Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 19. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 19. szám. Vasárnap, 1882. márczius 5-én. ESZTERGOM es Elnyelési ára : egész evie iá] évre . évnegyedre tj frt — 3 , í . r. o l<v Egyes szám: 7 kr. Az előfizetési p éjilsek a z „E sztereo ni és Vidéke“ kiadóhivatalához Széclienyi-tér 35. sz. mtézendők. Városi és megyei érdekeink közlönye. .Moüjé'lHHik : li e te ii ki ii t k é i.s z e r vasárnap és csütörtökön. N y i I It ér petit soronként 20 kr. Hirdetések a leg olcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, :i sy.«rl<«s'/- tőséghez., I^ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM Al Á, intézendő le. Kéziratokat nem adunk vissza. Nemzeti ügy. Szivünk mélyéből üdvözöljük azt a mozgalmat, mely Munkácsy Krisztus képe ügyében városunkban megindult. Esztergom ezáltal a helyére való felbuzdulásával az egész ország előtt tiszteletet aratott. Fájdalommal vettük azonban tudomásul, hogy a lángeszű képíró „bérlője“, nemes Sedelmeyei úr nem ért velünk egyet. Nem akarjuk a nagy művész és íS éttel may er közt fonál ló sajátszerű üzleti viszonyt taglalni s abból a korszakos alkotásnak a nemzet által meg tuem szerezhető voltát levezetni. Elég az ahoz, hogy Munkácsy „im- jpressariója“ (valóban nehéz megtalálni :;a defmitiót) Trefort miniszterhez intő- szett táviratában „köszönetét mond“ a .magyar nemzet lelkesedéséért Munkácsy képe iránt; de kijelenti, hogy nem [hajlandó a műtől megválni. Ha.rkányi- onak pedig azt adja tudomására, hogy cöt évig egyátalán nem s öt év múlva is aligha adja el a nagybecsű müvet. így uralkodik a helyzeten Sedel- íinieyer úr, így uralkodik a nemzet lelkesedésén az üzleti szellem s Munkácsy (óhajtásán a haszonlesés, mely „köszöni etet mond“ a kiállított mű után járó [hatalmas aratásért. Bizony keserű egy pohár ez. A képtulajdonos akarata tehát nem jegyez a mi akaratunkkal s igy Munkácsy Krisztusa alig marad a nemzet Tulajdona. J&2 „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Edith naplójába. (1882. január 1) Temesd e könyvbe mind, Mi jó szivedbe vau, Ha jól, ha rosszul is, Temesd csak — gondtalan. E néma levelek Megőrzik titkodat, S a szálló gondolat Örökre rab marad !... Örökre a tied, Mit ád a röpke perez. Mit szíved álmodik... A mit gondolni mersz,.. S kis ujjaid nyomán Végig lapozva máj’ Föltámad egykor a Vidám dal,.. — tört sóhaj !... Földváry István. De a nagy művész megvigasztal minket. Megígéri és pedig nemzete iránt való hálájából ígéri meg, hogy Magyar- ország számára egy nagy szabású müvet fog festeni. Tárgya nem a szentirásból, hanem a nemzeti történetből lesz merítve. Főalakja a nemsokára bekövetkezendő ezredéves nemzeti ünnep hőse, a hon- alkotó Árpád, a mint Munkácsnál a meghódított országot uralkodásába veszi. Tehát nemzeti tárgy, a magyar nemzet ezer éves európai történetének koronájáéit a honfoglalás fölséges eszméje lesz a mű tartalma. Legyen érte áldva a kor legnagyobb képirója, hogy ecsetjével fogja megírni a nagy nemzeti ünnep legfényesebb emlékeiül a honfoglalás történetét. Az egész világ meg fogja azt érteni s az egész világ előtt meg lesz magyarázva az évezredes nemzeti ünnep jelen tősége. Munkácsy ez az Ígérete, ha nem is kárpótol, de legalább megvigasztal s örömre buzdítja mindazokat, kik a nagy magyar mester epockiális alkotását a nemzet tulajdonául óhajtották megszerezni. Fordítsa tehát a városunkban megindult mozgalom ide a lelkesedést s i buzdítson és gyűjtsön erre a czélra. Ha | nem is a Krisztus képe számára, de Munkácsynak, ki megígérte nemzetének, hogy nemsokára lerója háláját a honfoglalás megörökítése által. Erre az eszmére nem teheti rá kezét a kalmár szellem, mert ;iz a A kit senki se siratott meg. — Rajz. — Nem állt a ravatalánál szerető férj, nem zokogott árván hagyott gyermek, nem siratta rokon, nem siratta senki !.. Midőn meghallottam halála hírét, éu sem könyeztem, pedig egykor szerettem őt őszintén, igazán. Csupán egy mély sóhaj tört elő szivemből s a többiekkel ezeket mondám : — Jól járt a szegény ! Végre megszűnt szenvedése !... Pedig élte virágában volt még. Ösruer- ték sokan, hisz szép volt, szellemes volt, s előkelő családi körhöz tartozott. Midőn még leány volt nővéreivel együtt ők voltak e város legszebb leányai, s a három grácziának nevezték őket. A középső beleszeretett egy szép, nagy képzettségű férfiúba, a kinek minden hibája az volt, hogy szeretett mulatni, szeretett vigan lenni. A szülék e hibája miatt nem akarták leányukat hozzá adni. De mennél nagyobb ellent állásra talált, annál forróbban szerette kedvesét ; s megfogadta történjék bármi, ő még is az övé lesz ! Az is lett. Épen akkor keltek egybe, midőn az első hóvirág előbujt a fagyos földből. Miként a hóvirág élete, oly rövid volt az Ő boldogságuk, az ő szerelmük is... A fiatal férj nem tudott mindjárt lemondani arról az aranyos vígé létről, A jónemzeté, mert az még fogantatásakor Magyarországnak vau eljegyezve. Az az ügy tehát, melyben fölszólalunk uem egy festmény ügye, bánéin nemzeti ügy, mely minden művelt magyar ember tiszteletét megérdemli. Propylaeumok (borászatunk terén.) V. Amaz imposans, a modern jogi fel fogás és érzület mélyeiből kiemelkedő berendezése az érveknek, melyek századunkban az urbériség minden maradványa ellen irtó harezot viselnek, nagyban indokolták a kormány azon sietségét, melylyel a dézsma váltsági javaslatot a törvényhozás factorai elé beterjesztette ; habár mellékgondola- taí, — hiszen, még élénken emlékezhetünk reá, hogy a nem minden os- tentatio nélkül történt beterjesztés, közvetlenül a követválasztási Campagne megkezdésére esett, — és a reservált állás, melyet a regálékkal szemben még folyton tanúsít a kormányzás decoru- mának színvonalán mesze alólmaradtak. De ha e nagy sebbel lobbal végzett munka elvben indokolt volt is, de nem igazolhatta, és nem fogja igazolni soha semmi a beterjesztett és elfogadott dézsmaváltsági törvénynek ama hézagait, melyekkel egyik néposztályt a másiknak, még pediglen a gyöngébbet az erősebbnek, a dézsmakütelezetteta dézs- majogosultnak föltétlenül kiszolgátatta. Módot nyitott arra, hogy területenként, a dézsmajogosultuk asz tál haladékait kellő ridegséggel visszautasítani nem értő választott bíróságok által, váltság fejében, a perrendtartás czikkelyeiben körülirt becslési eljárások lábbal tip- rásával, oly enormis összegek lettek a jogi orvoslatok igénybe vétele daczára megállapítva, és ennek folytán a magas kormány által a jogosultak javára folyóvá téve, melyek nemcsak a szőlők, de azok minden felszereléseinek együttes értékét is többszörösen felülhaladták. Ahol tehát a dézsmaceher, a kötelezettek v ál Iáiról csak azért lön levéve, hogy helyette a koldusbotot nyomják markaikba. Az igazság különben is méltányos distributiv urna azt diktálta volna a magas kormánynak, hogy egy oly országban minő a mienk, hol az adózó polgárság teljes egyeteme, minden különbség nélkül viselte az lírbériség eddig eszközlött váltságcerheit, és pedig viselte a nélkül, hogy egyik vagy másik néposztálynak csak eszébe is juthatott volna emiatt zúgolódni; az urbériség minden más maradványainak, mint a szőlőfáltságnak, regálénak, sat. váltsága hasonlókép vettetett volna ki az összes adózó polgárságra, természetesen oly, minden séi elmet kizáró módozatok alatt miként ez a gabna tizednél történt. Egy ily igazságos elvnek, melynek gyökérszálai a dolgok természetes rendjében ereszkedtek: felállítása és alkalmazása nem nyitott volna tág mezőt a különben is aggasztólag megszaporodott peres és peren kívüli eljárásokra ; bortermelő közönségünk meg lett volna kiméivé a dézsmaváltsági végrehajtások specialis zaklatásaitól és költségeitől nem keverte volna, a saját terheit mábarátokat nem lehetett 0ly hamar feledni, s oly jól esett azontúl is azokkal a vig czim- borákkal mulatni, hogy eszébe sem jutott miként ő már nem az a független fiatal ember többé, hanem nős, a kire otthon egy kedves szép asszony vár... Oh ha akkor, midőn eleinte igy megfeledkezve későn ment haza, az a szép asz- szony gyöngéden figyelmeztette volna hibájára: mi minden máskép lett volna. De a helyett, hogy szeretetteljes gyöngédsége által megszerettette volua vele az otthont, s elfeledtette volna vele a vig barátokat: gyöngédtelen, kíméletlen szavaival inkább el űzte otthonról. Mi volt természetesebb mint az, hogy ment ismét oda, a hol a poharak közt ismét elfeledte bánatát... S ez igy tartott sok, sok évekig ; míg végre a szerencsétlen asszony egy nagy betegségbe esett : a féltékenységbe. Annyira ment féltékenysége, hogy megfeledkezve magáról cselédeit kémekül használta fel férje ellen. Azok ösmerték gyengéit, mindenfélét hazudtak, hogy ez által nyerjék meg tetszését, Most már türhetlen lett az élet köztük. A nő az éjeket sírással, a férj — szórakozást keresve, tölté. A világ az utóbbit okozta egészben. Pedig igaztalanul. A kik ösmerték házi életüket, azok egész másként Ítéltek. Én akkor ismerkedtem meg velük, midőn már igen-igen boldogtalanok voltak, Megkisérlettem a szegény uőt gyógyítani, 1 de már késő volt. Szegéuy asszony már annyira bizalmatlan volt mindenki iránt, hogy ki férje mellett egy jó szót koczkáztatott elveszte barátságát örökre. Egyszer arra a godolatra jött, hogy házánál estélyeket fog rendezni s több jó ismerőst meghív, igy talán otthon marad férje, s meg szokj a az otthont. Csak hogy icésőu vöt t már akkor. A válaszfal sokkal magasabb volt köztük, mintsem azt le lehetett volua rombolui. Egypár hétig össze jöttünk minden kedden és csütörtökön. Egyszerű, barátságos thea-estélyek voltak azok. A megboldogult vigkedélyű „Frauczi bácsi“ s egy másik szellemes ügyvédünk a ki akkor még nőtlen volt, de azóta kedves szép felesége van, mulattatták a kis társaságot. Azok kik resztvettek ez estélyeken visz- sza emlékezhetnek még, hogy vendégei előtt is, mily kíméletlen guuyoros volt férje iránt az a szerencsétlen természetű asszony. Már természetévé vált a szúrós gúnyos modor. Mindenki előtt képes volt megalázni férjét. A ki ily ily alkalommal látta volua azt az elitéit embert, halál sápadtan a sértő szavak miatt: megszáuta volna. Az 1876-ávi árvíz elmosta ez összejöveteleket, s a szerencsétlen házasfeleknél még szomorúbban köszöntöttek be a napok. Végre a férj, megunva azt a rideg életet, keresett magának egy olyan helyet, a hol mosolyogva várták, a hol nem látta azt a szúrós gúnyos tekintetet... Most már uem kellett a cselédeknek l hazudni. A féltükéuységuek alapja Ion-..
