Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 44. szám
1ST 9. A lövész egyesül et ;i k irály i pár negyedszázados házassági évfordulója alkuiméból küldött hódolati feliratát legfelsőbb bolyon in«‘golégecíóssol fogadlak, n mint azt a közgyűlés örvendetes tudomásul fogadta. A júl. 29-éu tartott választmányi ülésen szóba került, hogy az egyesület háziura Schwarz József a lövészek által régóta használt helyiségeket katonai laktanyává óhajtván átengedni, noli ogy az egyesület városi közérdeket sértsen, mondjon le a még kikötött két évi bérletszerződésről s fogadja el a, szőkébbre vont helyiségeket ugyanott mérsékell.ebb há/hér mellett. De ugyanekkor kiküldőnek egy bizottságot, mely uj hajlékot van hivatva keresui. 1880. Ezerhótszáz forint van kint tagsági dij fejében s az egyesület ügyésze nem sok reménnyel biztatja a választmányt a behajtásra nézve. A közgyűlésen ismét Palkovits K. választják meg főlövószmesternek, a ki megígéri, hogy vál 1 vetőit támogatás mellett az egyetlen esztergomi polgári egyesületet nem fogja hanyatlásban hagyni. 18S1. A jan. 6-iki rendkívüli közgyűlés valóban rendkívüli elhatározásra bírta a felöYÓszmeslert, a ki kijelentette, hogy itt az idő határozni a feloszlatásra nóz\o. Szégyennek tartaná az egyesület bukását a polgárságra nézve s épen azért felszólítja a jelenlevő polgárokat, hogy hassanak minden áron uj tagok gyűjtésére. Kiküldtek egy bizottságot is, mely a Körcsarnokban uj helyiséget volt fölbérlendő. A Borcsarnokbau aránylag igen mérsékelt áron kapott az egyesület uj helyiséget, a mi a febr. 13-iki választmányt arra bátorította, hogy a tagsági dijat 4 írtról 2-re szállította le. Nagy érdemei vaunak az iij tagok gyűjtése körül Korányi Józsefnek, ki a taggyiijtő könyvvel meglepő eredményeket mutatott föl.— A választmány jegyzőkönyvi köszönetét szavazott neki. Núgy uj fegyvert vásárolt az egyesület, a történeti előzmények pleonasmussá teszik abbeli hoz- závetésüiiket, hogy nem készpénzen. A megnyílás igen élénken sikerült. Nagy közönség vett részt a zeneestélyen, tűzijáték szemléletén s a tánczvigalmon. 1882. A mult év története: folytonos gond a legszükségesebb kiadások födözésére, | folytonos apathia a fizetők részéről s .folytonos jóakarat egyeseknél az egye- 1 sülét föntartásnra. ] És ezek a történeti vonások átszár- mazuik az 1883-iki évre is trad it id) gya- j nánt. A 13 év óta fenalló egyesület történetében az utóbbi években uj lelkesedés lobban lángra, a mi eloszlatni van hivatva s közöny ködét s a részvét lenség hidegét. Záradékul az egyesület tisztikarát a, következőkben csoportosítom egybe : Főlövószmoster: Hamar Pál febr C, 1 86(3 ig, Frey Vilmos 1SGG. máj. G. I’aal József 1871. máj. 7. Frey Vilmos 1872 apr. 21. Szerencsés Mihály 1876. máj. 21. Palkovits Károly 1878. márcz. 17. A1 lövészmester : Leipoldor József apr. 15. I860. Kruplanicz Kálmán 1866. máj. 6. 18G9. jan. 11. Lieb Mátyás 1869. jan. 11. Szerencsés Mihály 1871. máj. 7. Horák Egyed 187G. máj. 21. Szerencsés Mihály 1878. márcz. 17. Pénztáritok : Saulba János 1865. máj. 14. ideig 1. Takács Géza 1866. szept. 21. Éttér Nándor 1867. máj. 9. Lieh József 1869. apr. 11. Brunner Ferencz 1S 7 1. máj. 7. Heischmaim Flórián 1872. apr. 21. Vezér János 1875. jnl. 21. • Jegyző: Burány János kezdettől jul. 15. ideigl. Tillmann Károly jul. 15. Kamocsay Károly 1866. máj. 6. Meli- eher Ferencz 1S67. máj. 9. Litsaer József 1871. máj. 7. Meszéna Kálmán 1878. márcz. 17. Földváry István 1879. máj. 18. Dr. Kőrösy László 1881. aug. 13. Ügyvéd: Pisuth István kezdettől, Burány János 1872. ápr 21. Beliczai Gyula 1876. máj. 21. Helcz Ferencz 1877. apr. 23. Kudlik Géza 1878. márcz. 17. Litsaer József 1880. máj. 9. Szenttamási Béla 1881. jan, 6. Háznagy : Schwarcz József kezdettől, Litsaer József 1867. jutt. 13. Nagy Ferencz 1880. máj. 1. ideigl. Ekesi Adolf 1881. máj. 1. Litsaer József 1881. jtiit. 6. Az események meghazudtolhatnak, de sohasem hazudnak. Meghazudtolhatják csüggedésiiuket, de nem liazud hatják el egyesületünk szép múltját, a szép múlt lelkes férfiúinak derék törekvését s lélekemelő önzetlenségét. Merítsünk belőle bizalmat a hanyatlás napjaiban, merítsünk hitet a jövőhöz s kitartást a 10- vészegyesülot fVntartásához. Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. Hazatérő csángók. Juscsák hadik falvai lelkész, mint n B. H. Írja, mindig ellene volt bukó vinai véreink haza vándorlásának. Mikor az első három szállítmány után olyan hírek szárnyaltak, hogy a boho zott 2200 lélek nem fér Pancsova vidékén s nem kap elegendő munkát, Jiiscsák föl-állott a szószékre s onnan hirdette híveinek, hogy csak menjenek Magyarországra, most már ő sem ellenzi. Juscsák beszédére megbolondult a nép s 400 nál több lélek Íratta fel magát nála, kik csakhamar hozzáláttak birtokaik elfecsérléséhez s ezek a második expedíciónak Bukovinába érkézé séig folyvást dőzsöltek s nem dolgozlak. A második expedíció a legnagyobb erő feszítéssel tudott elhozni valami 150-et, a többit a hogy lehetett, megnyugtatta. Most mit gondolt mit nem Juscsák, üdülés végeit Becsbe nicnvén, magával vive 10 csángót Esztergomba. Jó szerencsére a 16 csángóból 14-m k akadt helye, de két családfő nem tudott megegyezni, s most elkeseredve mennek vissza, Bukovinába. Ma reggel vissza, térőben meglátogatták Benedek Eleket, a B. H. Bukovinában járt munkatársát s kétségbeesetten panaszolták el csalódásukat. Benedek ajánlotta, hogy men-; jenek le Pancsovára, vagy a csángó-1 magyar egyesület titkárától ajánló levelet kér számukra egyik vagy másik miegyében, hol hajlandók családokat fölfogadni, de az ajánlatot nem fogadták el s még hétfőn visszaindultak Ha dik fa,1 vára. Valóban nem lehet jellemezni Jus csak magatartását. Felloval 1G csángót s elhozza a telepítés igazi, vógczélja ellenére, elhozza, jóllehet tudja, mint akárki iuás, hogy amíg csak lehet hu kovinai véreinket- nem szabad széfcjzór mink, egy helyen kell letelepítenünk. A legutóbb behozottak közül száz meg száz családot, hagyhatott volna el az expedíció az egyes állomásoknál, me lyeket egyes földbirtokosok és kereskedők készek voltak alkalmazni. Az expedíció azonban nem hagyott el egyetlen családot som, mind leszállították őket Pancsovára s ma tényleg úgy is áll a dolog, hogy mindannyinak van helye Pancsova vidékén s lesz azoknak is, kik ezidőszerint Bukovinában visszamaradtak. Már most azt fogjuk kérdoni, hogy ki vesz birtok helyett birtokot annak a két szegény embernek, kik Juscsák nr fellő válására eladták birtokukat s most csalódva térnek visz- >z«i falvájukba, hol majd koldusbotot ragadhatnak kezeikbe ? Ki teríti meg nekik egy ily hosszú „kéjntazás“ költségeit ?-te Párkányból, Szegedy Sándor földbirtokos iMél a következő sorokat, kaptuk : Tisztelt szerkesztő úr! Az „Esztergom és Vidéke múlt számában közölt sorok, melyekben nevemet a csángó üggyel, sajnos hogy nem a legkellemesebb megvilágításba hozták a viszonyok és az egész ügyállás tökéletes félreértésén alapulnak. Én csángókat soha hozzám szolgálatba lépésre nem hívtam; 2. a megérkezett csángókkal nem csak hogy nőm érintkeztem, de őket nem is láttam 3. Elvégül teruészot's következméuyekép o ő két előzménynek, hogy nekik sem fizetésük nagyságát sem a volők csupán emberbaráti kötelességből eszközlendő mikénti elhelyezésről soha egy szóval nem értekezhettem. Ebből láthatja szerkesztő úr, hogy a hir melyben a < sá-ngóknak helyzetükkel való elégedetlenségéről referál nem egyeztethető össze a valódi tényállással. Különben pedig a mi a csángó- mániát illeti azt minden jó gondolkozásé ember ha a dolog velejéig hatol, el fogja ítélni, mert e jó emberek azt kötelességünknek csak nem vélhették hogy le fogunk vetkőzni az ő felöUöz- tetésök végett. Téves értesítésekből azt hitték, hogy itt ingyen vagy hosszú részletfizetésekre földbirtokosok lehetnek, de másnak csendjei semmi szia alatt lenni nemakarnak. A túlbuzgóság és elha,markodás kétségkívül legtöbbet ártottak az ügynek.— Kiváló tisztelettel : Szegedy Sándor. hogy találkozhassanak, Ez a házi Machiavelli fölhasználta a helyzetet. E perez óta valami rejtélyes hatalom minden kigondol ató apró akadályt gördített a szerelmesek közé, anélkül azonban, hogy végkép elválasztotta volna őket. E miatt sokszor fülébe ment a találka ; megszakadt a levelezés; zavarral és méreggel teltei szerelmük. És a heves és fájdalmas izgalmak között Arnold asszony egészsége ismét föltűnő rosszra fordult. Az orvos ép oly biztosan ölte most nejét, mint ahogy korábban gyó- gyitotta volt. Az ijedelmek órái után, melyek a vért halált okozó keringésbe hozzák, hosszú bánatos napokban részesítő, midőn a szív összeszorul, s visszatartja a vért. Olykor hirtelen tette magát,hogy nem féltékeny, sőt könyekig megindult neje szenvedésein. Be hát mi történik veled, szegény Madia ? szólt. Olyan vagy, mint aki bána- ■ tóban haldoklik. Nem vagy-e boldog velem ? S ördögi képpel lesi a betegség tarolását, kiapadni feszité áldozatát tettetett bánatával. Hat hó múlva a szivhántalmak gya- koriabbak, a lüktetések gyorsabbak lettek ; s a legnyugtalanítóbb jelenségek mutatkoznak ... Ej, ej Póréira, most bezzeg nem szakit félbe ! — Igaza van . . . ez a második fölvonás a darab csomója. De a megoldás ... a megoldás ! — A kért megoldás — kiált föl Móricz egy kávéházi pinezér hangján, le i a megrendelt étket az asztalra teszi — imo itt van ! . . . Egy este az orvos beront neje szobájába, mint a vihar. — Asszonyom, mindent tudok. Blazewitzl ázados az ön kedvese. Szegény Maciin halvány lett, mint a vászon s a halál szederjessége megjelent ajkain. — Öljön meg ! — mondó. Ezt akarta a férj is. — Nem emelem egy nőre a kezem, feleié Arnold. Bűntársán boszut álltam mindkettőjükért. Az előbb verekedtem meg Blaze- vitz úrral . . . Megöltem őt . . . Madia végig esett a szőnyegen, mintegy darab fa. Hanem az orvos hazudott, a. szép századosnak még csak a bajuszához se mert volna nyúlni, mert Becsben az első vívónak tartották. Letérdelt a neje mellé s megfogta a kezét. Ül ere vert, a nő még élt, Ekkor hóhéra ismét ápolta, hogy fölébressze. — Öltözzék báli ruhába, tegye föl minden ékszerét, rendűié s menjünk a franczia követ báljára, hova hivatalosak vagyunk. — Soha, e/.t nem tudnám tenni, soha! — Öltözzék, mondom szaporán, s induljunk. Párbajom okául játék közben vallottam he, de ön kompromittálva van. Tehát szükség, hogy ma este a társaságban karomon lássák. Ha nem, azt hiszik hogy önért verekedtem, s becsületem lesz megtámadva. Öltözzék, igy akarom ! A szerencsétlennek engedelmeskednie leél - lett. Miként állhatott volna ellent a férfiúnak, kit oly kegyetlenül 1 megsértett? Felöltözött — mily kínos vonaglás ! — s félje a bálba hurczolta. Ott megtörve, inkább lehanyatlott, mint leült az előcsarnokban, hol a. legény minden perezben kiáltotta az érkezők neveit. Az orvos ünnepélyes öltözetben, összes rendjelével nagyszerűen állott neje arosszéke mögött, Egyszorre szétnézett a teremben, aztán nejéhez hajolt mintha valalami bókot akarna súgni, s igy szólt: — Hát nem ölt meg még a fájdalom, nyomorult ? — Még nem . . . suttogta az áldozat. — Jó, hát nézz oda, szólt az ajtó felé mutatva, s hallj meg örömödben ! Ekkor a huszár cseugó hangon jelenté : — Báró Blazevitz százados ! A szép tiszt mosolyogva lépett be, s mint mindig, most is kedvesét kereste szemeivel. Alig ismert reá. A nő fölkelt, utolsó erőfeszítéssel kiegyenesedett, halvány elijesztő volt ! Egy tekintetet vetett a tisztre, aztán torkához kapott, s végig esett a padion most már igazán meg halt! . . Móricz elhalhatott. Pillanatnyi csend állott be. Szinte megborzadtak, s még Pérei- rábaii is volt annyi érzék, hogy nem mondott valami ostobaságot. E perezben benyitott a házi nő : — Nos urak, kiszívták-e szivaraikat ? Mert a hölgyek várakoznak önökre. A szalonba lépve, Póréira Móricz karjába fogozódott. — És mi lett az orvossal ? — Mint mondám, ogy önfeledt pillana* tábau csaknem dicsekedett a bűnténnyel, mi különben csaknem minden bünhödósnéí megtörténik. Hanem a bécsi élet nagyon meg neheztelt reá nézve. Jelenleg Varsóban jó dolga van s folyvást ismétli szívbajban szenvedő betegeinek : — Csak sémin izgalom, csak semmi izgalom ! . . . Do mit gondol ön az én drámai tárgyamról ? — Nőm való drámának, kedves barátom. Minden tárezairó azt mondaná, hogy Felüliét Oktáv Júliájából vau véve. Felkérésünk a hazatérő csángók segélyezése ügyében már elkésve jelent meg. A két család még szombaton este visszatért s igy mindazok, kik jóakaratukat oz alkalommal sem vonták meg az ügytől a segély összegekkel megkéstek. A szerkesztőségül!kbo érkezett egélyösszegeket hétfőn délelőtt származtattuk vissza. A csángó kérdésből mindenesetre sokat tanulhatnak s az esztergomi csángó história igen is realisztikus kiábrándító szerül fog szolgálni mindazoknak, kik sokkal többet lelkesednek és lievülnek, mint gondolkodnak és fontolnak. Casinó estély. Májas 27 én. Sukkal czélirányosabb lett volna a vasárnapi estélyt a Fürdő vendéglő nagy 1 érmében egyszerűen casiuói estélynek elkeresztelni. Akkor az a szép és előkelő közönség nagyobb számúnak tűnt volna fel. Széchenyi estélyre a terem látogatottsága kissé szerény volt Daczára annak, hogy a társadalom több osztályát alig láttuk képviselve, i széksorok eleje a lehető legintelligensebb közönséggel telt meg. A programmot Szabó Mihály felolvasása nyitotta meg. Erre Liszt Ricordnn zajának kellett volna következnie Juhász Aladár előadásában ; de o helyett Chopin egy Pro!udo-je s közvetlen utána Schubert- nok Liszttől átirt Wanderer Phantasie-ja következett. Juhász Aladár Liszt Foroucz egyik legtehetségesebb s leghívebb tanítványa, a ki nagy mesterét nemcsak a zongoráu. de a componálás torén is hűségesen s fényes kiválóságokkal követi. Megjelenése igénytelen, majdnem félszog ; föllépése szerény, majdnem bátortalan, modora keresetlen, majdnem szögletes. Azok az ismort hatáselőké- szitő jolouetek, melyeket több hírneves zongoraművész még a zongorajáték előtt ol ymiivészottol játszik el, Juhász-; nál egészen elmaradnak.
