Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 27. szám
Esztergooi, V. évfolyam J 27 wáni. ____________ Vasárnap, 1883. április l-án V árosi s megyei érdekeink közlönye. y\A EGJELEN1K HETENKINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..........................................0 fit — k f él évre..............................................•*< „ « negyedévre ... ...... 1 » *>ű * Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: j-’FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET hová fi lop szellemi részét. illető liiizleménvek l;iil<b>n<l<5l<. KIADÓ ílTV ATAL: SzÉCHENI-TÉR r, ■, hová a hivatalos s ii magán Iiirdot-ésuk, a. nviltlórhe szánt köziemén vek, elöíi/.otési pénzek és reohuuálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIMlKTÉSKK : 1 szólói 100 szóig — fi t 75 kr. 1M()-200-ig . 1 „ 50 „ 200—.‘100-ig . 2 „ 25 „ Bél végű íj 80 kr. MAGANHIBDETESHK megállapodás szerint lehető lógj ut anyósa libán közöl tetnek. MYlliTTl'ilt sora 20 Kr; Hazafias felhívás, Herczog' Otloscalclii Gyulától egy lelkes felhívást vettünk, melynek íio- ines intenlióját kiválóan ajánljuk olvasóink hazafiságába. A fölhívás ogész terjedelmében a kővetkező : Századok merültek ol az idők feneketlen tengerében, de oly nyomtalanul egy sem tűnt el, bogy a magyar nemzeti lelkesedés egy-ogy dicső fellobba- násának emlékét bátra ne hagyta volna ítz utókor nemzedékének számára, a mely azután újra gyújtson, újra lelkesítsen. Dicső volt a magyar nemzet csodás támadatának napja, fényes dicsőséggel aranyozta be a letűnt századokat, legyen nagy és dicső a nemzőtök életében számot tovő, hatalmas korszak zárópillanata: az ezredik esztendő ! És az lesz, érezzük, hogy az lösz. A magyar nemzeti lelkesedés, a magyar nemzeti öntudat az utolsó évtizedekben pihenőt tartott, s ezen időt és alkalmat a magyar nemzet vendég szeretető ve] és türelmével visszaélő nemzetiségi izgatok idomtalanul kizsákmá- : nyolták nemtelen czéljaik előmozditá- » sára. Nem fújtunk harczi riadót, nem r vertük félre a lármaharangot, a mi l történt magától jött. Mi történt?... „ A nemzeti öntudatra ébredés szikrája, i a magyar nemzeti lelkesedés villanyfo [ lyama a pihenő nemzettost óletiiterén ) egyszerre csak végig száguldott. Kár- [ pótoktól Adriáig, Dévénytől Cihlosig, i minden magyar szivet hűvös erő ho- v zott heves íüktetéshe. Mi volt ez ? . . . y Az ezredik esztendő varázsa! Mozgalom indult meg a hazában szerteszét, minden ponton. A hatalmas program - mot inog,szülte a vajúdó kor méhe. A magyar állam-eszmét teljes érvényre emelni, a magyar nemzeti egységet megteremteni, a magyar nyelvet, mint az egységes állam és nemzet nyelvét fölényre juttatni, elszlávosodott magyar testvéreinket visszamagyarositani, szóval a második honalapitás nagy munkájá hoz hozzá látni : ez az a program in, melyet a keletkezett hazafias mozgalmak son end jéhen legelső helyen az alakulóban levő „Felvidéki magyar köz- művelődési egyesület“ irt zászlajára. Az egyesület alapszabályai a bemutatási záradékkal el lévén látva, — csak hetek választanak ol attól, hogy az egyesület végleg megalakuljon s hatalmas actióját mogkozdjo. A működés sikerét s annak csak megkezdését is első sorban a tagok tömoges jelentkezése biztosíthatja. Felvidék magyarjai ! Ti az itteni politikai és társadalmi alakulatoknak közvetlen szemlélői vagytok, törekvéseinket ismeritek, a kor intő szavát megértitek, nem kell bővebben indokolnunk ama kérésünket, hogy : sorakozzatok ! Alföld magyarjai ! kiket magyar dal altat el s magyar dal ébreszt föl, kik azt álmodjátok, hogy a felkelő napot magyar szó üdvözli s a lenyugvó naphoz magyar zeng búcsúszód : higyjétek el, hogy nem úgy van most, mint volt régen, ma már nem magyar tenger vizében huny el észak, kelet, dél hulló csillaga, •— ma már a Kárpátok kemény sziklafala nem állja ki az északi kolosz döngetését, — ma már itt északon a vulkanizált hazafiság tűzkövéből keil védőfaiakiit vonnunk. A mi veszedelmünk a tietek is, a mi életünk a ti éltetek is; érdekeink közösek. A felvidéki magyar áldozni készségének fénye terméketlen, kopár sziklák ormairól tükröződik vissza, a fi végtelen ró ultitokon hullámzó arany kalászok tengere, mint a jó isten bőséges áldása, megkönnyíti nektek a hazafiéi kötelesség gyakorlását. Kérünk hát titeket is, hogy iratkozzatok be. egyesületünkbe. A ki megértett minket, módjában is áll, de még som támogatja szent ügyünket; az ne mondja magát magyarnak ! If erez eg ODESCALCH1 GYULA s. k. a „Felvidéki mazyar közművelődési egyesület" ideiglenes elnöke. A „modern leány neveléshez.“ Tisztelt szerkesztő ur! Nagy élvezettel olvastam a becses lapjában megjelent: „Modern leánynevelés“ czimíí vozérczikket. Általánosságban Ítélve, teljes készséggel írom alá annak minden egyes sorát, de minthogy egy vidéki lap, ha mindjárt országos dolgokkal is foglalat,os, minden kor azon városnak és vidéknek érdekeit szokta kiindulási pontul tekinteni, a melyet szolgál és minthogy józanul fel nem tehető, hogy az „Esztergom és Vidéke“ 'országos tanügyi politikát kivárnia iuaugurálni : lehetetlen szón kő vétkeztetést, kizárni, hogy az említett czikk is. leginkább a helyi leányneve- lési viszonyok kritikája akar lenni. — De ha ez igy van, engedje meg t. szerkesztő ur, hogy különösen a ma gán nevelő intézetekről mondottakat egy pár megjegyzéssel kísérhessem. Ugyanis a méltányosság elve nem lesz vala megsértve, ha a t. czikkiró megemlékezett volna a régi közmondásról, mely szerint „nincs szabály kivétel nélkül.“ Ezen csekély konczessió annál is inkább megadható lett volna, ha tekintetbe vesszük, hogy az egész megye területén fennálló egyedüli polgári iskola épen magán vállalat utján jött létre és tárta ti k fenn. A mi pedig a sokoldalúság látszatát haj baszó törekvést illeti, azért első sorban nem az intézet tulajdonosa vonandó felelősségre, hanem a hibát ott kellene keresni és orvosolni a hol rejlik, t. i. az előirt tantorv felületességében és hiányosságában, melynek káros hatása nemcsak a magán, hanem a nyilvános állaíni- és községi iskolákban is érezliotő. A vizsgálatok alkalmával kisebb nagyobb mértékben tapasztalható szemfényvesztés teljesen elenyész the tő nem lesz mindaddig, míg magán intézőtök lesznek és a szülők részéről azon ferde küvotelés forog" fenn, mely szerint niiii- denik azt óhajtja, hogy gyermeke a vizsgálaton brillírozzon, a helyett, hogy tisztességes módon számot adna olsi- játitott ismereteiről. Abban pedig már valósággal téved a t. czikki ró, midőn azt állítja, hogy a szembeötlő kézi munkák a, szülők kápráztató sara készülnek, a szülők maguk kívánják ezt igy, már pedig „volenti non fit injuria.“ A ki tapasztalhatta azon számos méltatlankodást, és apreliensiót, melynek egy magán intézet tulajdonosa ki vau téve, mihelyt, az egyik mamácskának a leánya szebb papucsot hímez, mint a másiké, az nem fog e dolgon megütközni és be fogja i Az „Esztergom és Vidíke“ tárcája A költő hive. Csendes lakában élt a költő, Kerülve a világ zaját; Borongó lelke érzeményit A lant dalának adva át. S bár a világtól elvonulva Világa oly határtalan — A múlt, s jövendő nyitva annak, Kinek titkos látása v;1ü. Egy szép napon a liir s dicsőség Köszönték kedves otthonát De ezeknek oly szíikkörii volt, Bár nem idegen a magány. Történt, hogy fölkereste máskor Az uralkodó hntajom ; l)e a ridegszivü mi kedvét Található a hő dalon ? ! S történt, hogy elvetődött hozzá A kincsvágy, a nagy szomjazó, J)e ez az egyszerű lakásban Sehogysem volt maradható. Legvégül egy kis szende lányka, Egy rózsaarezu, jött felé, S im ez a csöndes boldogságot A költőnél már fölleié ! EKŐDT DÁNTEL. Valami az unalomról. (Csevegés.) Mily vakmerőség! az unalom thémá- járól (talán unalmasan) csevegni ! mondja majd a kedves olvasó, midőn a czimet elolvassa, és talán csak az unalom az ember eme rét ellensége fogja őt késztetni, majd unalmat az „unalommal“ elhajtani ! De hát, én istenem, miért is. rettegünk úgy az una lomtól ? sőt miért rettegnénk róla csevegni luszen az unalom az embernek olyan 1 íí társa, hiszen életének egyik mozgató ingója sőt a társadalom egyik l'ontoi tényezője. És mégis az unalom a kritika legélesebb fegyvere. Ha a leány udvarléjáróí azt mondja, hogy unalmas ez sokkal keményebb ítélet, mintha azt mondaná : hogy műveletlen vagy udvariatlan ; ha színdarabról vagy regényről azt állítja a közönség, hogy unalmas úgy jobban pálczát tört felette min ha rosrznak vagy szabálytalannak jellemezné, mert mindig önmagunkhoz viszonyítjuk váljon képes-e mulattatni \agy nem. A modern társadalom éles fegyverekkel küzd emésztő férje ellen: az unalom ellen, és fegyverét: a szórakozást á lehetőségig tökéletesítette. A 'szórakozás a mai társadalmi élet egyik fontos tényezője, mert ma már egyenlővé vált az önfentartás kérdésével és mint ilyen alapját vet.é a luxusnak ! Szórakozásból járunk sétálni a vác/.i-ulczába. szórakozásból járunk fürdőkbe, szórakozásból nyaralunk s az nna'om elhajtás eme módjait egészségügyi indokokkal okadatol- juY. Midőn fürdőbe megyünk, vagy nyaralni készülünk azt kérdezzük először, érdekes hely ? — Nem unalmas! S ekkor vagy kicsomagolunk vagy más pontot szemelünk ki a mappán ! Ha színházba jegyet akarunk váltani, vagy a könyvkereskedésben regényt készülünk vásárolni, azt kérdezzük újra, érdekes ? — Nem unalmas ! S ekkor inkább otthon ti teán ál töltjük az estét s akkor inkább újságot olvasunk. Sőt én ismertem egv, csinos leánykáid ki beleszeretett egy ifjúba, kivel ő nem is beszélt, hanem szépnek látta, s midőn vele megismerkedék, megkosaraztu őt, mert . . . unalmas ember. Mi tehát az az unalom tulajdonképen, hogy oly sűrű ködképen bocsátkozik az ember szellemére ? Az unalom a szellem foglalkozás nélküli állapota, azaz azon állapot midőn a szellemnek nincs tárgya, melyről az úgy gondolkozhatnék. S ez azután a rejtélye az „unalmasának. Ha a váezi-utcán néni foglalkozhatunk az ifjú hegyek s divatjukkal, ha ,a fürdő nem. njöijt, érdekes kalandot, melyen 3 liánig lehet kaczagni, ha a regény nem nyújt olyas valamit mi szellemünket lekötné, úgy az unalmas, azaz érdektelen, mert a szellem értékét nem tudja felébreszteni. S innen van, hogy az unalom elűzésére mindig szeretünk szórakozni, vagyis tárgyat keresünk szellemünknek s ama körülmény, liogv test foglalkoztatása is elég az unalom elűzésére ez a test és szellem (lélek) kölcsönhatásán alapszik. Mert a ne - mesebb szórakozás: a muuka leköti figyelmünket és igy a szellemnek van tárgya. Az unalom tehát a szellem alvó^állapota midőn a test ébren van. Az élet tarkabarkaságaiban az unalom igen fontos szerepet játszik. Az ember hasonlít a kötéltáuczoshoz, ki az élet fonalán ingadozik folytonosan mozog, á kezében levő egyensúlyozó rúd feutartja egy ideig : ez a remény. . . de végre mégis leszédül... a hideg sirba. S az a mi őt az élet fonalán mozgatja az a szív, a szellem és gyomor szent háromsága. Az ember csak olyan szabad akaratú mint a kalitkába zárt madár. Mi a szabad akarat? Az indok nélküli elhatározás, már pedig ilyen szabad akarata az embernek nincs, minden elhatározásnál vezérli őt valami indok, sőt ezen indokok elvszilárdságában rejlik épen a jellem. Az ember, ha semmi indok elhatározásánál nem vezérelné, úgy volna mint a két széna boglya közt állott s/amár mely az egyenlőségnél fogva nem tudván választani, ében balt. Iudokok hiányában. akaratát legjobb esetben a véletlen határozná, mert ha például 2 egyenlő ró sa között kellene választani, akaratunkat a véletlenre kellene bizui. S ez iudok mozgásunk és akaratunk indoka mindig eme szent- háromságban fekszik, mert miudenfc éhségből szerelemből vagy unalomból teszünk. Az éhség a realisztikus, a szerelem az ideális s az unalom a kellemes elhatározások lúgója. Egy igen szellemes iró azt irta egykoron, hogy szerelem a szív étvágya és étvágy a szív szerelme, s minek mondjuk tehát a
