Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 7. szám
Esztergom, V. évfolyam. 7. szám. Vasárnap^ 1883. január 21-éfL fT: Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjei.enik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész. éne...............................................(> fVt. fél évre.....................................................„ negyedévre...............................................1 „ 50 Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: j^FALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét, illető közlemények küldendők. HIVATAL: /4&fe7;ET'HENI-TER hová a liivatalos s a magán hirdetések, a nyiltlórbe szánt közlemények, elöli/.etési pénzek és reehunálások intézendök. HIRDETÉSEK. H1TA.TAT.OS HIRDKTKSKK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 900-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANHJRDLTRSIÍK megállápodás szerint lehető lógj Hiányosabban közül tétnek. N Y1LTTER. sora 20 icr. Restaurátioiiális mozgalmak. A restauráció első hullámcsnpásiti már nagy gyűrűket vertek ;i városi közgyűlésen. Örömmel tapasztaljuk, hogy az uj áramlat városunk jövője érdekében teli van a leggyökeresebb változásoktól sem tartózkodó újítási szellemmel. Városunk polgárai a legutóbbi évtizedek tapasztalataiból okulva elvégre nem a mindennapi vergődés szűk korlátái közt szövik terveiket a jövendőre nézve, hanem eltelve a legnemesebb jóakarattal, önzetlen számítással igyekeznek a jövő szebb és jobb korszakát megalapítani. A még jó messze levő városi re- staurátió előmozgalmai két fő eszme körűi csoportosulnak. Mindu kettő lényeges újításokkal jár,, mindaketiő elválaszthatatlan egymástól s mindakettő hivatva van a dániai állapotokon gyökeresen segíteni. Az első eszme a gazdasági dolgok törül csinál újítást. Rendezni a város vagyonát, tisztázni a legzavartabb gazdasági kérdéseket, kimutatni mink van s a rendszerezett vagyont azután úgy kell kezelni, hogy jövedelmünk a gazdasági téren lényeges emelkedést mutasson. Esztergom város vagyona nem oly igénytelen, hogy azt a legkomolyabb figyelemmel ne tekintsük, E sztergom városa nem oly szegény, mint az a mostani gazdálkodás után következtethető lenne. Vannak földeink, réteink, bányáink, erdeink a legjavából, csak az irányt jelöljük ki azok számára, a kik az ingatlan vagyonról elszámolni tartoznak. Lényeges reformot akarnak tehát meghonosítani a városi vagyon rendszeresebb kezelése körül s lényegesen előnyösebb jövedelmi forrásokat akarnak nyerni onnan, a hol csakugyan van mit jobbat keresnünk. A második főbb törekvés a városi tisztikar restaurálása. Tagadhatatlanul igaz, hogy városi tisztikarunkban sok olyan jeles erő vau, a kire méltán büszke lehet Esztergom. De van közöttük sok olyan elem is, mely sem a haladásnak, sem a kor szellemének, sem a kötelességek leiki- ösmeretes fölfogásának és pontos kivitelének nem embere. Hiába való az egész városi polgárság jóakaratai törekvése, ha a városházán máskép gondolkodnak és intézkednek mint azt a buzgóság és képesség előírja. A városi képviselők és polgárok kettős irányú mozgalmához örömmel csatlakozunk s tiszta szivünkből kívánjuk, hogy a nemos kettős törekvés közös czélja szegény, élhagy atolt szülővárosunk mielőbb való felvirágoztatása legyen. Egy röpiratról. Éppen a napokban kaptuk meg Zichy Jenő gróf „Nemzetgazdasági és társadalmi eszmetöredékeit “. Mint mindenütt, úgy e röpirat szerzőjénél is bebizonyult; hogy: a styl maga az ember. A nemes gróf — habár egyik legősibb és leghatalmasabb főúri csalá- dainkból származik, életében egészen a modem és demokrata nézeteknek hódol. Természetes, hogy ezen reális életnézetek könyvében is visszatükröződnek. Nehány általános észrevétel után ismertetni kezdi a nemes gróf önmagunkat — a, nemzetet ; azután áttér teendőinkre, különösen a kormány teendőire. Miután megdöbbentő számokkal kimutatta óriási adóságunkat és államjószágaink jövedelem hiányait, gazdasági jószágunk ijesztő fogyását (20 és 30 perczent) a nemes gróf kijelenti azon meggyőződését, molyét eddigelé sehol sem olvastunk, de a mely megdönthetien igazságot tartalmaz, hogy t. i. „Az iskoláztatás, iskolábajárás és tanításnak nájgyobb részt nem az a czélja, hogy a növendék értelmesen termelni, s az élet viharaival daczolni képes önálló jellemmé fejlődjék, hanem hogy lehetőleg munkanélküli úri helyzetre vergődjék, vagy legalább megélhessen.“ Ez országosan s különösen nálunk is tapasztalt tény. Csak az a kár, hogy a gróf ur, midőn a magyar gentry bukása felett kesereg, e bukás egyik és fő indokát épeu e tényben nem találta, a ki ilyen Ítélettel illetékesen léphetett volna fel. — Igen a magyar gentry menthetetlenül el fog pusztulni, mig nevelésének és iskoláztatásának eredménye gyanánt munka helyett az úri helyzetet találjuk. A második részből, mely a kormány teendőivel foglalkozik, különösén kiemelendőitak tartjuk, hogy a nemes gróf eszének egész erejével, lelkének egész melegével az önálló magyar vámterület mellett küzd, és ez által List és Carrey híveinek vallja magát, ezekkel ő is azt tartván, hogy „oly ország, mely folytonosan gabonát visz ki, végre embereket kénytelen kivinni.“ A vámszerződés 4 év múlva fog lejárni, de azért a. nemes gróf helyesen cselekszik, midőn a leendő harcra, mely Magyarországot, vagy feltámasztani, vagy eltemetni lesz hivatva, már előre is felhívja a figyelmet. Hogy Deák Ferencz 67-ben a vám- közösségét elfogadta, ez abban leli magyarázatát, hogy máskülönben az egész kiegyezési mii koczkáztatva lett volna. Miért fogadtatott el 1877-ben, azt nem vitathatjuk a jelen helyen, annyit azonban tán szabad megjegyeznünk, hogy a vámközösséget harmadszor is elfogadni annyi volna mint magunkat anyagilag eltemetni. A nemes gróf helyes érzékéről és reális nézetéről tesz tanúságot azon nyilatkozatával is, hogy a panszlavis- mus és ezzel a rokontermészetü nemzetiségi izgatások csak ürügy — a baj valódi okát a megélhetés, a jólét hiánya képezi. Egyszóval az említett kis röpirat nemcsak tartalmára nézve becses, hamun szerzőjének kiválóságánál fogva is, a ki származását és vagyoni helyzetét nem tölti el munka nélkül, hanem életében, úgy a mint gondolkozásában mindig a munka apostola és a haza egyszerű hű polgára marad. Mint a nemes értelemben vett <ie- mokratia emberei hangosan éltetjük az ilyen grófokat. Az „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Emlékeim. IX. Ajkamnál volt a serleg, — Oh bűvös-csábos kéjital, — Más boldog lenne, hogyha, Csak érinthetné ajkival, S én félrelöktem ! mintha Pokol tüzérei vén’ tele, — - Ha nem lehetsz enyémmé Nem kell az üdvnek ily fele. X. Atfontad derekam, Kínáltad csókodat, Azt hitted a mámor Boldogít, üdvöt ad ; Keblemre hajoltál Szép szóval biztattál, Mindenik csókomra Ezret visszaadtál, Hiába, hiába, Nem tudtam nyugodni, Vakarni azt súgta : „Bűn máséból lopni !“ — Végnélkül, korlátlan Vágy lak bírni téged Vagy pedig szivemből Kitépni emléked. LÁNYI ADOLÁR. A bál királynője, (Az „első bál“ után.) Néhány esztendő előtt még iskolás leányka volt, a ki nem tudott mást, mint a szemét lesütni. De már akkor is gyönyörű arany haj át irigyelték azok, a kiknek olyan szép kék szemük volt mint neki. Egyszerre csak nagy lány lett belőle, a mi azt jeleuti a kis lányoknál, hogy nem szeretik, ha már másképen nem hívják, mint hogy nagy lány. Hiszen tizenötön alul minden leány közelebb akar látszani a buszhoz s buszon felül minden leány közelebb akar mutatkozni a tizenöthöz. Hát neki is megvolt az a kis passiója hogy szerette, mikor nagylány számba vették. Ez a lehető legnaivabb áltatás és a legártatlanabb füllentés. Bálba még nem mehetett a kis végzett tanítvány, mert még nagyon is aranyhalacska volt, a mit a goromba németek az angolok után backfisclmak mondanak. Csupa szeretetreméltó esetlenség, csupa kellemes tapasztalatlanság volt az egész lányka, a ki mindig nagyott küzdött mikor lm Imi bókra válaszolnia kellett volna s nem találta meg a kellő szókat, mikor a gavallérok egy kis ostrom alá fogták. Aranyhalacska korában még aranyosabb lett a baja, még kékebb lett a szeme s még nyájasabb a mosolya. Egyszerre csak híre járta, hogy a végzett tanítvány, a kis nagyleány bálra készül. Istenem, milyen nagy szó az, a legelső bálra készülni. Nem érezhet édesebb kínokat a .jó tanuló, mikor legelső vizsgálatait rakja, nem aggódhatik kellemesebb aggodalmakat egy művész, mikor legelső művével a világ elé lép, nem mehet keresztül háborgóbb lázon egy színésznő, mikor legelőször állja meg a színpadot s nem remeghet jobban, miut az épen kinyílt liliom, a mit a szellő első csókjai érintenek. Az első bál ! Nem dongták jobban körül az épen kifestett virágokat a méhecskék, mint az első bálon a kis királynőt. A gavallérok el voltak ragadtatva. A mamák sárga gúnymosollyal jegyezték meg : — Nézd csak Ilonkám, milyen ügyetlen. — Nézd csak kicsikém milyen esetlen! A vén leányok még jobban megvénültek s a volt bálkirálynők keserű nehezteléssel panaszkodtál] el udvarlóikuak, hogy ma igen rosszul mulatnak. Pedig a kis királynő nem érezte fején a koronát, nem parancsnokolt rabszolgái fölött, nem tündökölt méltóságos gőggel, olyan egyszerű, olyan természetes volt, mint az ibolya szerénysége. Félénken lépett a terembe s nem tudott olyan hatással mosolyogni, mint azok a színésznők, a kik nem a színpadon játszanak. Nem tudott úgy affect.álni, mint azok a művésznők, a kik a báli termekben aratják legszebb diadalaikat csinált megjelenéssel, betanult mozdulatokkal, mesterkélt, szóbeszéddel s hatásbajliászó mosollyal és kacsintással. Egyformán kedves és bűvös volt mindenkihez s nem vette észre, hogy sokan neheztelnek rá, mert közöttük mert föltűnni, hogy fényével és ragyogásával elvegye az ő fényüket és ragyogásukat. A bál végén piros volt mint a rózsa s fáradt, mint a kifogyott megjegyzésektől kimerült báli nyelvek. Hab ruháján összetépelődött a csipke, reszkető kehién elfonnyadt a gyöngyvirág, de szeméből annál élénkebbeu ragyogott ki a boldogság. Nem tudta még akkor, hogy mennyi diadal jár nyomdokában. Csak azt tudta, hogy végtelenül boldog, mert olyannak álmodta azt az első bált, a milyennek az csakugyan megváló sód ott. Másnap reggel a nyugtalan szellemű mamák és vetélytársuők egész fölbáborod.a vetették félre a kávéval behúzott lapot, a hol a kis bálikirálynő neve az elsőnek volt szedve. Nem ítélnek el a törvényszék zöld asztalai mellett többet, mint a kávé mellett. Különösen a haragos mamák : — No az már még is sok — törtek ki több helyütt — egy gyermeket, a la nem is a mi körünkből való. a kinek nincs is praedicátuma, a ki csak egy egyszínű polgári családból sarjadozottt, kinevezni bálikirálynőnek. Fi done ! Mikor még én hálóztam kedves leányaim, akkor jobb Ízlésük volt az újságíróknak ! U. P. d, A.
