Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 27. szám
jb'i Ilii, lioJA 0 1«í»g.V,Q: 1);i M VW3*:»■ I CSilk az h'/íikithal, n ki el van reá készülve, jhogy intézetét a 1,eliet/í l.egr.ö.vifi ebb id5 alatt. l),é/isjikja. A kéz munjíák ey/\n gyak r^p vj tat’ott, Hgyóbpz jpég egy más ,szempontból js liozzás ,ólliaf|iak. Ugyanis jnig egyrészt t.öbbnyjie épén az újságíró urak azpk, a kik p tejo-jj a szűk .sogest és hasznost követelik első sorban. addig jspiét, csak tjöbbpyire az újságíró praji ajtók, a kik valamely ké- gimnnka kiállításnál csakis a, kiáltó és .czifra tárgyakat méltatják figyelemre ,és dicséretre, mig az egyszerű, szerény dolgok előttük legtoldmyire észrevétle- nül maptduak. ]§« iráijyban tehát épen n sajtó jayjtliatn;j a helyzeten az által, ha a helyes irányú működést méltányolná, a czifrájkodást pedig elitélné, vagy ig no rá luá. Azon vád pedig, mintha a magán iskolákban a szoros értelemben vett magyar tantárgyak csak igen felületesen kezeltetnének, az oly intézet el Iß nébon, melyben- a tanítás a hivatalos tan terv szerint történik, magától el ein é zik. Azon hiányokon, melyek a magán iskolákból már természetüknél fogva lei n m kfiszöbölhetők, csak úgy lehet segit'-ni, ha akár az állam, akár a község nyilvános iskolák fölállításával amazoknak konkprrencziáját csökkenti, jlleiőlpg lehetetlenné teszi. — t —1. A e garette. (Vezércikk hölgyek §záraá'a) (*) Egy nagy forradalmon esőtt át fi világ közelebb. Csendes, zajtalan volt :jz jj-gitálás, még titokszerübb a forrongás. Végre azon vettük észre magunkat, hogy — hölgyeink. szivaroznak ! Ne tessék taradni, tiltakozni. Előttem fe sz'k nehány corpus delicti, az jiK ;ii a ni doh'iiygyár termékei, melyekre két1 égb 'vonli tlanul azt, a nevét iktatták hivatalos ám, hogy „Hölgy“,— ergo azokat a liö'gyok kereslete kívánta meg a forgalom számára s az udvarias álla uy nem késett a kínálattal. Ha vissza gondolunk jó Stuart Jajt ab király idejére, ki a dohány-levélnek az ördög ingerlő erejét tulajdonná, és VI. Pins pápáéra, ki a dohányzókat egyházi átokkal üldözte : el kell ismernünk, hogy a következő nemzedékek ni él lányosabbak voltak e szegény plánta iránt s az illatos füst élvezete bódítás dolgában lépést tartott a puskapor füstjével. A pipa és a kard csakhamar együtt lettok a férfiasság külső attribútumai ; az atya azzal ismerte el fiában a felserdült uríit, begy novenap- jára jkupakfls tajtékszörnyet ajándékozott neki, melynek aztán ez jobban Jípegöriilt, ii)iut az ütögető bajuszának. Az ottlioni:)Ss/ighoz, a kedély szolid akkordjaihoz legillő.bb bangszernek azóta tekinték a dohánysjcerszámot s ki azelőtt jplke zsilipjeit mognyitva csak az üres levegőbe bámult, s úgy adott túl az önkéntelen támadó, félalfikot, öltő ábrándok tömegén, — most a dohányfüst alaktalan gomolyai közt ezt a szellemi nyújtózkodást könnyebb szerrel, kényelmesebben végezte el. Az ábrándanyag mesterséges fejlesztésének s elpápoltatásának proceszszusa volt ez fizikai eszköz segélyével. Tán a dohányzásnak tulajdonított férfias jelleg, tán a dohányban rejlő narkotikus erőktől való félelem s a hagyományos felfogások iránti konzervatív hajlam tartóztatta fel sokáig a nőket, hogy a férfiak e mindennapi szokása iránt, legutóbb is kíváncsisággal ue visdtesseiiok. Vagy tán csak a gyöngysor fogak szépségét, a boudoir illatát féltették a dohányfüsttől. Annyi bizonyos, hogy a legújabb időkig a hölgyek anatémával sújtottak volna ma- gk k közt olyat, ki a nőiesség nymbusát férfiak előtt ogósz nyíltan nem átallja profanái ni, — füstölvén. Ma már hölgyeink ezt a felfogást elfogultságnak tartják, A finom metsz h*,ű madonna-ajkak csakúgy megnyitnak a cigarette füst befogadására, mint ahogy nem perhorreszkáiják az ovóst. Az illatos szivar kát kellőmmel csavarja össze a hölgy apró ujjaival s ragasztja le ajka szélén meguedvesitve, aztán rágyújtván, neki is csak oly édes elmerengeni a gomolygó füst-alakok közt, beszélgetni velük némán, felidézni velük emlék« két, reményeket7s aztán, szét fújni megvetve, ahogy minden légvár magától is szétfuvódnék, de megsiratva. Nos attól a légi felfogástól a mai hölgyszivarkák divatjáig nőm egy nagy forradalom felt-e le a nők életében ? És te, oh Clio, ezt nem 'jegyezted fel. Forradalom volt biz ez, ’küzdés az ósdi szempontok, a konzervatív tilalmak s az elfogultság ollen. Menynyi titkos agitátor, kávé melletti öszszeesküvés lopva-dugva rendezett lázadás működhetett közre, inig a régi elvek megbuktak s a régi idők uralkodói kénytelenek voltak a reformot elfogadni! Érdekes volna ez a történelmi fejezet a megírásra. Hogy fejlődőit az első asszonyban a kívánság a füst megkóstolása iránt, — Iiogv csente el a papa vagy a férj szivarját s gyujtá meg elrejtőzve — aztán bogy Ízlelgette, birálgatta a hatást, begy nézte magát a tükörben az uj formák közt, — ezután közölte balé Inéival a titkot, sziIá bennük a vágyat, hogy tegyék utána, s ez megtörténvén, egybevetek nézeteiket a dohányzásról, a férfiak e csodás szenvedélyéről. Mily nagy események ezek a dohányzás történőiében. Majd következtének az első kísérletek tanuk előtt, melyokro felzüdult az öreg asszonyok oppoziciója, a megszólás s a lemondás, piely nem tartott sokáig, lévén az akarat crősb a félelemnél. Voltak erős. dacos jellemek, e forradalom vezéralakja:, kik semmibe se vették a világ ítéletét s anticipálták a reformot maguknak, szivaroztak a világ szemo előtt fújván a füstöt ennek szeme közé : csak azért is. A példa ragadós lett. Elül jártak azok, kiknek nincs sok okuk a világi itélottel törődni. Hány bűnhődött merészségéért azzal, hogy a konzervatívok őket szándékosan félreértették s egy kis szivarozásért szabad eI v flségii ket kikiáltó. Ma. is két párt van még. Do a konzervatív most már nagyon elnéző s türelmes ; bár maga nem dohányzik azért a cigarettet nem Ítéli el. Ez a forradalom győzelme. A férfiak nem foglaltak e kérdésben pártállást. Az a hasznuk meg van a forradalomból, hogy a dohányzást egy lakószobában se tiltja el neki a feleség, ki maga is cigarettázik. Aztán meg mennyivel kedélyesebb az igy, s mony nyivel igazabb is, ha a házasélet közösségében megszűnik a dohányfüst a férfi exkluzív élvezete lenni. Addig nemcsak az „ásó és kapa“, de a pipa és szipka is elválasztá őket. Ezt a falat ledönté a kíváncsiság revolnciója. Mézes heteik alatt az asszonyka ezelőtt se állhatta meg, hogy fekete kávé mellett kis férje szívásából egy-kettőt ne szippantson : most a cigarette meghosszabbítja a mézes heteket pár esztendővel. Hallok opponens hangokat a túlsó táborból, hogy mivé lesz a nőiesség, ha férfias passziókra terjeszti ki vágyait ? ! S elrettentő például rámutatnak a cigány asszonyra aki pipázik a kurlaszáruhól s ha nincs dohánya* még . . . bocsánat o szóért . . . bngózik is. Do hát a torzkép soha se igaz képe annak, mit ábrázolni akar. A szivarozó szépnem azért mégis szép-nem marad, mert megvan az a csodás tehetsége, hogy amihez nyúl, azt megfinomitja, magához emeli s nőiessé teszi. Ttilh ajtóstól nem kell őket félteni. Részemről nem tartok attól, hogy a torzitóknak bármikor igazuk legyen, a hölgy társaságokban kávé után valaha esi bukókat oszszanak szét, a kötőkosarakban a dohányzacskó találjon helyet, a női ruhában külön zsebet varrjunak 'a szivartárca számára s az utczán csak jegy hölgy is megállítson, tőlem tüzet I kérni. A kellő hatást a nők esztétikai érzéke s a nőisség érdeke mindig meg fogja lelni, ahogy mindig tudott érvényesülni a világ valamennyi kérdésében, — a füst kérdése bizonnyal nem téveszti meg. Apróságok. tiasz harmadik tagját? Az unalom a szel lem étvágya szórakozás után s szerelme az Ó dekesbez. Nincs az embernek tette vágy mozdulata melynek ok i nem eme h rom egyikében yéjlcnék. S ezek között az unalom nevezetes szerepet játszik. Az éhség küzdelme idézi elő a hasznost, a szerelem küzdelme a szépet, az unalomé pedig a kellemest. A gyomor tehát az önfentartás liarczát idézi elő, a szív az emberi nem fentartásáról gondoskodik, a szellem pedig úgy szólván serkent a, két harp/ra, mert eme küzdelmek által az unalom elűzetik, s így közvetve az élet Kellemes oldalára hat. Az unalom tehát az embernek legkellemesebb vendége, azonban mindig foglalkozásra serkenti. Es eme foglalkozás minőségétől függ az ember jelleme, váljon szorgalmas-e vagy könnyelmű, mert. az unalom hasznos foglalkozással való elűzése a szorgalom, haszontalannal pedig könnyelmű. Midőn pedig letéve a Iátérti küzdelem fegyvert áz unalmat szórakozással akarjuk elűzni ekkor beólb a kellemes u'áni vágy. Az emberi szellem mindig foglalkozáshoz lévén megszokva, ebben is bizonyos fokozat, van. SŐt azon mértékben, mily mérv- lom vau az embernek fogékonysága unalomra s mily mérvben igyekezik azt elűzni az in- lelligencziának fekmér‘éke rejlik. Mennél jobban tud az ember unatkozni, annál inte- ligensebb. Hanem félre ne érts kedves olvasóm ! Evvel nem' azt akarom állítani, hogy ama tenyéin emlVérett, kik napjaikat tétlenségben unalomban töltik, hogy ezek az. intelligens emberek, sőt ellenkezőleg. Az inteJIigeus embernek szelleme mindig foglalkoztatáshoz lévén szokva, a foglalkoztatás hiányát legjobban érzi, és igy ő leginkább keresi a foglalkoztatást szelleme részére. Ez. — paradoxonnak lássék bár, — tény. Aki ismeri például a parasztot, az tudja hogy az nem tud unatkozni. Ki ne ismerné az alföldi juhászok ama jelenetét, midőn napokon át, botjukra támaszkodva, a rónák végtelen semmiségén elmerengnek. Mi foglalkoztatja szellemét ? Hiszen a gondolkozásba is belefárad ; és mégis ő nem érzi állapotát unalmasnak, mert szelleme nincs hozzá szokva az elfoglaltsághoz; vagy ki ne látta vo'na a jímbor parasztot egész vasárnap délután, egyedül portája előtt ülni. S ő nem unatkozik, mert nincs szüksége szellemi foglalkozásra. Én azt liis/em, hogy eme két állapot kín volna egy müveit ember részére A művelt, emberben hamarább felébred az unalom, hanem annál inkább szükségét érzi eme állapot, elűzésére. Hisz mit nem tesz az ember unalmában ! S innen ered az újabb társadalmi élet az unalom elűzésére annyi intézményt állított, fel : sétányok, clubbok, könyvtárak, színházak, stb. S innen főleg ama körülmény, bogy eme intézmények csak a művelt nemzeteknél láttak napvilágot. A műveletlen ember ép úgy nem érez szükségletet olvasásra, mint kártyázásra, s ép úgy nem kívánja mega színházat, mintáz erkölcsrontó mulatságokat azaz ő nem ismervén az unalmat ennek elűzésében nem hajlik a hasznos és könnyelmű szélsősége, felé a paraszt ép oly ritkán olvas mint kártyázik. Az unalom képes a kedély állapotot i- befolyásolni, hisz ki ne ismerné ama álla potot, midőn unalmunkban nem tudván mi*' csinálni, kedvtelemiek sőt néha pajkosak, pajzánok vagyunk, és ki ne ismerné a várakozás alkalmával ama unalmas türelmetlenséget mely ilyenkor elfog ? Az unalom leghatbatósabb ellensége a munka, s boldogtalan amaz ember, kinek a munka is unalmassá válik, annak az élet is unalmas. Talán bele untál kedves olvasóm te is? Bocsáss meg, nem untatlak tóvá hl». VÉRTES JÓZSEF. — A csángóknak. Fekete 0. derék fiatal iparos az iparos ifjúság között a, csángók javára gyűjtést rendezett, mely a következő eredménnyel járt: Fekete Gr. 1.—,Draxler A. N. N. Aliidry J. Sipeky K. Kut.assy L. Krá- lik J. N. N. ifj. Rólh F.' Doni in its L. Lovas F. Kicsindi M. Wanitsek Rezső 30- 30 kr. Rotlmagol F. Klobűtsnigg J. Breznyánszky P. Benderok J. B. F. Bosskó B. Perlgrmid B. Szenczy J. Draxler F. 20—20 kr. Apa F. 50 kr. Tihanyi K. 1 frt. Szpács Imre — 50 összesen 8 fi t, 40 kr. A hazafias gyűjtést köszönettől vettük s a Budapesti Hírlap fŐgyejtéséhez járiótattuk. — A csángók számára lapunknál befolyt, ed- djig 80i frt 40, kr. Egy városi polgár a napokban örömét nyilvánította a felett miszerint va- lahára találkozott mégis oly erélyes városi tisztviselő, ki „a város tilos legelőjén“ garázdálkodó 250 drból álló birka nyájat, a város házához be merte hajtatni — és örült ez eseménynek még azért is, mert ez által megczáfolva látta, azon a határcsőszök által terjes/,tett allűrt is, mely szerint ők ezen (egy gazdag ember) pusztító birka nyájához azért nem mertek hivatalos erélyűkkel közeledni, mert ezek között hitték a jámborok lenni a szegény barátok feles birkáit is ! Ami pelig most ezen furcsa históriában a legfurcsább : hogy a városi hatóság nem tud olyan bírót találni ki a kárt okozón az erdőmester által felbecsült 400 és még néhány forintnyi szenvedett, teliát elég tekintélyes kártérítési összeget, a város pénztára javára behajtani képes lenne . . . Avagy talán nincs rászorulva s nagylelkűen elhallgatja a dolgot ? .. . akkor bocsánat e sorokért ! Mint curiosumot és hallatlan szerénységet beszélik székében és liosz- szában, hogy midőn egy vagyonos orvosunk, a „Pesti Napló“ gyűjtő ivén saját nevét 10 frt mondd tiz forint beküldéssel (a csángók javára) megpillantotta, s midőn őt ezen „bőkezű“ hazafiságáért ha rútjai és ösmeirősei üdvözölték — ez ellen és az ellen is, a ki tudta, nélkül az . ő nevével igy vissza mert élni — nagy haraggal tiltakozott ! Egy a nagy kaszárnya építésébe se hogy beletörődni nem akaró polgár, azon szomorú aggodalmának adott kifejezést : hogy a luxus kaszárnya most már bizonyosul el fog készülni, mert néhány tekintélyes városi honatyák „a medve bőrére“ már az áldomást is megitlák a múlt héti banquetteu ! Azon „on dil“ kering városunkban hogy érdemesük polgármesterünk már törődött egészsége do különösen saját szavaival élvo azért nem hajlandó jövőre a város ügyei élére állani, mert a tervezetbe vett uj ügyviteli szabályok szerint, ő már nem érez magában annyi éréivt, hogy az új tisztikarral a mostaninál nagyobb eredményt lenne képes felmutathatni. Pedig csalódik a eonzul úr mert ; csak hangot adjon és mondja ki jövőre h komolyan (ismét saját kedveaicz monda- ■ tát idézve) „homo pro laboré natusfi est“ — ergo a havi gázsit is csak oly tisztviselő fogja kikapni, ki dolgozni |i fog, tud és akar — és minden a legjobb rendben fog, menni ! DOMINÓ.
