Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 85. szám

Esztergom, V. évfolyam.

Vasárnap, 1883. október 21-én

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

SZERKESZTŐSÉG:

Pfalz-häz első emelet

HIRDETÉSEK.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évio.....................................................0 Irt — hr

liovfí ív bip szellemi vészét,, illető közlemények küldendők.

II1VATAr.OR llimiUTÚSUK :

MAGA Nil lUDKTBSKK

KIADÓHIVATAL:

jS>Z ÉCHEUhTB R.

liovií :v Iiivatíiios s u magán hirdetések, a nyiltlérhe szánt köz1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr.

megállít,pod-is szerint leheti)

j00—200-ig . 1 „ 50 „

1 égj után yosahban közültetnek.

fél évre

...........................................................3 » »

2

00—ítOO-ig . 2 „ 25 „

'----negyedévi o.............................................. * 1 , -r'Ö »

D

élyegdíj "0 kr.

NY 1Í/ITKR sora 20 rcr;

Egyes szám ára 7 kr.

lemenjek, előlizetési pénzek és reelamáliisok intézemlök.

—

Esztergom Szegeden.

Szeged, oct. 17.

Szeged három napig az ország fővárosa volt, melyre minden magyar ember bizonyos büszkeséggel tekintett. Fölemelkedése romjaiból, föléledéso szó rencsétlenségéből nem csak a király ajkára adott varázsaiéudat megvalósulása. Hanem a magyar faj életrevalóságának, szívósságának bizonyítéka.

Szeged szebb lett mint volt.

Ehhez a fényes föltámadáshoz Esztergom is hozzájárult. Hozzájárult fényes adománnyal, nagyszerű ajándékkal. A Somogy i-kö n y tárra, 1.

Midőn Ő Felsége a könyvtárt megnyitotta, mindenki átérozhetto a fejedelmi adomány jelentőségét. A szellemi kincstár Szeged városa egyik legfényesebb pontja, a Somogyi-könyvtár Szeged városa egyik legkiemelkedőbb nevezetessége.

Az egész ország hálás elismeréssel fogadta az időben Somogyi, kanonok felséges adományát.

Az egész ország hálás elismeréssel üdvözölte a nagynevű alapitót most, midőn a király a tudomány -szentélyét fölavatta, midőn a Somogyi-könyvtárat megnyitotta.

Szeged városa egy utczát Somogyi- utczának nevezett el. A legutolsó szegedi ember is tudja, hogy ki az ő könyvtáruk alapitója s minden szegedi polgár hálásan emlékezik meg róla.

így volt jelen Esztergom Szegeden.

Az ünnepi fény sugarai eltűnnek, a diadalkaput és obeliszk.et szétszedik, az utak pazar díszítését elosztják, a dicsőség és boldogság örömzaja helyett meíz „Eszlep isHs“ tárcája.

JTYMNUSZ.

Isten áldja, — Isten védje Fölségünk a nagy Királyt, Légyen élte — áldott béko Messze űzve a viszályt.

Népe üdvért fáradozva Éljen boldogan velünk —.

Érte élni, érte halni Készon áll hű nemzetünk !

FÖLDVÁRY ISTVÁN.

EMLÉKÜL.

(Irmának.)

Széttekintett az alkotó Isten A teremtés nagyszerű perezében S egy szavára megszületett itten A napsugár, csillag, tavasz, éden.

S hogy oly sivár ez a földi élet Csak sokára vette észre Isten —

S akkor édes, megteremtett téged A ki itt a földön üdvözítsen !

gint a mindennapi munka zaja, kozd hangzani. Boldogító emlék marad a város királyi ünnepe.

De Somogyi alkotása nemcsak az emlékek birodalmában marad meg. Somogyi alkotása örök időkre szól s messze emberöltőkre, van hivatva kiterjeszteni hivatását és áldáját.

Ilyen értelemben üdvözöljük az emlékezetes Somogyi-könyvtár alapítóját. Alkotása főn fogja tartani nevét, a szegediek áldani fogják nevét s a szege diek legnagyobb áldása lesz a lerakott szellemi kincsekből merített gyarapodás.

A tudomány oltára tüzét meggyuj- tották. Az első láng a királyi szóra lobbant föl ; már most kürül vehetik a szegediek azt az oltárt s bemutathatják rajta a tudományt megillető áldozatot.

Szegednek úgy van jövője, ha művelődésében nagy haladást mutat föl. Az uj Szegednek sok olyan oltára van, hol a művelődés tüze föllobog s honnan melegséget és szeretetet móri tkot mindenki, a ki a kor szózatát nemcsak megérteni, de követni is tudja.

Szegednek van jövője.

Szeged szebb lesz, mint volt.

Esztergom fényes lapot foglal el a föl támadás történetében.

Üdvözöljük cs dicsőítsük meg Somogyi Károlyt, ki hazája oltárára széntől te azt, a mi neki legdrágább és legszentebb volt.

Királyi adománya meghozta neki a a haza, háláját s Szeged emelkedésének örömét. Hozza meg neki azon város háláját és örömét is, melynek az egész világ előtt jóliirnevet szerzett.

A hableány meséje.

(Rajz)

Szárnyas amouretfceok által összevont kék bársony függönyök mögött egy alkóvban fürdőtt egy karcsú liliomszál, egy tiszta arczu gyermek.

Kedves jelenség volt, a mint ártatlan enyelgéss.el játszott a szivárvány sziliéibe hajló vizsugárral, mely a kisded szökőkút nyílását képező Aphrodité szobor ajakán keresztül ipillió gyöngyszemmé törve hullott a-rózsaszín medenezébe vissza, arany per- meteget hintve a leányka habfehér tagjaira.

Hu emberi szem beknndithatott volna a a friss virágokkal elárasztott termelybe, szemernyi fantázia nélkül is egy liliomarczu nyraphát lát a leánygyermekben, a ki egy lótusz repkényindáiu ringatózva, a csermely gyöngyszemet termő cseppjeibeu füröszti harmatos testét..

Hanem a szárnyas araourettoknak volt gondjuk arra, bogy a kárpiton csak akkora nyílást, engedjenek, molyén egy játszi napsugár is belophatná magát : hogy merészelhetett volna két emberi szem oly szentségtörést, hogy a szűz titkok után leselkedjék ?

Nem is volt a lánykán kívül élő lény a kis szentélyben. S mikor ajka szónak nyilt is, a kárpiton át válaszolt egy tiszta hang azokra.^

— Édes Szidilcém, hát, csakugyan szeretsz engem?

— Édes kis bobóm, hát mindennap előírni kezdjük ?

— No de mégis.

Gazdasági levél,

(A vonóerő kellő kihasználásáról.)

■ Napjainkban a, gardának számítónak kell lennie, minden téllel vegye a számadást mérlegébe, gondoljon arra az angol közmondásra : „az idő pénz“,

mert ha azt nem teszi, menilietloníll elbukik. Sok gazda lehet egyébként a legtakarékosabb, legszorgalmasabb, bírja bár a gazd. tudomány ágazatainak a legapróbb részleteit és tudásának tömkelegében, ha nem tud számítani, tudománya valamivel több a, semminél. Másrészt vannak egyének, kik nevezett is méreteknek csak egy részét bírják, de okszerű cselekvésmódjuk, számitó tehetségük e fogyatkozásaikat pótolja s az élet boldogítja, őket.

Egy igás fogat évi számláját kisér lem kiszámítani kipuhatolván, mily jövedelem s mily veszteség éri a gazdát lm, igásorejébo fektetett tőkéjét kellőleg hasznosítja, illetőleg ha helyesen nem használja, ki.

Egy pár igásök ">r napi értékét 1 f. 50 krön szoktuk felszámítani. Helyes-e ezmi számla. Normális körülmények közt, a mikor a vonó erő értéke kellőleg hasznosittatik, helyes ; de akkor, ha az igás napok számát kevesbítjük, e pénzérték nemcsak, hogy megkétszereződik, de sőt még ezen fölül is rúg.

E mondásban foglaltatik azon sokszor hangoztatott sark tétel is, hogy igavonó marhánkat a viszonyok s körülmények igény bevételével, lehetőleg jól táplál juk, mert ez esetben annak minta képessége gyarapszik, ha a minta erő gyarapszik, akkor az igáseiő teher- jszámlája kisebbedik a javára pedig nő s igy a napiszámla is apasztatik. Bo—Hát ki is ne szeretné a mi kicsikénket, mikor arczának inkaruátja a rózsa és liliom színét leste el. S szemének csillaga égszínkék, milyet csak Murillo fest szárnyas angyalainak.

— Hízelgő, csak a te jó szived találja szépeknek.

— S oinlatag fürtös selyemliaja, mely aranyat játszik napsugár nélkül is.

— Oh mondj inkább valami szép verset! — ellenkezett rózsaszínre gyuladt arccal a leányka.

— Ab, mesét' az én kicsikémnek ? Hiszen én tudók sokat, de félek, hátha unalmas lesz.

— Oh a te előadásodban mi sem válik unalmassá.

—' No ezért a hízelgő bókért .csakugyan meritek egy szépet. Még pedig a szép Pal- ladosz és .Nárczisszáról.

— Ab, mi az ?

— Két szív története, melynek fejezetei a régi mytlioszi világba hajlanak át:

— Akkor szívesen hallgatlak, .mert a szent költészettel telitett mytlioszi világban mindig szerettem azt, a mi titokzatos, mis- tiluis.

— Sajnos, hogy napjainkban' kiment már a divatból,, hogy az emberek e költészet gyöngyeiben gyönyörködjenek.

— Persze a haladó korizlés érzékeinek

jobbau hízeleg az a költemény, mely börze tudósítás czi.n alatt, jön. • '

— S az arany csengése közt nem hallja meg a koboz szelíd hangját.

— Pedig milyen örömest hallgatom én.

— Hát kezdem. Réges régen történt, mikor még a uereidák emberaltató éjszakáteges, rosszul tartott, elhanyagolt, erőt’ len marha nem fizeti ki magát, az az a tőke kamatait nem hozza be, sőt a tőke. fogy anélkül, hogy kellő százalék- jait a- gazdának megtérite né.

Egy pár ökör értéke 300 írt — 5 évi koptatás a megmaradt luiséiiék beszámításával 72 fit. Cselédbél“ 150 fr.t* Istálló százaléka 5 fut. Takarmány, világítás, stb. 120 frt — 10 százalékos oszközkoptatás 16 frt. Összesen 392 frt. — Ha évenként dolgozik 260 napot, akkor napi munkáját 1 frt 40 krba számíthatjuk. Minél több a munkanap, annál csekélyebb a napi számla s megfordítva. Itt az ősz. Az őszi szántás kedvező hatását minden gazdaember ismeri; tavaszi vetéseink olé szántsuk meg földjeinket; a meddig" a fagy ki nem dobja ekénket a barázdából, műveljük szántóföldeinket. Minél tovább dolgozunk, annál jobban használjuk ki igáserőnkefc. Egy napi munkamuhisztás 1 forintunkat veszi ki zsebünkből, eltekintve azt a kárt, melyet hanyagságunk által vallunk.

RUFFY PÁL.

A szegediek Széchenyi F.-e.

(Körvonások Somogyi Károlyról.)

Károly bácsinak most vendége van, aki már nemsokára eltávozik. Addig is várjuk be ideiont.

így fogadott egy beteges aggastyán nő, kit a szenvedések vég kópén meg törtek. Grörnyodt vádiak, fonnyadt karok, száraz kezek, fénytelen szemek s bizonyos örökös elégedetlenség szokták már árnyék gyanánt követni az élet estéjét. Az ő estéje is ilyen árnyékos.

„Károly bácsi“, a szegediek Széken szivárványszin csigahéj csónakaikon 0*1 * szállottak a tenger fenekéről az arany esi 1 lá- mu víztükör felszínére. Csábos szirének látogatták a mirtuszszal felkoszoruzott berkeket, a raig rózsás arezukat a hold sugarain fehériték, piros lcorálókkal fésülték omlatag bajukat, mely aranyat hullatott a karéjló babfodrokon.

Ide járt fel a vizek kristály istenének, Neptun ma le leánya, egy csodaszép hableány, a tó szélén nyíló virágok tövén tulipánjait csokorba szedni. S a berek titoktartó árnyában az aloé kékzomáuczu levelei köztit epedve leskelődött egy halandó ifjúra, a ki ide járt ábrándozni, mikor az éjszaka a földet elaltatta, s csak a tó fodrozata ivén felköltött habok beszélgettek egymással anda ringásbnu.

— Hát nevűket nem jegyezte fel a hit- rege ? — szólt Irén, miközben kilépett, a medenczéből s lengeteg fátyolba burkolta harmatos szűzi testét.

— Palladesznek liitták az ifjút s a njm- pliát Nárczisásznak szóliták a szerelmes najádok.

— Nos folytasd! — csilingelt a nevetés karilIonján Irén s átfutott a szomszéd szobába Szidibez.

— Az arany csillaggal behintett fátyolban ugy néz ki a kis Irén.

— Hiszen unalmas frázisokat udvarlóim is tudnak mondani. Te csak regélj tovább, — szólt Irén s a nevelőnő ölébe simult.

— Mikor a szép Pallndesz megpendítette a hárfája édes lágy búrjait s neki eresztette szivcsalogató hangja érezét, oly ingerlő bűbájaiban bnjálkodó dallam volt az, mit a figyelő éjszaka cseudes szárnya szerto bor-