Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 60. szám
Miro a volt olnTtlc, jegyző ás pán7.- j tárnok »d távoznak. Ekkor Wanilsok Rezső alolnök Dó- czy Foroncz unit ajánlja elnöknek, ki «' ír y 1) a n g 11 I a g inogvála' z.latott, s ezt. Dóczy urnák tudomására lioznndó egv négy tagú bizottság küldetett ki. Dóczy ur 10 perez iuuIva a tagok éljenei közt belépvén a terembe, szép, emelkedett szavakban megköszönvén a. választást, elfoglalja az elnöki széket s egyúttal kéri a tagokat, liogy legye nek neki, mint a, közügyekért, mindég lankadatlan eiövei dolgozó) munkásnak is segítségére abban, hogy ezen egyesületet a mostani kor kívánalmainak szín vonalára emelhesse, mert — ugy- mond — nem ér az akarat semmit összetartás nélkül. — Elnök ur szavait a tagok éljenei követték. Dr. Herényi Gyula ur indítványára a távozó tisztviselőknek eddigi mim kál kodásukért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. A jegyzőkönyveket Rolli F. aljegyző fogja tovább vezetni. CICERO. A regi jó időkből. (Egy esztevgonnnegyei huszárkapitány levele. 1837) Érdemes u ■ ! Kedves Barátom uram ! A 35-ik szám alatt kijött Jelenkornak egyik czikkelyében olvasván Táraságodnak Muzslán a tanuló ifjúság eránt, tett érdemeit s különös szorgalommal elkövetett tetteit; bátorkodom ezzel azon becses s ditséretcs tulajdon ságát, tellyes Örömemmel tetézni s igy minden alkalomban különössel! tisztelni. Vajha mind annyi tanítóink ezen dicső Koszorú ni, méllyek még a Külföldön D, fony,‘ltunk számukra, magokat érdemessé tehetnék ! Csupán ezen érdemét tiilnjdonitliatl.yá Uraságod 'okául, hogy ezen Írásommal Külföldről alkalmatlankodni merészl ettem. Én kevésbé fogok csalatkozni, hogy ha azt Állítom, hogy1' Uraságod ezen első Soraimból, sőt talán nevem puszta a Iá,Írásából is eltalálja, ki legyek ? azért tehát szükségesnek találom eddig lefolyt életem pályájának rövid rajzolatját ide iktatni: Már 30 év lefolyott, hogy én is azon idegen földnek s névszerént Muzslán,ak lakossá valók s uraságod elődjének mint Tanító szolgáltam, ennek halála ulán, midőiin Vrnságod Oskolai mester bivatallyát itten által vette, tett szett engemet is, mint Tan itőt megtartani, azon rövid időt mellyel Uraságod szárnyai alatt töltöttem, csak Uraságodnak köszönhetem, hogy szorgalmas tanításával mulattam el, mert az arra szükségképpen leendő Kötelességeimet, annyira megtanultam, hogy már elegendő lőttem volna további ipar kodásim mellett, jövendő sorsomnak legalább is középszerű módját megkeresni, de a, sors mást végezett felőlem, Istenben boldogult atyá*" nem ogygyo- zett meg ezen élet, rendszabályával, ő belőlem csak papot akart teremteni, igen is okosann cselekedett, inert c^ak most látom és tapasztalom is, liogy a papok legkissebb fáradságuk mellett is, mindenkor urak maradnak, tisztelem, becsülöm érdemeiket s meg is vallom, hogy kivált a mi magyar Papjaink sokkal érdomesebbek mindany- nyiaknál, akiket még ekkoráig szerencsém volt látni, de ha mindnyájan papok leszünk, ki lesz paraszt ? ki Szabó ? ki Varga ? ki polgár ? ki Katona ? igy tehát atyám unszolására azon czél- ból, hogy Oskoláimat folytatni fogom s magamat a Páni rendnek szentelem, Muzsláról hazámba Bessonyőre Bars Vármegyébe mentem, de mivol az kikelet tájban volt s már az akkori esztendői Oskolák folyásától elkésődtem, az időt, hijjában tölteni nem akartam, ismét Taroskeddre Nyitni vármegyében Tani tóul mentem s itt egy nyarat tölt- vén, 1808-ik évben az őszkor elkezdett Oskola járatban Esztergomba menék s ott az hatodik Oskolát második Ízben elkezdettem s valami Phönix nevezetű Benedictions igen egy derek professzor alatt tanulgattam, az első semestrist igen szorgalmatosán végeztem, do a másodikban már fönn hagytam iparkodásommal, mivol az akkori t. i. az 1809- diki háború alkalmával a fiatalság sokféle kísértetekbe keveredett, a mi velem is megtörtént, mivel több régiebb társaimra, mint fegyverviselőkro akadtam igy én is magamat elszánván 1809. évben 1-ső Augusztusban az akkori Herczeg Lichtenstein 7-ik szánni Huszár ezredjének közlegénynyé lettem s itt szenvedett szegény boldogult Atyám Hajótörést, már előre kidolgozott terveibe s igy anélkül, hogy valakinek legkevesebbet adtam volna tudtára, mivel az Ezrediinkuek Tartalék osztálya BácsVármegyében Baján volt, engemet is mint ujonezot oda czipoltek, s igy a háborúban ezen évben semmi részt nem vehettem. Bajára érkeztemkor az itt tanyázó Ion láttam ! Azóta két év múlt el ; s azok a szép szelíd vonások, hogy megváltoztak ! Az idő és a szenvedések letörölték nr- czáról az ifjúság bűbájos liimporát s azoknak a két csillagoknak fénye, liogy meg van törve! Homlokára mélyen odavéste bélyegét a bánat és a szenvedés, csak a szendeség •és szelídség maradt meg szép vonásainak ro ínja in. Öltözete szegényes volt, de tiszta és rendes. A gyászöltönyben kimondhatatlanul szomorít jelenség volt. Csak később tudtam meg, kit gyászol. Rokonom beszélte el történetét, mikor eltávozott a reá bízott munkával : — Ez a varrónő — úgymond — valaha jobb napokat látott, de szegényt a sors nagyon üldözőbe vette. Sziliéi akarata ellenére ment férjhez, egy mérnökhöz, akit nagyon szeretett. Szülei máshoz akarták kényszeríteni, ő megszökött szerelme tárgyával, s összekelt szülei ellenzése daczára, kill kegyetlenül kitagadták. Szegényt — mint hal- iám — nagyon bántotta szüleinek kemény- szivűsége s ez volt az egyetlen felhő, mely boldogságát megzavarta. Mert férjével végtelen boldog volt. Méltók voltak ők egymáshoz. Fél je tudta liogy mit áldozott a nő érte s százszoros gyöngédséggel akarta azt fizetni. Talpig derék becsületes ember volt, s nem volt eleiének más czélja, mint boldoggá fen ni nejéi, kit oly rajongással imádott, s viszont a nő ismerte férje nemes szivét s egész szerelmével csüngött rajta. S ők boldogok voltak. Hanem a sors megirigyelte boldogságukat. A szegény fiatal asszony egy napon egy igen-igen szomorú hirt kapott, mely egészen földig sújtotta. A fiatal, tevékeny mérnököt egy vonat elgázolta, és izzé-porrá törte. A nő éppen gyermekágyban feküdt s veszélyesen megbetegedett ; de azért gőgös szülei még sem siettek hozzá. Magára hagyták a szegény beteg nőt gyermekével együtt, s csak a könyörületes szomszédoknak köszönhető, liogy életben maradtak. Szegény asszony most kézimunkával keresi meg kenyerét s egyedül gyermekének él. Ha az ember igy elgondolja ennek a nemes szívü jó asszonynak szomorú sorsát — tévé hozzá rokonom — szinte önkénytelenül tolul föl lelkében az a kérdés, hogy „van-e a földön gondviselés“ HEVESI JÓZSEF Budapest-Esztergom. Az ünnep és vasárnapokon, valamint minden szerdán Budapest és Esztergom-Nána között kedvező időjárás osotén közlekedő külön személyvonatok a Visegráddal való könnyűid) forgalom czéljából f. hó 22- dikétől kezdve az omnibusz vonatok számára a. 117. sz. őrháznál megállapított „Nagy Maros-Yisegníd“ nevű megállóhelyen is mog fognak állapodni, ha utazók ott le, illetőleg hoszállani kívánnának. Egyes menetekre nézvo egyszerű oinnibuszvonáti jegyek adatnak. | Tartalék os'/.fá.vnái egy derék és emberséges Kapitányra találtain, a kinek is szerentsémet köszönhetem, ez látván nevelésem» t arra ügyelt, hogy belőlem jó katonát faraghasson, azért is, mivel németül semmit sem tudtam, azonnal írni és olvasni taníttatott, mivel által láttam, hogy csupán iparkodásom által szerezhetem meg hajlandóságát, éjjelnappal tanultain s ime mégis jutalmazta Ham. mivel már egy hónap múlva közlegény lull kaprai lettem. 1809 ik évi háborii után minden Ezredva maga béke tenyázó helyére ment s ekkor a mi Ezredünk Morva Országba, rendeltetett s igy a, Tartalék Ősz,tál is parancsa szerént- Bajáról Morva-Országba ment, innét ismét Ezrediink, csak alig liogy meg'hűlhettünk, Morva Országból f. i. Magyarországba Nagy Várad s Debre- c/en továbbá pedig Békés, Csongrád, Csanád s Arad tájékára helyeztetett, a melly környéken 1811-ik évben tanyáztunk, azon időtől fogva csak egyszer volt szerencséje Ezrediinkuek Kedves Magyar Hazánkat látni, tudniillik 820- dik évben, a midőn Rest alatt táboroztunk, mert midőn 812-ik évben a bábom a Franczia és Muszka Országok közt kiütött, a 809-ben kötött békesség czikeljei szerént Frantzia Országnak tartozunk minden előkelendő ellenségei ellen 30 ezer emberből álló segedelmet állítani, igy tehát 812-ik évben a. 30 ezer fegyveresünk ki is állíttatott s igy a mi Ezredíinket is a sors oda, találta s e s/orént 812-ik évben 1-sö Januárius Kedves Magyar Hazánkból Orosz Országnak vettük utunkat, a hol a Frantziákkal egygyesülvo a Muszka Uraimékat sok helyeken tönkre tettük s igy ezen évbou egész nyáron, még Őszön is szerencsésen előre nyomultunk egész Moskváig, de itt a Tél ur elért bennünket s annyira sanyargatott a nagy hideg, hogy szerencsés volt az aki valahogy életben maradhatott s ekkor a Szerencse is megfordult, a muszkák ő saját égbaj- .•ltjukat könnyebben tűrhették, mint sem mi, és a Frantziák, az éhség is rá ütött, akkor a Kozákok rajtunk rohanlak s kivált a Fravitziák közt egy szörnyű s kimondhatatlan kárt okoztak, úgy, hogy Bonaparte ur alig csak hogy maga szeméilyét menthette meg, de az egész hadi ereje ott veszett, a mi 30 ezrünknek is fele oda veszett, igy tehát a ki mehetett ment, a ki pedig nem az muszkák áldozattyává lett, s a kik megmaradhattunk, csak a mi határszéleinken Lengyel Országban szedhettük össze magunkat. Ez illy nyomorúságot, illy ínséget a amilyeket azon háborúban szenvedtünk, még a, leg nagyobb ellenségemnek sem kívánok, azon háborúba Strázsa mester lettem. Ekkor lett meg a szövetség Muszka, Porosz és Ausztriai birodalmak közt s igy ennek utániul 813 ik évben mi is a Frantziák ellen indultunk s több nevezetesebb csatákban úgy annyira tönkre tettük őket,| hogy fegyveresink Parisba jutván, Frantzia Uraimékat egy részekre nézve nem igen becses békekötésre kin szerétet t üli, ekkor Bonapartét Császárságából kiforgatták s ölet Elba szigetéhe számkivetetióle. Ezen háborúba érdemeim inegjutal- maztatéák, mert, Lipcsei csata piaczán, a melly három egész nap é.s annyi éjjel tartatott s egy a Világon megtörtént legnagyobb csaták közé számolandó, nemes Ezrediinknél All Hadnagy- gyá tettek, Lipcsei Harcz utánn a mi Ezredünk, több számos fegyveresseink- kol Olasz-Országba masírozott, mivel itt 814-ben a Frantziák enyjo szaporodott, s igy tehát mieinknek segítségül siettünk, do itt is megvertük őket s igy lett Marcziusban 814-1)» u a, háborúnak v»íge s a mint előbb iráni a, Napóleonnak is Számkivet totósé. f A nászutazásokról. — Vége — Vagyonos birtokosaink, mágnásaink, kik átalában fészküktől távol eső vármegyékből esetleg más tartomány vagy országokból nősülnek, — mert hiszen közvetlen közeliikben magjukhoz hason• lót csak nagy kivételesen találhatnak, a mint a házassági eskü által összeköttettek — mivol a menyegző bevott szokás szerint a menyasszony lakásán történik a hymen jármába fogott vőlo- gény. menyasszonyával megosztandó a jármot, siet a menyegző után saját fészkébe vinni menyasszonyát, hogy ott háborítatlan csendben, az uj élet otthonában eltöltve a gondtalan „mézes heteket“, a családi tűzhely vezetéséhez játszva, lassan szokjék hozzá, minden fáradalmat, minden megerőltetést gondosan kerülve. Es csak, mikor a házasságba egészen beleélte magát a menyecske, mutatták magukat a világnak és fogadtak kaptak látogatásokat. Erkölcsi hatással is birt és bir ez a turbékolás az uj házasfelekre, mert a fészek, melyben pártáját felkötővel cserélte fel a menyecske, melyben uj | életirányában megindult, bizonyos ke- • gyelotes, szont emlékeket kelt fel és í az asszony lakosztálya szentélynek te- - I kint,étik. így lesz az uj asszonyból J I boldog anya egészséges asszony, ki ott- - honának, családi tűzhelyének él. No hát ez nem divat, ez természe- - tes szükségesség, mert „a nő férjét i követni tartozik“ és az távolról nősült á nem „nászú tat“ teszeu hanem: „haza-/] viszi feleségét“. De hát : „a példa, ragadós !“ Téves fogalmak adtán olyanok is g. útra kelnek, kik egy város vagy falu- -j ból keltek össze és a helyett, hogy a /; vőlegény fészkébe vinné menyasszonyát jj hol a szerelem élvezeteinek kizárólagos behatása alatt képződő „rózsalánczczal“ magához fűzze az ifjú menyecskét: el- -I viszi hosszú fáradságos útra, s a hely yl hol a menyasszony létévé pártáját a/i helyett, hogy kegyeletos emlékű ma- -r radna „pirulás“ tanyájává válik niertLi a vendéglő összes személyzete gyanakvódé kétértelmű tokintettel kiséri őket a miiír sértői cg hat reájuk : ez eset pediggi folyton ismétlődik. Azonkívül fáradsá—k gos hegyi utakat, kirándulásokat tesz—-x; nek, mikor az ifjú asszonynak legnatíi gyobb nyugalomra volna szüksége, ,e; mert uj életet kezdett a, melybe valóbb átmenetnél a fáradságos, zaklatott élet—Je mód uj és uj betegségeket szerez. Néhány hét után végre fárad tan „nj kimerültén hazajönnek, közönyösen el-Í9 foglalják a készen tartott lakást, melyei hoz semmi édes emlék sem fűzi őketOö A fiatal asszony el vonul magáiig nyába, viszagondol a veudéglői szo-os mólyzot gúnyos arczára, unalmasnak|3ln közönyösnek talál maga körül mindent'no s e közben eszébe jut a nászútazásífiaj! alatt megismert lovagok közül egy-eg^gj érdekes alak, reá gondol, róla ábrán-ms dozik, mig véletlenül ezek közül egjgg elég udvarias cH a távolból meglátogatni iu; unalmát elűzni hisz otthonához semmimi sem köti, férje közönyös s gyakramn magára hagyja, — az uj asszony toej hát szívesen, örömmel fogadja és má'Eni nem pirul, nem unatkozik hisz az uta/ijj zás alatt pirult és utána unatkozoUos eleget ! . . . Színházi szemle. VI. ANGOT. Lecocq ez a kedvos operottejo mái n nem első ízben deritetto föl az osztónap gomi közönséget. Ilyen előadásban azoiiios ban még nőm mutatta bo nálunk eg. társulat sem.
