Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 33. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. J EGJELENIIC HETENK1NT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI AR: egész évié . . . . v . . . . 6 fit. — L‘fél évre ...........................................3 „ — » n egyedévre......................................1 „ 50 » E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: j^FALZ-HAZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi vészét illet» közlemények kiildemlek. KIADÓHIVATAL: jSzÉOHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttéribe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IÍTRDHTKSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAGÁNH1RD EJTÉSEK megállapodás szerint lehető legj Hiányosabban közöltetnelc. N Y1LITER sora 20 ar; A német lapok Esztergomban. Városunkban a fővárosi sajtó terményeiből több mint ötszáz példányt olvas a közönség, a minek még inkább örvendenénk, ka nem kellene mindjárt hozzávetni, hogy az ötszáz példány magyar lap mellett van kétszáz példányban német njság. De hol a német közönség ? Hiszen Esztergom tősgyökeres magyar város, mely részint iskolái, részint szelleme által már akárhány idegent és nem magyar ajkú családot megírni gyarosi to tt. Olyan elszórt példák azok, a melye- kot a nagy szám indokolására felhozhatnánk, hogy szinte fölöslegesnek találjuk. Néhány német mesterember, néhány nyugalmazott régi heamter meg katonatiszt a tiszta német elem. Mert azt a kétszáz példányban elterjedt né- : met sajtét — fájdalom — magyar ol- • vasók pártfogolják leginkább. A budaposti német napilapokra ez iidőszcrint még látszólag szükségünk rvan, mert a főváros magyarosodása még játmeneti ; a régi generátiók még né- nnot szolleműok, de az újabbak már 3egészen magyarok. Ez a legújabb ge- merátió nemsokára fölöslegessé fogja ttenni a német sajtót Magyarországon. ügy indokolták a fővárosi német ipiapilapok szükségességét, hogy azok fsa művelt világgal kapcsolják össze a íineinzeti eszméket és eseményeket. Ez pigen nagy ámítás. Az európai sajtó miem a budapesti német napilapokból [emeriti Magyarország felől tájékozódását, hanem a bécsi lapokból, melyek íícsak annyiban ütnek el a pesti német ßlapoktól, hogy nem baráti indulatukat Magyarország iránt egész nyíltan bevallják. De mi köze egy vidéki magyar városnak a pesti német lapokhoz ? Vannak olvasók, a kik egyik-másik fővárosi rémet napilap pénzügyi infor- mátióit, kereskedelmi súlyát és gazdasági tartalmát felülmulhatlannak találják. Hála az égnek, a magyar journalis- tika már odafejlődött, hogy azt az okoskodást tényekkel czáfolja meg, A pesti német lapokat nem szerkesztik táltosok, hanem olyan írók, kiknek nemcsak ideálja, de a szelleme is majd egészen német, a kik akárhány nemzeti kérdést egyszerűen igno- rálnak s a valódi hazafiságot német nyelven csak paradoxon gyanánt hirdethetik, Esztergom művelt közönségének minden rende megtalálja a magyar sajtóban a maga lapját. Azt pártolja mindon erejéből s legyen rajta, hogy a német sajtót mielőbb kiküszöböljük vezórsze- repet bitorló helyzetéből. Bécsi lapot pedig épen ne karoljon fel senki, mert seliolse nyilatkoznak ravaszabb malitiával valódi magyar érdekű ügyekről úgy, mint Bécsben. Esztergom liazafiságának becsületére fog szolgálni, ha a jövő esztendei kimutatás a magyar sajtó emelkedő pártolását s a német sajtó mellőzését fogja kimutatni közönségünk részéről. Esztergom szabad királyi város szervezési szabályzata. (2-ik közlemény.) A tan á c s. 8. §. A tanács az állami és megyei közigazgatás és a városi önkormányzat körében felelős végrehajtó közeg, a törvény és szabályrendeletek által hozzá utasított ügyekben pedig önálló közigazgatási hatóság. 9. §. A tanács tagjai : a polgár- móster, rendőrkapitány, tanácsnokok, főjegyző, fő- és alílgyósz, pénztáritok, számvevő, főorvos és mérnök. (1871. 18. Icz.- 64. §.) !10. §. A tanács elnöke a polgár- mester, akadályoztatása esetén az első tanácsos. 11. §. Érvényes határozathozatalra legalább is öt tag jelenléte szükséges az elnökkel, ha a szavazatok egyenlők azon vélemény válik határozattá, melyhez az elnök járult szavazatával. 12. §. A rendes tanácsülések számát és idejét maga a tanács állapítja meg ; sürgős esetekben a polgármester rendkívüli ülést hívhat össze. 13. §. A tanács, mint végrehajtó közeg : a. Végrehajtja a megye azon rendeletéit, melyeket saját hatáskörében a polgármester el nem intézhetvén, a tanács elé terjeszt. b. Végrehajtja a képviselő testület rendelete.it és határozatait. c. Intézkedik az iskolaszék megkereséseiben. Mint önálló közigazgatási hatóság : a. Határoz első fokban az ipanigyek- ben. (1872. 8. tcz. 97. §.) b. Engodélyt ad építkezésekre, határoz a szépitési ügyekben. c. Kiállít hatósági bizonyítványokat városi pecsét alatt. d. Engedélyezi a magánügyekre vonatkozó okiratok kiadományozását a levéltárból. e. Betölti a szabályszervezetileg megállapított segéd- és kezelő személyzeti állomásokat. f. Elkészíti és előterjeszti az évi költségelőirányzatot a törvény és a szabályrendeletek pontos megtartása mellett. g. Felügyel a költségvetés pontos megtartására. h. Utalványoz a városi pénztár terhére a költségvetés korlátái között. — (1871. 18. tcz. 112. és 117.) i. A tvhatósági és városi közmunka- erőt kirendeli. k. A letelepedési folyamodványok felett határoz. l. Intézkedik azon ügyekben, melyeket a polgármester vagy rendőrkapitány a tanács elhatározása alá bocsát. m. Előkészíti mindazon ügyeket melyek a képviselő testület elé terjesz- tondők vagy a melyeket a képviselő testület hozzáutasit, fölülvizsgálja a szakbizottsiígok véleményeit és önálló javaslatokat terjeszt a közgyűlés elé. iL Gyakorolja és teljesiti egyáltalában mindazon jogokat és kötelességeket, melyeket egyik vagy másik törvény vagy szabályrendelet az elöljáróságra ruház. 14. §. A tanács, mint önálló köz- igazgatási hatóság és mint első fokú iparhatóság határozatai 15 napon belül a megyei alispánhoz és onnét a belílgy- illetőleg a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez fellebezhetők. A p o 1 g á r m e s t e r. 15. §. A polgármester végrehajtó közege a város területén az állami és megyei közigazgatásnak, első tisztviselője a városnak. 16. §. I. Mint végrehajtó közeg. a. Végrehajtja a felsőbb hatóságok J&S „EssUrgom és Vidék®“ tárcája Dal a szenvedésről. Szenvedni születtem Hogy megtanítsalak, Miként lehet tűrni ÍV eső rfl fájdalmat. Azért tőlem tanuld A néma szenvedést S másoktól rád ásni Az enyhe feledést. PALÁSTHY ERZSI. A művészpár. (Daudet után.) ti ■ Hogy is ne szerettek volna egymásba ! Ili Mindaketten oly szépek, oly híresek vol- ,/lk, mindaketten ugyanegy színházban éne- >jültek minden este ugyanegy érzelmet tolmácsoltak. Nem lehet büntetlenül játszani iit tűzzel. Nem lehet hússzor egy hónapban, i vadékony hangon, fuvolakiséret mellett uooudani .szeretlek4, anélkül hogy a szó jói lósággá ne váljék. Az egyforma művészi 19'irekvésben megtalálták egymást, a megható y erelmi dalok, a fényes öltözékek megvesz- je^ették őket —• s igy szerettek egymásba, el festett világ szemeláttára. A szerelem látott ablakon osont be mindakketőnek szivébe, mikor mint Lohengrin és Elza az ablaknál álltak. A szerelem hozzájuk férkőzött a Capuletház erkélyének oszlopai között,mikor mint Romeo és Julia az első reggeli napsugárnál énekeltek. ,A csalogány volt és nem a pacsirta.“ Ez az érzelem fedte be őket szende varázsával, mikor holdfényes éjjelen mint Faust és Margit szomorúan egymás mellett ültek félig elborítva jázmintól és viruló rózsáktól. Nemsokára egész Párizs tudta szerelmüket s természetesen uagyon érdeklődött irántuk ; a saisonbau épen valami uj opera került szinre. Kétszeres érdekkel figyeltek a két csillag játékára és énekére, melynek egyforma fény nyel és ragyogással váltak díszére a nagy opera egének. Végre mikor egy este a tetszés rendkívüli mérveLöltött, szinte orkánszerüvó vált sa függönyt többször kellett fölhúzni mint máskor, Romeo és Júliája közt, ki kaméliákkal hintett fehér atlasz ruhájában bájolóau lépett ki, nyilatkozásra került a dolog. Mintha túl világi hév fogta volna el a két művészt, mintha el 1 e- náilhatlsiu hatalom sarkalta volna őket. Szerelmüket, melyben ez este olyan valamiuek kell lenni, mit azelőtt nem éreztek, a kettős kölcsönös diadal kitörésre bírta. A kezek találkoztak s raig a nézőtérről az örömri- valgás fölhangzott, a színpadon forró szerelmi vallomások váltattak. A két csillag találkozott pályáján, hogy azután egy közös pályafutásra egyesüljenek. Az esküvő utáu egy ideig nem léptek föl; csak az első gyönyörmáraor szétfoszlása után énekeltek ismét, újra mint Romeo és Julia. E naptól kezdve külöuös változás volt észlelhető. Azelőtt a férfi volt a tekintélyesebb, becsültebb rész. Idősebb, tapasztaltabb volt, ismerte közönségét, miudeu gyengéivel együtt s azért nagyon jól tudta, hogy mint kell vele báuni, azt lehetett mondani, hogy szmte beleónekelt a földszintbe és a páholyokba. Hozzá képest a másik rész csak tehetséges tanítvány volt, kinek eleve hódoltak azon föltevésben, hogy geniális tehetsége később pompásan ki fog fejleni. Hangja még érdes, kemény volt uéha, uélkülözte a teljes csiszoltságot, a teljes kerekdedséget, valamintliogy vállai sem voltak még oly kerekdedek, mint a hogy kívánatos lett volna. Visszatérvén menyegzője után a színpadhoz, egyik régi szerepében, tömött, mindamellett lágy, pompás hangja már az első' hangjegyeknél elbájolta a közönséget. A hang oly biztos volt, mint még soha, s tiszta mint a harang. A tetszés moraja suhant végig a termen. A csodálkozás általános volt, s az egész estén keresztül a közönség figyelme ő benne összepontosult, a tetszés oroszlánrésze neki jutott. A szép asszonynak ez volt élete legszebb napja. Oly boldognak érezte magát ; — kimondhatatlanul boldognak ; szeretett volna ujongni örömében; megkönnyebbülten lélek- zett föl, — hiszen elérte azt. amiről egykor annyit álmadozott. Férjének persze majdnem kijutott, szinte elfeledkezett róla ; g amint a túlságos erős fény mély árnyékot idéz elő, mellőzve érezte magát, azt hitte, hogy úgy tekintik mint a legutolsó kóristát s ez nagyon elkomoritotta. Arra persze nem gondolt hogy a-? énekesnő szenvedélyes, izzó játékának, pompás óuekének egyedüli tárgya ő volt, hogy az a beusőség és hő, mely a közönséget annyira föllelkesítette, egyedül az ő szerelméből vette eredetét, hogy egyedül ő lobbantotta lángra a nő mély szemeiben lappangó tüzet. A férj minden újabb siker után kómorabb, boszaukodóbb, idegesebb lett ; bántotta, hogy oly gyorsan kiment a divatból, s hogy a közönség tetszése osztatlanul nejének jut. Sokáig igyekezett elrejtem mindenki elől, különösen neje elől, hogy ez uj áramlat bántja őt ; de mikor egy este a nő öltözőjébe vezető lépcsőn fölhaladtak s a nő alig bírván vinni a sok csokrot, a mit az este kapott, diadalától mámorosán raondá ; „Ma pompás estéuk volt !“ — férje csak auuyit felelt neki : „ úgy találod ?“ ... De ezt oly gúnyosan, oly keserűen, hogy a szegény fiatel nő előtt egy pillanat alatt lehullt a lepel az igazságról. Férje féltékeny volt ! De ez nem volt a szerető féltékenysége, ki szive asszonyát egyedül akarja bírni, aki másnak még azt sem eugedi, hogy rátekinthessen, — nem, ez a művész irigy, gyűlölködő, kibékithet- hetlen féltékenysége volt. Most már tudta a uő, hogy minden ária végén, valahányszor őt tetszéssel halmozták el, s az ujjougás véget nem akart érni, férje miért tekintet t közönyösen, szórakozva, s azután miért öltött tekintete oly különös kifejezést, mintha ezt akarta volna a hallgatóságnak mondani : „Ha tapsotokkal egyszer fölhagytok, talán nekem is szabad lesz énekelnem.“ Minden igazi, valódi szerelem eltompul, mihelyt a színpadi élet mesterséges, erőtett érzelmeiről van szó.
