Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 60. szám

Városi s megyei érdekeink kö2lönye.

egjelenik hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié....................................................G fit

fél évre...........................................................2 „

negyedévre

....................................................1 ,

Eoyes szám ára 7 kr.- kr.

50

*

SZERKESZTŐSÉG:

j-’FALZ-HÁZ első emelet ]iov:i fi hip szcHomi vészét illet") közlemények kíililoixlSk.

KIADÓ FTv ATAL:

^ZÉCHBNl-TÉR

liovil :i hivatalos s a magán hirdetésük, a íiyilttórbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézeiulők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IIIIIDMTIÍSEK :

1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200-000-ig . 2 „ 25 „

Bélyegdíj .‘!0 kr.

MAG ANIIIItPRTfiSKK

megállapodás szerint lehető legjntányosahban közöl tétnek.

NYILTTKR sora 20 urj

A különválás komédiája.

A különválás komédiájához igen érdekes scénákat szolgáltat a Vízivároson alakult úgynevezett megyei tűzoltóság, mely minden áron zöld ágra akar vergődni.

Hogy az ugynevezett megyei tűzoltóság minden tekintetben fölösloges, azt néhány közleményünkben már bebizonyítottuk.

De hát a különválás hőseinek külön kenyér, külön levegő, killö n tűzoltóság kell, mórt a veszedelem idején még ki találhatna valahogy törni a király városi harag s akkor a különválásban élő úgynevezett testvérvárosok Trója sorsára jutnának.

Megalakult a megyei tűzoltóság.

Daczára annak, hogy fölösleges intézmény még az is megbizonyosodik felőle, hogy csak gát, hogy csak korlát a gyakorlott és szakértelmos tűzoltók olőtt.

A veszedelem megfékezésénél a tétovázó ügyetlenség, moly fejetlenül kapkod ide-oda, van olyan rossz, mint a közönyösség, mely összetett karokkal bámészkodik azokon a bolondokon a kik a lángok között ugrálnak és éle tűket minden perczben áldozatul vethetik.

De a megyei tűzoltóság törokvése nem a testvéri kéz egyetértő munkája, hanem az a makacs jelige, hogy csak azért is ! Nélkületek mindent, ellenetek mindig, veletek soha! Végzetes jeligék !

Gróf Cziráky Béla országos kőrútjában meglátogatta jóhirnevü városi tűzoltóságunkat s kiváló elismeréssel nyilatkozott mind a szervezet mind a fölszerelés tanulmányozása után.

Az úgynevezett megyei tűzoltóságot azonban nagyon bántotta az a körül rnény, hogy a gyakorlatokon nem vehettek részt, hogy a publicum nem gyönyörködhetik az áltatok bemutatott látványosságokon, hogy úgyszólván mellőzésben részesülnek, feledségro jutattak s tudomásul nem vétetnek.

Pedig az is az ő hibájuk.

Az országos tűzoltó-egyesületek' szövetsége nem tegnapelőtt alakult meg, tehát a megyei tűzoltóság bízvást be*- iratkozhatott volna, ha ambitiója von, egyáltalán beszámítás alá esni.

De nekünk ez alkalommal nem a különválás komédiájának ezt a saját- szerű kinövését kell illusztrálnunk, hanem más szempontból vagyunk kötelesek a dologhoz szólani.

A látogatók közül többen kifejezést adtak azon eszmének, hogyAJtét egyesület egyesittossék.

Ez a madártávlatból oly szép s egész közelből oly kivihetetlennek látszó idea ez idő szerint egyiko a legnagyobb kép telenségeknek városunkban.

Uj gcnerátió, uj gondolkodás, uj szellem, uj élőt kell oda.

Hanem valamit mégis javíthatnánk az élire állított dolgokon.

Ha már nem is egyesülünk külsőleg tartsunk össze legalább bensőleg s mikor a vész órája kondul, feledkezzünk meg róla, hogy külön egyenruhánk van s legyünk csak tűzoltók, kik a pusztító elem ellen való csatában mindig testvérek.

Tartsunk össze legalább a vészben, ha már a békében háborút is viselnünk egymás ellen. Adja az ég, hogy ez a

furcsa bábom mielőbb véget érjen s a két különválásban élő egyesület egy testületet alkosson, mely a vész hatalmával annál diadalmasabban mérgezhetik mog.

Egyesületi élet.

'(A katli. iparos ifjak rendk. közgyűlése.)

—- Julius 22-én. —

Pont 4 órakor Kováts Albert elnök megnyitván a gyűlést, jelenti, hogy a mai rendkívüli közgyűlést Bt tag kérelmezte, kéri tehát, hogy a kérelmezők közül egy venné át a szót, előadandó a gyűlés tárgyát.

Haraszthy F. József egyesületi tag s az erdei mulatságot r. bizottság jegyzője veszi át a szót, előadván, hogy mért kéretett a mai rendkívüli közgyűlés, t. i. — igy kezdi szóló — mindenkinek tudomása van arról a t. tagok közül, hogy az egyesület kebeléből 20 tag jul. 1-én egy erdei mulatságot rendezett saját költségén az egyesület könyvtárának javára. E mulatság megtartása ellen e'nök ur némi akadályokat gördített, de miután arra az egyesületi pénztár be nem folyt, a mulatság csakugyan megtartatott.

A rendező bizottságot azonban elnök ur nem éppen a leghizelgőbb üzenettől lepte meg, melyre a r. bizottság sértve érezte magát s f. hó 6-ikára rendkívüli bizottsági gyűlést kérelmeztek, melyen elnök urat kérdőre vonták, hogy csakugyan oly sértő modorban nyilatkozott-e, vagy nem ?

Elnök ur ekkor szavait megerősítette s a r. bizottság előtt, — kik több J nyíre választmányi tagok — beadtaj lemondását.

Az ekkor jelenlevő pénztárnok Fekete Géza ur is lemondott tisztéről.

E beszéd után szóló a következő 3 kérdést teszi a közgyűlés elé :

l ür. Helyesli o a t. közgyűlés az elnök urnák az erdei mulatságot rendező bizottsággal sz-mbeu tanúsított eljárását? — Mire a tagok egyhangu- lag n e m-mel feleltek.

2- or. Elfogadja-e a t. közgyűlés elnök urnák a f. hó 6-kán tartott r. bizottsági gyűlésen .bejelentett leköszönését ? —1 A tagok egyhangúlag ige n- nel feleltek.

3- or. Elfogadja-e a t. közgyűlés pénz- tárnok urnák ugyanakkor bejelontett leköszönését ? — Erre a tagok egyhangúlag n e m-mel válaszoltak.

Ekkor Bártfay Géza jegyző igyokszik a tagokat arra bírni, hogy elnök ur nem az egész egyesületet, hanem az erdei mulatságot rendező bizottságot sértette meg. Azért is, ha a r. bizottság sértve érzi magát, kérjenek elnök úrtól elégtételt, mórt Ő nem találja azt helyesnek, hogy az ügy egészon a rendkívüli közgyűlés elé hurczoltassék, különben ő az egész nyilatkozatban nőm Iát sértést, o végből kér egy becsület- bíróságot kiküldeni, mely az ügyet megvizsgálná s aztán érdemlegesen nyilatkoznék. — Indítványa el vettetett.

Waniisek Rezső alel nők kéri a fenti pontozatok tárgy alását.

Kováts elnök kéri a gyűlést, hogy « ki őt akarja elnöknek álljon jobbra, a ki nem balra. Bártfay Géza szavazást ajánl. Ekkor nagy zaj keletkezett, de végre is a tagok két részre állváu, kitűnt, hogy Kováts ellen van a többség. — Erre Bártfay Géza is beadja lemondását.

A: „Esitergon é; Viiéke“ tircíja.

AZ A GONDVISELÉS!

(Elbeszélés.)

Mikor először láttam : szép volt mint egy mezei ibolya.

Körülötte fény és pompa tündökölt, csak rajta ömlött el a nemes t-gyszerüseg. Minden szemből merész kihívás, büszke önérzet hóditó fölény, kicsapongó kedv sugárzott ; csak ő siité le szerényen azokat a kék csillagokat, csak az ő arcza volt szelíd, miut egy fehér liliom, csak ő árult el mérsékletet a jókedvben.

A zeue árja észbóditólag járta be a nagy fényes táneztermet, a szemek delejes szikrákat löveltek, az arezok uekiheviiltek s a táncz féktelen kedvvel járta; csak ő volt csendes, csak Ő volt szerény, csak ő volt mértékletes.

Igazán olyan volt mint egy mezei ibolya, mely elbuvik a bokrok mögé s ha a napsugarak fölkeresik, akkor sem játszik tarka színeket.

Pedig ő is boldog volt. Talán valameny- nyiuél, kiknek arczát olyan pirosra festette a kicsapongás s lelke is tisztább volt és ragy°góbb a fényes fali tükröknél, melyek oly kápráztatólag csillogtatok vissza a csillárok vakító fényét.

Oh mert az Ő lelke kristályát nem ho- mályositotta el többé a báuat borús felhője!

Szeretett és szerettetett.

Szeretett romlatlan szivének szűzies szent szerelmével, mely tisztább volt a napsugárnál s a hajnal első harmat csépijénél : és az, kit szive vonzalmával boldogított, övé volt lelkének minden vibratiójával, a legőszintébb. igaz szerelemmel, amilyen csakfha- landó kebelbeu megfoganhatok.

Mily boldognak érezte magát, ha vele tánczolliatott : azzal Ja nyúlánk, barnafíirtü ifjúval, kinek ő volt, egyetlen reménysége boldogsága, menyországa, mindene, mindene ... ,

Hogy lángolt arca, midőn kedvesének karjai körül fonták lenge derekát ! Ilyen lehet a hajnal pirulása a fehér liliom szirmain. S mikor a szédítő keringő után egy fülkébe vonultak vissza, hová csak néha-néha csapódott be a részegítő zeue egy tört hangja, hogy remegett kicsi fehér kacsója az ifjúéban !

Illatos, fürtös'fejét odaliajtá az ifjú szivére, arra a szívre, melyet az ő képe olyan nagyon-nagyon betöltött s boldogan hallgatta, mint suttog az neki szerelemről, boldogságról, csöndes zavartalan boldogságról . . . s a lágyan ömlő suttogásba belevegyült a zene egy-egy szakadozott melódiája, amint oda tévedt a szárnyas ajtókon és függönyökön keresztül a bálterem hangos zsivajából.

*

Eiiz jómódú szülők gyermeke volt. Nem voltak dúsgazdagok, de volt mit apritaniok a tejbe. Az a gyönyörű terjedelmes nyárias tanya a Tisza kanyarulatnál, amit oly sok gazda megirigyelt, az ő birtokukat képezte s csak három gyermek volt hozzá; egy fin és két leány. Eliz volt a legidősebb. S vele

„nagy partidét“ akartak csinálni a szülők. Valami országos liiril embernek vagy legalább grófnak szánták. Hej mert az a nyárfás tanya megérdemli a tizenkét ágú koronát, ami'-e pedig a mama olyan nagyon áhítozik. Mert hiába,^benne van a kékvér. 0 is született bárónő.

Aztán meg az Eliz különben igényt tarthat, nagy partidéra. Szép deli és művelt, akár egy berczegkisasszony.Nevelésére nagy gondot fordítottak a szülők és nevelők fáradsága nem veszett kárba El Íznél. Szive lelke fogékony volt minden*nemes, minden jó iránt. Olyan volt mint a virág, mely gondos kezek ápolása mellett fakadoz. S lelkének szépsége magasztos fenség glóriájával övezte szép, szabályos arczát, Kimond- liatlan szelíd báj ömlött el egész lényén s szende vonásai kimagynrázliatlan rokonszen- vet keltettek. Anyjának nagyravágyó tervei ismeretlenek voltak előtte, mert az ő lelke tiszta, egyenes volt s számításból .'nem tudott volna érezni.

Hej sok szenvedésbojsok^könybe,^sóhajba is került ez neki !

Miért nem volt számitó? Miért nem volt nagyravágyó ?

Az, aki először föltárta előtte szivét, nem viselt grófi koronát: Ősi családfáját sem tudta meszszire visszavezetni, mindössze csak szive volt nemes. Társadalmi állása sem közelité meg Eliz anyjának nagyravágyó terveit. Fiatal mérnök volt : szerény fizetéssel alkalmazva egy vasúti társaságnál.

Csakhogy Eliz szive uem kérdezte mindezt

Ő csak művelt szellemét s értelmes sze-j meiből kisugárzó lélekjóságát látta. |

Mindjárt az első találkozás alkalmával érezte, hogy szivében láng lobbant föl ; tiszta, nemes, égi láng, melyet annak a szép déli ifjúnak megjelenése gyújtott föl benne.

S nemsokára érezni kezdte, hogy az a tfiz mely az ő szive oltárán föl lobogott, : lángra kapott annak az ifjúnak keblében is.

S a két tiszta égi láng összeolvadt.

Es mikor a szülők nyomára jöttek a viszonynak, már késő volt. Ennek a két lángnak egyesülését csak a sir lett volna képes elválasztani : a mély, sötét, rideg sir . . .

♦

Nem rég egy rokonomnál voltam látogatóban

Szép, fiatal asszonyka ; pár hónapja, hogy férjnél van s hogy,'a fővárosban lakik. Gyermekkori játszótársak voltunk s igen szeret-* tűk egymást. Persze csak mint jászótár- sak '. . .

Éppen gyermekkori emlékeink föleleveni- tesével voltunk elfoglalva, mikor a szobaleány egy varrónőt jelentett be. Fiatal rokonom egy pillanatig gondolkodóig nézett reára, de azután mintegy elhatározva magát, mondá a szobalánynak, hogy vezesse be a varrónőt.

—• Hisz ön nem vendég ! — szólt feléin mosolyogva.

Némán hajtám mpgjmagamat.

Pár perez múlva halk, félénk kopogás után megnyílt az ajtó s egy feketébe öltözött nő lépett, be rajta.

Alig hittem szemeimnek.

Eliz volt.

De milyen halvány az az arez, mely úgy ragyogott a boldogságtól, mikor azon a bá-