Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 67. szám

1-otért. Géza fejedelem megértvén Adal-j bért közeleledésót, nagyon megőrült;' mert eszébe jutott a látvány, mel szerint előre figyelmeztetett, hogy a hozzá jövő egyházi férfiút tisztelettel fogadja. Úgy is történt. Géza Adalbert üdvözlésére sietett s azt a /esztergomi várba bevezette.

Adalbert most Esztergomban a fejedelmi ház minden emberének tanítást adott s Krisztus bitének követésére szávai és saját jóságos cselekedeteivel mindenkit édesgetett.

Folytak a napok, s Gféza fejedelem az öregség s kormányzás terhe alatt görbedni kezdett Igen kívánt megválni a kormányzás terhétől, és ezt fiának Vojknak vállalni tenni.

Arról gondoskodott tehát, hogy azt megházasitsa s neki a jámbor istenfélő feleség által az élet viszontagságai közt bű társat, a házasság által létre hozott sógorsági összeköttetés által pedig jó barátokat s fegyveres társakat szerezzen.

Élt ekkor Bajorországban egy istenfélő fejedelem, kinek neve Henrik. Ez gyermekeit a Magyarországban is meg fordult sz. Volfang által nevelteté föl, Abbach várában. Gyermekei közt különösen kitűnt kettő, tudniillik Henrik, (ki később Második Henrik császár néven lön ismeretes, és a szentek közé ■számlál tiltott), és az istenfélő Gizela.

Gé/ra ezt1» ritka szüzet kérette meg szépen növekedő fiának feleségül. Gi- zFla keze oda igértetett ; de csak oly föltétel alatt, ha a magyar fejedelmi ifjn minél előbb megkeresztellelik, Ezt különösen sürgette Gizela testvére, az imént említett sz. Henrik és III. Otto fiatal császár, ki hozzájok, köel rokonságban volt. A magyar fejedelmi ház e föltételt édes örömmel elfogadta.

A vá rt. jegyes tehát sok németor- tszági főuraság kíséretében eljött Esz- ergomba. A fejedelmi ifjú pedig, Vojk, szent Adalbert által995 körül, (egész pontossága] nem tudni ez évet) meg- kereszteltetett, s anyjának Saroltának látványa szerint sz. István mártírról István nevet nyert a szent keresztség- ben. Körül állák István herczeget szent Adalbert, III. Ottó német császár Adeodát olasz) gróf, Géza s több más magyar és külföldi egyházi és világi ur.

Sz. Adalbert püspök legott intéseket adott a megkeresztelt fiatal herczegnek, oimondván neki azon keresztény kötelességeket, melyeknek pontos toljesiléséiül függ mii d földi, mind földöntúli boldogsága.

Nincs toll, mely leírja, mily nagy fontossággal birt e keresztolés az egész magyar nemzetre nézve.

A fejedelem példáját a, magyarok ezerenkint követék. Örvendj Esztergom! Nemcsak falaid közt született nemző- lünk legnagyobb jóltevője, hanem asz. keresztséget is ott vette föl !

A szent hit innét terjedt szét minden felé, s a nép mely a sötétségben ül vada, fölemelő szemeit s die.-éretet kozde mondani a mi Urunknak. A föld, hol sz. István, sz. Adalbert s Gizela járt, minden magyarra, de legkivált az esztergomiakra s e környék lakosaira nézve örökre nevezetes marad.

Sz. Adalbert a keresztelés után nem sokára eltávozott Esztergomból, s már 997-ben az akkor még pogány poro szóktól, kiket megtéritni kívánt, dárda- döfésekkel megöletett. Testét a gnosoni templomban temették el.

0 tehát többé nem jött Esztergomba: do neve még mindig élénk emléki/étben van ; ő védszentje az egész esztergomi érseki megyének, a fő egy ház föl van szentelve az ő tiszteletére is, sz. Adalbert képe ókosité nemes Esz lergom vármegye czimerét, sőt testének egy részecskéje, mint egyházunk egyik drága kincse, köztiszteletre éven- kint kitétetik.

Van egy püspöki süveg és széles stola is a {begy ház kincstárában, mely darabokat régi hagyomány szerint valaha szintén sz. Adalbert használta.

IV.

Első apostoli királyunk.

Azon évben, melyben sz. Adalbert mártiroinságöt szenvedett, Gféza fejedelem is meghalf, országát fiára Istvánra bizván. Alig kezdett kormányozni, már Kupa, a sümeglii vezér föl lázadt a fiatal fejedelem ellen, de István Istenben bízott s sz. Márton közbenjárásáért fogadás tétellel is esedezvén Esztergomból kiindult, csapataival és Kupát Veszprémnél legyőző. Fogadását teljesítendő az atyja által megkezdett szent-mártoni klastro mot s templomot sz. Benedek rendének számára bevógzó s kellő tartásukról is gondoskodott.

Szt. István méltán igen kedveié sz. Benedek rendét, mert ezen rend a ma gyarok megtérítésén sokat fáradozott.

Szt. István hazánkat könnyebb kormányzás tekintetéből vármegyékre osztá, egyházi tekintetben pedig püspöki megyékre.

Jtdo-ii! azt akarta, hogy legyen egy érsekség Esztergomban, ezenkívül pedig 10 vagy 12 püspökség. Az egyház fülosztása a pápa köréhez tartozik, azért is ezt csak a pápa helybenhagyásával tehető meg. Szt. István tehát Asztrik sz. ben ed ek rendi ügyes férfiút Rómába küldé.II.Szil vesztei akkori pápa nemcsak hogy helybenhagyta István intézkedését, hanoin még koronát, apostoli (kettős) keresztet s apostoli királyi czimet is adott neki. A korona a lengyel fejedelemnek volt szánva, hanem a pápa látványban vott angyali intés szerint azt Istvánnak küldő. Innét vau, bogy a magyar szent korona angyali koronának is kivetik.

Krisztus születése után épen ezeret írtak, midőn szt. István Esztergomban ii-iügkoronáztatott s ezzel ő Magyarország királyainak dicső sorát megkezdő.

Mennyire méltó volt ő az apostoli czimre, megmutatta, azon számtalan apostoli cselekedet által, mellyel népünket a keresztény hitre térit,ni és abban megszilárdítani törekedett. A püspökségeket lassaukint alapitá, körülbelül ezen esztendőkben : 1000-ben az esztergomi érsekséget, kalocsai és ogri püspökségeket. 1003-ban legyőzvén a keresztény hit egyik ellenségéi, az erdélyi Gyulát, o tartomány számára az erdélyi püspökséget, 1009-hon a győri, pécsi és veszprémi püspökségeket, 34- ben a viddini bolgár Aktum legyőzése után a csanádi, a nagyváradi és váczi püspökséget s talán a nyitrait is újra sz. István alapitá a történetírók szerint. Ezeken kívül a sz.-mártoni, pécsváradi, bakonybéli, zahl vári apátságok, több prépostság, számos templom szintén sz. István által lön alapítva. Azon szerencsében, hogy a. sz. király személyesen jelent meg népe között s ott tanított, alamiz nát osztott, Esztergom vidéke többször ré'-zesiilt.

Szt. István király 1038-ban halálos ágyán országát, koronáját s népét a boldogságos szent s/űznek, a magyarok Nagy asszony ának v édelmébe fölaj á ni vá n, augusztus hó 15-én fölszállt a mennyoi koronának átvételére. A munkát, melyet megkezdett, mások folytatók, neve pedig mindig főn marad köztünk s magasztalják azt unokáink unokáinak vógsar- jadékai is.

V.

Szentté avatása.

István királyt a nomzet még életében szent királynak nevezt s igy a pápa csak a nemzet közérzületéhez

faláb) munkát műveli, midőn 1081 benn

a szentek sorába igtatta.

A tost ünnepélyes fölvétele 83 báni aug. 20-án történt szent László dicső-« séges uralkodása alatt.

A csodákat ismét a legenda ajkáról! vesszük le.

A nagy napon — úgymond a le—< genda —a székesfohérvári egyházban asi egyházi és világi kitűnőségek előtt, ar. magyar nép óriási tömegében történői meg a szent király koporsójának föl-I nyitása.

Három napja hiába dolgoztak a ko-( porsó födelének levételén. Ekkor szenti Lászlóhoz lép ogy bakonysomlai a páca* J Charitas és igy szól :

— Mindaddig mig szt. István királyi1/ vére egymással viszálkodásban él, ad-J dig íi koporsó födele le nőm vehetőd

Szent László erre szabadon bocsát.!»! a visegrádi börtönbe zárt Salamont s aa koporso födele azonnol megnyílt.

A jobb kéz a hamvak közt épségben' találtatott. A szent, jobb kéz, mely anny.7 áldást hintett a magyar népre, most isi legdrágább ereklyénk s a szent királyi emléko nemzeti történetünk 1 ogféiiyg-9 sebb dicsősége.

Nyolczszáz év viharja zúgott el «> magyar nemzőt léte fölött, de a szenln jobb kéz alkotása : Magyarország mégi mindig rendületlenül áll s áll is migi Szt. István birodalmában az ő dieses emlékezete hazaszeretetre és nemes eni kölesükre fogja serkenteni a magyart j

Kapitány választás.

(Aug. 16-án.)

Csütörtökön történt meg a városig« kapitány választás, minthogy Hübsch 1 Abu; jós beadta lemondását.

A közgyűlés igen élénk volt, aképq viselők majd teljes számban jelentőidé meg.

Az elnöklő polgármester röviden elő-o adta a közgyűlés egyedüli tárgyát g jelentette, hogy a kapitányi állásra;*! nézve két ajánlat érkezott bo. Sáriiig« Edo és Helcz Ferencz között a válasz-N tás nyomban meg is történt.

Az előzményékből tudhatják olvasóai ink, hogy micsoda akadályokon bukoUc keresztül Sarlny Ede a múlt választáti»] alkalmával s igy mindenki feszült figyeld lemmel tekintett az uj választás elé-é midőn Sarlay Ede neve a kapitányai állásra ismét forgalomba került.

A rendőrkapitányi állás nem járhatta feltétlen elismeréssel. Már maga a hi—íj

ki még nlig volt 17 éves. A kői különbség j i ;igy volt köztünk, de mi végtelen boldogok Villánk . . . Bár csuk örökké tartott volna! i

I)e a sors kegyetlen volt irántam. Egy év múlva midőn kis leányunk még csak pár hetes volt hajóra szálltam, hogy az Egyesült Államokban egy nagyobb vállalatnál munkát kapjak, és szegény nőm és gyermekemet a sok nélkülözésből kissé kiemeljem.

Bár igen jó föltételekkel lettem biztatva, kezdetben még sem akartam megválni imádott kis családomtól, de nőin belenyugodott, sőt kért hogy ne áldozzam föl miatta ej kedvező alkalmat, mely rövid idő alatt egész jövőaketbiztositluitja. Elutavtninkor jul. 17-ike j volt. A nap derült, a tenger csendes vala, do ez nem tartott soká. Alig bárom heti lassú vitorlázás után iszonyú vihar fogott el. Nein volt többé menekülés. Hajótörést szenvedtünk. A bajó összes személyzete engem és két más utast kivéve elveszett..! Mi egy kis szigetre vetődtünk. Itt kezdődtek szenvedéseink. Ha a remény nem táplálta volna sorssiijtottii lelkünket, el\esz!ünk| volna örökre. A kis szigeten egy elhagyóit lakot találtunk, melyben nehány eszköz,^ és edény, is .volt. Életfiuk nyomorult vala. Élelmünk leginkább növények^ gyümölcsök és tengeri állatokból állott. Év év után múlt e sivár életben, de mentő hajó nem érkezett. Végre több mint másfél év tized ulán egy norvég hajó közeledett szigetünk felé. Jeladásainkat észre vette s mentve valónk. A hajó Délamerikába vitt, azzal liog.y körülbelül egy év múlva ismét visszatérem! hazájába. Délamerikába több évet töltőnk de magamról éh tjeit adni nem volt többé bátorságom. Visszatértem Norvégián keresztül Angliába. Megérkeztem Oxfordija, kedves szülővárosomba. Szivem dobogott, lábaim reszkedtek, s a sors súlya alatt niegvéiiült tagjaimban, nem éreztem többé semmi erőt. Akkor vettem észre először hogy mennyire megöregedtem. Lelkem nyugtalan volt látni e helyet, hol húsz év előtt boldogságom szentélyétől búcsút vevék. Önkénytelenül felkiáltottam Oh! Él-e még? Mi történt vele ? Nagy ég ? ő meghalt! bizonyára meghalt bánatában ! Delia él! Ha férjhez ment? Istenem akkor jobb lett volna nekem rég meghalni

..............Első gondom volt felker

esni azon ház gondnokát, hol legutóbb laktam. Bekopogtam. Egy öreg asszony lépett elém, kit vonásairól azonnal megismertem. A gondnok neje volt. 0 nem ismert fel. Nagyon megváltozhattam ! ? . . Tőle tudtam meg, hogy nőm mennyit szenvedett, liog.y évekig kerestetett, és gyászolt, de azt is, liog.y később bir ilag holttá n\ilváni tált mi és hogy ő eltűnésem után mintegy liz évvel férjhez ment. Meg voltam semmisitv«*. Én a holttá nyilvánított, mintegy kísérte! ismét itt. vagyok, s most megzavarjam talán boldog családi életét ? Nem ! nem ! Vén ember téged a sors szenvedésre kárhoztatott, tűrj és halj meg anélkül, hogy kilétedet elárulnád. De kedves leányomat ne lássam többé soha, ne lássam nőmet, kit annyira, szerettem, s ki értein annyit szenvedtél ? Nem! Nem tudnék meghalni, hogy tőlük búcsút ne vegyek.

Elhatároztam hogy álnév alatt felkeresem családomat.

Beléptem a házba. A külsőről Ítélve nőm jó módban látszott élni. Szivem megkönyeb- bíilt. Bebocsájtatást kértem. Mogeiigedletett.

Nőm állott előttem. Ab ! Nagy ég !... Mily iszonyú volt e viszontlátás... Minden tagom remegett, alig tudtam egy szót kiejteni. 0 mmi ismert fel, de mily részvéttel nézte az agg szenvedését és. jóakarókig kérdezett, hogy mit óhajtanék ?

— Éu nem kérek asszonyom semmit. . . de dolgozni akarok .... esedezem . . . . vegyen fel szolgálatba.

— De ön már igen öreg — barátom — nem képes ön dolgozni.

— Úgy liát eltaszit engem asszonyom! ...Isten önnel... de erőm már ekkor teljesen elhagyott., és az ajtó küszöbén összerogytam.

Nőm azonnal segítségemre sietett, felemelt és vigasztalőlag mondá :

— Nem öreg barátom, nem akarom én önt házamtól eltaszitani, de nem fogok önnek munkát adni, ön itt marad nálunk, hisz ön szered, nagyon szenved, ön itt marad nálunk, családunk tagja lesz, és el fogja nekünk beszélni élettörténetét. —Az ön neve?

— SindIey András — szólék zavartan.

— Kedves leányom —szólt nőm az épen belépő szép ifjú leányhoz vezesse ezt a jó öreget, kit András bácsinak foguuk nevezni, az udvari szobába, hogy úti fáradalmait lussó kiiiyugodhassa.

Szobámba érve, az ifjú leányt, mohón kérdeztem. Hány éves ? Hogy hívták édes apját, s mi történt velő? s csakhamar meggyőződtem, hogy e bájos gyermek az én édes leányom. Megcsókoltam kezét és keservesen sírtam. Szivem majd megrepedt bánatában és mégis boldog valók hogy őket viszont,láthatám. Azután többször beszélgettem nőmmel. Elmondta a saját élettörténetét s ha nevemet emlité, mindig könnyezetfcDe Ali ! ha tudta volna kinek mondja el mindbe azt !

Ma reggel nagyon gyengének éreztem nia-iu gamat, és elhatároztam élettörténetem leírni,irr bogy halálom után legalább leányom tudju>iE mi történt szerencsétlen apjával, ki őt auy-ú nyira szerette, és ki annyit szenvedett. t

Mikor e sorokat olvasod én nem leszelole: többé, neked tehát megmondhatom, hogyvg

atyád vagyok..............Őrizd meg emléke--9;

m

et, és ne feledkezzél meg utolsó szavaiméin ról.

„Thowu Henrik.“ ELEK.

éPap Ívessé, teteti.

Egy férj igy panaszkodott. Megszökött ajjfe—9l feleségem, még pedig a legjobb barátom- -n mai. a Szegény férj, hiszen nem szökhetikilij meg olyannal, kit először lát az utczán.“

* Nome.

Legpompásabbak a szolgálatban a nősein tisztek. Szeretik-e hivatalukat vagy hazulról lö*j szöknek meg? Ki tudja ezt?

„ La vic parisienne. « .

A nősülés az első bolondság, mit a fia- -ni tál ember tesz mióta esze vau.

* La vie par.

A fiatal emberek, kik házasodul int akarnak, a halakhoz hasonlók, melyek ac halászok hálója körül vannak. Szegényekig melyek belekerültek szeretnének kijönni, un melyek kívülről vannak bemenni.

* Sokrates. ;

A nők csak azért mennek férjhez, hogyyg szabadok legyenek.

* Saiiit-Omer. 1