Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 44. szám
Esztergom, V. évfolyam. 44. szám. Csütörtök. 1883. május 31-én. ESZTERGOM és TIMI Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszeh: VASÁRNAP ÉS^CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..............................................6 fit — hrf él évre....................................................3 , — » negyedévre........................................ 1 , T>0 , Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: JValZ HÁZ ELSŐ EMELET liová a lap szellemi részét- illető Itüzlomények kiiMenilßk. KIADÓHIVATAL: ^)ZÉCHENI-TÉR ^5., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltlérbe szánt ktV/- leinények, elöli/,etési pénzűk és reclímiálásnk iiitőzendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS III II BUTUSUK : 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100—200-ig . 1 „ f)0 „ 200—ítoo-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj oO kr. MAGANimtmiaiiRiofc megállapodás szerint lehető legjutányosahhan közöltetuek. NYILTTÉR sora 20 Kr; A csüngő kérdésről. A csángók visszatelepítésének kérdése nagy hullámokat vert Magyarországszerte s a magyar lelkesedés könnyen föllobbanó lángja magasra csapódott az áldozatok oltárán. Adakoztunk módunk és tehetségünk szorint. Csak a legfőbb rendek tartózkodtak tőle, mintha más szív dobogna keblükben $ más agy velő gondolkodnék fejőkben. A nemzet meghozta áldozatkészsége legnemesebb adóját s a csángókérdés megfejtéséhez szolgáló legelső eszköz már rendelkezésre állott. Ekkor végtelen lelkesedéssel kiment egy kis deputatió a csángókért. A de- putatió élén egy excentrikus herczeg állott, ki a uegy venuyolczas párt ultra töredékéhez tartozik. A herczeg kétségkívül Homes lelkesedéssel indult útra, a bizottság mindenesetre jóakaratu eszmékkel volt eltelve, de a nemes lelkesedés még nein elég utilévéinek s a jóakaratu eszmék még nincsenek mentési tvo a bukástól. Bejöttek a csángók. Pancsova vidékére telepítették őket nagyrészt, olyan vidékre, mely egészségi szempontból csak azoknak ajánlatos, a kik már legalább is harmadíziglen oda valók. Hogy a munka a csángók természetéhez volt e szabva s összeférnek-e azok a kötelességek a csángók erejével és képességével, a miket teljesíteniük kell, azt se számította ki a bizottság. Elég az hozzá, hogy volt hely a hová megtelepithették, mert a csángók már útra indultak. Ekkor az úgynevezett magyar lelkesedés páratlan példákra ragadtatta magút. Áz „Eszter^on és Vidéke1' tárcája. RÁfAAl TÁRGY, (COPPÉE FERENCZ rnjza.) Kisebb lóifttársaság csevegett ebéd után a pipázóban. — Póréira zsidó, igazgatója a színháznak, ki álgallórairól és szeinetszuró nyakkendőiről ismerete*, a kandalló előtt állt, kezében egy kis pohár likőrrel. — Egy darab csak akkor jó, ha tárgyát öt perez alatt el lehet mondani .... Ha ■egy színműíró egy darabról akar velem beszélni, mikor reggelizem, rögtön félbeszakítom : — El tudja-« mondani a tárgyát mielőtt egy Ing tojást megeszem ? — Ha erre nem képes, az azt jelenti, hogy adarabmit- •sem ér ! És ezzel fölhajtá a likőrt. — Én nem vagyok színműíró, mondá a Kosszá Móricz, követségi atttc’ié, a nagy ka- rosszék fenekéről. És mégis, lia kívánja Póréira ur, mondok önnek egy tárgyat, melyet egy hozzáértő ember jól fölhasználhatna. — Hanem az idő, moly alatt egy híg tojást v«sz magához mégis rövid reá. — Jó, hát a tojás helyett omeletet engedek, felelt a zsidó jóízű nevetéssel . . . De a nagyvilági emberek fölfogása a színdarabok tárgyairól .... nem igen bízom benne . . . Hanem azért badd halljuk! — Legyen ! A történet végig járta abé- .csi szalonokat, abban az időben, mikor én ■ott voltam. Éltükkor Becsben egy hires orAz egyszerű napszámosnép, munkás emberek és földmivesek fogadtatására díszruhába öltözött testületek vonultak ki. főispánok dictióztak, polgármesterek szónokoltak, egész városok kivonultak eléjük, fényes dáridókat rendeztek tisztelőtökre s annyi phrasis kelt el, a mennyi csak egy országgyűlési képviselőválasztás utolsó hetében. Szentségtelen eljárás lenne gúnyt csinálni a nemes kérdésből. De józan- talanság be nem látni azon tévedéseket és hibákat, a melyeket elkövettünk s melyeket a jövőre nézve talán elkerülhetünk. Mindenekelőtt nagyon tévedtünk a betelepítés rendszeióben, vagy mondjuk inkább: rendszertelensége által. Mielőtt behoztuk volna a csángókat, előbb lel- kiösmeretes tanulmány tárgyává kellett volna tonni a telepviszonyokat s a munkakör természetét. A csángó például egészségtelen, árveszólyes területen, földmunkálatok közt aligha boldogul. A szegény csángókat azonkívül nagyon kellemetlen kiábrándulásba sodorta az a sok fényes dictio, az a sok fölösleges disz fogadtatás, melyet részükre kétségkívül kellemesebb és praktikusabb lett volna aprópénzzel megváltatni. Volt közöttük nagyon sok olyan természet, mely nem tudott különbséget tenni a parádés látványosság, meg a valódi tartalom között s igen könnyen elkapalla magát s azt hitte földiéi felől, hogy azok nem is olyan közönséges jóravaló emberek, már mint például a magyarhoni földművelő nép, hanem táltosok meg isten csudái, a kik nem szán tás vetésre, hanem a haza megmentésére vaunak betelepítve. ga»- ' ' ' ‘"i i "ii .. .......... ........." is? v os, ki főleg aszivbajokbau volt sepicziálista. A neve — természetes, hogy nevét megváltoztatom, mert az eset tragikus — tehát a neve Arnold. Már alig uegyveu éves korában igeu terjedelmes gyakorlata volt. Szép férfi volt, nagyon előkelő*, szabályos arcczal de a szemei egy amerikai nő szemeihez hasonlítottak, kékek es hidegek voltak mint az aczél. Egy Bécsben tartózkodott orosz család — nevezzük Skébéloffnak, ha úgy tetszik —tanácskozásra kérte az orvost a házikiasszouy- hoz, kinél a specziálista rögtöu fölismerte a szívbaj előjeleit. Nagyon kényes dolog volt a Macha kisasszony megvizsgálása. Gondolják csak! Odahajolni egy tizeukilencz éves szép barna leány melléhez. S kopogtatni a szivét, mintha kérdezné szabad bemenni ? — Móricz! — szakitá félbe a háziúr,— félre a vundevillebe illő tréfákkal ... ön drámát igéit nekünk. — Meglesz, csak türelem . . . Skébólof- fék be voltak ugyan mutatva az előkelő körökben, de mégis gyanús szemekkel nézték Qket. Vendéglőben éltek. Az öreg Skébéloff tornácza nagyon is tele volt drága virágokkal. Nagy házat vittek sa mama gyémántjai hamisak Iliiében állottak . . . Mindezeken főim két férjhez adó leány, igeu szépek arra, hogy valami jót miveljenok. . . Szóval gyanús nép. Hauern az orvos szerelmes lett. Megkérte a Macha kisasszony kezét, megengedték, hogy udvaroljon, három hó múlva elvette s a Skébéloff család megunva Bécset, tovább repült más közös asztalok felé. Az orvos neje, Frau doctorin, mint ott Legalább a betelepítés rendszertelenségének az utóbbi bajában szenvedtek azok a csángók, a kiket jóakaratu plébánosuk Esztergomba vezérelt, a kiknek itt elóg tisztességes existentiát biztosítottak s a kik mindamellett azt hitték magukról, hogy az az országos kitüntetés, molybon testvéreik részesültek legalább is főúri kényelemre és jólétre szerződteti őket vissza, az édes haza földjére s minthogy ezt meg nem találták, szépecskén visszavándorolnak H a d i k f a 1 v á r a. Lövészegyesületünk története, ív. 1876. Frey Vilmosnak kétségkívül igeu sokat köszönhetett a lövészegyesület. Midőn a máj. 21-iki közgyűlésen lemondását viszavonhatatlanul beadta, a közgyűlés „tekintettel az egyesület iránt hosszú éven át tanúsított buzgó munkásságára, közakarattal és közfelkiáltással tiszteletbeli főlövész mesternek választotta meg.“ A fogadósok. Asuhenbrenner, Philipp, Rothnágel és Viola nem szolgálták elég előnyösen az egyesület érdekeit. Részint lanyha kiszolgálás, részint darabos modoruk következtében igon sok tag elmaradozott, úgy, hogy az egyesület választmánya a baj orvoslását tüzetes munkálat alá vette.. 1877. A nov. 16 iki választmányi ülésen egy nagy betegség első kórtünete mo- rült föl. Tárgyalás alá kellett venni ugyanis a jegyzőkönyv szavai szerint „az eiztergomi lővószegyletnek, mint az esztergomi polgárság díszét s hírnevét emelő intézetnek további fonál lása s szilárd alapra leendő fektetése iránt való“ kérdést. Uj tagok gyűjtését három évi kötelezettséggel ajánlja a választmány az egyesület megmentése végett. A tag- gyíljtő könyvet Korányi Józsefre bízzák s az egyetértést és összetartást úgy látszik azért hangsúlyozzák annyira, mert különben hiányzott. A tagok igeu gyéren látogatták az egyesületet, a lövészet lassan lassan csak Temiinscentia lett, sőt mint a jegyzőkönyv mondja „fájdalom az utolsó évben egyetlen egy lövés nőin történt.“ A tagdijak be nem folytak. Ezok a bajok kiilö ben más kiadásban, dé ugyan azon lényeggel máskor is fölmerültek egyesületünk életében. 1878. A lövészogyesillet megmentésére irányult mozgalom Palkovics Károlyba vetette végső bizodalmát, ki a polgárság érdekeiért mindig lelkesedni tudott. Márt. 13 án Palkovics Károly a felkérésnek engedve, mint Esztergom város polgármestere a város közgyűlési termébe értekezletet hivott egybe, hol lelkes szavakkal ecsetelvén a lővész- egyesiilut hivatását a polgári elemek egyesülése és összetartása által, népes közgyűlés összehívását indítványozta, melyre az egyesület 137 tagján kívül mindaz, ki az ügyért lelkqfedik meghívandó. A márcz. 17-iki közgyűlés kimondotta az egyesület főn tartását., uj tagok gyűjtését s megválasztotta főlövószmes- terének Palkovics Károlyt s a bérlet : megkötését Schwarz Józseffel három '-évre mondotta ki. nevezik, mindenütt tetszett a bécsi körökben. Az uj házasok érdekesek voltak ; az orvos szerette Machat először mint uejét s másodszor mint b«tegót; szerette és ápolta. Ez a kis r«géuy egészen elragadta az érzelgős németeket. Aruole asszouy, ki szemlátomást épült, gyakran megjelent a társaságban, sőt valezerezett is olykor. — Szívbaja mellett is? — ügy van. A fiatal nő oly egészségesnek látszott, hogy félje, mint orvos megengedett neki egy tourt. De azt hiszem mint féltékeny férj, megtiltotta volna ázt ueki. Mert a szép Blazewitz százados, — egy fehér egyenruhába bujtatott Apolló — mindig első volt az Arnold asszouy följegyzett tánezosai között s ez mindig jól a sujtásaihoz szorította a fiatal asszonyt- Mars és Yénus öreg regéje ismét megujult. — Jó ! szólt közbe Póréira. íme az ex- positioval készen van, Móricz alakjai föl vannak állítva . . . Most már csak bogozzunk, mint a színpadi műnyelv moudja, kössünk csomót! — Legyen ! . .. Egy napon az orvos egy csomag levélre bukkan. — Elcsépelt dolog a levélcsomag ! — Póréira, ön kiállhatatlan ! Ön használjon olyan madzagot, a minőt akar, de nálam a levélcsomag teszi meg a szolgálatot. De ha — — Ismeri már a történetet, Póréira ? No, hát akkor moudja csak tovább. — Nem barátom, de csak bonyolítok, hogy a mükifejezésekuél maradjunk, lebonyolítok, ez az egész. Tehát a lérj boszut áll. — Egy oly bűntény állal, mely örökre rejtély marad. — Hogy tudták mégis ? —- Mert az orvos beszélt .. . Igen, maga a bűnös később engedve az ellenállhatatlan, végzetszerü szükséguek, melyet minden ember érez s mely a katolikusoknál a gyónásban oly intézményt teremt . . . — A dologra, Móricz a dologra ! — Mindjárt, egy szót sem szólok többet ! — felelte a fiatal ember boszankodva. — No csak hidegvér, folytató az a gonosz Pereira ; csak megkívánták kímélni mondata befejezésétől. És az igazi színházi stilus.., Minden párbeszédben foly, gondolatjelekkel . . . Nem győzöm eléggé prédikálni a fiatal Íróknak : Csak semmi stihnt. Csak semmi irodalmi frázist ! . . . Variak darabok, miket egyetleu melléknév buktatott meg . . . Sokan nem is gondolják, menni í bajt okoznak egy hasonlattál . . . így, a romantikusok . . . — Már most ön beszél Séreira, szólt a háziúr, boszusau tekintve szemüvegén át a zsidóra ; fiikor lesz vége ? —• Helyes . . . Tehát Móricz azt mondta hogy a férj . . . — ... Valami rettenetes boszut forralt, mit csak egy orvos vihetett ki. Macha nem volt teljesen kigyógyulva, ezt ő, mint spe- ezialista, jól tudta. A szívbaj, mely ellen két éven át annyi szerelemmel ápolta még megvolt. Haragját visszatartva, neje körül a nyugtalan és gyanakvó férj szerepére szorítkozott, s ezáltal félelmet és aggodalmat terjesztett a hitszegó'kben. Tudta a megke- ritelt levelekből, hogy a két szerelmes mily esztelen szenvedélyt ápol; biztos volt aYj iránt, hogy még a veszélyt so nézik, csak
