Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 87. szám
kodott s intézte a török Magyarország szandzsákjainak végzetes sorsát. A legkiválóbb városok és végek török <T> ö kézre kerülve, majd másfél századig szenvedték tragikus sorsukat. Hiábavaló küzdelem volt a törökök kiűzésének küzdelme, délibábos dicsőség volt, ha valahonnan néhány esztendőre ki is bírták verni a pogány hatalmát. Mert hiányzott az összetartás ereje s mert a keresztény világ is megvonta pártfogását a viszályokba forgácsolt nemzettől. Végre ütött a szabadulás órája. Másfél század alatt megbűnhődhette az esztergomi nép nemcsak a múltat, de a jövendőt is. Volt valami biztatás, valami bátorító az újabb nemzedék hangulatában s valami biztosíték az európai nemzetek rokonszenvében. Méltán írhatta Eszterházy Pál nádor, hogy «eljött az ideje édes hazánk felszabadulásának a pogány járom alól. Ragadjon tehát mindenki fegyvert s mutassa meg igaz magyarságát, hazájához való kötelességét, a ki eltántorodott is némelyek álnok praktikája és szabadságot Ígérő, de végső rabságunkra czélzó szavai által. Hajoljon vissza mindenki a király hivségére, most lévén egyszer nemzetünknek szép alkalmatossága, hogy az egész kereszténység előtt mind Isten dicsőségére, mind királyunk és hazánk szolgálatára, mind magunk becsületére, örök 0 7 O dicséretre méltó régi vitéz magyarságát megmutassa. Legyen hát résen mindenki, hogy újabb felhívásra a zászlók alá gyűlhessen.« A nádor szava nem hangzott el eredménytelenül Magyarországon. A lengyelek, bajorok, osztrákok és magyarok Bécs és Párkány után Esztergom falai alatt állapodtak meg s diadalittas mámorukban hősi elszántsággal indították meg az ostromot. o o o Esztergom felszabadult. A félholdat porba tiporták a diadalmasan bevonuló keresztények s Esztergom majd másfél százados török rabsága után megint Mao o gyarországé lett. Esztergom sorsa hazánk sorsa. Nemsokára egész Magyarország fölszabadul a török átok alól s megint egy korona és egy király alatt nyeri vissza ősi szabadságát. Akként ünnepeljük meg tehát Esztergom megváltása ünnepét, hogy az egyszersmind Magyarország megváltását jelenti. Mondjunk áldást a megváltó hősök emlékezetére s hálát a Teremtőnek, hogy fölszabadította Esztergomot másfélszázados rabigája alól. Egyesüljünk azután összetartásban és szeretedben, mert városunk szebb jövőjét a múltak tragédiáinak keserű tanulsága gyanánt újabb ellenségeinkkel szemben csakis műveltségünk és egyetértésünk fogja biztosítani. Di. íKörösy László. i s z t n a € ö m t Á a w o m Á u. (Felszabadulása kétszázados EGÁLLJATOK — ti zajló századok I Pihenjetek ez ősi rom felett, Mely pusztitó, örök hatalmatok Súlyos kezétől annyit szenvedett. Legyen határod végtelen Idő A kegyeletnek csöndes ünnepe, Melyet ma ül e büszke ormokon Késó utókor lelkes gyermeke. d Két század éve ma, hogy e helyen Vitéz daliák, bátor harczosok í — Legyen megáldva sírotok pora — Harczolva, küzdve értünk haltatok! Két század éve, hogy e nép szabad, f S a rabbilincsnek örve széttörött, Hogy az igaz hit napja fenn ragyog, S legyőzve félhold — kósza vad török I emlékünnepén 1883. okt. 28.) Szivek véréből béke sarjadott . . . ! Szent sírjukon az élet újra kelt . . . S nem volt ki annyi hősnek egyaránt Tudott vó’n adni méltó síri jelt . . . Mig Isten elküldé apostolit S a megvívott dicsó orom felett, A legszebb emlék mindörökre, ím Fényló kereszttel fölemelkedett T . . . És benn ... a nép ajkán zsolozsma zeng Az ősz apostolén — áldó ima . . . S hálát rebegve vissza igy tekint A szabadítok hősi harczira! Alant a város örcm-ünnepe Túl hangozik a völgyön, bérczeken! ... Ki nékünk adtad ezt a kis helyet,. Áldásod Isten — a te népeden: Rohanjatok most zajló századok! Repüljetek az ősi rom felett, Hisz pusztító, örök hatalmatok Győzelmet rajta, — úgy is nem vehet; Szivünkben él a győztesek neve, Mig Esztergomnak lesz egy hú fia, Ki által adja szent emléküket Uj századoknak — zúgó szárnyira! Dt. (göldviiy (István.
