Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 59. szám

í

Eszergom, V. évfolyam.

59- szám.

Vasárnap, 1883. jiilius 22-én.

VIDÉKÉ

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

egész évié fél évre . negyedév ro

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egye8 szám ára 7 kr.

0 fit — kr.

•‘I „ - .

1 . RO .

SZERKESZTOSEG:

j-’pALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová íi lap szellemi részét illető közlemények kiiliIeinlíSk.

KIADÓ »TV ATAL:

^SzÉCH ENl-TÉR.

hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltlérhe szánt közlemények, előfizetési pénzek és .reelamálások intéz,emlők. •

HIRDETÉSEK

HIVATALOS HIHDKTESKK:

] szótól 100 'szóig — fi t. 75 kr. 100—200-ig .■ 1 „ 50 „

200—MOO-íg . 2 „ 25 „

Hely égd íj 30 kr.

MAO ANIII IfDBTERIíK

megállapodás szerint lehető I égj ntányosah han köz,öl tétnek.

NYILTTÉU sora 20 icr.

Táros és megye.

Város és megye.

Megint ez ti keserű pohár.

Egymásután azt bizonyítják: az események, hogy Esztergom városa Esz- £iergom. megyének nem melle rendelt, . hanem alárendelt, sót alávetett liely- ; séget

A szabad királyi városok jeleni őségével |úgyan városi jelentőségünk is igen idegesükként, de a fényes múlt emlékezetes traditiói, a szellemi liaege- inonia döntő példái, a középponti erő lüktető széke s egyáltalán minden, de minden, a mi megyénknek fény t,dicsőséget és jogosultságot kölcsönöz, egyesegye- dűl Esztergom városából sugárzik a megyére.

A megye sokkal többet hanyatlott hatalmában és jelentőségében, mint a város s mindamellett több befolyást és tekintélyt akar érvényesíteni,'mint haj• danán, mikor még nem volt gépezet, de önálfóaugondo!kodé fő s szabad elhatározása akarattal föl ruházott hatalom.

Van-e szükség arra a szélmalom harezra, a mit a. nemes megye városunk ellen megindított? Van-e valami praktikus haszna annak a fenhéjázó dietatorságnak, a mit újabban velünk szemben gyakorolni kezdenek ?

Ha csak szemernyi hasznát is kitud nók mutatni, belenyugodnánk sorsunkba s azt keresnek vigasztalásul, a mit a fatalisták találnak.

De az ellenünk támasztott meddő opposiliónak csak az az 'egy haszna van, a mit egyes képzelt hatalmasságok bitorolnak belőle fölényük nimbusza gyanánt.

j Nevetséges gőg, idétlen fen héjázás, | basáskodó erőszak már mindenesetre sokkal ismertebb Iidérczelc nálunk, mint a béke és egyetértés angyalai.

Esztergom városa szellémi középpontja mindannak, ami parányi megyénkben él, gondolkodik és érez. Közművelődése, ipara, kereskedelme, intelligentiája és polgársága csakis a városnak van. Jól szívleljék, meg a hadakozó fél emberei, hogy Esztérgom megye csakis Esztergom városáért megye még s hogy Esz.- tergóm városa' Esztergom megye nélkül is Esztergoij&4iárad. ;

A mit a' k'öz'ségekka! Széniben gyakorolnak, azt velünk szemben nem gyakorolhatják. Elismerjük a törvény- hatóság erejét, elismerjük a törvényes hatalom nyilatkozásait, de visszautasít juk a gyöngedtelen modort s visz- szaűtasitjük'’azt az irányzatot, mely a város homlokát akarja tiporni.

Itt az idő, hogy egyesüljünk érdekeink erélyes megóvására. Itt az idő, hogy ébredjünk n visszautasítsuk azon bánásmódot, mely gyámoltalan falvakat s kisbirós községeket illet meg, de nem szabadkirályi várost, inéin rendezett tanácsú várost, nem egy műveltségi középpontot.

Jogaink megóvása, tekintélyünk biz - tositása, erőnk latba vetése sohasem volt égetőbb szükség mint most, midőn majdnem rendszeresen buknak el törekvéseink.

Egyesüljünk először is önmagunk közt, adjuk össze jóakaratunkat Esz-, tergomért s emeljük oda Esztergomot, hová kitűzött ezéluuk emelkedni,

Esztergom megye megmaradhat a maga hatáskörében, ural kodba ti k falvai fölött, ítélheti az eleveneket és holtakát saját hatalma óriási körében, de Esztergom városát megalázni még akkor sem fogja, ha a katonásdiban még egy fakarddal s a parngraphusok papir- csákójával gyarapítják a hadi felszerelést.

Esztergom megyének csak múltja van. Esztergom városának fényes, történeti múltja mellett lesz jövője is, ha ősz- .szótártunk s dolgozunk.

■ ■ ' ,

■-> Válság.

■ Van. egy igen jóra,yaló tQrplqésü egyesületünk, mely , nem azért keletkezett, hogy egyesek, hiúsági vagy anyagi érdekeinek hízolegien, hanem azért, hogy az iparos, ifjúságot egy zászló alá tö merítse, egy közös törekvés alá toborzza.

Es ez a katli. iparos ifjúság egyesülete.

Az egyesület keletkezésének minden esztergomi polgár szívesen örvendett, mert ,az iránytalanság útvesztőjéről, sot a káros, irányú ösvényekről az ifjú iparosokat egy közös ezé! felé kalauzolta.

Az egyesület némi ■virágzásnak is j indult. Jóakarói* között tisztelte a főpapság nagy. részét,, sőt védnökének nyerte meg a herezegprimást. Tagjai iViáma.gyorsair_einelkede.tt, az érdeklőlés nem volt múló szalmaíáng, szóval, íz egyesület jó utón járt, szép jövő 'elé közeledett.

Ekkor beleüt a visszavonás ineny- !íö veAz állapotok megrendülnek az egyesület alkotmánya inogni kezd, a tagok ?adukat emelnek egymás ellen s a tisz- ■ikar ellen. Hiszen t az egyenetlenség satyrjai rendkivül leleményesek s mindent kigondolnak a mi az egyetértés alapjait aláássa.

Legszebb hivatásunk közé tartozott a jóravaló egyesület gyámolitása, pártfogása. Jóakaratunk az egyesület iránt a válság előtt most már bizonyos kötelességet ruház ránk, a mit jelen közleményünkben igyekezünk érvényesíteni is, r

Kötelességünk oda terjed, liogy azok az apró súrlódások, (melyekhez a nyilvánosságnak semmi köze) melyek az egyesület belső .életében fölmerültek legyenek eloszlatva kölcsönös engeszte- lés, kölcsönös békülékenység által.

A sértődés szüntesse meg neheztelését a legnemesebb czél : az egyesület felvirágoztatása érdekében. A mit az indulat diktált, azt a józan és$‘ még- en gesztel heti s a mit a visszavonás megkezdett, azt az egyesületi : szellem ismét letijesheti.

Uj tisztikarról van szó a mai rendkívüli közgyűlésen. De van-e szükség a kipróbált erők felcserélésére, vájjon találnak-e oly erőket, kik egyesegyediü űz egyesületnek élnek ?

Nem akarunk e kérdésnél semmiféle egyéb megjegyzést is koczkáztatni, csak írni kérjük a válság előtt álló egyesület tagjait, hogy a gyarapodásnak indult egyesület érdekében igyekezzenek in.kább a bekulpkenység és szeretet engesztelő munkáját művelni, mint i szakítás és szakadás mesterségét, íogy czimükhöz is, pártfogóikhoz is, neg multjokhoz ‘is méltóak maradjanak!

A nászutazásokról.

Ámbár szokásai, vágyai vezetik az imberf, még is ezen szokások időn kint

Az „Es^om és Viiéke“ tárcája.

(Boáfiif QTZifialy.

Csáky Mihály felesége A szepesi várban,

Olvasóját iioádkozza Néma bánatában.

Vágtat Mihály a csatába Mohács mezejére,

Gyémánt könny gyűl szép asszonynak Fekete szemébe.

S amint könyez, lágy kezében Meghasad a gyöngyszem,

Most törik a Mihály pajzsa Török dsida ellen.

. . . Most reped a Csáky vértje Most inog a válla . . .

Most szakad az olvasónak Fehér selyem szála.

S mégis mondja imádkozza . , . Jön a csata hire,

Szegény asszony, özvegy asszony, Megreped a szive.

§tóf Qoáfiy- Qifozyif.

cfafátfia a 'te-mpCcnn Sa n.

(EAJZ.)

Alig hogy az órakalapácsa elüti a kilen- czet, megpihent s elhalt a hang, nehézkesen tárult fel a templom ajtaja. Jön a rendes látogató s ma is mint máskor halk léptekkel halad a , rnárványkoczkákon végig, körül jártatva tekintetét, mintha keresne valakit.

A főoltár közelében megállt s ájtatosnn meg ajolva helyet- foglal a. padban. Fölveti a fátyolt, mely a bá.jdus arezot elfedé. Az eleven arezszin a beszélő szemek, a sima homlok és mosolygó szájacska, a dús haj, melyet csinos kis kalap takar a karcsú termet el hazudjék a kort, s alig engednek 25 évet gyanítani.

Térdre borulva lapoz imaköuyvóbeu, de nem bír imádkozni. Szórakozottan tévedez szeme az eltárképeken, feltekint a kupolára, az ott repkedő angyalok, mintha mind feléje szállanának, majd ismét a mécs lobban olyan nagyot, hogy okvetetlen oda kell tekinteuie. Minden neszre megdobbau szive, s izgatottan vet néha hátra is egy pillantást. Midőn pedig a némaságot az orgona mélabiis hangjai szakítják meg, mélyen felsohajt, szép kék szemeibe kcunyek gyűlnek és sír.

Mi nyomhatja szivét? Hol van a bánat forrása melyből e könnyek fakadnak ? Mari az a/, örökvidorság, a szeretve emlegetett kis mama, a leány compauia kiegészítő re sze, lelke s most és itt kosorgő ?

Ismét elcseudesiil az orgona, hangja elhal, de nyílik az ajtó s könnyű léptek visszhangja rezgi át a boltiveket-a léptek

ott hangzanak el hol Mari ül, mert az érkező melléje lép, megszorítja s csókolja kezét s lihegve súgja : Drágám már féltem hogy nem lelem itt, hála az égnek, li ogy láthatom !

A legkedvesebb hang csengését hallotta Mari e szavakban, s mint csendes alkony a vihar után, édes nyugalom szállt lelkére midőn érezte, hogy mellette van kit annyira várt, s már most nyugodt lélekkel merült ájtatos imába.

Sok mindent kérnek az emberek az Istentől, mindenki a lelki üdvösséget, csakhogy a mai korban a lelki üdvösség alatt ki-ki mást ért. Mindennapi kenyerét az egyik, gazdagságot a másik, kedvese szerelmét a kislány, az agió emelkedését a bankár, háborút a katona s békét a polgár, bő termést a gazda, száraz időt az utas, sebes esőt a molnár, sa jó Isten megannyit, meghallgatja. Mari annak boldogságáért imád kozik ki mellette ül, ki nappalát betölti, s álmainak tárgya, ki miatt most nagy szomorúsága vau, mert őt a szigorú apa szeszélye miatt nélkülöznie kell.

Elemér alig 21 éves hu, szőke göndör haj övezi fejét.- Arcza halványszine s nemes vonásai, feukölt szellemről tanúskodnak melyen a míívészes ihletség sugárzik. Pelyhedző kis szőke bajusza, a csábosán mosolygó száj felett, a férfiasságot vitatja a gyermeteg finomságú arezra.

A két lelkes szem melyben ragaszkodás és szeretet tükröződik vissza Mari minden boldogsága.

„Ite, misaest.“ — A szent misének vége. Most már szólhatnak pár szót, s kedvesen súgja Mari :

— Hogy aludtál Elemérem ? korán haza mentél-e ? nem keveredtél-e borozók közé?

— Nem, nem ! legyen nyugodt miattam volt a válasz.

— Megtértél e már, kezdi újból Mari. menj kedvesem békfílj meg, tedd meg kedvemért s hozd meg a kért áldozatot neki, hogy hálára lehess, mert nélküled nem teljes boldogságom. Milyen élet ez ha csak igy titokban találkozhatom véled s még csak szivemre sem szoríthatlak.

Ki tudná elmondani mi mindent susogtak, mig végre Mari kulcsolta össze kezeit s Elemér a lemondás szivreható hangján moudá :

— Igen ! — a te kedvedért megteszem, lemondok a művészeiről.

Többet nem szólt, gondolatokba merült, — hány édes reményt dobott e szóval légnek, hány teljesületlen álmot sirat majd egy adott Ígéret miatt. De semmi — az ő kedvéért mond le, s ő érte fogja viselni egy öröintelen jövő igáját.

Régen ferde szemmel nézte o sut*ugókat egy vén imádkozó néne, s e perezbeu odacsoszog s boszorkáuys/.erii sipegéssel szállítja meg Marit:

— Hallja az asszonyság ! Dem illik áin a templombau szerelmeskedni.

Elemér nem hallja a vén asszony szavait, lelke a jövőbe merül, aztán felocsúdva sugá :

— Viszontlátásra tizenkét órakor — s elsietett.

Mari a sértett önérzet egy fájó nyilát ér- zé szivébe hatni, de vidor kedélye csakhamar felcsapott mint a lang, s felfogva a helyzet mulatságos oldalát, feledve egyszerre