Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 67. szám
Esztergom, V. évfolyam. 67 szám. Vasárnap, 1883. augusztus 19-én Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j^FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET hová n lup szellemi részét illető közlemények kiihleiiflíik. KIADÓ HÍV ATAL: ^ZÉCMEfí'l-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttérié szánt köz- Ejjyes szám ára 7 kr. | leméiiyek, elölizetési pénzelt, és reelamálások intézemlök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDET ÉS Elv : MA OÁ NI II If HETESEK I 1 szótól 100 szóig — fit?") ki. megállapodás szerint lehető 100 — 200-ig . 1 „ f»0 „ legjnt,áiiyosalilaii közöltetuek. 2oo—noo-ijg . 2 „ 2r, „ Hélyegdíj 30 kr. NY1 LTTÉIt sora 20 ki-; Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁFí: egész évié . ....................................6 fit — Itr. fél évre ............................., . . . 3 „ — „ n egyedévre....................................................I , fill , N yolcz évszázados ünnepet (Iliink. Szent István király szentté avatásának uyolczszázados ünnepét. Az egész ország megilnnepli ezt a napot, az egész nemzet örömünnepet ül dicsőséges első királya emlékezetére. Mentői inkább föl kell dobognia ami szivünknek, midőn szent István királyban Esztergom szülöttét, Esztergom fiát ünnepeljük. Megszeli töl te születésével a várost, megáldotta életével a nemzetet s kivívta halálával a halhatatlanságot. Adózzunk a kegyelet oltárára emléke iránt őszinte szeretettel, műve iránt forró hálával, jobb keze és szive iránt hódolattal. Emlékezzünk meg róla a mai napon a uyolczszázados örömiinnep előestéjén s habár halvány vonásokkal is, foglaljuk össze dicsőséges pályája rövid történetét. A szent király története maradjon még sok évszázad kegyeletének legföl- ségesebb tárgya’ * I. Szent István szülői. Itt a Duna mentében római telepit- vények s katona-szállások voltak, miként ezt a Szőuy, Nyerges-Újfalu, Tát és Tokod helységek határain lalált s magában az esztergomi várban is nagy i számmal kiásott régi római pénzek s > egyéb kő emlékek nyilván hirdetik, már j [ pedig a római telepitvényekeii s katona ) csapatokban mindenütt sok keresztényi r volt, különösen egy pár száz esztendőre [ Krisztus Urunk születése után : tehát nem lenet weieiKeuiu, nogy e KörnyO' ken is voltak keresztények, mielőtt őseink Ázsiából ide költöztek. Noha pedig később a keletről nyugat felé költöző vadnépek földulásai a városokat s az ezekbon lakó keresztényeket is kipusztiták : nem feledkezett meg mégis e környékről a jó Isten küldvéu más liithirdetőket, kik az ev;m- g lium magvát újra elhintették. Őseink Krisztus szül. után 893 körül o földön végkép megtelepedvén, még nem ismerték az Üdvözítő hitét, itt kez- dék azt fölvenni, követni. A magyar fejedelmek sorának kezdője Árpád s utána még Zoltán és Taksony megmaradtak őseink pogány hitében, de a negyedik, t. i. Géza már fölvette a keresztény bitet. Géza fejedelem volt az, kinek Esztergom régi dicsőségét köszöni, mert Géza választá fejedelmi lakhelyül e várost. A történetirok följegyzék, miszerint Gézának harcziag felesége Sarolta, már keresztény volt. Géza részint neje intései, részint a keresztény tanítás által, hajlandó lön lemondani az ősi babonákról smegengedni, hogy édes hazánkba külföldi papok, mesteremberek, kereskedők jöhessenek. Ezek őseinket megtaniták a keresztény bitre, mi az erkölcsök s szokások művelésére s finomítására kimondhatlan hatással volt. j Már 971-ben Magyarországba jött I sz. Volfgang német szerzetes, de pre- dikálásának kevés eredménye lett. Két esztendővel később Bruno és Piligrin németországi püspökök küldenek őseinkhez bithirdető papokat, kik majd ötezer magyar nemest megkereszteltek. E szép kezdet a szomszéd németek kel támadt villongás miatt nagy csapást szenvedett ugyan, de csakhamar ismét szétvonultak a felhők s Krisztus tanításának fénye zavartalan ragyogott Magyarország egén. II. Sz. István születése. Géza fejedelem, ki fiatalabb korában kegyetlen volt, országának erősbitésón s magyar népének boldogitásán forgatván eszét, mély álomba szenderült s csudálatos éjjeli látvány által vigasztal tatott meg az Úrtól. Egy gyönyörű ifjú jelent meg előtte, ki ig.y szóla hozzá: „Békesség neked Krisztus választottja ! bízzál, teljesedni fog ugyan aggódásod ; de nem rád bízatott, a miről gondoskodói, mert emborvérrel türtőztetett ek kezeid; a tőled származandó fin van arra rendelve Istentől, hogy ezeket elintézze. És az Ur választott királyainak egyike leszen s a földi korona után mennyeit fog kapni. A hozzád küldendő egyházi férfiút pedig tisztelettel fogadd.“ Hasonló örvendetes látványt látott Sarolta is, Géza felesége. Megjelent neki ugyanis sz. István első vértanú s igy szóla hozzá: „Asszony, bízzál az Urban és légy bizonyos, hogy fiad születik, ki koronát fog kapni s király lesz. Nevemet add neki. Sarolta csudálkozva kérdezó az ifjútól: Ki vagy Uram és hogy hívnak ? Én, úgymond, István első vértanú vagyok, ki Krisztusért olsőben szenvedtem marti romságot. “ E szavakra eltűnt. A látásokon mind Géza mind Sarolta örvendettek. Ig.y jelenté Isten több előkelő férfiúnak születéséit, különösen olyanodét kiket arra kiválóan kiválasztott, hogy áltatok egyházát terjessze s az embereket boldogítsa. A hely, hol e jelentékeny látványok történtek, Esztergom volt. Elközeledett végre a nap, melyen a fejedelmi magzat születendő vala. Ezen nap valóban nagy nap. E születés a történetírók szerint 979 ben történt az esztergomi várban. A születet fejedelmi kisdedet ekkor Vojknak hitták. Nevelése Adedát olasz grófra bízatott. III. Megke esztelósc. Azon férfiak közt, kik a keresztény hit terjesztése végett Magyarországba jöttek, első helyen áll sz. Adalbert, vagyis Béla, Prágának második püspöke. E sz. férfin Csehországban született s a tudományokban s jó erkölcsökben oly szép előmenetelt tett, hogy Prága városának püspökévé választatott. A prágaiak, kiket szent szigorúsággal jobb útra téritni akart, felzendül- tek ellene s igen megkeseriték napjait, azért ő a római pápához folyamodott, hogy legyen szabad eltávoznia Prágából s Rómába mennie. A pápa o könyörgését meghallgatta. Adalbert tehát Rómába ment, innét Cassino hegyére s a sz. Benedek rend egyik kolostorába visszavonultan szent imák közt tölté életét, bőimét visszaki- vánták őt a prágaiak.. Vissza is ment de azokat ép oíy gonoszoknak találta, mint előbb voltak, azért ismét távozott tőlük, magával vivén azon szerzeteseket is, kik Olaszországból vele jöttek. Utazásai közben Magyarországba is L Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája. DALOK, IMint a csapongó madárka Dalolgatva szállsz, lebegsz ; Alig-alig, hogy elérlek, S jutalmul még kiuevetsz ! Föl a liégyre, le a völgybe, Majd itt, majd ott, miodeuuiitt ! A madarak tőled tudják, Röptűket és énekük. Végre elhallgatsz, s kereslek : Hol vagy ? Merre ? Néma csend, Kiáltom neved’ — hiába, S ime dalod újra zeng. S futok föl a hegyre, honnan Szavad hozzám elhatott; S te — kaczajra kelsz a völgybe !... A mi fölcsalt a tetőre Csak dalod — viszhaugja volt! IP Van perez, hogy ott fönn is, az angyalokban A földi vágy fölébred . . . Tudom, a mi szivedbe lángra lobban: Mámoros, édes érzet. ; Ajkadon a vágy oly sóvár, beszédes Ha pilláid lezárom. Ah, elsodor bennünket ez a kéjes E bűvös, édes álom ! Csak integess szemeddel álmodozva, Gyötörj kebledre, folyton, Bár minden szavad lelkem ostorozza, Kaczérságod mosolygom ! Mert enyém vagy már, enyém ! Soha [többé Nincs mód, hogy menekülhess ! Átkozd vagy áldd a sorsot : mindörökké Lekötve vagy oz iidvhez! S ha főúti lennél a fényes csillagokban Onnan is jönnél értté . . . Vau perez, hogy ott fönn is, angyalokban A földi vágy fölébred ! PRÉM JÓZSEF. A HAJÓTÖRÉS. Kajz. — Jó napot drága Annám — szólt vígan a szobába belépő Wanden kereskedő nejéhez, észre sem véve ennek bánatos ar- czát. — Jő napot, édesem ! . . . válaszolt Anna alig érthető szomorú hangon. — Oh ! mi baj van ... te sírtál Anua . ... az Istenért mi történt .... kérlek beszélj ! — Semmi, semmi . . . — De az lehetetlen, hisz arezod halvány, szemeid pedig vörösek a sírástól, valaminek történnie kellett ... Ne hagyj kérlek bizonytalanságban! bár mi legyen is az szólj. — De édes Károlyom csekélység az egész, szót sem érdemel. — Nem, nem, tudni óhajtóm kedves gyermekem. ha bajod van, én vagyok első so - ban hivatva fájdalmaid enyhítésére, vagy arra hogy azokat veled megosszam. Kis vártat múlva Anna férjére emelé bágyadt szemeit, őt gyengéden átkarolta, és szemeiből két forró könny gördült végig halvány arczán. — Anna, te szenvedsz, és én uem is tudhatom miért ? — Nem, édes Károlyom én nem szenvedek többé. Ha oldalad mellett vagyok, nagyon, nagyon boldognak érzem magamat, bánéin ma rossz napom volt . . . légi emlékek . . . oly jól esett a sirás . . . Szegény Henrik . . . — Értem. — Igen Károly, vétkezem elleued, midőn Towara szerencsétlen első férjemre gondolok, de bocsásd meg kedvesem ő annyira szeretett, és ma épen busz éve, hogy a „Promoter“ hajótörést szenvedett . . . imádkoztam érte ... és elérzékenyültem ... de hagyjuk e szomorú dolgokat; most itt vagy te édes Károlyom és én akkor oly végtelen boldog vagyok. — Kedves Annám — de ab ! valaki jön, törüld le szemeidet gyermekem . . . Az ajtón halle kopogás hallatszott, és az öreg Audrás lépett be, Wauden felé fordult, annak alázitosau néhány szót susogott, s aztán szomorúan körülnézve az ajtó felé iudult. — Megálljon András — szólt Anna az öregnek, ön ma igen gyenge, üljön lelcis-ó, és pihenje ki magát. — Köszönöm asszonyom, köszönöm — szólt az öreg meghatott hangon, mialatt egy székre csendesen leereszkedett, — ön oly jó oly kegyes irántam, szegény tehetetlen öreg iránt ... a jó isten meg is fogja áldani érte —Erzsiké, édes leányom hozz csak András bácsinak egy kis bort, az majd megerősíti őt egy kissé. A kereskedő mostoha leánya gyorsan elhozta a bort, és az öregnek nyílj tá. — Kedves András bácsi igy ék egy kis borocskát . . . úgy szeretem én magát mintha édes apám volna. Az öreg mély lélekzetet vett, és eg.vik kezével elrejté a szeméből le gördülő könnyet, másikával pedig a pohár után nyúlt, de mielőtt azt elvette volna hirtelen áléi tan visz- szarogyott, és jobb kezéből egy levelet vont elő, melyet Erzsébetnek átadva, alig volt ideje többet mondani. — Édes leányom, erről anyád ne tudjon soha! Erzsébet az átvett levelet ijedten a zsebébe rejté és térdeire esve hangosan felkiáltott : — Kedves mama ! András bácsi meghalt! * Egy óra múlva az öreg András kiterítve piheute rég óhajtott örök nyugalmát. Erzsébet alig várta a perczet, hogy egyedül lehessen, és ama titokzatos levelet elolvashassa. Remegő kézzel bontát’el az iratot, mely így hangzott: „Kedves Erzsikéin! — Húsz évvel ezelőtt — 38 éves ko- rombau nőül vettem egy drága teremtést,
