt. A kereszténye*; fegyvere ugyanis már sok év óta nem birt egyetlen

eröditvényt sem a mohamedánok kezéből kiragadni és a chronosticon szerint

arX Strlgonlensls MetropoLltana hVungarlae seDes tV ClserlpItVr,*)

egyedül ezen Esztergom, melyet 70 éven tül bitorolt az ellen adatott vissza a keresztényeknek.«

Jogos és méltányos, hogy folyó hó 28-án, mely napon az egyház Sz. Simon és Judás Apostolok ünnepét üli és a melyen kétszáz év előtt Esztergom visszavétetett a törököktől és a szabadságnak biztosíttatott, Istennek ünnepélyes hálát adjunk.

Hogy ez a székesegyházban történjék, arról gondoskodni ream tartozik.

Simor János s. k.

Bibornok, Érsek.

STétaiiy lap Esztergom ziTataros isásadalből®

Esztergom felszabadulásának kétszázados évfordulója alkalmából (okt. 27.) felolvasta Villányi Szaniszló főgymnásiumi igazgató.

n

íSZTERGOM kies és festői vidéke dicsöség- í ben és gyászban egyaránt gazdag töténelmi [ múltnak szolgál háttéréül.

Ősi várának maiglan fennálló romjai mint nagy és emlékezetes múlt megannyi bizonyságai — kegyelettel emlékeztetik a mai nemzedéket az ősök viselt dolgaira, ama majd fényes, majd zivataros századokra, melyek a magyar Sión ormai felett elvi- harzottak.

A jelen és történelmi reflexiók dolgában különösen hálás anyagot nyújt Esztergom városara nézve. Róma ezelőtt 800 évvel avatá fel a szentek sorába a kér. magyar állam megteremtőjét, a nagy István királyt. Hatalmas szelleme belátta, hogy a magyar csak úgy kerülheti el a hunok és avarok gyászos sorsát, s csak úgy adhat állami életének biztos alapot: ha a béke és szeretet vallásának fölvétele áltál szellemre is azonosul Nyugat-Európa kér. népeivel.

És ime ! A Gondviselés úgy akarta, hogy a kereszténység eszméje másod ízben is mentő horgonya legyen a Magyarnak. Mert kétségtelen, hogy a szent kereszt diadalai kell ünnepelnünk ama fényes győzelmekben, melyek két századdal ezelőtt porba sujtak a büszke félholdat, sírja széléről uj életre kelték nemzetünket s ezzel lehetővé tevék, hogy mi e helyen — a múltak emlékének szentelt kegyelet érzetével ülhetjük meg kétszazados évfordulóját ama nagy napnak, mely Esztergom várát és városát örök időkre felszabaditá a török szolgaság nehéz járma alól.

E nagy esemény alkalmából nagyon időszerű, ha lélekben visszazarandokolunk a rég lezajlott századok csendes sírboltjához s a komoly szavú történelem világánál legalább néhány perczet szentelünk ama múltnak, mely Esztergom nevéhez fűződik.

I.

Esztergom a tórák hódoltságot megelőző időkben.

Clio vésője híven feljegyezte számunkra Esztergom középkori fényes múltjának jelenségeit. Szt. Istvánnak itt ringott bölcsője, itt vette föl a szent kereszt vizét és a koronát; az esztergomi érseki széket ő tette a magyar Sión őrévé; árpádházi királyaink nagy része állandóan itt tartózkodott: III. István s IV. Béla itt temetkezett. Fényes templomok és paloták emelkedtek területén; ipara és kereskedelme virágzott s az idegenek, a németek és olaszok egész önálló községeket alkottak a mai kir. varosban, szóval hir és dicsőség, fény és gazdagság környezd Esztergomot elannyira, hogy hazánk egyik büszkesége s első rangú városa vala.

A mongolok nagy hordái egyidőre ugyan el- hamvasztak jóléte virágait (1242); e csapást azonban a lakosság szorgalma csakhamar helyrepótolá. A várat Simon gróf hősisége különben is megvédelmezé a mongolok támadása ellen.

A város újra felépül s ez időben keletkezik (a XIII. sz. közepén) az érsek birtokához tartozó Víziváros is. A régibb kolostorokhoz újabbak csatlakoznak s bennök a hit és tudományos élet megannyi veteményes kertje keletkezik. Okleveleink a Janos lovagok és ferenczrendiek két-két kolostora mellett híven megörizék a benczések, cziszterciták, lázár lovagok, templomosok, dömések és ágoston rendiek különböző időkben alapított kolostorainak emlékét. A fenmaradt adatok alapján részint a városban, részint annak határában kell keresnünk egykori helyeiket.

Úgy a vár mint a város mai képe csak újabb alakulások eredménye. A vár déli oldalán állott a szt Adalbertról nevezett szép mivü basilika; ettől délnyugatra állott a királyi és érseki palota, északkeletre pedig a szt. István vértanúról nevezett egyház és temetője. A kir. palota Imre király adományából (1198) maga a vár 1256-ban jutott az érsekség birtokába; Bakacs érsek a basilika déli oldalához vörös márványból gyönyörű mivü s magas kápolnát emelt (1507), melynek fénye és dísze csodalatra ragadta a szemlélőt. Régi helyéről átvitetvén, ma is méltó dísze az uj basilikának.

A viziváros már a XIV. század elején bástyafalakkal volt megerősítve s a maiglan látható északi bástyaköröndtöl a Vimmer kertig terjedett.

A vizi- és királyi város közt elnyúló téren a hévviz tava, fürdő és malom állottak. Sz. Tamáshegy déli álján a szőlők felé állott a dömések és ágos- toniak hires kolostora és egyháza, melynek szomszédságában az ágostoniak sz. Anna templomáról nevezett utcza keletkezett (a XIII. sz. végén.)

A sziget közepe táján a Duna partján —- maiglan láthatók a sz. Máriáról nevezett apácza kolostor romjai. Vak Béla király e kolostor falai között tartott országgyűlést i^ó-ban.

A kir. város 1272 óta viseli e nevet s/ már a mongol járás idején meg vala erősítve. Árka és bástyafala az ároksor, hosszú és Lörincz utcza vo*) Esztergom vára, Magyarország metropolitai széke a törökök kezéből kiragadtatik.