Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 87. szám

Ä!'W§si§^jfia4imiik

^ KV^'^ÉCS városának a török ostrom alól való föl- wStíií szabaditasa és a nagy vereség; mely ott a törököket 1683. évi szept. 12-én érte, kezdete vala I. Lipót császár és király győzelmeinek; mely annál örvendetesebb; mennél inkább varatlan volt az, hogy megértsük; mikép Isten leginkább azon időben jő segélyül; a mikor emberi támogatás hiány- zani látszik.

A Bécsnél kivívott győzelemről joggal irt XI. Incze pápának november 6-án a szemtanú, Miksa Emmanuel bajor választó fejedelem:

»Emlékezetes és soha feledésnek nem adandó győzelem volt az, melyet a háromszorta legjobb, legnagyobb Isten szeptember tizenkettedikén Bécs mellett a kereszténységnek adott, a legrettenetesebb török ellenséggel szemben. Ida tekintetbe vétetik akár a végbukásától rettegő ostromlott város iszonyú s nyomorúságos állapota, akár a hadseregek aránytalan száma, akár á barbárok legjobban fölfegyverzett eröditvényei, akár a völgyek és hegyek, melyeken a keresztény hadnak nagy viz- és élelem-hiányban át kellett menni, mindenünnen oly nagy nehézségek merültek föl, hogy senki sem ítélhetett másképen, mint hogy Bécs fölszabadítása a keresztény vér nagymennyiségű föláldozásával lesz kivívható. Az isteni jóság azonban titkos erővel annyira megrázkodtatá a barbárok szellemét, hogy be sem várva tettleges összetűzést, hadi szereik hátrahagyásával, mintegy látványára a keresztény hadseregnek, rémületes futásban keresik vala életük megmentését. Amiért egyedül Istennek tulajdonítandó fölt épen minden tisztesség, dicséret és dicsőség.«

Ezen győzelem első gyümölcse vala; hogy Esztergom vára és városa a törökök kezéből kiragadtatott.

I. Lipót császár és király és a szövetséges fejedelmek; és pedig Szobieszki III. János lengyel király; továbbá a föndicsért bajor választófejedelem, elhatározták; hogy üldözni kell a futásban menedéket kereső törököket; kik közöl állítólag 70,000 esett el Bécs mellett; és hogy majdnem megszakítás nélkül kell folytatni a háborút, melyet ők a fegyverszünet letelte előtt esküszegéssel indítottak meg; az említett fejedelmek és a császári s királyi hadak fővezére; lotharingiai Károly abban egyeztek meg, hogy nem Érsekújvár; mint nem kevesen akarták; hanem Esztergom vivassék ki és szereztessék vissza a törököktől.

Megérkezvén a császári-királyi, a lengyel és bajor katonaság a Komárom és Esztergom közti területre; a lengyelek előhadait, mint mondjak. Párkánynál, mely akkor erőddel volt védve, oly nagy hév fogta el, hogy a helyőrséggel, a körülfekvő török haddal összeütköztek, mielőtt kipuhatolták volna az ellenséges haderő számát. Nem lehet tehát csodálni, hogy a lengyelek a törökök által visszaverettek és legyözettek, mely küzdelemben nagy veszélyben forgott magának a királynak élete. Éz történt okt. 7-én. A lengyel király megboszulandó a vereséget, csatára határozta magát, odahiván a császári-királyi hadsereget. Osszpontosittatvan a keresztény hadak, lotharingiai Károly herceggel és a bajor választó-fejedelemmel egyetértve, János király okt. 9-én oly erővel és oly hatással támadt a törökre, hogy nemcsak megfutamította az ellent, hanem végcsapást mért fejére.

A Párkány mellett vívott ezen öldöklő csatát maga a király, másnapról, okt. 10-röl kelt Barberini bibornokhoz intézett levelében élénk színekkel ecseteli, melynek szövege következő:

»Méltóságos Ur! Midőn követünk által az apostolok sz. küszöbéhez jelentést teszünk a második győzelemről, melyet a Duna partján, Esztergommal szemközt fekvő Párkány mellett igen nagy vérontással arattunk, ugyanarról Méltóságodat is értesitjük. Nem nekünk, hanem saját nevének szerzett dicsőséget a seregek Ura. Azon hiszemben, hogy a szerencsét fel kell használni, jónak láttam az igen hatalmas császári hadsereget megelőzni. Miután hidakon, gázlóhelyeken, csónakokon a szerint, a mint alkalom kínálkozott, a Dunán átkeltünk, másodízben támadtuk meg az ellenséget Párkány mellett múlt csütörtökön, mely nap nem csekély mértékben volt ránk nézve

10fie 11 eti körlevele,.

veszélyes az ellenség támadása miatt. Bekövetkezett a szeplőtelen Szűz Anyának szentelt szombat, a fővezér egy nappal előbb a Párkánynál állomásozó három pasának segítségére küldé a budai vezért, négy más pasa erős csapatával úgy, hogy a sereg majdnem 20 ezer válogatott emberből állott. Az elbizakodott ellenség a fenséges lotharingiai herczeggel, a császári sereg parancsnokával együttesen kifejtett vitézségünk következtében részben megfutamodott, részben lemészároltatott és egy szálig elveszett. Az Ur jobbja, mely csatára fegyverzi kezünket, hős tettet müveit. Némelyek a menekülök közül Párkány felé tartottak, mások a hid felé futottak, hogy a szemközt fekvő, közeli Esztergomba juthassanak. Azonban a hid a menekülő tömeget meg nem bírván, leszakadt és igen sokan a hullámokba merültek. A többieket 8 ágyú kartácszáporával szórta szét és ölte meg. Akik akár önkényt, akár félelemből a Dunába ugrottak, u gyan- ott kartácszáportól vesztek el úgy, hogy a Duna félstádiumnyi szélességben piroslott a vértől. — Soha sem látták oly pirosnak. Másokat a parton összetódult sereg a Dunába is benyomulva, majd csáklyákkal húzott vissza és vert agyon, vagy a vizben golyózáporral ölt meg. A kik csónakokon menekülve már-már biztonságban vélték magukat a Duna sebessége által a parthoz hajtva végzetöket nem kerülték ki. így számtalanan borzasztó halállal múltak ki. Azok pedig, kik a közeli párkányi erődítménybe jutottak, kegyelemért könyörögve adták meg magukat. Nem tudni, vájjon a megsebesült budai vezéi él-e még; más két pasa, kiknek hullája is előkerült igen sok előkelővel együtt elveszett.

Silistria és Syria pasája több béggel és hechárral fogolylyá lett. Valamennyien táborukkal, lovaikkal és erődítményükkel együtt a császári seregnek zsákmányul estek. A csillagok megjelölik az utat és figyelmeztetnek, hogy itt az ideje, hogy az országok réme Európából kiüzessék, csak a kereszténység akarna ébredni, mely különben kedvező alkalom meg nem ragadása miatt szigorú számot fog adni az Istennek. Nem kételkedünk, hogy ezen hir kedves lesz Méltóságodra nézve, kinek jó egészséget kívánunk és kit a legjóságosabb Isten kegyeibe ajánlunk.

Kelt Párkány visszavétele után, a Duna melletti táborban, Esztergom átellenében.«

Párkánynál a törökök legyőzetvén és leölet- vén, a keresztény hadsereg csak október 19-én kelhetett at a Dunán, mert előbb hidat kellett venni és pedig a Komáromból lehozott hajókon.

Esztergom várának ostromlása és megvívása október 24-én vette kezdetét oly nagy erővel, hogy a törökök már október 26. és 27. közti éjjel felajánlották a királynak és Károly lotharingiai hercegnek a var feladását, mi egyebet sem kívánván, mint épen kivonulhatni a várból és városból, mely föltétel a föhadvezérek által elfogadtatván, a török katonák, mintegy három ezren, a várat elhagyák és Buda- elé vevék utjokat.

A kiknek tehat legfőbb részük vala Bécs fölszabadításában a török ostrom alól, ugyanis Szobieszki III. János Lengyelország királyának, Károly lotharingiai hercegnek, a bajor választó fejedelemnek és gr. Starhemberg Rüdigernek és ugyancsak az ö hadi erényüknek, belátásuknak és erélyességüknek tulajdonítandó, hogy a törökök rabigája alatt hosszú ideig nyögött Esztergom visszanyerte szabadságai.

A törökök által átadott és október 28-án kiürített varat a keresztény had csakhamar megszállta. Elsőknek beléptek a győztes hadsereg vezérei. Lengyelország királya, a Bakócz Tamás bibornok által építtetett kápolnát, melyet a törökök sem rontottak le, hanem mohamedán vallásgyakorlatra használtak, nemsokára megengesztelvén, katholikus szertartással rendelt fölszentelni, egyúttal meghagyta, hogy abban a szentmise áldozat mutattassék be és Istennek, Ki a győzelmet adta ünnepélyes hála adassék.

A király ugyanis ezen győzelmet, Esztergom varanak visszafoglalását is Istennek tulajdonítani vélte, amint az a fönnidézett levélből világosan kitűnik ; valamint azon levélből is, melyet a visszavivott várból ugyanazon bibornokhoz intézett, mely igy kezdődik:

»Olvassa Mltságod a levélből ő Szentségének, miképen nem szűnik meg az isteni kegyesség híveiért csodákat mivelni. Esztergom, mely fekvésénél és természeténél fogva fölötte erős, visszaadatott a keresztényeknek, székesegyháza pásztorának, a székhely az ország prímásának, a tartományok az országnak, oltárok legfőbb Urnák.«