Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 42. szám

42. szám jztergom, V. évfolyam Városi s megyei érdekeink közlönye. JA EGJELENIK HETEN KINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié...............................................ö frf. — tor­iéi évre .......................* .... 3 „ — n n egyedévre...............................................1 „ 50 * Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSIG: JPfALZ HÁZ ELSŐ EMELET hová a lap nxcllemi részét illető közlöm línyok .kiililomlSk. KIADÓ » Tv ATAL: jSzÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a »viliiéibe szánt köz­lemények, elölizetési pénzek és reelamálásuk intézemlök. HIRDETÉSEK. IIIV A'l'A LOS IIIBDKTKSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 7ö kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—yoo-ig . 2 „ 25 „ Bélyeg díj 110 kr. MACLÁNIIIlíDETÉSIOK megállapoilás szerint lehető lógjutányosiihban közöltetnek. NYir/lTlClt sora 20 icrj A szükkebliiség járványa. A lián jatliisnak és elmaradásnak rendesen a szükkebliiség; az alapja. A izükkebliisóg, mely közöttünk él, mint i rozsda s megmételyező, mint a rot­hadás. Küzdünk ellene s lenem győz- liefjük, mert szemünkbe vigyorog, mint :i kisértet. A közélet áldozatokat követel. A ki pontosan teljesiti kötelességeit, íz még nem gyűjt elismerésre méltó érdemeket. De a ki köznapi kötelessé goin túl dolgozik és áldoz, az a ki nem tekinti folyton saját erszénye ér­dekeit, liánom ismeri az önzetlenség magasztos fogalmát, az a haladó kor színvonalán áll, elősegíti a fejlődést, előmozdítja a haladást s tiszteletreméltó törekvéseket követ. A szűkkeblű ember a maga Mo- lochja. A mit keres, a mit gondol, a mit érez, azt önmagába temeti. Ismer ugyan bizonyos valódi kötcdezettségeket, nem emelhet ellene panaszt sem takarosán ruházkodó neje, sein jó nevelésben ré­szesülő leánya, adóját is pontosan fizeti, jövedelme mindig nagyobb mint kiadása, de hogy a közügyéiért csak egy fillér- nyivel is jirulna, az ismeretlen foga­lom előtte. Gyűlöli az egyesületeket, mert azok szerinte olyas intézmények, ahol az ő pénzén mások mulatnak. Kerüli az alá­írási ivókét, mert a szobrokra vagy csángókra való gyűjtéseket pazarlásnak tartja. Nem ismer nagyobb embereket magánál s mert maga is igen közönsé ges szellemű ember, szerénytelenség­nek és luxusnak találja., ha egy isme­retlen versfaragónak, például Arany Jánosnak szobrot akarnak emelni Maradjanak otthon a csángók. Mert alá kellene Írni. Nem kell nekünk sétatér. Mert föl­szólítják, hogy iratkozzék be a szépítő egyesületbe. Nem keil neki az irodalom. Mert néhány pengőjébe kerülne minden esz­tendőben, ba a firkálásokat tudomásul veimé. Minek a tűzoltóság ? Parádé az egész. Azelőtt nem voltak tűzoltók, hanem jó szomszédok és felebarátok, a kik nem kerülnek pénzbe. Minek a kaszinó? Hogy tiz forintot fizessen éven kint mások kényelmére ? Minek a zenei egyesület ? ki nem áll hatja az affektált zenét, csak a czi- gányt, de azért a czigányt is legjob­ba iL szereti, ha más fizeti helyette. Szóval nincs gyűlöletesebb, nincs tétlenebb, nincs csúnyább ember a vi­lágon a szűkkeblű embernél, a milyen pedig meglehetős sok van Esztergomban. Ezek ellen küzdeni liáládatlan föl­adat, mert minden szükkebliiség bizo­nyos évtelembeli korlátoltság s igény hiány ; de küzdenünk mégis kell, mert a szükkebliiség lovagjai nem a hala­dást s az átalános jólétet, hanem az önzést s a megrozsdásodást képviselik. Bizonyítsuk be nekik, hogy aző fajuk végtelenül ártalmas s igy üldözni való. Nem a szegénység jár nálunk man­kón és koldustarisznyával, hanem a hazug szükkebliiség, mely igen gyak­ran híven tudja utánozni a koldus csengő nyelvét, csakhogy megkupor- gassa filléreit a köz fi'gyek olt a* r á r ó 1. Lövészegyesületünk története, ii. 1866. A második egyesületi év előtt Hamar Pál főlövészmester és Leipolder József allövészmester leköszönt. A rendes évi közgyűlést Litauer József sz. kir. víi rosi tanácsnok mint országfejedelmi biztos jelenlétében Kamócsav László korelnök nyitotta meg. A közgyűlés máj. 5-én főlövészmos- ternek Frey Vilmost, allövészmesternek Kruplanicz Kálmánt, jegyzőnek Kamo csaj Károlyt, pónztárnoknak Sántha Jánost s ügyésznek Pisa 111 Istvánt választotta meg. A közgyűlés befejez­tével az elnök a jótékonyság gyakorlá­sát emlegetvén a doroghi t.üzkárosul- tak javára azonnal 35 frt gyűlt össze. Midőn az ujonan megalakult egyesület a védnöknél, gróf Forgách Ágostnál testületileg tisztelgett, a gróf figyel­meztette az egyesületet, hogy politikai színezetű tüntetéseket vagy bármi más •n agán érdekű viszályokat mint az egye- öüíet felvirágzásának hátráltatóit, az egyesületbe beszivárogni no engedjen. Május 27-én Frey Vilmos fim. in­dítványára az esztergomi tUzkárosulfcak javára dij lövészetei rendeznek sebez maga hat darab arannyal járul. A dij lövészet a tűz károsultak javára 88frt tisztát jövedelmezett. 1866. szep­temberében hunyt el az uralkodó cliolera- járvány áldozata gyanánt az egyesület lelkes pénztárnoka Sántha János, kiről a jegyzőkönyvben a következő mélta­tást olvassuk: „Az egyesület pénztárát mindig példás renddel kezelte, a szá­madásokat szakavatottan elkészítve ren­des időben mindig vizsgálat alá bocsá­totta. Az egyesület érdekei iránt folyton valódi ügy buzgalmat fejtett ki, úgy hogy az 1866-iki közgyűlés tiz arany tisztelet díjjal jutalmazta. (Az 1867. máj, 9. közgyűlés 158 frt hiányt ta­lált, a mit beszedett s nem találtak. A választmány szept. 21 -ón ideig­lenesen Takács Gézát bízta meg a pénztári tiszt viselésével. Gyakrabban fölmerült az a kérdés, hogy az egyesületbe igen sokan be­járnak, a kik nincsenek a tagok sorában. Erre nézve határozatba ment, hogy azon tisztességes polgárok, a kik 2 fi t 50 kit fizetnek egy évro mint vendé­gek bejárhatnak a helyiségbe. 1867. A harmadévi alakuló közgyűlést 1867. máj. 9 én tartották meg. A költ­ségvetési Hiányai a következők : Bevé­tel 2825’90 kiadás 2179 marad sza­bad rendelkezésre 646 frt a mi az előző évek maradékát fölülmúlja. Az egyesület első évében csak a Pesti Napló s a Pester Lloyd napilapok jár­tak a Vadászlap s a helyiközlöny mel­lett. Most a következő lapok forognak a tagok kezében ; Pesti Napló, Magyar Újság, Bolond Miska, Üstökös, Poster Loyd. A tisztujitás a következő eredmény­nyel járt: Frey Vilmos újból fim. Kruplanicz Kálmán újból aim. Etter Nándor pénztárnok, Melicher Ferencz jegyző, Pisutli István ügyvéd. A Tiszteletbeli tagok sora három év óta, megfogyván, a közgyűlés következő jeIességeinket választotta be:Andiássy Gyula miniszterelnök, Simor János kerczegprimás, Major István kanonok A június 6-iki választmányi jegyző . As „Esztergom ós Vidéke“ tárcája. Hírlapjaink és hírlapíróink, n. „A Pesti Hírlap“ Megígértem t. olvasóimnak, hogy elve­zetem önöket néhány hírlap szerkesztősé­gébe. Kísérjenek hát el, ha úgy tetszik, legelőször is a Pesti Hírlap szerkesztőségébe. !Ez hírlap is, meg fővárosi is, és igy Ígére­tem szó szerint is be lesz váltva. Nádor-utcza 7. sz Előfizetési ára .... Pardon, nem a reclam dobját akarjuk megütni, (hiszen még messzire vau a ne­gyedév ! . . .) hanem e közkedveltség ü lap szerkesztői irodájába akarunk egy pi 1- antást vetni. Tehát nádor-utcza 7. sz. (hová az előfi­zetési pénzek is küldendők.) Csak az udvarba kell belépnünk, hogy iíszre vegyük, mikép e házban ólomból rakják ki gondolatainkat. Egy nagy üveg fedelű épület alatt gépek zakatolnak és a nyitóit ajtókon, ablakokon át nehéz, ólom­ból és erős festéktől terhes levegő tódul ki. Ez a Légrády testvérek nyomdája, a óváros legnagyobb nyomdáinak egyike. Az első emeleten egy tábla jelzi, hova ezet utunk czélja. Itt van a Pesti Hírlap , izerkesztőséga. A Pesti Hírlapnak nagy múltja van. .Aossuth Lajos abban készítette elő a tár­sadalmat azoha a nagy reformokra, mikor a 40-es évek vége felé, nemzetünk annyira érettnek bizonyította magát. Az a Pesti Hírlap megszűnt, a jelenlegi azonban örök­ségbe kapta tőle a függetlenségi irányt, moly szerint nem függ sem párttól, sem pedig egyesek érdekétől, hanem megmondja mindenkinek az igazat. Társadalmi része a legsikerültebbnek mond­ható, mert dicsekedhetik azzal, ami egy lap leafőbb dicsősége — hogy élénk és változatos­Azt hiszem ennyi is elég volt előjáró be­szédnek — amit tájékozásul kellett el mon­dani, az előszobában és most ha ugy tet­szik beléphetünk. Az ajtót azonban tegyük be magunk után, legalább arra figyelmeztet bennünket egy kis vers, melyet még boldogult Csepreghy irt oda : „£ kis ajtót magad után tedd be Olyan urnák megteheted mint te! Az első szobában nem találkozunk sen­kivel. Szándékosan hoztam Önöket ide ilyen korán (délelőtt 10 óra) mivel később már együtt lesz az egész redactió, megkezdődik a munka s nem illenék az urakat megza­varni, mert akkor egy órával később talál­nák másnap a lapot megkapni. A nyitva lévő ajtón a harmadik szobáig hatol tekintetünk, s olt egy egész arzená- list. fedezünk föl a falon. Keresztbe helye­zett kardok, pisztolyok, czéltábla, vívó ál- arezok stb. Mert hej a Pesti Hírlapnak is voltak ám harczias napjai, midőn minden munkatárs asztalán egy töltött revolver vagy egy láud- zsa bámulta a ol serczegését. Hanem az már nagyon, nagjon régen volt. A fegyveres magazinban, mely kiilöubeu a szerkesztő szobája, zajt halluuk ; ha uem ijednek meg a villogó kardoktól és mogorva pisztolyoktól kövessenek. — Szabad ! szól beuu valaki kopogtatás múlva. Ah, éppen a főszerkesztő úr, Borostyám Nándor. Önök már régóta ismerik ezt a nevet? Elhiszem. Pedig ugy-e még fiatal ember, alig több 35 —36 évesnél ! S mégis 20 év óta ismeri a. magyar olvasó közönség. Mint 16 éves ifjú mára Szegedi Híradó­ban közlött vezérczikkekbeu adta jelét ko­molyságának és érettségének. A Fővárosi Lapok pedig beszéiyeket közöltek a gyermek ifjútól. Vadnay, a Főv. Lapok szerkesztője, aki pedig nem viseltetik bizalommal ajcse- mete-gyümölcsök iránt, felszólította a 16 éves beszély-irót, hogy minél gyakrabbau keresse fel lapját. Borostyáin később amel­lett, hogy filosophiát és jogot hallgatott, a szép irodalommal is buzgóau foglalkozott s különösen nagy feltűnési keltett egy ,Fő­városi kávéházak* czimíí cyklusa, melyben a fővárosi t-let egyes kiváló typusait raj­zolta le oly élethiiséggel mely éles megfi­gyelő tehetségről telt tanúságot. E cyklus egyszerre legjobb nevű íróink közé avau- giroztatta őt. 1868-ban már mint hírlap­író kezdett szerej élni. Áldor Imre Népzász­lójánál dolgozott mint belmunkatárs, majd Csernátony „Ellenőr*-ében működött Csá- volszkyval és Kozárrul. Itt csakhamar ve- zérczikkeket irt, melyeknek polemikus éle és szabadelvű szelleme általános figyelmet keltett. Az Ellenőrnél 3 évig maradt s az- * t á n mint a .Ilon“ tudósítója ment ki Frau ­ez in országba, hogy harczi tudósítója legyen a frauezia-porosz háborúnak. Innen vissza­térve csaknem folyvást mint szerkesztő mű­ködött, hogy hány lapnál : isten a meg­mondhatója ! Annyi bizonyos, hogy alig van Magyarországon szépirodalmi lap, melyet ő kedvelt dolgozataival ne támogatott volna. A Vasárnapi Újságnak 3 évig volt tárcza- irója, majd segédszerkesztője. Később Páz- mándy Dénes felszólítására a „Delejtű“-t szerkesztette, igazi frauezia szellemmel. Majd a Budapesti napilapot, Közvéleményt szerkesztette. Az Egyetértésnek hosszabb ideig volt Eötvös Károlylyal együtt a leg­kedveltebb vezérezikkirója s innen jött a Pesti Hírlaphoz, melyet oly nagy tapintattal s annyi élénkséggel s/.erkeszt. Az igaz is, hogy roppant szorgalmas szer­kesztő, ki minden idejét a lapnak szenteli. Alig van a lapnak muukatársa, aki annyi órát áldoznaa lapnak mint Borostyám. A lap annyira igénybe veszi, hogy alig érintkez­hetni a társadalommal, noha lapja leghíre­sebb tükre a társadalmi életnek. Annyira elzárkózva van a szerkesztői teendők által hogy mint ő maga mondja, ha szerkesztő­nek jó nem volna, bízvást felcsaphatna trap - pistáuak. Pedig társaságban a legszeretet re méltóbb emberek egyike, s ha Eötvös Ká­roly nincs a társaságban, hát Ő tartja azt el többnyire frauezia-izü apercukkel S noh i a szerkesztőségben erősen viszi a gyepliir, barátja neki minden munkatársa. Jellemzi az is} hogy mint hírlapíró mindég ellenzéki volt, s semminemű tluctuátiók el nem tántorították. Ártatlan sportjai közé tartozik a ozélha lövöldözés és a vívás, aminek kiilöubeu ne.u

Next

/
Thumbnails
Contents