Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 58. szám

•eRilT:ignali ;i fényét s az ig.T/ságtnlsin /ig leglázitűbb következménye nálunk :i7. hogy gazember zsidókat s jóra való zsidókat, egy szó alá foglalunk, midőn :i megvetés szótárából szedjük ki, bogy zsidó.

A pertngallok és spanyolok meges kiidtek ana, bogy a néger rabszolga nak született. Rabszolgának is gyötörték a szerencsétleneket évszázadokon k« r iszt ül, mig végre a buinanismns véres ütközetek árán ugyan, de kivívta a szegények emb ni jogait.

A néger fekete arcza Am'rikában s a zsidók gyűlölt vére Magyarországon a humánt sinus apostolai és bajnokai előtt a legszomorubb eseményeket idéz lék elő, melyek csak valaha felmerülhettek.

A magyar sajtó bizonyos része csinálta a keserű gyillölséget, de ugyanez a fórum azért nem mutatott rá a zsi dókérdés megoldására.

A sajtónak lesz megint föladata a. felzúdnlt hullámok lecsillapítása s egv oly közvélemény előkészítése, mely a, józanság törvényeit fogadja el alapul s a liumaiiisinns aegise alá helyezkedik.

Re már most elég is lesz a komoly kodásból.

Legszerencsésebb olvasó mindenesetre az, a ki mindent kedélyesen fog föl s olyan módon élvez, a hogy az már neki legjobban esik.

Mohén vártuk az esti lapot, hogy tájékozódva legyünk az események felől. Mert a tárgyalás néhány óra előtt történt eseményei izgatják még mindig a fővárosi olvasót.

Mikor azután a Koronában már tö kéletesen jól laktunk a gondosan megörökített botrányokkal, siettünk Budára üdülni.

Prém Józsi barátom arról nevezetes előttem, hogy egyszer egy igen kemény kritikát irt elbeszéléseimről a Fővárosi Lapokban. Most tudtam meg, hogy go- niális barátom úgy is tud kritikát Írni, ha el sem is olvas valamit, mert hogy árva könyvemet jórészt olvasútiadban kritizálta, azt kedélyesen megvallotta. Kern ő kezdte ezt a mesterséget.

Különben nagyon jóravaló fiatal ember, a ki rendkívül sokat beszél. Csinos gavallér, ügyes hírlapíró s a legnemesebb élvezetek legszerencsésebb vadásza.

Kirándultunk a Városmajorba, Vas- kovicsék hires intézetébe, hol a, betegek vagy a hideg viz kínálói, \agyba már az se használ, akkor az inlé'io 1111la jdo11osok szerelői.remv 11 óság:ítól

bizonyosan meggyógyulnak,

írok különben erről a kirándulásról egész bőven, a hogy illik.

Jártunk Krec9ányiáknál is az arénában.

Jóféle tál.snbit. az, jóféle közönsége van napról napra s a „Jeles Kompánia“ s „Rózsa György“ előadása nem volt. mindennapi kivitelű.

A népszínházban most megint, a gépek kezdenek dolgozni. S/.inre rántották ugyanis a legsensatiósabb látványosságok egyikét, a Dráma a tenger fenekén cziinü históriát égő hajó silly ed őssel, tengeri viharral, búvárok leereszkedésével stb. Csak valóságos czet halakat nem tudtak sehonnan se ren delni.

A nemzeti színház persze erősen be van zárva, mert hiszen a nemzeti publikum ilyenkor szerteszét szóródott széles e hazában. m

Azután a nyíregyházai dráma most, az egész nemzeti közönség figyelmét lebilincseli. A dráma rettentő nagy- jelenetekben van megírva s annyi felvonásban kerül szilire, hogy majd be- lebolondnlnak a rendezők.

A hires dráma utolsó fel vonása azon-l ban remélhetőleg már „néhány hét múlva“ bekövetkezik s akkor sül ki; hogy nem olyan rósz dráma e, a milyen minden esztendőben igen sok gyár- tódik az akadémiai pályázatra. Néni olyan-e, a mely igen komolyan indul s igen derülten végződik.

Abban azonban mégis különbözik a# ismert diák és „t.anoncz“ drámáktól} hogy a szerzők jeligés levelét, még a látványos darab bukása esetére is felfogják bontani. AUCUN.

Tűzöl tó-egyesületi dolgok.

A tűzoltó egyesületek hazánkban, mióta uozk élére oly nagynevű férfiak állottak, a nép minden rétegében nemcsak hogy elismerési!' találnak, de úgy látszik, hogy azoknak practikus szűk-, sége egyes tüzesetek által be bizony ittál, ván, a társadalmi élet biztosítására szolgáló ezen egyesületek sorába szegény, gazdag egyaránt siet a tényleges mű ködösből önrészét kivenni.

Városunk önkény tes tűzöl tó-egyesülete 1881. évben történt ujnbbi megalakulása óta, felfogva azon k ötül ősségi- érzetet, mellyel városunk minden egyes lakója iránt tartozik, mondhatni rohamos.in iparkodott, mindazon eszközökéi,

megszerezni, a melyek képessé toszik őt arra, hogy veszedelem esetén helyt is tudjon ál la ni.

Alig van egyesület, a kisebb városokban létezőket értve, mely oly gyakorlati eszközökkel volna ellátva, mint az esztergomi.

Szivattyúi a logelsőrangu gyárakból kerültek ki. víztartói az e téren felmerült iijabb vívmányoknak megfelelőig vannak készítve.

Habár nem lehet, tagadni, hogy a működő tagok sorából éppen azok tartják távol magokat, kik legelső sorban volnának hivatva arra, hogy egy igazán jól szervezett tűzoltó-egyesületet létesítsenek, nemcsak azért mert állásuk és hivatásuk erre legalkalmasabbá teszik, de azért is, mert értelmi fejlettségüknél fogva az eszközökkel való bánás módot, sokkal könnyebben elsajátítván, minden fáradság nélkül egy oly egye sülettel állanának szemben, mely uiég a a társadalmi életre is üdvös hatást volna képes gyakorolni.

Mindezek daczára bátran ki merjük mondani, hogy a jelenlegi működő ta gokkal som fogunk szégyent vallani, mindannyi egész lélekkel iparkodik megfelelni a reá eső kötelességnek s csak örömmel nézünk elébe azon kitiin tel esnek, hogy f. hó 20 áu a magyar országos i fizol lószövetség elnöke előtt próbát, tehetünk.

Egyesületünk története egy uj mo meiiíumiual lesz gazdagabb s hisszük, hogy Esztergom város polgárai el fogják isnnmí, hogy az esztergomi önkény tes tűzoltó egyesületnek adott segély a város közérdekét vau hivatva előmozdi tani.

Igaz bajtársi üdvözlettel fogadjuk gróf Cziráky Béla ő méltóságát s a vele jövő férfiakat, tőlünk kitel hótól eg pedig azon leszünk, hogy a tűz,próbát, tűz nélkül is becsülettel kiüljük.

Színházi szemle.

í.

BOZÓTHI MiRTHA.

(L. A.) Csiky Gergelynek 3 felvo násos uj színműve üres házzal nyitotta meg az idei saisont.

A czimszeropben Somogyinó törekedett megfelelni a művészeti kívánalma knak.

Demidor Villányi Adolf szerepéhez,

azt jól átérezve s kellő alakítás által összhangzó já’ékba öntve szép sikerrel működött.

Bodrogi mint Dávidliázi Andor eredeti játéka semmi, ki ván ni valót sem hagyott, hátra, valamint. Komléssi József Édes szerepében eredetileg kesergett, s hangulatosan humorizált.

Bodrogi Lina (Vilma) játékában különösen a kollern hódított, játéka szabatos, megjelenése vonzó, feladatának teljoson megfelelt.

Arányi Rezső (Mancs) régi ismerősünk várakozásunknak rendes ni meg is szokott felelni.

2.

A VÖRÖS SAPKA.

Vidor Pál népszínművét vasárnap szintén ig'm kis közönség előtt mutatták bo.

Demidor (János) igen jól fogta fel szerepét s játéké mind inkább meggyőz bennünket áriul, bogy a szín művészet titkai hatalmában vannak s rendelkezni tud velük.

Anikó szorepót Arányiné dicséretes eredménnyel adta s köz etszésben része1 sült.

Arányi Emilia mint Juczika kedves jelenség volt, játéka és alakítása vonzó és korrekt mint egy művésznőé.

Boiánd Gyula a komikus szerepekben igen jól érzi magát s rá tudja erőszakolni a jó hangulatot a közönség flegmatikus részére is.

3.

ÜDVÖSKE.

(Rr. K. L.) Duru és Cliivot kellemes operetteének előadásán már szép közönséget láttunk habár az arena javarészét még mindig csak a phantasia népesíthette be

A ki" Aradi Emília Fiamettája kedves és szeret.etrem.éltó egy alkotás volt.

A ritka képességű színésznő nemcsak üde és csengő hanganyaggal rendelkezik, hanem valóságos operettéi vérmérséklettel bír. Innen van, hogy természetes és vonzó felfogását mindig sikeresen viszi keresztül. Természetessége < néha pongyolaságba s naivsága olykor túlzásba esik ; de mindezeken lúl teheti magát egy kis mérséklettel.

Érczi a herczeg szerepében csínnal J játszott, kellemesen énekelt, chikkel I mozgott s mindvégig szeretetreméltó an i állta meg helyét.. Jobb játéké, takaró- - sabb megjelenésű s behizelgőbb orgánummal bíró operetle énekes még nem x is járt, városunkban.

Bóráiul Lorán fejedelemben egész- - séges humorral metszett tősgyökeres alakot mutatott, be. Csak figyelmeztet- iijk a szép tehetségű kémikust, hogy a x: groteszk iránt való hajlandóságát fine- -< mahb comiciimmal cserélje ki.

jelemnek, te szent költészet mely minden tárgyban, minden gondolatban soksorozod magadat. Te édes mythosz a női szívben, mely a szerelem bűbájos légkörében meg- .sziilemlesz, s ott végtelenöl élsz.

Öli édes babona, te isteni homály, mely azt tartod, hogy a világ szirma, a szigorú böjttel megváltott, mysitkns álom látás, ] a megöntött, ólom, a mozsdó cica —mindarról beszél : szeret, nem szeret ?

Én ugyan sóba sem téptem virágszirmot, sohase öntöttem ólmot, de mozsdó cicát se láttam. S mégis megtudtam, hogy Margit megcsalt Rútul, miként csak egy hűtlen nő megcsalhat egy hű férjet.

Magam sem tudom mily iidvtelen pillanat vajúdása szülte meg lelkemnek a kin z.ó gondolatot, a mardosó kételyt; hátha Margit enyelgése, ölelése, csókja hiú tettetés, csak világos álarc, arra való, hogy láthatatlanitó köpönyeget akasszon vele hűtlensége nyakába ?

Annyi igaz, hogy szivem uj lakót nyert, n féltést, mely, mint a tenger öndagadály- tól, — napróí-napra magasabbra nőtt. S minden eddigi érzelmeket eltörpítve, szédületbe hozta lelkem minden indulatát.

Tisztás gondolatok jégkeze hangolta le tűnő lelkemeu a tisztult kedély búrjait, a mint egy szép alkonyon kezdtem fel és alá mérni a sxellős erkély mozaik padozatát. Tépelődő gondolataim a messze távolba rém- lettek, arra felé, hol a hold karéja kezdte már éjszakai félhomályban dereugetni a tárgyakat.

Egyszerre valami fájdalmas gyügyögés húzott végig elhaló akkordokat a légen s egy hófehér galamb szárny .szegezve hullott váll.iimiM. Nvögdelve simult hozzám, mintha átallnak ke esne nálam az. üldöző karvaly elől, mely szép tolláit karmaival már meg- I épdelte

Szelíden tenyeremre vettem az üldözött állatkát, melyben Margit legkedvesebb galambjára ismerek. Finoman pelyliezett nyakára piros selyemszalag volt kötve, s midőn azt bontani kezdém, a szalag alól egy pici rózsaszínű levélke hullott ki.

Valami lappangó láz laukasztá végig idegeimet, mikor a finom pecsét ujj aim közt lepattant, s én az, apró sorokat betűzni kezdém. Olvastam de nem eszméltem reá, vagy ha eszméltem is, lelkemben nem találtam az olvasott szónak megfelelő gondolatot.

Oly szép belükkel voltak írva a mondatok, akár a felfűzött gyöngysorok- Hanem azok gyilkoló értelme, az ide lyukadt, ki. „Édes Margitom! — kérlek csak óvatos légy, hogy férjed idő előtt, semmit meg ne tudjon. A kis Diána édes odaadással csüng az emlőkön, s•nagyon kedves. Olyan helyes kis orra, s olyan szép okos szeme van. Bizonyára örülni fogsz neki, ha meglátod. Csak a legnagyobb diszkréció !“

A felajzott szenvedély forró köde elfogta agyamat, ereimen villanyos rándulás hatott, át. S mini ha lelkemet lopták volna el, az alvó inein nt eJtépte fékeit szivemben s leltemet a kétségbeesés minden fázisán keresztül ver god tété.

E néhány sor egy világot vetett telkembe. Levonta lelkemet, azon szebb világ köréből, hóvá a rajongó szerelem szárny alt» tá szót- fosztiitá azt, a fényes aureolet, melyet imádatom valami felséges malaszttal derengetek Margit fölött.

S mosi hogy keblemben az élet költői - sége dulaték szét, ereznem kellett, hogy kiért meghalni boldogságomnak tartottam volna, nem egyéb egy szívtelen asszonynál, ki itt áll előttem silány törpeségekben, földi bűn salakjával bemocskolva.

Tehát Margit sem egyéb, mint a többi hypokrita nő, kik kezüket a férjnek adják, a szivüket — nem ! — magukat másoknak tartogatják.

Csak olyan szabadelvű teremtés, ki megfeledkezik kötelmei* ől, s lasciv viszonyait hymen láncain túl is szereti terjeszthetni.

S mi megvetésemet leginkább provokálta már leánykorában volt tiltott viszonya valami silány kéjleső vei. Ki letépte homlokának liliom füzérét, mit isten keze font körülötte. Hiszen a levélke isigazolja, hogy e bűnös viszonynak élő gyümölcse is támadt. S aztán milyen pogány neve vau annak a porontynak : Diána !

Igazat adok nektek, ti sivár keblek, kiknek szivéről a kor kalmárszelleme oly korán letörli az ábrándok szűz hamvát; kik nem hisztek semmiben ami ideális, kiknél a real istikus életnézet oly korán csinál számológépeket a szívből.

Igazat adok nektek, ti kérgezett szivek, kik köznapi telketeket az üzérkedés mocsái- jába süllyesztitek. Hogy a szerelem nem menynyin adomány, mely kiemeli az embert parányiságából. Nem isteni sugalom mely exal tálja az emberi lelket, s utat készít a föld sarából az égbe.

Bizony csak közönséges áruezikk íz melyei pénzért vált be a Imjálkodó lélek.

Csak amolyan közönséges fűszer, mely az érzékeket, ingerli, s a vért csiklandja.

S még vannak kik azt mondják, a. nők ifi eszményi lények, kik szerelemre, s aria al- - kotvák, hogy u halandót itt e földön iid- - vözitsék. H ihalia ! lehet-e keserűbb gúnyt d / mondani az alkotás rajongó eszméjére ?

Igaz a természet reájuk pazarolt mindent du a mi szép, magasztos, eszmény. S óh ! ők líc ezt törpe satyrává silányitják.

III.

Tudja Isten, de egész életemben Sliaks-'Ut pere volt az ideálom. Már deákkorornban V is szívesebben ábrándoztom arról az eget de vívó szerelemről, melytől Romeo és Julia. r,\ szive dobogott — miut a poezist megölő ól unalmas mathesisről, s jobban melegít ék ilö szivemet Hamlet szerepének jambusai, mint du a száraz sinusok és cosinusok.

S különösen mióta Margit hűtlensége el- -fi szakitett keblem oltárától, hová az imádat djcj áhítatával közeledéin naponként, ajó Shaks —g> pere remek alkotásai voltak az egyedüliiffi forrás, bőimét fásult lelkem a vigasz euyhitőö i raalasztját. inerité.

Természetesen Othello felelt meg légin—ni kább hangulatomnak. Hizelgett benső ön—ni elégedetlenségemnek, hogy ez a szerelmesssn már oly csattanós módon bánt el a hüUenasI menyecskével. Jóllehet nem volt olyan ala-níj posan meggyőződre Dezdemona hűtlenségéről, mint én Margitéról.

Lassankén sebzett szivemuek egy nem ke*o>| reseti örök gondolata támadt, mely loMol keinen tovább fonódott. S ez ama bevallötiJoi szándék volt, bogy Margiton hütleuségoéri’iöo boszut állok. És pedig úgy akartam nyéllmílg ütni a dolgot, hogy Othello trösztijét fogott emelni.

S a szándék Kuniéin hova- továld vllui.• ■** .