Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 59. szám

inog megújulnak, *<i szeiint a mint )i«ly- zetünk, v iszonyunk váltakozik, vagy korunk előbbre halad vagy amint né- mely, egyes irányadó személyek sze­szélye változván, más irányú szokást cserél és e váltakozást észrevevén a nagy tömeg, rögtön utánozzák, nőm is kutatva azt, jó-e, szép e, célszerű e is egyáltalán, hogy mindenkihez illő-e pl. az a ruha darab, ez az eljárás st.b. hanem, mert, N. itry t őszen mert ezt viseli, tellát úgy lesznek és viselked­nek százezreken. így születik a divat. „A természetben nincsen ugrás". És épen a divatban tapasztalható szörnyű ugrások bizonyítják azt, bogy a divat nem tartozik a természethez ! Az iszonyú térfogatú krinolin egy­szerre oly szűk ruhává lett, melyben ismét mozogni, meg sokan leülni sem voltak képesek ; a viasz pomádéval lesimitott haj fésű lést felváltotta egy, vihar által megtépett szénaboglyához hasonló „signon“ ; a fél arcot alig eltakarni képes napernyőnek csúfolt valamit, teljesen kifejlődött esernyők szorították le o térről és igy tovább hiszen ezek mindnyájunk szemeláttára történnek, miért sorolnám fel mind- annyiát ? Térjünk tárgyunkhoz, a nászuta/á- soklioz. Miként fejlődött ez is divattá? (Vége köv.) Tűzoltó ünnepély. Cziráky Béla gróf az országos tűzoltó egyesületi szövetkezet alel nőkével s titkárával pénteken reggel városunkba érkezet,t. Vele jött Krenedics Ferenc/, váczi parancsnok is, ki a szemle utón Pozsonyiam, Sopronban, Győrött és Komáromban a gróffal tartott. A négy órai hajónál bárom fogaton Dóczy Ferenc/ parancsnok s lapunk szerkesztője várta a vendégeket, kiket rövid üdvözlés után elkísértek a vá­rosba. Cziráky gróf a főispán lakosztályai­ban folytatta tovább pihenőjét, a többi urak pedig a Szerecsen szobáiban ta­láltak pompásan megvetett ágyakat, hogy a szemle ut érdekes fáradalmait némileg kipihenjék. Gróf Cziráky a nap folyamán váro­sunk nevezel,ességeit látogatta meg q a, tűzoltó egyesület fölszerelményeit vizs-1 gálta. Délután hét órakor volt a gyakorlat, A ferenozrendiek csöndes házára fog­ták rá a képzelt veszedelmet s megin­dult rendszeres bontakozással a mentés munkálata. A két emeletes épületet két perez alatt megmásztak. Három perez múlva már három csőből pattogott a sugár, úgy hogy öt perezre minden előkészü­let kifogástalanul meg volt tévő. Beszédes, Nagy Feiencz és Nagy Béni foglaltakéi a tető ormát. A zsák­ban a második emeletről sokan siklot­tak alá s Beszédes ugyancsak ügyesen ugrott a második emeletről a pányvá­ra. Poszpisil fizetéses tűzoltó szintén megtette a merész ugrást egy babaimi- tatióval, a mi nem csekély derültséget keltett. A szakaszok azonkívül ügyesen és összevágóan mozogtak minden te­kintetben. Este a Hadjnger féle helyiségben bankett. Százötven téritekre lehet venni a két terem közönségét. Az első toasztot Czi­ráky Béla gróf a királyra mondotta*1 Közvetlen utána Vollmann Alajos a leg­első magyar tűzoltóra, József főher­cegre emelte poharát. A két toasztot állva hallgatta végig a közönség. Pap János Cziráky grófnak fejezte ki a város szere icse kivárnitait, Czi­ráky gróf Esztergom városa sa megye egészségére ivott,dr.Helc Czirákyra emelt poharat tartalmasai! és előkelőén, dr. Földváry az alispánt köszöntötte fel, Krcnedi s Feiencz az összes esztergomi tűzoltókat üdvözölte, Beliczay a tűzol­tóság eszméjére ürítette borát, Viz CzP ráky grófot magasztalta, Szenttamási mint köztüzoltó a derék parancsnokot emelte ki, dr* Helcz zajos tetszés mel­lett a derék tisztikarra mondott kö­szöntőt, Beliczay Pap Jánost, Soreczky Zsigmond Viz Jánost, Viz a tagtársa­kat s Niedermann titkár SchvarczoG Btdiczayt és Takácsot, mint volt pa­rancsnokokat éltette Volt azonkívül még sok toaszt ngy bogy iia tizenegykor a gróf és kísérete búcsút nőm vesznek,valószínűleg lökés nek a hajnali hajóról. A gróf és kísérete a szemlén töké­letes megelégedését nyilvánította derék tűzoltóságunknak, mely valóban meg­érdemli nemcsak a pártfogást, de az áldozatokat is. Elemérje iigyét baját, kedélyes mosollyal fordult a vén né»* felé. — Köszönöm jó öreg asszony az emlé- ttezteíésf, bizony talán egy kissé soká is beszélgettem a fiammal. — A fiával-e ? Jó-jó tartson mást bo- Jondá a ténsasszony, de ne engemet, látom én u mit látok bárom hét óta. Erre azután Mari igazán nem tudta bogy mit feleljen, s uralkodni kellett ínagán, hogy 'harag!a ne lobbanjon. A vén asszony észre vévé a pirt Mari arczáii,-még: inkább Deki bátorodott s izga­tottan Biisógá : —- Ténsasszony, harminc/, éve imádko­zom ebben a templomban, a pnrochiáról se­gítenek minden karácsonykor az imádságom­ból élek, láttam ón már itt sok mindent. •Sok szerelmes gavallér leste már itt a templomajtóban a szép kisasszonyokat. Is­ién neki ! én is voltam fiatal. De már ma, még sem állhattam meg. hogy meg ne őrizzem a botránytól a templom becsületét, s még egyszer is megmondom, liogv ezt ne tegye a ténsasszony mert fogadom, hogy el­híresztelem az egész városban. — No jól van anyóka, ha elakar hires/» telni mondja el, hogy Sós Jánosné a főis­pán felesége, akit az egész város ismer csak liigyelmed nem, idejár a templomba, mert nem akar utczán, útfélén lesni, ácsorogni, hogy beszélhessen avval a gavallérral aki- inéi a szeme olyan kék és a haja olyan •izőke göndör mint az övé. Akit vissza akar csábítani, hogy ne legyen színész, hanem héküljöu ki apjával, szive teljes örömére, és ha mindezt elfogja hivo.sztelni, mindenki tudni fogja, hogy ki kedv óér tjárok a temp­lomba. Isten bocsássa bűnömet. — Tehát igazán bocsásson meg nekem az Isten mega nagyságos asszonyom is bo­csássa meg. mit ön ellen gondolatban vé­tettem, de hisz oly szép és fiatal ki is gou- dolná, hogy ilyen derék szép legény fia vau. — Jól van öreg, elvárom ebédre, hozza hiríll az uramnak is, hogy rajta kapott a találkozón azzal az ifiurra! a ki ott velünk fog ebédelni. Mari egy hálás pillantást vetett a meg­vált, óia, mosolyogva köszöntő a nénit, és végig sietett a tempiombau. A uóne imád- ságos szája pedig bámulva állt meg. midőu Margit a piaozon keresztül menni s a me­gyeházi kapujában eltiiuni látta. SetéStj, aBitta. Magyar Helikon. Jeles magyar irók életrajz gyüjtemónyo. Andrássy Je­nő, dr. Badics Ferenc/, Deák Farkas, Endrődi Sándor, dr. Fereuczy József, Hahn Adolf, Kőhalmi-Kiimstein József, dr. Kőrösy László, dr. Márki Sándor, Nóvy László, Szilágyi Sándor, dr. Tóth Sándor, Vermes Imre és dr. Vutkovich Sándor közreműködésével szerkeszti dr. Zólyomi Lajos. I. kötet Toldy. Vörös­marty. Dugonics. Kölesei. Petőfi. Vi­rág. Bajza. A becses vállalatot minden irodalom kedvelő pártfogásába ajánljuk, Kapható a Buzárovits Gusztáv-félo ke­reskedésében. I éWoscurffi J&cyosfios, Esztergom szab. kir. város közönsége Kossuth Lajoshoz születése nyolczya- nádik évfordulója alkalmából következő üdvözlő iratot intézte : Mélyen tisztelt nagy Hazánkfia ! Hosszú élőt az, mit az Ég kiváló ajándéka gyanánt, minden jónak össz- foglalatául kivárniuk azoknak, kikhez hála, kegyolet, szeretet vagy egyéb ro­konszenves érzelmek köteléke fűz ; és általános örömérzet hatja át a magyar nemzetet a Gondviselés azon kedvezése fölött, hogy hazafiul mély tisztelete, hálája és változhatlan ragaszkodása léginél tóLl) tárgyának, Magyarország történetében eióvülhetlen jelentőségű korszakot, alkotott nagy fiának, Kossuth Lajosnak életkora nyolczvanadik évét szellemi és testi erői bámulatra ger­jesztő épségében megérnie engedte. A hálás kegyelet mélységével, lelke sedése egész hevével osztozik ezen örömérzetben Esztergom szabad királyi város közönsége is, mely városa nemzet életével összeforrott viszontagságos tör­ténetének ezredéves folyamában minden­kor hiven osztozott a nemzet Örömében és bánatában ; melynek bőven kijutott része a hazát ért ezernyi vész és csa­pás minden neméből ; melynek fiai és polgárid mindenkor feltalálhatók voltak ott, hova őket erőt, fáradságot, vért, életet áldozni a honfiúi kötelesség szó­zata hívta ; kik lángoló lelkesedéssel tömegesen sorakoztak a nemzet önvédel mi dicsőséges liarczának ön által kitti zött s oly fennen lobogtatott zászlaja körül is; a kiknek elméjébe kitörölhet- len betűkkel van vésve ma is azoß je­lenet emléke, midőn Ön, mélyen tisz­telt Hazafi, 1848. októberében a nem­zeti önvédelem szervezése körüli fára­dozásai közben itt Esztergomban is megjelent, s az eleinek zengő csatája, villáin és menydörgés vészriadója kisé rétében a gőzhajóról partra szállott.— Ezen esemény emlékét őrzi az eszter­gomi nemzetőrök dala, mely egy nép költő ajkán itt és ez alkalomból szüle­tett meg ekkép : Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, Valaháuy csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája! Büszke reá ez ős város közönsége, hogy Önt, mélyen tisztelt Hazafi, akkor, midőn a hosszú elnyomatás után elő­ször jutott szóhoz, az 1861 évi rövid alkotmányos ébredés időjében díszpol­gárává, választotta s ezen önmagát meg­tisztelő határozatát az uralmon volt ha­talmi tényezők ellenkező akarata és tiltó meghagyása daczára is érvényben fenntartani tudta ; mert mélyen átérezte már akkor a honfiúi kegyelet azon kö­telességét, melylyel — mint jegyző könyvünk kifejezi — „a szabadság tör- hetlen bajnoka“ irányában tartozott. Ezou kegyeletet az azóta lefolyt közel negyedszázad eseméiiyoi, hazánk közjogi és politikai helyzetére mélyen kiható változásai is nem hogy csökkenteni, sőt az évek haladásával arányban csak fo­kozni, szilárdítani voltak képesek. Lelkesült örömmel ragadjuk meg azért a jelen alkalmat is, melyet élet­évei nyolczvauadikának betöltése nyújt, hogy a legbensőbb hazafiui érzés ha- misitbatlan tisztaságii forrásából ellen- állhatlan erővel felfakadó hálánk, ke­gyeletünk és ragaszkodásunk igaz szivtl kifejezésével üdvözölhessük önt, mélyen tisztelt Hazafi, mint a nemzet alkot­mányos fejlődése és átalakulása nagy korszakának egyik legkiválóbb örök ér­demű munkását és vezérszelleniét; — mint a tragikus vége daczára minden magyar keblet fölemelő öuérzottel el­töltő, hazánk és íiemzetüuk lótjogát és életerejét oly fényesen manifestált, Magyarország történetében mindenha a legragyogóbb lapokat betöltendő önvé­delmi és szabadságharc/ csodás erélytl szervezőjét és éltető lelkét; mint a ma­gyar nemzet jó hírének s elévíilhetlen szent jogainak két világrészben diadal­mas ékesszóló védőjét és apostolát s Magyarországnak az európai politika küzdterén számot tevő önczélii tényező gyanánt váló elismertetését, kivívó ál­lamférfiul ; mint a haza önzetlen nagy fiát, kinek minden törekvése csak a hon javára irányult, mely törekvések még akkor ím, midőn közvetlen czélju- kat el nem érték, további kihatásukban hazánk és nemzetünk javára és dicső­ségére szolgáltak, mert félreismerhetle- nül állitolták a felőlünk már-már meg­feledkező világ szemei elé létezésünk jogát s elismerésére kény szeri tették még ellenségeinket is annak, hogy „él ma­gyar, áll Buda még !“ Vajha ne a távolban kellene felke­resnünk hő üdvözletünkkel ! Ámde tisz­teljük, meri értjük a nagy e!határozást, mely a „törhet, de nem hajlik“ kér- lelhetleu fenségében nyilatkozott ki a nemzet előtt, s mértékét egyedül ön- Ijfii nagyságában találó következetes­séggel minden alkut, minden ingado­zást kizár. De még ezt tudva is jól esik vágyó lelkűnknek a tudat, hogy Kossuth Lajos nagy szel bűne virraszt a haza sorsa fe ett, s felvirágoztatása munkájában az előitélotok oszlatása, a szellemek felvilágosítása, s ismeretei és tapasztalatai gazdag tárházának köz- kincscsé tétele által még most is tevé­keny részt vesz. Hogy ezt még számo* éveken át tehesse, hoszszabbitsa meg a Gondvi­selés drága éleiét az emberi kor ko­széi sőbb határáig, s adja inog a hosszú élethez azon boldogságot is, melyet nagy szive érezhet hazája és nemze­tének fülvirá.gozásán, azon hazáén és nemzetén, melyet Öntől s melytől Önt sem idő, sem távolság, sem bármi né­ven nevezendő emberi intézkedés külön választani selia nem lesz képes. És ha a sors könyvében megírva leimo is a kegyetlen végzet, hogy Kos­suth Lajos a szülő haza földjét testi szemeivel többé meg ne lássa : nincs, nem lehet elhatározva, hogy Magyar- ország földe leghívebb szülöttét soha többé keblére ne ölelhesse ; nem lehet, hogy azon szív. molynek minden dob­banása, e hazának volt szentelve, hain- vadó porában idegen, bár még oly vendégszerető föld porával vegyüljön el. Itt kell annak majdan végpihenósre térnie, hogy drága oreklye gyanánt szentelje meg e földet, s árassza ki nemzedékről nemzedékre a késő unoká kát is varázslohével megilletendő hazaszeretet büverejét . . . Bocsássa meg nekünk, nagy Férfin, hogy Ön irányában ápolt kegyelete» érzelmeink üimepé’yes kifejezése kap - csában e fájdalmas rezgési! hurt is meg­éretni bátorkodtunk. Tudjuk azonban, hogy az életbölcseség legtisztább ré­gióiba emelkedett s a történelmi hal­hatatlanság előéletétől megilletett nagy lelkét a földi lét múlandóságának gon­dolata nőm busitja; s keblünk egész érzését kiönteni akarva, nem fojthat­tuk el aggó töprengésünket, vájjon az élő hajthatatlan elveinek fenséges szi­gora az engesztelő halál küszöbét is nem lépendi-o túl ? . . . Kérjük azéit, engedje meg nekünk, hogy a hon óhajtott viszontlátás mind­inkább halványuló csilláma helyén ezt az édesbus reményt ápolhassuk gyászos sóvárgással sziveinkben. Az Ég minden áldása tegye boldoggá drága életének még mentül számosabbra terjedendő éveit ! Kelt Esztergom sz. kir. városnak 1883. évi június hó 28 napján tartott képviseleti közgyűléséből.

Next

/
Thumbnails
Contents