Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 9. szám
1763 frt 76 kr. 6. Termeszlmenyi járandóság 500 frt. III. Egészségügy. 7. Tiszli orvosok fizetése 825 frt. — 8. Négy sírásó és temető kertész bére és ruházata 536 frt. Ezen czimnél Niedermann József aljegyző rámutatva az árvíz következtében felmerülhető epideinikus betegségekre, inditványozá, hogy ezen bajok elkerülésére szolgáló intézkedésekre nézve az egészségügyi bizottság véleményadásra hivassák fel. Elfogadtatott. IV. Közoktatás. 9. Reál tanárok fizetése 4362 frt 50 kr. Ezen tételnél az 5-ik tanár fizetése, mely eddig 600 frt volt 800 frtra emeltetett azon indokból, mert az ed- -dig segédtanárként működő dr Kőrösy László tanári képesítést nyervén, jövőre már mint rendes tanár classified Útik. 10 Elemi tanítók fizetéso 5955.—kr. 11. Iskola szolga bére 227.—kr. 12. Helyiség bérletére —.—kr. 13. Tantermek tisztogatására 200.—kr. 14. Tanszerek beszerzésére 60.—kr. 15. Torn.*!tanitók fizetésére 360. — kr. 16. Tornaszerek, eszközökre 20. —kr. 17. Ösztöndíjakra 5.60kr. — Folyt. köv. — —------ — n—f. Ár víz előtt, áivia után. (Nyílt levél.) Tek. Szerkesztő ur. Becses lapjában folytonosan kerestem azt a hirt, mely azt jelezte volna, hogy mikor is küldi ki a város a szakértő bizottságot az árvizterület tanulmányozására s ebből folyólag a legszükségesebb óvóintézkedések megtételére. De úgy látszik hiába vártam. Megölvastam minden kis hírt, a mi az árvíz veszélyt érintette, megtekintettem minden ezikket, a mi a vészre vonatkozott, de azért a legprimitívebb óvóintézkedések kezdeményezéséről való njdonságot nagyon is hiába kerestem. Az árvíz elöntötte a város legnyomorultabb negyedét, a szegény lakosokat úgy kellett kimenteni roskadozó viskóikból s ha jószívű emberek nem lennének a világon, még sokja az ut- czán pusztulna el hajléktalanul, ruhátlanul, étlenül Mintha bizony aleglelkiösmeretesebb intézkedések, melyek a legközelebbi érdekeket védik és emelik, csakis jómódnak számára lennének kitalálva a kiknek jogukban áll valamit erélyesen megsürgetni sőt követelni. A szegény nép akkor is hallgat, mikor koldul s akkor se rimánkodik, mikor vétkes hanyagság vádja, miatt többeket kemény felelőségre lehetne vonni. De hát, térjünk a dologra. Ha már eddig meg nem tettek, hogy az árvizneklegközvetlenebbül kitett területet szakszemié alá nem vették s mérnöki megfigyelés után az áradat legnyíltabb csatornáit meg nem jelölték, akkor tegyék meg mielőbb, mert mi dunamolléki esztergomiak mindig árvíz előtt, árvíz után vagyunk egyszerre. A sújtott városrész érdekében kívánjuk, hogy a megfelelő védői intézkedések mielőbb megtétessenek. Mondja ki a város közgyűlése, hogy a gyakran sújtott Tabánt a (lun.i inéi lóki utczákkal vagy v é d ő g á t a k k a I védel mezék, vagy az utczákat lényegesen emeljék vagy n mélyebb fekvésű helyeken uj házak építését nem engedélyezik. Mert hogy tenni kell uraim valamit, azt a sújtott nép nyomora s az önök tiszta lelkiösmerete leghangosabban sürgeti. Egy olvasó. Tiszaeszlári hullámok. Élénken emlékezhetnek még olvasóink arra az országos affair re, mely Ho- ránszky Nándor nyilatkozatát követte. Azon nyilatkozatát, melyben kifejti álláspontját a tiszaeszlári eset védelmére vonatkozólag s melyben elmondja, hogy miért vállalkozott a gyűlöletessé fajult kérdés védelmére. A nyilatkozatot annak idején egész terjedelmében közöltük s végtelenül sajnálkoztunk rajta, hogy hivatásunknál fogva a közvéleménynek kifejezést Idei- lett adnunk A közvélemény pedig nem volt akkor Horánszky pártján. A tiszaeszlári esettel szemben a tiszta ratio pártjához csatlakoztunk s azok közé tartozunk mostan is kik nem helyeslik, hogy néhány bűnös miatt, az ártatlanok ellen is bajszot, indítanak s a kik nem tartják emberségesnek, hogy néhány gazember miatt egy egész társadalmi osztályt elítéljünk. Akárhány müveit zsidót ismerünk, a kik a tiszaeszlári csúnya históriát elítélik s nem riadnak meg annak kimondásától, hogy döntsön ott a törvény szigora, de mielőbb, hogy a felzúditott k edél y ok le cs i 11 ap o d j a j i a k. Ezen az állásponton nem a vak fajszeretet hanem a, müveit józan felfogás helyezkedik el. Nem helyeselhettük tehát Horánszky Nándor tehetségeinek olyan téren való odaadását, melyen az egész országban csak keserűségek teremnek s az igazság szabad folyásán módosítás van vetve. Erezhette ezt Horánszky is, midőn választói között járt. Annál nagyobb örömmel üdvözöljük most azt a, hirt, hogy II o r á n s z k y Nándor a t, i s z a o s z lari eset védelmétől v i s s z a 1 ó p e 11. Ezzel csak választó polgárai bizalmát és helyeslését nyerte vissza s talán közelebb is juttatta az odiosus ügyet végső Iebony o 1 odásához. Városunk művelt zsidói nem vehetik zokon Horánszky Nándor ebbeli lépését. Mert, a kik tisztelői az igazságnak tisztelői az ország tekintélyének, tisztelői a békességnek és tisztelői az egyetértésnek, azok csak örvendeni fognak azon ha országgyűlési képviselőjük nem olyan ügyet képvisel többé, melynek gyűlöletességét egyformán érzi mindenki. Vajha visszalépése mielőbb meghozná az ügy örökrevaló elintézését, bogy a közbók esség é? egyetértés ismét visszatérne oda, a honnan úgyszólván mesterségfison kifizetett. Rendki vilii megyei közgyűlés, 1883. január 25-én. A közniunkaköltségvetés megállapi tása czéljából összehívott, de egyéb fontos tárgyak elintézését is felölelő rendkívüli közgyűlés szokatlan mérvben látogatott volt. A főispán ifj. Mai Iá Mi György pontban 10 órakor nyitotta meg, a legtöbbadót,fizetők névjegyzékének kiigazítása és az elhalt vagy - eltávozott' választott bizottsági tagok helyeinek újabb betöltése által megújított törvényhatósági képviselet 1883. évben legelső ülését. Megnyitó beszédében hangsúlyozván egy oldalról a népek nemzetközi helyzetében megnyugtatóan békés jelenségeket, másrészről a monarchiában borzasztó károkat okozott árvizek által sújtott lakosok helyzetére figyelmeztetve, örömét fejezte ki, hogy a megye közönségét az uj év legelső ülésében oly szép számmal együtt fid vözölheti. Mire Kruplanicz Kálmán alispán lelkes szavakhon adta a szeretett főispán tudtára a megye közönségének érzelmeit. Következett ezután a közgyűlésre vezérlett ügyek tárgyalása s Andrássy János megyei főjegyző szokott otthonossággal referált, elsőben az oly tár- gyakró1, melyekben már alispánilag történt intézkedések voltak csak tudomásul veendők, közöttük a törvényhatósági tisztviselők előleg ügyére vonatkozólag is, melyben a, belügyminister az ismeretes folterjesztés ellenébeu előbbi rendeletét változatlanul fen tartja. A megyei költségvetés torkére engedélyezett két kinevezett joggyakoruok közül az egyik ‘leköszönvén, helyette a főispán Kollár Károlyt nevezi ki s a bizottság a párkányi járási szolgain ró- ságha osztja be Egyik legfontosabb tárgyát képezte a közgyűlésnek az építendő zászlóalj laktanya kérdése, melyre nézve a feltételek megállapi tása végett úgy a megye, mint a város részéről megbízott küldöttség által beterjesztett «"-•vezség oly módosításokkal, hogy a felépítendő laktanya kizárólag a kir. városé leend és bogy a felépítési haláridő 1884. évi szeptember 1-ső napjáig fog kilerjesztetni, s a megkötendő szerződésnek mindkét szerződő félre illetékes fennhatósága jóváhagyásától számítandó másfél év mondassuk ki építkezési határidőül, elfogadtatott s e szerint a katonai laktanya építésének kérdése a. kívánt megoldást nyerte. A városi reáliskola fenntartása érdekében Szttamás Község-képviselőtestülete 1882, évi s z e p t e m b e r 1-től kezdődő három egymásután! évre 200 Htot ajánlott fel. A városi polgármester, az esztergomi és párkányi járások szolga- ói rá inak jelentése szerint a megürült bizottsági tagsági helyekre Frey Fe- rencz, Sujáuszky Antal és Méri János választattak meg. A bizottság ezen választásokat lelkes éljenzéssel vette tudomásul. A katonai pótadó alapból, nehogy a laktanya építéshez szükséges összeg megfogyatkozzék jövőre, nem lógnak nyuj látni. Érdekesnek tartjuk Arany Jánosáénak a legnagyobb magyar epikus költő özvegyének köszönő sorait e helyen egész terjedelmében közleni, mely a bizottságnak osztatlan figyelnie között lett felolvasva: „Nagyságos Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos urnák mint Esztergoimnegye alispánjának. —• Megilletődéssel vettem Nagyságodnak Esztergom vármegye tisztelt közönsége nevében hozzám intézett 175. sz. be-t kát, szomorú mosoly fut végig feliéi' bajusza alatt, mint mikor egy régi emlék láttára egész története szikrázik át előttünk Rázendíti csöndesen, atteusióval csinálva, a mint a távoli szél sodorja a havat, aztán erősebben, mikor közelebb jön a szél, idegesen futkosunk kezei egyik sarokból a másikba, végigzúgva a húrokon, mintha maga is élezné a hideg havat a szivén. Ki tudja?., sokszor egy a czigáuy búja a búsulóval. . . A szőke úr, a ki a nótát parancsolta, feláll, kezével veri az iitenyt, ajkai mormolják a nóta szövegét, mindig ball hatóbban. végre érzésteli hangon énekli a befejező sorokat : Hogy igy megcsal, soh1 se hittem, Büntesse meg az úr isten. — De erre már iszunk ! — S a sötét háttérből előtűnik a papa alakja, szemeit dörzsölve. Valamennyi férfi kéz poharak után nyúl ; pohár csöng, az öreg ezimbalmos a czimbalom alól előszedi az „egrit“ s aztán megint helyre vonul minden, csak a poharak koppauuak az asztalon. — — Hát öreg, tudja-e azt a nótát „Eg- sziirü kék...“ — kérdi a czimbnlomra támaszkodó hölgy. — Hogy ne tudnám nagyságos kisasz- szonykám ! Ugy-e az a melyik úgy folyik, hogy : Azt kérdezik a rózsámnak mi neve, Nem mondom meg senki ember fiának, Csak az egy jó istenemnek magának! — Az az öreg ! Azt játsza el ! Az öreg ráhajlik a hangszerre s csinálja a nótát. A hölgy még erősebben szegzi tekintetét a játszó kezeire s nem akarja észre venni azt az esdő pillantást, a melyet a szorosan mellette illő barna fiatal ember vet reá. Olyan esdően, annyi imádattal néz reá s ő még se akarja észre venni... Pedig, dehogy nem tudja, de hogy nem... Érzi... Amink az arczán is meglászott az átvirrasztott éj ziláló nyoma. De azon a titkos bú köde is át-At vonul néha. Magas homlokát kuszáit haja födi félig, szemei körül sötét karikák képződtek; gallérja már nem kifogástalan, fehér nyakkendője félretolva, keztytíi gyűrötten hevernek térdén. Nagy fekete szemei csillognak, szive csillog azokból, sugár bajusza merész kifejezést ad arczának. Szótlan nézéssel bámul arra az angyal arezra, nem bírja róla levenni tekintetét. Csak tegnap jött vissza, messze, hosz- szú útról. Épen Irén születés napját ülték . . . Ő is hivatalos volt a nagy estélyre. | El is jött. Tánczolt, mulatott vele, beszélgettek közönyös dolgokról, kis csoportokban mikor mindenki beszél, mindenki felel, mindenki nevet, mosolyog, a társalgás tárgya minden beszélővel más, mégis megértik egymást ; épen olyan semmivel kezdődik, mint. a milyen könnyen bevégezliető ; aztán mégis jól mulatnak. De ő — nem mulatott. Egyik szobából a másikba bolyongott; szeretett volna Irénnel találkozni tanuk nélkül, aztán meg félt is a találkozástól. Irén nagyon vig volt, nagyon kedves, pajzán. A vendégek nagyrészt ismeretlenek voltak előtte; csak először látta őket. Olyan furcsán viselte magát, hogy a kik ismerték is azelőtt azt mondogatták : mintha i kicserélték volna ezt a víg fiút mióta doc-1 tor leM, olyan haragos. Itt-ott faggatták is, hogy nem-e valami széplány okozta ezt a cserét ? Tán bizony az után epekedik ! Ha, ha ! egy szerelmes doctor! Irén kedélyén is tapasztaltak némelyek egyet-mást, — különösen imádói. Máskor minden bohóskodásukra, minden bókjukra ügyesen, csintalanul válaszolt. Artliúrnak, a kit mindenki a kegyeneznek hitt, azt mondotta mikor javában bókolt, mikor legjobban el volt ragadtatva : — Maga olyan drole, ma nem sikerülnek a bókjai. Természetes, hogy Arthur nagyot nézett erre a nyilatkozatra, mert ő a legügyesebb, legelismertebb hőkölő az egész societében. Egyszer meg a souperrel, azt vette észre Arthur, a mint egy kenyérdarabkát akart Irénre dobni, hogy Iréné kelleténél hosszabb ideig néz a vis a via ülő | doctor arczába. Ah Iréné — és ez a prózai doctor. Impossible ! Iréné, az a nugnonne! Tán bizony szerelmes ebbe a lateinerbe, a ki még azt sem tudja, hogy most a fehér selyem bélés chic a frakkon, a ki tavalyi vagy a manó tudja hány éves frakkban mer eljönni Irének salonjába. Ez aztán az amüsante bistoire ! Hisz csak tudná abból Iréné, hogy eza doktor tegnap az utczán egy piszkos, rongyos proletár lazzaroniiiak hogy tapogatta a pulsusát, mikor a pálinkás boutique elő tt összerogyott. Hogy tűrheti ez a patschouli- boz szokott finom orrocska az ispotály szagot. Brrr ! Gratulálok belle Iréné ! Szerencse hogy más nem vette észre. De asért mindenki tudta. S ha most látná • Arthur azt a német doctort, Iréné mellet Hát most mit mondana. C’est affreux, hogy ez a doct.eur ilyen intimé .... Irén maga sokban változott az alatt a 3 óv alatt. — Sokban, de tán nem mindenben, — volt a rövid válasz. Aztán megint visz- szahajlott a czimbalomra, szemeit egy pillanatra lehunyta, mintha moudaná: Csak ezt akartam mondani, s folyt tovább : Nem mondom meg senki ember fiának, Csak az egy jó istenemnek magának! Irén intett, s az öreg kezdte elölről. Irén a második stropliát dúdolta. Egyszer aztán oda szólott: — Három óv hosszú idő ; az még az érzelmekben is nagy változásokat tollat. — Az érzelmek mélységében igen, de ja tárgy változatlan. Legalább nálam, kegyednél tán a tárgy is... — Én csak általánosságban beszéltem. Különben az éu érzelmeim nem szoktak oly hirtelen t á r g y a t változtatni... Hanem olyanoknál a kik embernél csak a húsrészt meg a csontokat veszik, hiszem hogy az érzelmeket elmetéli a bonckés finom éle. — Reményiem, hogy ezt is csak általánosságban mondta Irén ; és megengedi hogy ez általánosság alól némi kivételek is legyenek !-- Az előtt, a „hosszú* három év előtt még hittem az oly kivételeket, de három év nagy idei ; mondá Irén s hátra dőlt fau- teuiljóben. Most még közelebb volt a doc- torhoz. Szép feje kívül volt azon a világos közön, melyet a lámpa homályos ernyője által levert fény képezett. Csak a csillár
