Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 41. szám
Esztergom* V. évfolyam. 41. szám. Vasárnap, 1883. május 20-áu. es Megjelenik hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉSJ^SÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre....................................................G fit — krfél évre..........................................................3 , — * negyedévre....................................................1 „ 50 , Egyes szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j^FA LZ- HÁZ ELSŐ EMELET hová n. liiu s7,cl lom i részét illető közlemények li il I<l*Mi«líík. KIADÓ HÍV ATAL: jSzÉOHENI-TÉR. hová a liivafiilos s a magán hirdetések, a nyillléi he szánt k<5z- lölliéii.yek, olölizetési |>önzők és reclíimálások inlézemlők. THE HIRDETÉSEK. HIVATALOS HWDKTKSlíK MAGANRIRDETESEK 1 szótól 100 szóit; — fi t 75 kr. megállapodás . szerint lehető mo—20O-i»{ . 1 „ 50 200—300-ig . 2 „ 25 Bélyegdíj 00 kr. legji^iínyosakőaii küzöltetnek. .NYiLTTÉE'Bora 20 urj Két bukás epilogja. Az uj képviselőtestület megalakult. Csütörtökön az alispán mentésen és kardosán foglalta el az elnöki széket s egy igen szellemes beszéddel nyitotta meg az alakuló közgyűlést. Jobbján a polgármester ült atillában, balján a főjegyző, a ki a választások eredményét olvasta fel érczes hangon. A termet az összes képviselők foglalták be, A választások eredménye már előre látliíitó volt. Csak két pontozat nem mutatott egyebet a rendkiviiliségnél. Két bukás. Hogy egy Palkovics Károly, a kit országszerte ismernek, candidálásbake- rül és kimarad s egy Schwarz, a ki már több, mint busz év óta rendes városi képviselő, szintéu választás alá jut és kibukik. Palkovics Károly érdemeit nem akarjuk kiemelni, mert csak ismert dolgok ismertetésébe bocsátkoznánk. Sajnáljuk, hogy a választó-polgárok szeszélyén hajótörést szenvedett a szép törekvés, sajnáljuk, hogy kiváló képességeivel nem járulhat hozzá városunk kormányzatához. Nem esünk túlzásba, ha kimondjuk, bogy Palkovics Károly kimaradása olyan veszteség, melyet pótolni nem lehet. Schwarz József körülbelül egy negyedszázad óta Esztergom városainak a lelke volt. Ott találjuk mindenütt, a hol beszélnek és intézkednek, a hol építenek és rombolnak; a nyilvános élet legtevékonyebb bajnokai közé tartozott, a kik sohasem táradnak el és sohasem dőlnek ki, mert mindig megtudják keresni és találni a maguk jutalmát. Azt mondják, hogy önző politikát űzött, hogy egyéni érdekeit a városi érdekekkel azonosította, hogy megtámadott és rombolt nem meggyőződésből, hanem mert az ő specziális érdekei úgy dictálták. Kimondották fölötte azt az Ítéletet, hogy tevékenysége csak a maga érdekeinek volt rugója, hogy lelkesedése nem nyilatkozott őszintén s meggyőződése a körülményekhez simult. Nem akarjuk mindeme vádakat hitelesíteni. Tény az, hogy Schwarz Józsefben egy ritka tevékenységű városi képviselő bukott ki s ha lehettek is nagy tévedései, voltak mindenesetre olyan érdemei, melyekért most, midőn napja lealkonyult, minden nemesen és lovagiasan gondolkodó városi polgár megadja neki a megillető elismerést. A nép szava, isten szava. Hatalma-» sau nyilatkozik a nép Ítélete, a nép akarata s legtöbbször több igaza van a népnek mint egyes hatalmasságoknak. Nyugodjunk meg tehát az eredményekben, ha nem is minden, koserüsóg nélkül. Ismerjük el a mondás megfőrditotfc- jának jogosultságát is. Ha nyert a városi képviselő testület egyesek bukása által, Palkovics Károly kimaradása által csak vesztett és pedig érzékenyen vesz- | tett. Schwarz József jó tulajdonságaiból a tevékenységet sokan talán fokozottabb mértékben is képviselhetik az uj képviselőtestületben, de Palkovics Károly szellemét, éréiyét s emelkedett gondolkodását csak igen kevesen. Az „Eszterem és Vidéke“ tárcája. Költő is voltam. Költő is voltara valaha, És Írtam rímes vésőkét :-— Epedé, halvány lyriluis, Mig egyszer lantom elrekedt. Szerelmes voltam fülhegyig, S kiért epedtem, szép a lány, Csillag szemű, — mint rendesen, És keble mélységes talány. Az esti szellő hordozá Titkon kiröppent sóhajom, A kis virágnak szirmait Lezárta részvét, szánalom. — Mindenki szive megesett ! Olyan is voltam igazán, Mint ősszel hulló falevél, Mint kis virág nyár derekán. Jó házi asszonyom kínált : „Egyék sok husi, az Istenért ! A tudományból — bármi sok, Még semmi tudós meg nem élt !“ Csak ő állt víhatatlanul, Mint, ormon büszke sziklavár — Ő meg nem indult, csontjaim Zörögtek volna bár. S ha jött a hold az égiven Fehéren, miut a birkasajt, Lelkemben dúló érzelem A kedves ablakára csalt ! Es dőlt a vers ! X. Y. vidéki lap Úgy biztosi főtt, ra jta hogy Bármennyi légyen, kapva kap ! Es ő nem értett! fájdalom ! De hisz tán meg sem érthetett ! Idának hitták, s tiszteletből én Izához írtam verseket ! S. B. Az ajánlott levél. (Elbeszélés.) A Consol utczában egyik magas emeleten lakott együtt 1869-ben két jó barát: Paul és Emile. Amaz mérnök volt s ügyvédi irodában dolgozott emez. Barátságiik igaz, mély és benső, olyan, amely elkezdődik az alsó iskolák padjain, meg nem szakad soha s olyan tiszta és zavartalan,hogy végig húzódik az egész életen. Paulnak volt szeretője : egy kedves, fiatal leány, aki majdnem mindenben megosztá közös életmódjukat, s Pauluak sohasem jutott eszébe csodálkozni azon, hogy Emile az ő szeretőjét tegezi, s viszont Emilé, aki tűzbe ugrott volna a lány legyezőjéért, nem is gondolt arra, hogy Paul az ő családias- k o d ásán ni eg ü tk öz hetik. Föltétien bizalma, rendületlen bniátságuk kifolyása volt, hogy Paul egyik napon igy szólóit Emiléhez : Lövészegyesületünk története. (Négy közlemény.) I. Az esztergomi lövész egyesület majd két év tizedes története igen érdekes lapokat szolgáltat az esztergomi társas élet -busz évi történetéhez. Hiszen az egyesületi életben találkoznak a társadalom erői, az egyesületi életben nyilatkoznak valamely város társadalmának erényei és gyöngéi s az egyesületi élet története ád hiv tükröt kezünkbe a közönség megismeréséhez s a múltak megbecsüléséhez. Nem művelek tehát meddő munkát, midőn az esztergomi lövész-egyesület történetét a rendelkezésemre szolgált forrásokból rövid vázlatban összefoglalom. A kinek szép múltja van, annak tisztelete is vau, a hol lelkes előidöket találunk, ott jeles törekvésű férfiakat is találunk, kiknek méltatásából a jövő bizalmat és kitartást meríthet. * 1865. „ A lövészegyesületek eszméje, akárcsak ? dalárdáké, tüzoltóegyesiiletekó s egyéb újabb társadalmi szövetkezeteké, Németországon született s hálás tabijra talált a magyarországi polgárságnál is. Különösen a régi polgárságnál, mely maga is nagyrészt Németországból honosodott be. A ötvenes években volt már Esztergomban egy katonai lövészogyesület, de a legelső polgári törekvések egy ilyen egyesület létrehozására 1864 júliusában érvényesültek. Az első tanácskozások azonban csak tnnácskozások maradtak. 1865. márczius 27-én rnéhány esz— Luisianábau fölajánlottak számomra egy vasutigazgatói állást. Kénytelen leszek egy évig távol lenni tőletek. Hortense-t nem vihetem magammal s hogy Őt el kell hagynom, az megtöri a szivemet. A szerelemben biiu a bizalmatlanság. Hortense-t rá nem bíznám még testvéremre sem ... De benned van bizalmam. Te őrködui fogsz fölötte, mintha testvéred volua s egy év múlva ha visszatérek s őt tisztának s magamhoz méltónak találom .... feleségül fogom venni. — Számíthatsz reám, felelte egyszerűen Emile s kezet szorított barát] tval. Paul pedig elutazott, nyugodtan és bizalommal. * S ők egyedül maradtak. Beszéltek Paulról, szerelméről ; éltek együtt szelíden és csöudes vidámsággal mint két testvér; ha sziinuapon valahová kirándultak, az emberek mosolygó sóhajtással tekiutéuek utánuk s azt mondták : — íme a paradicsom. S e paradicsom valóságos pokollá vált. Amidőn Emilé szólott a szerelemről Hor- tense előtt, önmagában is érezte, hogy egy hatalmas érzés mozdult meg keblében, zavarosan alig érthetően, de erővel, sziute ellenállhatatlanul. S amidőn Horteuse hallgatta szavát, mindig azt mondotta, hogy az egész világon senki sem beszéli igazaiban a szerelem nyelvét, mint Emile s az a nő, akit úgy fognak szeretui, mint a szerelemre képes, jgen boldog lesz. Az a láng a mit ők megakartak Őrizni, égette miudakettőjüket egész az agyvelőig s tergoini polgár a lövész egyesület megalakítása, végett kibocsátót iveket össze- gyiijtvóu, száznyolczvanöt aláírást számlált össze. Az aláiratkozás eredményét elég tekintélyesnek találták egy polgári egyesület szervezésére s fonta rtásár a. Az alakitó választmány tagjai Hamar Pál ideiglenes elnöklete mellett a következő urak voltak: Brenner János, Kruplanicz Kálmán, Licsaer József, Maiina János, Pissuth István, Seb var z József és Burány János, mint jegyző. Az alakúlő választmány az alakitó közgyűlés megtartását a Schwarz József által épitott díszes lövőcsarnokba határozta el, az egyesület hivatalos bejelentését, az alapszabályok és meghívók hinyomatását s a felvételi könyv ki bocsátását a mozgalom élén álló férfiúra bízták. Az alakuló közgyűlést ritka lelkesedéssel és részvéttel tizenkét nap múlva tartották meg. Az esztergomi társas élet tevékeny és érdemes alakja Hamar Pál nyitotta mog a közgyűlést Licsaer József Esztergom sz. kit*, város főbírája, miirt országfejedelmi biztos jelenlétében. Kétszázon felül voltak már ekkor az alakítandó egyesület tagjai. Az 1865 ik ápril bú 9 én tartott lelkes közgyűlés az esztergomi lövészegyesüleiet nagy lelkesedéssel megalakultunk mondotta ki. Az első évi költségvetést kilenczszáz- liarminczhat frtban egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. Éhez járul még a1 beruházások és rendkívüli kiadások hétszáznegyvenegy forintos tétele. Maga a díszes lövölde évi bére 500 frt volt, hat darab fegyver ára 216 frt a bútorzat számlája körülbelül 500 frt. a lelkifurdalás, a kötelesség, az adott szó mind arra hatott, hogy égette, pusztította őket, s növelte a láng erejét. Sohasem beszéltek róla ; egyetlen mozdulatuk, tekintetük árulóvá nem Ion, de azért már-már elrémültek attól, ha egyedül maradtak s lassankiut elfeledtek beszélni Paulról, szerelméről, nyereményeiről. Nevét sem ejtették ki többé ; úgy csengett az füleikben mint egy szemrehányás. Emile már nem volt többé az. Houtense- va, mint eddig ; sem udvarias, sem figyelmes, sem gyöngéd. Szenvelegte előtt e a kalandosságot s szólt szerelmi dolgairól, cselszövéseiről, amik nem léteztek soha. A fény képírónál megvette valamenuyi divathölgy arczképét s megmutatta Hortense- nak, igy szólva : — Nézze csak, ez a szeretőm . . . Mit mond hozzá P Többé már nem tegezték egymást. Horteuse pedig a legtökéletesebb közönynyel feleié : — Nagyon csinos. S mind a ketten visszahúzódtak szobáikba — sírni. Két hónapja hogy Paul már nem irt s az Emile leveleire nem felelt. Horteuse is két levelet küldött már neki anélkül hogy választ kapott volna. * így fejlődtek a viszonyok január elejének reggeléig. Emile megvárta, mig Horteuse fölébred, hogy átadja neki azerencsekivánatait és aján- dokait. Sikerült neki Paul arczképét megszerezi! rokonaitól s az arczképét arany medallionba Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva.
