Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 85. szám
rhonw Kt I', nczr, a lanonoki palotában lakik, a maga elkülönített kétemeletes csinos és tágas lakosztályában, A gondosan bezárt ajtót egy szakácsné fonna íekérszemély nyitja meg, de csakis csengetyüszóra, mert mióta Károly bácsit megrabolták, azóta nagyon bizalmatlan és szigorú a kapu járására. A beteges aggastyán asszony a maga saját földszintes szobájába kisér be, a kot a legszebb körték várják az ő gaz- dasszonyi gondját télire s a fólbenha- gyott női kézimunka jelenti, hogy ez a beteg asszony hozzá van szokva a munkához s nem is fog attól már megválni, ha már eddig meg nem vált. Különben rendkívüli egyszerűség uralkodik nem csak a szobában, de a lakas minden részében. Hiszen Károly bácsi a maga édes testvérének a legszebb s legkényelmesebb szobát bocsátottá rendelkezésére, mert neki olég az a majdnem rideg egyszerűség, melyben könyvei között lakik. Somogyi Károly tel jós életében soha sem szerette a fényt, mindig koriilto a zajt s a föl tűnést, de annál többet adott azután a jellomtisztaságra, a szív jósá gála s a becsületes munkára. Aligha él különb életet most, mint mikor Komáromban és Udvurdon káplá- noskodott. Egyszeri asztala, szerény életmódja, sőt megjelenésében cinikus természete van. Megérdemelt jólétnek örvend már évtizedek bosszú során át. Anyagi gondok sohasem háborgatják ; kifejthetne pompát, tarthatna fényes fogatot, mint a többi kanonok, lakhatnék fényesen bútorozott termekben, mint a. többi társa, adhatna estélyeket, nevezetessé válhat uék, kitűnő pinczéjéről s választékos asztaláról, mint sok esztorgomi kanonok s ő még so követi a jó mód természetes áramlatát, hanem éppen visszaül cselekszik. Takarékosságáról nevezetes, egyszerűségéről hires, igénytelenségéről páratlan. Gyalog járja meg mindennap az elég meredek várhegyet. Hiszen ha már hetvenkét esztendősek vagyunk, akkor meg az egyenes ut is meredek, hat meg az olyan várhegy, melyre mindennap föl kell mennünk, hogy ott legyünk a ha ilikai istenitiszteletnél ! A többi kanonok beleveti magát fé- iyes hintájába, a nyalka kocsis hetykén tüzes paripák közé csattant s a buszén robogó hintó elől szerényen tér ki gyalogos főpap. Le a lejtőn már nem olyan fárasztó, /.ott, hogy a fák feléje hajtják fürtös ibfejeiket, a csillagok a hold sugarain le- llottak lábaihoz, hogy közelebbről fogliat- el az ajkairól ömlő édességet.- Nárcisszá ?- Hallgatta a dalt, s a lelkét fogva *> igézet hatalma alatt szemeiből forró igyszemeket hullatott a csacska patak gos partjára. Azok hajnal hasad tára apró lejcsekké változtak, melyek színére a Irén —- Ha szeretsz Szidi — duzzogott az, a Igő ajkára tapasztva puha kis kezét, lyel egy tiz éves gyermek is raegcsa- a érezte volna magát, ha osztály képen neki.- S aztán addig hallgatta azt az édes »gánydalt emberi ajkon, addig epedtti- au a kedves arcz után, míg egyszer lágyult szivén a szerelem lángja. Az jtelmes tűz, mellyel Isten megosztá a ajtós hatalmát, hogy uj édení világot $son a szívnek. S azóta nem találta fel lét a szivárvány színű csigák közt, nem ott többé a piros korálokkal s a tóliliomokkal. Nem látták többé mosolyra i jlyödui mélázó arczáfc társnői a sziré- es hamadriák. Tán nem keltettek sólnijar viszhaugot u szivében ? Ó nem, a leskelődő égszin szemek az jblében is megindították amelegsziv- t, szerették egymást bensőleg, igazán, hogy mindkettejük szive egy lángolni!, s hogy leikeik édes kínja, fá- yöre egy forrásból merített kéj és os tehát? de azért a jó öreg még mindig fiatal-1 kori jeligéjo szerint akar mindjárt a hossza ut múlva könyvtára rendezgető sóben megpihenni. Könyvtára rendezgetéséből! ? Hiszen már nem is az övé, hanem Szeged városáé az a jó sok anyag, ami még nincsen rendezgetve s a mi még mind Szegedre kerül. Olyan buzgó pontossággal dolgozik a jó öreg, mintha valami pedáns iroda főnöktől járna ki azért valami függő kis fizetéske, amit azután megint odahaza egy nélkülöző família imádkozva várna. Körül belől hatvanezer kötetből áll az ő könyvtára, a mit Szegednek ajándékozott. Már csak a nagyszerű odaajánlás után is hányszor, de hányszor vett kezébe minden egyes müvet, hogy a pontos lajstromhoz rcszkoteg kezeivel maga Írhassa föl a legszükségesebb adatokat. Igénytelenségét csak ritka lelkiösme- retességo múlja fölül. Ha már tett valamit, legyen az egészen megtéve. Ha már adott valamit, legyen az rendesen átadva. így tölti az öreg kanonok minden idejét könyvei között. Azelőtt egy-két erőteljes fiatal pap segédkezett körülötte, most egy ifjú ember jár a keze ügyére s még vagy féleszlendeig eltarthat ez a gondos munka. Szegedért teszi. Szegedért tette az alapítást. Szegedért teszi a mostani munkát s ezek a gondolatok erőt adnak gyönge testébe s munkakedvet táplálnak fáradt kezeiben. Jó félóráig nem is csevegtünk más ról, mint Károly bácsiról, kit a jó testvér mindig a bámulat és tisztelet ajkával emlegetett. Bámulta jószívűségének és igónyte- lonségének erős jellemvonásait, tisztelte szelleme erejét s változatlan lelkesedését. Pedig mindig mellette van s mégis úgy csoportosította össze előttem Károly bácsi jellemének alkatrészeit, hogy szinte maga is újat és megragadót talált bennök. Egyszerre csak belépett. Hajlott fejjel roskatag vállakkal, bágyadt mozdulatokkal. Egy kifáradt ag- gastyán főpap állott előttem egyszerű poros reverendájában, ki az életet nagyon megszolgálta. Ritka tevékenységű, fölemésztő munkájú napszámot müveit a negyvenes és ötvenos évek katholikus sajtóirodalmában. — De azt is tudták, hogy egymásé nem lehetnek soha. Az ifjú hajlnndó volt, ;i nymplia pedig ivadéka azon természetimíili lényeknek, melyek virágok voltak, s a napsugár élethiutő erejétől termékeuyíilve, szülték gyermekeiket. S ha egy nymplia halandó iránt szerelemre gyuladva odabagyta gyöngyházát, biiuhödésül abban a pillanatban meg kelle halnia. — Tovább tovább! — sürgeté Irén most már oly áhítattal lesve a szót, mint egykor lesték a háromlábú széken ülő pithouissza rejtélyes válaszát. — Nem nyújtom hosszúra a fonalat; az öröktitku szerelem szavára odabagyta a nymplia gyöngyházát, oda társnőit, s napsugár tiszta szerelmében üdvözölve ott halt meg a halandó itju karjai közt. — Palladosz ? — Nos mily szerepet tulajdonit neki a kis Irén e boliö vódvillban ? — Hát . . . hát ... ha szerette a nympliát igazán, néma odaolvadással. akkor . . . vele Italt. — lge:i, mindkettejük szive egyszerre sziint meg dobogni.Márvánnyá hidegült testeiket a szirének elvitték a tenger fenekére, s ott temették el a piros koráikértek közt. A nadályok elsírták lényeiket a kettős sir felett s elhullatott kényeiket a vizek nemtője felszedte. S az emberek ezekből nyerték a legszebb, legtisztább igazgyöngyöt. Ali ! mily reszketve kisérte Irén figyelme a regélő Szidi meleg, átérzett előadását. S mikor már az utolsó hauglnillámka is elsimult, a rózsaszínben égő arcz odatapad auI Egy kis felületes aranylánc/ volt rajta az egész fényűzés. Már pedig azt az aranylánezos feszületet csak minden apátkanonoknak viselnie kell, ha még annyira is kiaranylik a kopottas ruhák közül. Éppen a könyvtárból jött le. Vendége nem igen pihentette, mert meglátszott rajta, hogy jól esik fáradt testének az egyik régi karszék, melyet elfoglalt. Nyájas jósággal üdvözölt s legott könyveiről beszélt. Hogy mennyi dolgot ad neki az a rendezés, milyen nehéz föladat az a lajstromozás, mennyire el kell néha tűnődnie az embernek, inig valami eszébe jut, hogy azután kerek egy munka kerüljön ki. És azután mintha egyszerre csak uj erő szállná meg, fénytelen szemei ragyogni kezdenek, barázdás arczán ihlet- szerű kifejezés honosul meg, redős homloka. kiderül, szakadozott mondatai hosszabbak lesznek s lelkesedésében meg is feledkezik arról, hogy hetvenkét esztendős törődött embernek már nem lenne szabad annyira tűzbe jönni. De hát Szegedről beszél. És akkor nőm a romok, hanem a lelkesedés meg a nagylelkűség jutnak eszembe. A törődött aggastyánból fiatal ember lesz egyszerre, mikor Szegedről beszél. Azt kérdi, hogy voltam-e az alapítás előtt Szegeden, — folytatta meleg hangon. —- Sohase voltam, sohase láttam. oda való sem vagyok. Hát akkor miért alapítottam azt a könyvtárt éppen Szeged városába. Mert Szegednek nagy hivatása van, Szegedért sokat el kell még követnünk, ha a hazáért s a nemzeti létért dől gozni akarunk. Szegőd a magyar alföld természetes középpontja s jelentősége az ujjászüle-- tós által fényesen meg van pecsételve. Szegedből tekintélyes várost kell csinálnunk. Tekintélyes várost, mely imponálni tudjon, ne csak az alföldi magyarnak, hanem a szomszédos idegen elemeknek s végül még a külföldnek is. Egész életem volt az a könyvtár. Munkám és állásom jövedelmének legnagyobb részét könyvekre szántam. Összeköttetésbe léptem a legnevezote sebb európai könyvkereskedőkkel és antiquáriusokkal, csakhogy mentül be csesebb gyűjteményre tegyek szert. Könyvtáralapitásomnak legforróbb célja úgy is az volt, hogy a haza oltárára szánom, hogy egy szép s nálunk igen ritka kötelességet teljesítek. Mikor Szeged romjain az egész müiiaH arczához s szónak nyíltak a kesergően lehullott ajkak : — Tehát meghaltak.De mondd csak édesem, ugyan milyen az, a mit igy nevezünk: halál ? Gyönyörbe ringatja az embert, mint egy édes Alom, vagy JAzra izgatja az idegekéi, mint az izzadó kór epesalakja ? Elaltatja-e a fájdalmat, vagy még azután is fáj valami ? S ha megzsibbasztja az idegeket, elveszi-e az öntudatot, vagy továbbra is megmarad az ? Öli ily bolió gyermekek agyában gyakran szülemlik meg ilyen különös kérdés. — A szkeptikus tudósok azt vallják ugyan, hogy a testet porrá őrli az enyészet, s igy az öntudat, a szellem is, mely nem egyéb, mint az agyidegek működése, semmivé foszlik. De csak az enciklopédisták támogatják ezt elfogadható adatokkal. Ha a test elporlad is, a vegyészek kifejtegették az analLisból. bogy a szellem ó!ete nincs időhöz kötve, mert anyagtalan. — E szerint hát szofizmáidat a tűi világi életre vonatkoztassam ? — Mikor a szív dobogni megszűnt, ki- bomlainik a megkötött lélek szellemszárnyai. Azok a lelket egy más szellemvilágba viszik, hol újra kezdi az életet avval a pillanattal, melyen az itt e földön megszakadt. — De hát az embert ide is elkíséri a bánat, s a szenvedélyek átokfogantató spórái ? — 0 nem, ott ismeretlen a panasz, a fájdalom és senkit se sorvaszt a nemtelen szenvedély. Ott tisztább a lélek, melegebb a szív, szentebb a szerelem. — S az emberek a lelkek ? — S az emberek — a lelkek. volt világ részvéte eltűnődött, mikor Szegedért ;i paloták és kunyhók, a koronák és ásók segítséget kezdtek nyújtani, már akkor megérlelődött volt lelkemben az a gondolat, hogy ón is hozzájárulok a romok fölépítéséhez : oda adom a szegedieknek könyvtáramat. És tudom, hogy jó oltárra szántain, tudom, hogy jó helyre adtam. Szeged jövője,Szeged jelentősége, Szeged hivatása birt rá s én örömmel irtani meg adományozó levelemet. Szeretettel ajánlottam föl azt, amit legjobban szerettem. Egész életem volt az a könyvtár. Legszebb emlékeim, legmunkásabb napjaim, legviharosabb küzdelmeim fűződnek hozzá. Adja az isten, hogy alapításomnak némi csekély része legyen abban, a mit minden lelkes hazafi méltán óhajthat a legtősgyökeresebb szellemű alföldi fővárosnak. Hogy Szeged egyetemet kapjon. A könyvtárral szellemi kincstárat akartam alapítani, honnan még egyetemi bevezetés nélkül is sokat meríthet a kutató szellem. Liverpoolt dúsgazdag könyvtárai nagyban segítették az emelkedéshez. Hamburg sem egyetemi város s mégis mennyire meggyarapodott, mert anyagi jólét mellett a szellemnek is megadták azt, ami a szellemé s tizenhat könyvtárral rendelkezik. Hát Szegednek az a hivatása, hogy szellemi téren is neki lendüljön s nocsak gazdagsága, hanem mivelődési eszközei s műveltsége által is tekintélyesen kiemelkedjék. Legyen belőle valódi alföldi főváros, a főváros valódi fogalmával. Sok szép mondanivalója lett volna a jó öregnek. De fárasztó napi munkája s a fárasztó beszéd végre is kimerítette. Mikor elváltam tőle, sajnálattal jegyezte meg, hogy nem mehet le Szegedre. Nagyon törődött ő már ahhoz, hogy olyan zajos ünnepeken részt ve- gyon. De inkább szerénysége és igényte- 1 <*nség“© tolmácsolta neki, hogy ne ünnepeltesse magát Szegeden. A szegediek szivébon azért lesz néhány dobbanás a derék öreg kanonok emlékének, a szegediek azért hálás ajakkal fognak beszélni róla. Egy egész élet alkotását ajánlta oda Szegednek. És oda adta egész szeretettel azt, a mit legjobban szeretett, annak a városnak, a mit még jobban szeret. A szegedi ünnepek fényéből valóban tündöklő sugarak illetik meg a szegediek Széchenyi Ferenczét. Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. — Nem hazudnak és nem számítanak. . Csak imádkoznak és szeretnek. Szeretnek, , nem a hogy az önzés tanítja, haszonlesés- - bői, hanem miként a szív tanít, melegei), t igazán. — S minden lélek üdvözöl itt, ha meg- - balt az ember? — Azt tartja feukölt gondolkozás, mely \ utat, keres a föld sarából az égbe. Ó hiszen akkor nagyon szeretnék meg- - halni ! — sóhajtott Irén merengve, s sze- -- meit elfellegezte a méla érzelgés. — Édes kis hollóm, ha a papáuak vol- -I nők, nőül adnám büutetésül ahoz a véu a< báróhoz. — Azt a véu gavalléromat érted ? — A kinek minden illuziéja elkopott már, mint a feje teteje. — Te csintalan szerzet, egy csó-kot ezért a finom szottizért! szólt Irén, s ka- -i czagva szórta a csókot Szidi két orczájára. .b S aztán oly édes volt ez a kacagás, hogy y* a közeli bokorban abba hagyta hullámos so fü!tvét a liuros rigó; hiszen a szebb ban--a gokra figyelt ő is. HALÁSZ FERENCZ. — A petróleum áldozata. Helczso Ferencz úr cselédje csütörtökön este a« szobabeli lámpást akarta meggyujtani,rn mikor az lobbot vetett s. a szegény^« leányt a kiömlő petróleum leöntötteofi s o* rajta meggyulladt, minek követ—js keztóbon súlyos égési sebekot, kapott-ifi A szorencsétlen leányt rögtön orvosiig^ kezelés alá vették.
