Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 9. szám

Esziergcir., V. évfolyam.

9 szám.

Vasárnap, [883. január 28-án.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

JA

egjei.enik heten kint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié.........................................

fél évre...............................................

negyedévre .........................................

E

gyes szám ára 7 kr.

(I Irt. 1 „

SZERKESZTŐSÉG:

P FALZ-HÄZ ELSŐ EMELET liová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓHIVATAL:

ßzEHHENI-TER

hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési )»:iizek és recln nullások iutézendők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HTRDKTKSKK :| MAGÁNFTIRDETÉSKK

1 szótól 100 szóig — fi t 7n kr.f megállapodás szerint lehető ]00—200-ig . 1 „ 50 „ logjutáuyosaliban közőltetnek.

200—000-ig . 2 „ 2ő „ ,—

nélyegdíj 30 kr. NYU.TI'KO sora 20 kt;

A farsangolásról.

Ciirneval ez idei uralkodása, Esztergomban nagyon emlékezetes.

Vidámság kíséri nyomdokát, felleg- telen jókedv jár útjában, az egész közönség kiveszi részét a farsang örömeiből, mikor szabad mulatni s többet is megengedünk magunknak, mint azt a rideg mindennapi élet tanácsolná.

Úgy ván az és mindig úgy lesz az, a inig csak szép lányok és életrevaló fiatalság lesznek a világon, bogy a farsang a vidámság időszaka, mikor joga van mindenkinek jókedve szerint mulatni.

Csakhogy azért van ám a farsangolásnak is bizonyos rendszere s mint minden hevesebb indulatnak, ngy az egész emberiség vigasságának is korlátokat lehet szabni.

A farsangolás nemesebb fölfogása kétségkívül kerülni fogja mindazt, a mit a józan ész is körüliét. A vigalomból nem szabad kicsapongásba esni, a tisztességes megjelenésből nem szabad pazarló fényűzésre tévedni s a vigasságok mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élet hivatása mégse a dáridó s deli táncából, fellegtelen jókedvből, szellemes bókolásból, a hivatás elhanyagolása mellett még senki se szerzett dicsőséget.

A hány ember annyi fölfogása van a farsangnak.

Ismerek egy vén professort, a ki csak a fejét fösteti le, mert nincs is egyebe, a mi nem köznapi. Ez elvből szidja a farsangolást s nincs igaza neki.

Ismerek egy sok érdemjelhez juttatott, nagy semmit, a ki, mórt még a

portugálI és szerb kitüntetések is alti Iáján ragyognak, mell képet festet magáról. Ez a farsangot elég igazságtalanul az eladó lányok sokadalmának b i rész teli s mindent, a mi ott történik ügyes hálóvetésnek tart, de ennek sincs igaza.

Ismerek azután egy Patkó Pál-féle központilag nekikövéredett urat, a ki összes tekintélyét kabátja alsóbb gombjai alatt domborítja ki, ennek nem csak testi, de szellemi kinövései között az a bogara van, bogy térdképet festet magának s az élet hivatását a jó konyhán keresi. Bolond, sőt veszedelmes testgyakorlatnak tartja a tánczot, a mit minden tekintélyes embernek kerülnie kell. Ennek sincs igaza, ha mindjárt tekintélyesen elhízott nemes is.

Ismerek végül egy csinos gavallért, a ki csupa ebic és annyi szellőm, a mennyi egy szalonbősnek untig elég. Deli alkatáról egész képet készít, egyforma hévvel udvarol mindenfelé, szereti a szőkét, imádja a barnát, de leginkább önmagát. Nem ismeri ugyan Shaksperet, vagy Aranyt, de azért ezukrosan lánczolja a dreischrittet, genial isan udvarol s ez sok leánynak untig elég. Ez a szeretetreméltó Adonis, a ki báli terembe született, ott keresi szerencséjét, ott kovácsolja terveit ott hasonlitgatja össze a takarékpénztári és telekkönyvi bibliographiát s megesküszik rá, hogy a farsang nem egyéb, mint minden restaurálni való fiatal ember legalkalmasabb és leghálásabb talaja. Ennek sincs igaza, pedig nagy pártja van

Hanem azért nem állítjuk föl a magunk elméletét. Csináljon magának mindenki saját fölfogást, ha mindjárt

sajái,szerűt is s legyen mindenkinek eredeti elmélete, ha mindjárt igen is eredeti.

Mert farsangi világban hiába való minden tbeoria.

Mulassunk vidáman, de ne hanyagoljuk kötelességeinket, legyünk bőkezűek, különösen a jótékonyczélu bálokon, de azért sohase pazaroljunk, jelenjünk meg előkelőén, de azért kerüljük a fényűzést.

Akkor aztán annál örömestebb fogunk visszatekinteni an a az örök, vidám ifjú lierczegre, a ki most aratja javában legszebb diadalait s kinek mámoros homlokára azonban nemsokára ráfogja Írni a múlandóság komoly rajzát az a szőrcsuhás barát, a ki rideg arczával hamvazó szerdán megjelen.

Városi közgyűlés.

(Január 15-én.)

Elnöklő Pap János polgármester az ülést megnyitván, elsőrend ben tárgyalás alá vétetett a jog-ügy bizottságnak a katonai laktanyára vonatkozó egyezségre adott véleménye.

Mely akként szól, miszerint a jogügyi bizottság az egyezséget elfogadásra ajánlja, azonban a következő módosítások kai :

1. köttessék ki a szerződésben, miszerint a megye támogatásával felépítendő laktanya tulajdoni joga a várost illetendi.

2. A tényleges átadásra kitűzött batáridő állapíttassák meg akkep, hogy ne 1884. évi szeptember 1-ére, hanem a szerződésnek és az építési tervnek a felsőbb hatóságok által leendő végérvényes jóváhagyásai és megállapításától

számítandó másfél év alatt tartozand a város az építést foganatosítani és a laktanyát használatra átadni.

3-or. Köttessék ki, hogy azon esetre, ha a katonai hatóságok által elfogadandó építési terv kivitele 50 ezer írtnál magasabb előirányzatot eredményezne, s azon összegnél több költséget igényelne, a szerződés kötelező ereje a városra, nézve megszűnik.

A jogügyi bizottságnak ezen véleménye a kaszárnyaügyi bizottságnak adatott ki, mely bizottság január 14, tárgyalván ezen kérdéseket, oly értelmű véleményt terjesztett a közgyűlés elé, miszerint a jogügyi bizottság véleményének két első pontja fogadt.atik el, azonban a 3-ik pont úgy közérdek, mint pénzügyileg aggodalmat keltő lévén, azt elejtelni kéri. A kaszárnya- ü yi bizottságnak ezen véleménye egyenkénti szavazásával közgyiilésileg elfogadtatott.

Második tárgyát a 1883. évi költség irányzat tárgyalása képezte.

Nevezetes, hogy a múltban előfordulni szokott élesebb discussió teljesen elmaradt és helyébe a kemoly beható érvelés jutott felszínre.

Az egyes tételek következőleg állapitattak meg :

A) Szükséglet.

I. K ö z i g a z g a t á s

1. Tisztviselők fizetése 12717 fr — kr. Ezen tételnél 500 frt fizetéssel egy rendszeresített iktatói állás szervezése mondatott ki.

2. öt hivatal szolga és nyomdász 1280 frt. 3. Ezek ruházatára 247 frt 90 kr.

4. Hivatalok tisztogatására 10 frt.

II. Kegyúri kiadás.

5. Lelkész és egyházi személyzetnek

Az „Esztergom és Vidéke“ tárczája

Biicsú előtt.

Pál gazda udvarán Felfordult, világ vau,

Svirögnek, forognak Odaki mindnyájan.

Mosogat az asszony Nyikorgó kút mellett,

Örzse vizet merit,

Gazd’ uram meszelget.

Külseje, belseje Tükör lesz a háznak ;

Búcsúra készülnek,

Vendégeket várnak.

Leveles sátorban Majd szól a czimbalora,

Nevet a hegedű Tart a lakodalom.

Hej, de nagy örömük Sokkal nagyobb lenne,

Ha katona fiók Kész tv ehetne benne !

Idegen országban Tartja ő a búcsút,

Meglehet, hogy épen — Kurta vason húsúi!

PÓSA LAJOS,

Egy nóta története.

(Farsangi kép.)

Olyan búsan hangzik ez a nóta: Letarolták . . . Ezt veri a czimbalmos, azon a csodálatos hangszeren, a mely a katzenjammeres salon közepére van állítva. A salon maga legkevésbé salonképes.

Az is letarolt. A bútorok össze-vissza foszlányok a letánczolt, parketten bonbon papírokkal keverve. A máskor illatos levegő cigarette füsttel telt : albumok, könyvek, fényképek szétszórva bevernek; a kandallón álló Amor fejére egy claque cylinder van húzva.

Az a kis tanyázó a mi a közepén van, az is rögtönzet. Egy asztalt ül körül a kis társaság, a melyen a pezsgős üvegek hetykén tolják ki karcsú, ezüst nyakukat a szerényen álló magyar és német speczial itások közül.

A nagy csillár gyertyái is álmosan pislognak. Némelyik már tövig égett, a másik most haldoklik, néhány meg már rég kiégett. Azok is, a melyek még égnek olyan fáradtak, bágyadtak, mint az a női alak, a mely az asztal fejénél kényelmes zsölyébeu ül, hófehér karját az előtte álló czimbalom szegletére támasztva, szép fejét arra liajtá le. Dús, barna fürtjei, melyek tegnap este olyan szépon művészien voltak rendezve, most hanyagul összekuszálva csüngnek márvány homlokára.

' A hajók rózsái hervadton, sziromvesztve ülnek a kontyocska ereszében, minta fecskék, melyeket, még itthon érint az ősz bűvös szele. Arczán meglátszik a bágyadtság nyoma, a homlokra omló göndör fürtök szeszélyes árnyakat Írnak a vakító, feliér bőrre. — Szójacsírája mélázó mosolygásra húzódik, arczáiu az a két kis gödröcske, mintegy meghazudtolni látszik, hogy ez a szép arcz mindig ilyen mélázó s mint ha most is jogait követelné azon a máskor mindig mosolygó ave/on.

Az egész arcz olyan, mint a nap égette liliom, a mely búsan várja a harmatot hogy felébressze. Csak a félig lecsukott pillák alól csillan ki néha egy-egy tiizsu- gár, mintha attól a sugártól verné olyan szivszalrgatóan az öreg a húrok a t, mintha azoktól venné azokat a bús nótákat.

A világos kék selyem derék creme csipkéi össze gyűrve, rendetlenül köriték a liókeblek hullámzását,.

Minden egy elvigadott éjről beszél ; szomorúan, bánatosan, hogy mór volt.

Tőle félig oldalt áll az asztal, melyről a fehér alakú, itt-ott borfoltokkal tarkózott térítőt félig lelrónyökölte már az a szőke szakólos fiatal úr, a kinek a monoklija alatt, majd le ragad a szempillója.

Mellette, a pamlagon egy barna gyer- mekarczü kis lányka ül, ölébe eresztve kezecskéit, szemei ábrándosán néznek fel a légbe. Tán ő neki is van mór „valaki“-je? Csak akkor rezzen fel, mikor a fautailben ülő monoklis úr, lassan nyilván az egyik pohár után, hogy lmját meg borát fogyassza, felhörpint, aztán visszateszi a poharat az asztalra, keze önkénytelenül mozdul i ezi- garette-doboz felé, aztán megint visszahauyatlik székér», a meggyujtatlan cigaret- tet ajkai közé szorítja, nagyot sóhajt, pillái lecsukódnak. A kis lány a kit álmodozásaiból felrezzentett. fogja a gyertyát, csendesen lehajlik s a lángot a cigarette- ltez érteti. A hirtelen jött fényre a fiatal úr mint az álomból ébredő zavarral nyitja föl pilláit, aztán hirtelen újra lehunyja, mosolyogni igyekszik a kis lány nevető arczá- ba, nagyot szí, azután a plafon felé fuj egy füstgo molyt, csendesen mozognak ajkai, mintha „merci“-t mondana, végig simítja szép, sugár bajszát, nem perzselte-e le a gyertyaláng. — Erre aztán nagyot kaczag a kis leány, mintha a czimbalomból jönne az az estist hang s aztán mindkettő hallgatja tovább a nótát :

Vigy el engem édes lovam odáig

Hogy ne fájjon az én szivem sokáig.

Mikor vége a nótának s az öreg cimbalmos ráteheiikedik a búrokra, bogy az utózengést elfojtsa, összelmzódott széniéivel kutatja a hatást az arezokon, hirtelen felpillant egy szőke, gyöngéd hajzatai úr, a kinek eddig csak a feje búbja látszott, mert a czimbalom tövében álló székeu lovagolva iilt, melynek támlájára övezve két- karját, oda temette búsuló arczát. Most lassan emeli fel fejét, kék, nagy szemeivel bele bámul a gyertyába, — lehet hogy attól van olyan mogorván összeránezolva a homloka,'- a czimbalmos vállára teszi kezét, fogai közt valami nevet susog, a mi sóhajnak is beillik.

Azt csináld el öreg — mondja szomorúan — „Befútta az utat a hó“,.'.—de szépen ám !

Az öreg gyorsan kezébe kapja a verőfá-