Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 7. szám
Fővárosi level. (Képek. — Muszka is, meg katona is. — Verescságin. —■ Képeink kiállítása a műcsarnokban. — Egy kérdés. —Toll és ecset. — A Sipkaszorosban minden csöndes. — Kaufmann tábornok és Verescságin. — Egy tűzbe dobott festmény. — Egv vonzóbb képgyűjtemény. — Blabáné 35 másolatban. — A csalogány a fényképész elölt. — Daloló képek. — Eszter arczképe. — Coquelin. — Egy érdektelen kulissza-titok. A parketté és a jég' mellett az -elmült napokban a képek is kivették a maguk részét a közönség érdeklődéséből. Első sorbau kiválóan egy orosz festő képsorozata foglalkoztatja a magyar főváros műbarátait. Noha muszka is, meg katona is, mégis ünneplés tárgya ő fővárosunkban. Az igaz, hogy sem muszkavoltát sem kardját nem illeti meg hódolatunk, hanem ecsetjét, mely a természetnek, az igazságnak áll szolgálatában. Verescságin, e nagyhírű festő müvei láthatók a sugárúti műcsarnokban, ama Verescsagiué, a ki művész is, hős is egy személyben. Mert Verescságin, ki kiválókép csataképeket fost nagy előszeretettel, az ecset mellett kardot is forgat kezében és nem ogy hőstett tette őt érdemessé a legnagyobb katonai kitüntetésre, melylyel őt felruházták. És noba e kitüntetésre oly fényes hadi érdemei vannak, a művész még sem glorifikálja a háborút. Nem rajzol hősöket, kik golyózápor és füstfelhők között villogó fényes karddal és elszántságtól csillogó szemekkel állnak szembe a halállal, nem idealizálja a vitézséget, a harczi dicsőséget, mely utoljára is csak csonka, hullákban és patakzó vérben nyer kifejezést. Verescságin az igazságot rajzolja. És ezt a csonka hullákban és a patakzó vérben fejezi ki. Mert bármerre dől is a harczi szerencse, bármily nagy is a sereg vitézsége, az eredmény csak egy, hulla és vér. Ezt a szörnyű igazságot fejezik ki az orosz festő müvei, melyek egész Európában a legnagyobb szenzácziót keltették. És hogy ott álltam előttük a műcsarnokban, megdöbbentem az igazságnak e fagyasztó kifejezésétől. Azok a csonka holttestek, azok a kétségbeeselt haldoklók, azok a vérző sebesültek iszonyú hatással vannak a szemlélőre. Az emberben e képek láttára ön- kénytelenül föltolul a kérdés: „Hát mikor alszik már ki az emberben a vadállat, mely a vért szom- juhozza ? Mikor látja bár be az emberiség, bogy addig nem beszélhet czi- vilizáczióról, mig háborút fognak viselni ? Mikor fogják már egyszer ki mondani, hogy a háború nem egyéb mint gyilkosság nagyban, mely annyival súlyosabban büntetendő, ;i közönséges gyilkosságnál, mivel hidegvérrel tervszerüleg, „taktikával“ kajlatik végre s egyszerre népek ezrei mészárol tatnak le! ?“ Mindez és még sok mimlejrféle tolul föl az emberben e képek láttára, de hát mi haszna volna azt. ide leírni még kigmiyolnák bennem a rajongó idealistát! Hogy milyenek azok a képek ? Hát biz’ azt ilyen Légrády-féle tollal -- a mivel én irok — bajos volna lerajzolni, a. minek az a gén iád is ecset adott kifejezést.. Ha Zola naturalismusa avatta volna föl pennámat és Jókai mesteri nyelvezetének színgazdagságával tudnék festeni, talán lepi ágálhatnám az önök lelki szemei elé ama képeket. De tudom istenem, hogy a jövő évben hadmentességi adó czimén több pénzt be nem nyerne Szapáry ! Talán leginkább meglehet értetni így tollal: „A Sipkaszorosban minden csöndes“ czimil kópcyklust, mert annak története is van. Három kép ez, melyek közül az elsőn egy katonai őrszem egyenesen állva bánatosan mereng el a hóval borított’ tájon. A második képen ugyanaz az Őrszem arczára húzott csuklyával áll a téli zimankóban s csak nagy nehezen tudja már megáilani helyét a hózivatarban. A harmadik képen végre csak a szurony és a csáklya hegye látszik már ki a hóból : „A Sipkaszorosban minden csöndes“ Sokkal furcsább története van a művész egy másik festményének, mely azonban már csak fényképben létezik. Ez a kép egy orosz katona holttestét tüntette föl sivár, elhagyatott mezőségen, amint fölötte hollók lak- má sóznak. Kaufmann tábornok meglátta a képet és mogorván igy szólt a művészhez : — Ez a jelenet nem igaz! — És miéit nem igaz tábornokom ? — Mert az orosz hadsereg soha egyetlen halottat nem hagyott hátra maga után. — Bocsánatot kérek, tábornok ur, én láttam. . . saját szemeimmel láttam. — Lehetetlen, ismétlem, lehetetlen — vágott közbe a tábornok ingerülten. — Tehát jól var. ! válaszolt Veres csagin s a kész képet, mely akkor már a czárnak volt odaígérve, minden habozás nélkül a tűzbe dobta. E megrázó képnek most már csak fénykép másolata van meg. . . . . . Bármennyire szenzáczionális, ugyan a Verescsagin-féle kiállítás a sugárúti műcsarnokba, van azonban jelenleg Budapesten egy képgyűjtemény, melynek sokkal nagyobb a vonzóereje, mint ezeké a borzadalmas képeké. Egész nap nagy közönség bámuljaA váczi utczábau van kiállítva a Sárkany-féle kirakatban. Csak egy tekintetet kell vetni a fényképekre., hogy kimagyarázhassuk magunknak rendkívüli vonzóerejüket s ha eláruljuk, hogy kit ábrázolnak, mindjárt belátja ezt az olvasó is, ha a hazának bármily messze eső városkájában, méltatja is figyelembe e sorokat. Ez a barmi nczöt fénykép itt egy tői- egyig mind Bla,liánét ábrázolja. íme a kulcs ! Mig a műcsarnok képei megdöbbentik a szemlélőt, ezek a szebbnél-szebb idyl lók itt elbájolják. A kedves művésznő valamennyi sze repében levétette magát, melyekben két óv óta föllépett. Milyen gyűjtemény az ! Három egész napig ült a fotográfus előtt s hogy az illető szerepbe beleélje magát, mindannyiszor eldudoit magában abból egy nótát. Azért is tesznek azok a képek olyan hatást, mintha dalolni hallanék,jegyző meg egy kóbor lovag. * Végre még egy képről kötelességem megemlékezni, mely hivatva volt a magyar fővárosban szenzátiót kelteni. A boldogtalan Solymosi Eszter aicz- képe az, melyet egy Ábrányi Lajos ur festett — emlékezet után. Nem tudjuk a festő ur ecsetje nem fogott e híven, a kép nem állott e művészi magaslaton, avagy talán szegény Eszter iránt hagyott volna alább az érdeklődés (3 ne gyed év után az sem volna csoda ebben a gőzkereken haladó, hálátlan világLevél egy Schoppenhaueris- tához (a ki azonban megházasodott.) Hát már te is megházasodtál. No barátom a hoz már egy kis vakmerőség kellett. Hányszor megesküdtél reá, hogy sohase áldozod föl azt az úgynevezett arauyszabadságot, vagy gyémántos függetlenséget, a hogy ezt már az önzés apostolai. az agglegények (meg a Schoppeu- hauei'ist.íkj nevezik. És mégis megcselekedted. Tudod barátom, a halottakról meg a nőtelen emberekről mindent el lehet mondani. különösen akkor, ha menyországuk kezdődik. Akkor nem szoktak úgysem felesegetni. Látod én nem irigyellek, mert boldogságodat. megérdemelted. Sokat küzdöttél érte, mig az a szép nap annyi ború után elvégre íölvirradott reád. Talán hozzá sem is szoktál ahoz a sugárhoz, mely egész életedet megvilágítja, hiszen mindig borúban vergődtél, különösen mikor együtt laktunk a Sándorutczábau egy nihilista szabónál, a hol még déltájban is gyertya mellett ínásolgattunk ebédelés helyett. No de hát miuek hánytorgatom a múltat. Elég az hozzá, hogy meghúzásodtól. Azt irod, hogy nagyon boldog vagy. Hej, sokat jelent az, mikor egy olyan ember nyilatkozik úgy, a ki eddig Hartmanut és Schoppeuhauert bámulta és méltányolta mindenek fölött. Nagyon jól esett az a köpönyegforgatásod, hogy egykori makacs elveiden túltettél. Es meg is Ígérem, hogy a nyáron majd bekopogok hozzátok s megtanulok valamit, a mit még eddig nem tudtam. Azt a megelégedett, azt a fellegtelen, azt a mindent átölelő szeretetet, mely a boldog házasok szerelmének kamatja a jó barátok számára. Ugy-e jobb úgy, mikor a talmi barátok és nyájas ellenségek mindennapi körén túl emelkedik a szellem s az érzelmeket nem kell bilincsbe verni ott, a hol ravaszság és álság lakik. Ugy-e jobb úgy, hogy minden gondolatodnak mása akad s minden vágyad rokonvágyakban frigyesül. A te álmaid nemvalósultak. Hanem megáldott az ég olyan valóval, a minek mását hiába keresed közöttünk. És jobban is van az úgy. Bolondok vagyunk, ha többet vágyunk, mint a mennyit a hivság pinczán megvásárolhatunk. Jól tetted. Most legalább rád olvashatom azt, a mit Arany Petőfihez irt, mikor az is olyan boldog volt, mint jó magad. Hát „nőd irányában nem szabad szeszélyesnek lenned, ha szinte idővel szeszélyességet tapasztalnál is — Írja az arany tollú ember. — Le lebet erről szép módjával szoktatni. Kerüld az aprólékos össze- zörrenéseket, mert ezekből élet-halál harcz szokott támadni... Légy takarékos egész a fösvénységig, néhány nap múlva ketten lesztek, néhány ív múlva többen lehettek és nem tartok nagyobb vétket, mintha családfő két marokkal szórja gazdagságai; mert sajátját tékozolni mindenkinek joga vau, de nejét és gyermekeit megfosztani senkinek sincs.“ De hát mit okoskodom én most tanácsokkal, mikor te sokkal különb tanács vagy valamennyiünknek. Hiszen tudod, hogy az már úgy szokott lenni. A kinek boldogsága van, annak rendesen nincsenek tanácsai s a kinek tanácsai vannak, annak nincsen boldogsága. Én már csak megmaradok a réginek. Elég boldogságot nyújt nekem már az is, ha üdvöztilui látom azokat, a kiket szeretek AUCUN. — A fiatal urak báljára készülő s a Duna párkányi oldaláról jövő n. é. közönség megnyugtatására, a rendező- bizottság kellemes kötelességének vél eleget tenni, midőn kinyilatkoztatja, hogy a Dunán való átkelés, minthogy a folyam medre teljeson jégmentos, egyáltalán kellemetlenséggel nem jár s hogy kényelmes kocsik mindkét oldalon jutányos árért kaphatók. —A szombati bál cotiiliona a lehető legpompásabbnak mutatkozik. Seo- fohlner műkereskedóse csakugyan a legjavát küldte. Felsenburg Gyula „Van fiatalság“ czimű polkamazurkáját pedig Jónások előadása után szintén jósikerű báli emléknek lehet venni. ban) elég az hozzá, hogy a remélt szenzáczio bizony elmaradt, hogy a képet oly kövesen látogatták, mikép a Pannónia szálló tulajdonosa, melyben az ki volt állítva, lakbér fejében lefoglalta Esztert. . . Ez volt a harmadik kép mely hivatva volt szenzácziót kelteni. mire azonban képtelennek bizonyult. * A festésekkel oly közel rokonságban áll a színművészet, hogy minden mesterséges áthidalás nélkül Coquelin uramra térhetek át, ki eljött hozzánk társulata helyett egyesegyed ül, hogy néhány 111 Ol olog gén iái is el sz«a válásával igazolja be azt a nagy dicső hírnevet, mely a párisi Theatre francaise kiváló tagját, Gainhetta darabját, megelőzte. ügy volt hogy társulatával egy- gyiltt mellyel Európát bevondégszere- pelte, jön e‘l hozzánk, a társulat egy női tagja azonban állítólag sulyo. san beteg lett s amiatt a társulat vendégszereplése! elmaradt. Mi azonban ugy tudjuk, hogy nem a kis arany betegsége okozta a társulat feloszlását, hanem hogy Coquel in nem tudta velük szerződiját megújítani ez különben olyan kulisszatitok, mely aligha érdekli a vidéki olvasót. HEVESI JÓZSEF. A megyei közgyűlés program mja. (1883. január 25-én.) I. Felsőbb rendeletek. 1. A m. kir. belügyminisztériumnak a megyei tisztviselők részére adandó előlegek tárgyában az 1882. évi 190. sz. a. kelt. mbizotts. felterjesztésre hozott 1882. 63763. sz. a. kelt intézvénye, 2. Ugyanannak Estéli József tokod i lakos 14 frt 47 kinyi behajthat- lan árvatári tartozása tárgyában — 65845|S2. sz. a kelt intézvénye. 3. Ugyanannak Tóth Jánosuó szül. Magát Klára n.-bényi lakos 108 frt. 25 kr tőke és jár. erejéig fenn volt behajthatlan árvatári tartozása tárgyában 65844íS2. sz. a kelt intézvénye. 4. Ugyanannak Borbély Ferencz volt muzslai lakos 166 frt. 27 kr. és jár. erejéig fenn volt árvatári tartozása tárgyában 66991-82. sz. a. kelt intézvénve. 5. Ugyanannak Ipach Ferencz dá- ghi lakos 7 frt 60 kr. behajthatlan árvatári tartozása tárgyában 66092-82. szám alatt kelt intézvénye. 6. Ugyanannak Becse Ambrus ebe- di lakos 46 frt 23 kr. behajthatlan árvatári tartozása tárgyában 67077.- 82. szám alatt kelt intézvénye. 7. Ugyanannak Szmrcsek Ágost bajuai lakos 28 frt 32 kr. behajthatlan árvatári tartozása tárgyában 67OSI.- 82. szám alatt kelt intézvénye. 8 A m. kir. pénzügyminisztériumnak az 1883. évre kivethető katonai pótadó iránt felterjesztett költségvetés jóváhagyása tárgyában 67622.-82. sz. a. kelt intézvénye. 9. A ni. kir. belügyminisztériumnak az 1881 évi megyei házipénztári számadás tárgyában 93942|82 sz. a. kelt intézvénye. 10. Ugyanannak az 1SS3 évi megyei költségvetés tárgyában 62289|82 sz. a. kelt intézvénye. Ezzel kapcsolatban a megye alispánjának hivatalos jelentése az 1883) költségvetés szerint engedélyezett 2 közigazgatási gyakornok hol leendő alkalmazása, iránt. II. Ugyannak 63671182 sz,. a. kelt intézvénye, mellyel Sttttő községben felmerült zavargások alkalmából igénybe vett katonai erő költségeinek mikénti fedezése tárgyában kelt községi határozatot törvényhatósági elbírálás végett loküldi.
