Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 58. szám

Eszergom, V. évfolyam.

58. szám.

.Csütörtök, 1883. július 19-én.

ESZTERGOM

es

yVl E G.] E1. E N l K HETENKIMT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN

Rí ŐriZjDTÉ'ÍSI ÁR:

3géftz, évró . . ....... G fit — Ur.

fél évre . ....................................,

ne

gyedévre..............................•’ .•■, . 1

E

yyes s 2 A in ára 7 kr.

no

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

jRFALZ-HÁZ ELSŐ EMELET

liov.-i n lap B/.elIomi rászól; illefö Itözleiiiéiryt'lc ItiiMomlSIr.

KIAD ÓHIV ATAL:

jSzÉCHENI-TÉR ^5.,

I11»v:í ik liivafülos s ii níMgVui hirdetésük, a n.viItlérbe szánt közleményük, előli/,otési pénzek és reólanníliísok intézendök.

TIBIKÉ

HJRDETESEK.

HIVATALOS IIIRDMTKSEIC : MAGÁNIIIItOETÉSIÍK

1 szótól 100 szóig — fi t. 7ő ki', megállapodás szerint lékelő 100—200-ig . 1 „ 50

200—í’,OO-ig . 2 „ 25

Jíélyegdíj 30 kr.

legjutányosaliban közöltéinek. N YI r/L’TÉR sora 20 icr;

Exotikus kérdés.

Nálunk rendesen fogékonytalanok az emberek olyan eszmék iránt, melyek lényegeson átalakítanák s megváltoztatnák mindennemű állapotainkat.

Fölösleges tehát mentegetőznöm vele, hogy miért írok ón olyan dologról az Esztergom és Vidékébe, mely iránt még ■ -a rendes, fogékony saisonokban sincsen érdeklődés.

•Ér oz az unalmas tlióma az egyesülés kérdése.

Tedd le édes olvasóm a lapot, mert -ezzel a kérdéssel öt esztendő alatt már legalább is ötszázszor meggyötörtek.

Es micsoda eredménnyel ?

Ott vagy unk, a hol ősapáink voltak s ott leszünk a hová ősapáink jutottak, ha tovább is belerozsdisodunk siralmas állapotaink letargiájába.

A sntyra legritkább színei nem lennének elégségesek nyomorúságonu jellemzésére.

És min múlik a négy széthúzó testvér szakadása ?

Egyes embereken.

Hát ezekhez volna még egyszer néhány szavunk.

Mielőtt azonban erre sort kerítenénk, előbb el kei 1 mondanunk egy'igen érdekes előzményt, mely bennünket a jelen czikk megírására kalauzolt

Nem légiben Horánszky Nándor országgyűlési képviselőnk a miniszterelnök elé járult egy kérelemmel.

Egy kérelemmel, melynek nagyszerű eredményeket tulajdonit s melyet már a miniszterelnök is ősin er.

És ez a kérelem a városrészek egye t fűtése.

j Ráutalt Horánszky a visszásságok jkáros következményeire, rámutatott az i egységtelen városi .szellem tespedésére, kiderítette pangásunk és nyomorúságunk kutfomlsait a viszályos és veszélyes szétvonásban, moly csak egyes elmaradott falusi szellemű ember renyhőségének és lomhaságának jövedelmezhet olcsó, de igen jó falatokat, ,,i.

Az atlaszi gondokban meggörnyedt< sötét tekintetű miniszterelnök, a ki ab ban különbözik a világ eddigi összes miniszterelnökeitől, hogy annál inkább elismerik kiválóságait, mennél tovább szidhatják, oz a hatalmas és mogbuk- hatatlan miniszterelnök egy igen érdekes nyilatkozatot tett Horánszkynak.

Trefort ésPauler miniszter biztatásai és nyilatkozatai az udvariasság és fe- ledékenység sajátszerü termékei. De a mit Tisza Kálmán megigér, azt neon udvariasságból Ígéri meg s azt nem is temeti a feledékenység sírjába.

A miniszterelnök nyilatkozatának tehát nagy fontosságot merünk tulajdoni tani.

Mit felelt tehát Tisza Kálmán Horánszkynak? .. ,, , (

Azt felelte, hogy méltatja mindazok törekvéseit, kik ÉsztóVgom város négy. részének egyositését szivükön viselik s igy támogatást is jgér.

Kezdeményezhet akármelyik városrész, do a végső eredmény nem a kormánytól, hanoin törvényhatóságunktól függ. A törvény világos szavai szerint az egymás mellé épült városrészek egyesítését az illető törvényhatóság eszközli s igy hasson oda Esztergom városa, hogy kezdeményezését a lörvéuy- hatóság a keresztülvitel eredményével szentesítse,

Eddig a kecsegtetés. .

Múl: most mi a mi tenni valónk ?

Törekedjünk arra., hogy törvényhatóságunk az egyesítés nagyfontosságu .kérdését: megszívlelje, törekedjünk arra, hogy törvényhatóságunk egyesek érdekeit no legyezgesse :az egész város érdekeiért.

Tegyük részletes, megbeszélés tárgyává az eszme keresztülvitelének módozatait különösen most, midőn az eszközök fölött magunk is rendelkezhetünk.

Törvényhatóságunk fő factor» a megyei tisztikar, de a kik a megyei tisz tikart szervezik, azokat mi ruházzuk föl hivatásukkal.

Fővárosi levél,

Harminczkét foknyi hőség. Pokoli elszántság kell hozzá hogy egy esztergomi ember, a ki idehaza „egész éven át nyaral“ Pestro ránduljon, mikor a fél főváros a vidékre menekül.

No de azért az isteni Budapesten az olvasztó napsugarak sem laukasztják meg az élet pezsgését s'níiuden lép ton meg lehet,(lelni a szellemi gyönyört.

Különbé^' ^ vidékén sokkal trópiku- sabb világ járja,

Bebizonyítom azzal, hogy áNyíregyházára ’ száműzött, rangosabb hirlapirók sorba hazaszökdösnek s.váltig erősi ik, hogy ott .borzasztó meleg van.

De hát ez azért még nem fejezi be az izgalmas históriát. Brazíliában s Dól-Ameríka equatoros államaiban se beszélnek olyan tropikus szenvedéllyel, mint Nyíregyházán s a legforróbb fontával dolgozó lapok sem Írnak olyan végtelen indulatosan, mint pl. a Függetlenség.

De mit is csinálnának a fővárosi hirlapirók, ha o hálás théma a zöldaszta,Ion nem lenne ? És ásíthatnának o oly nyugodt ológültséggel a nyaraló szerkesztők valamelyik kedélyes fürdőn, ha biztosítva nem lennének a felől, hogy becses lapjuk még jó ideig nem lesz altatószor.

Beszéltein egy jeles tudósítóval, a ki valóságos jó viszonyba lépett az összes vádlottakkal s bejárós volt a legnevezetesebb kohókba. Ez megesküdött, hogy minden nap még inkább megerősödött azon hitében, hogy a vádlottak csakugyan rituális gyilkosságot követtek el. Százezer érvek helyett is azonban különben érvelnek más száz ezrek...

Egy másik jó ismerősöm ügyesen csinált, de nagy felsüléssel végződő komédiának tartja az egész históriát melyet néhány koloinpos vert he a nép phantasiájába, ílielyet „laza ;igazságszolgáltatásunk“ tett oly kanyargóssá s melyet talmi tudományu férfiak bizonyítottak be valóságosan megtörtént eredménynek.

Hát beszéljen mindenki úgy a hogy akar ,sWia: jiogy tud s tartsa meg magának minden józaneszii magyar ember a maga meggyőződését.

Kossuth Lajos egy csillagra mutatott, melynek fénye és tündöklése még nem hatott el egészen hozzánk. Ez a hunmnismus csillaga. Nem tiint föl az se zsidónak, se kereszténynek, hanem minden becsületes és jó", embernek egyaránt.; Ez egyformán ragyog foszlányra és bíborra,gyárkéményro és keresztre, boldogra és. szerencsétlenre.

A fajgyűlölet föltornyosult felhő, azonban elveszik mináíunk annak a

I Az „Esstsr jóm és Vidéke“ tárcája.

OTHELLO.

(Novella.)

I.

Igazán úgy éltünk, mint két kacagó vad- l galamb a viszhangos liget árnyas rejtekém.

Nevettünk — eny elégtünk — tréfáltunk- — csókolóztunk.

Néha ugyan változatosság kedvéért az 9 egyik ilyes szemrehányásokra fakadt : te ii nem szeretsz többé oly igazán — szived rr uem dobog oly melegen értem, mint azelőtt- — te más szemekben keresed világodat.

Hanem egy ellopott csók, egy átnyújtott j 7 virágszál újra édes enyelgéssé váltotta a a szemrehányás aggodalmas szavait. S akkor r . aztán újra enyelegtünk — nevettünk— tré- fáltnnk — csókolóztunk,

Boldogságunk az a tiszta szeunytelen bolti: dogság volt, melyet két rokon lélek cserél1

Ii át egymásnak. Cseudes, félrevonult, eltitkolt >d boldogság volt ez, melyet nem homá- 7Í lyozott semmi nemtelen szenvedély, semmi jg selejtes idegeu érzet.

Hiszen oly bizonyos rejtekbe loptuk ma- rg gunkat a, nagyvilági hajsza elől, bogy semen mi földi salak nem vegyülhetett csókba szo- [í’í ru!ó lelkünk közé.

Oda a természet titok tartó magányába 'loptuk magunkkal a boldogságot,. Hol bi- ,;s - zalmasabbak az emberek, s hol az akarat jíj nem a bevett szokás rabja.

Ott az illem korlátáit nem a szeszély és

előítélet, hanem a gyanútlan szív tiszta su- galmai vonják. Hol nincs börzeszédelgés, s hol a grippét még híréből som ismerik.

Bércekkel kosz’oruzott kies völgy bizalmas ölébe tart * a világ szeme elől rejtve az a kedves kis villa, melyben átélte szivünk az egyesült szerelein tiszta, ártatlan galambéletét.

Csöndes kis fészek ez. Udvara tiszta mint egy tükör, s a szellős erkély alig látszik a karcsú porpliyroszlopokon repkéuyző folyondár felfutó indáitól.

Két plasztikai állású karyafcida áll a pasz- szifló,rákkal körül hálózott homlokzaton, s az ereszben bizalmas búgás közt fészkelődnek a szerelmes gerliczék.

Kis ezüsterű patakocska kígyózó szalagja fonja körül e kis falut, melynek keleti ol- ■ dalát hivatott kezektől gondozott erdőcske szegélyezi. Az ezüst-kársak s a feliér mályvarózsák balzsamos illata messze vidéken fűszerezi a ligetet gyógyerejfi édességével.

Ti jó emberek, kiknek szivén titkos bánat sorvaszt, jönnétek ide csak, hogy itt, j isten közelében, az igaz természet gyógyító ölébe hajtva fejeteket, minden idegen gondtól megválthatnátok bánattól fárádt telketeket.

lgazáu egy szerelmes fiatal házaspárnak való paradicsom volt ez a hely. Hol a gazdag anyatermészet kincseit egy édes költői halmazba gyűjtötte. Hol az ég csillagait láttam magam fölött, s a föld csillagait — Margit’ szemében

Margit épeu nem volt valami eszményi szépség, melynek varázsa előtt a festő ecsete megakad, a költő tolla elnémul. Nem volt testetlen ideál, kit a sápadt költők napsugárban fürösztenek, s kinek lábaihoz az ég csillagait rakják le.

Hanem szerény,’ szűzies, félénk piruló, könnyű lebegési! gyermek. Siinulékouy kedély, érzelem gazdag teremtés, kinél a természet ingyen ajándéka' volt az, mit a kendőző szerek miiniou:szelencéjéból vesz kölcsön a hiúság, sőt arczának sziliébe sem a pirosító vegyitek gyöngéd hajnal szint, hanem a jó Szív melege.

Áldott, jöszivü lélek volt, kinek minden gondolata, szivének minden dobbanása egy édes írná Volt áz én boldogságomért'. A ki még azt is bűnbánó könnyek közt gyónta meg nékem, mint lelkét terhelő nehéz vétket, ha álmában nem felőlem álmodott.

Hogy szót szóba ne öltsek. Margit valódi prototypja vólt a 'hűséges feleségeknek. A ívi oldalam mellett megelégelte a szép lii vatást, liogy családi szentélyünk jótékony szelleme legyen. S kötőtűi mellől sohase vágyott abáíanyai; s a nőegyesületi szerepek után.

Nem csoda hát,: ha ily feleség oldalú mellett mint valami szép álom múlt el az idő. Egy égi csillagzatban képzeltem magamat itt Margit karjai közt. A honnan a boldog halandó mint egy idegeu sárgömböt látja, maga alatt a földet, nincs semmi, mi őt oda visszavonja.

Életünk egy legényhez hasonlított, melyben a bős már az első kötet első fejezetében jut imádott kedvesének birtokába:' S melynek többi részében a költő mind ama boldogságotörökitó meg, mit ihletet lelke sugalmazott. lís sohasem írtak euuól boldogabb regényt, mint a milyen a mi életüuk volt.

Az volt a mindennapi imádságunk,' hogy egymás nevével ébredtünk.' Napközben minden gyönyörteljes perezíi ókét ábrándos egyiitt- létbeu töltöttük aztán együtt zongoráztak Méndelssohu szó nélküli "dalait; együtt lovagoltunk ki a bérekbe.

Felkerestük V pillangótermő virágokat megszámláltuk a bokrok fakadó himbáit, a mint kinyitják kályháikét,' édes mézzel kínálva az ar.mysZárnUi lapét, . oly dolgok, mik igén növelik a képzelinet,' s' a szív érzéséit,' : '

. Siniahéjú platánokkal szegett kisded tó ezüsttel fodrozott ivére szálltunk csőin,ak kázui. Karcsú gondolánkat édesen ringatták a még'tördelt habok. De lelkeinket még édesebben Hugatták a szerelem bűbájos* édes álmai.

Majd a porbndos udvarba tértijük, mellnek kígyózó utáin puha sövény ölte el lépteink neszét. Margit édes fuvola hangjával iecsaita a ház ereszében turbéllólö gaíam- bokat. 0 maga volt köztük a legszebb, a legszelídebb galamb.

Csevegtünk apró, ártatlan semmiségekről melyekben szivem akkor menyországot ' talált. Ha olykor aztán kifogytuuk a beszéd tárgyából, költeményeket, novellákat olvastam fel Margitnak s ki nevet ki érte, ha azok hősei és hősnőiben egymást véltük feltalálni.

Sokszor nztíVii' egy rövid fohász, „egy néma szembenézés*, égy forró ölelés, egy szívig lövő csók fejezte be nálunk mindazt a tetszetős szerelmi vallomást, mit a költők valaha hangzatos rímekbe szedtek.

II;

Oh édes babonája a szerelemnek, tcsze ut