Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 2. szám
legföljebb az irányt Ítélhetik meg, de a képességet nem vitatják el. Őszintén szóivá nem a novella- és rajz-iiás az a tér, melyen az irodalomban szolgálatra szegődöm. Legelső könyvein irodalómtörténeti mű s munka alatt lévő dolgozataim aostlietikai s irodalomtörténeti dolgozatok. Jól tudom és igen is érzem, hogy csak ezen a téren fogom leghasznosabban betölteni csekély hivatásomat. Rajzaim és Elbeszéléseim sokkal inkább el vannak terjedve városunk s vidékünk müveit közönségénél, hogy alkalom nyílhassák a javalás vagy elitélés- között jogosan választani. Haan Rezső ur én társa pipugya sőt roszakaratú álláspontjával szemben azonban van szerencséin kijelenteni, hogy nemsokára Berzsenyi életrajzát s a kath. lyra történetét fogom sajtó alá rendezni, hadd legyen még több oka sárga irigységének s föltétleu ócsárlasauak Törekvéseim méltatását különben a nagy közönségtől várom, mely edel igeié sem vonta meg csekély tehetségeimtől a buzdító pártfogást. 3)z. eKorÖMj Carneval bevonulása. Néhány imp múlva beköszönt a farsang nyitánya, a társaskör bálja s innét kezdve dinom-dánomra fordul a világ. Talán helyén való lesz, ha ez alkalommal néhány megjegyzést koc/káz- tatunk. Néhány megjegyzést a társadalmunkban igen is elharapózott túlzások ellen. Az Esztergom és Vidéke nem régiben kifejezte abbeli ellenkezését, hogy a hangversenyek árja, a derűre honira való concertirozás, nem szolgálhat a jó Ízlés javára, sőt egyenesen a hangversenyek értékének csökkentésére. És mégis ha már nem vették le első báljaink programmjaikról a hangverseny i részleteket, akkor keressük a helyzet előnyeit az elkerülhetetlen nem előnyös programra mellett. Nálunk már évek óta csak félsikerű ek a legelső tánczvigalmak s ez semmi egyébnek, mint a túlságos fényűzésnek tulajdonítható. leány nevét ldáltá, kik ijedve ébredtek ál" inukból fel. — Nagypapánk mi bajod? — Az istenért felelj! Mereven nézett maga elé az öreg. Semmi, mormogd; egy kis meghűlés, elmúlik majd nemsokára csak a szekrényből az üveget ... hűsítő, fehér folyadék, hamar ide! s móhon kiürítve vissza hanyatlott. A kis leány tovább folytatta álmát. A fiú ébren maradt. Arról gondolkozott hogy köszöntéé fel holnap újévkor a nagyapát. Végre elnyomta őt is az álom. Még a halálhörgésre se ébredtek — csak világos reggel a néma csend keltette őket fel. Oda térdepeltek roindaketten a nagyapó ágya elé és elmondták reggeli imájukat. Úgy látták mintha a nagyapó mosolyogva nézett volna le rájuk .. . Kézen fogva testvérét a fiú neki bátorodva mondani kezdé amin még az éjjel is oly soká gondolkodott: Kedves Nagypapánk szeress ez uj évben is úgy mint a régiben mindkettőnket egyaránt. — Te nem szólsz néma vagy?“------— „Hiszen mi mind a ketten jók va- Jánk “! — „A bibliából olvassál, neküuk, oh mondd hol vau anyánk, . . ki az ki elvitte s mi az mi, népává tőn téged is, felelj tehát mi a halál? — Öli ne engedd hogy ez uj évben is oly boldogtalanok legyünk mint az ó évben . . . jó nagyapánk légy boldog mi velünk! Soká hangzott az árvák jajja széjjel. Eljött a bus, komor éjjel, S még másnap is egy utas arra kelve Ott látta őket sírva esdekelve, A bús hallotti ágynál; „csöadessen*! Sz. Géza. Az a verseny, mely a toilette kérdésben kifejlődött, hova utóbb még több csapással fogja sújtani kilátásban lévő legtöbbet ígérő tánezvigalma- inkat. Az egyszerűség és Ízléses csin mellett fölszólalkozni s kárhoztatni a fényűzést tehát sohasem lehetett anyucira helyén, mint most, mikor Carneval a küszöbön áll. Csak a kezdet nehéz s csakis a kezdet mutat föl olyan akadályokat, melyek leküzdése nagy föladatnak látszik. De ha előkelő hölgyvilágunk megadná az egyszerűségre hajló tónust, akkor a nemes tartalmú actiónak nemsokára látatja is lenne. Ezer okból helyeselhető városunkban a mentői egyszerűbb színű bálozás. Nyerne vele a családi jólét, nyerne vele a bálozó közönség s nyerne vele a bálok sikere. Hangversenyes bálok vannak előttünk. Keressük fel azokat hangversenyre való előkészülettel és senkinek se lesz joga egyszerű megjelenésünket indokolatlannak mondani. Most nyílna kedvező alkalom a régi jó idők régi jó közóputján járva az egyszerűségnek s jó Ízlésnek érvényt szerezni, most Carneval herezeg bevonulása előtt s épen azért hölgyvilágunk őszinte mcgszivlelésébe ajánlom czikkem tartalmát. Pataházi. Farsangra. — „Kérjük a hölgyeket hogy mentői egyszerűekben megjelenni szíveskedjenek.“ — Egy szellemes Írónő egyik kedvelt heti lapban nem rég e felirattal egy czikket irt. Nem művelek rósz dolgot azzal ha az eszmét éppen most, midőn a mulatságok egész sora kecsegtet, egy két hozzászólással e b. lapok utján városunk szépei elé hozom, hogy olvassák azt a . . • férfiak ! E kérelem egyes rendezőség részéről a mily uaiv, ép oly stereotyppá vált gyakorisága miatt, s mindennek daczára.csak üres szó, mely elhangzik a pusztaságbau! S hol ennek az oka? Ha ezt keressük, azt egyrészt a nőkben, de első sorban a férfiakban találjuk. Lássuk a nőnél. A feípiperézett, selyembe atlaszba öltözött, csipkével, gyöngyei díszített öltözékű nő nem veszi észre, vagy csak alig, a melette levő (s talán más alkalomkor nélkülözhetlen) igénytelen leánykát, ki egyszerű önkészitette ruhácskában szerényen felruházódik. Hej pedig ki tudja, hogy az előbbinél a mama s leánya számára megrendelt fényes báli öltözék megérkeztét mennyi' családi tragédia előzte meg, s még mennyi követheti. ? Mig ^egyszerű leánykának ruhája árát a; jövedelemhez, az anyagi viszonyokhoz mérten maga a családfő kínálja s adja a szeretett leányáuak, s később egész boldogan szemléli a munkában kipirult kedves arczú, öröm s aggodalom közt egész lélekkel dolgozgató leányát. Ily viszonyok közt boldogan kiséri a mama mulatságba gyermekét, hisz neun gyötri ama kínzó gondolat, hogy miből s mikor fizetik ki.?! Hát uraim önök mit tesznek ? Körülrajongják a feípiperézett, hódítani vágyó nőket s nem veszik észre az egyszerű szerény leánykát, vagy ka igen, nem igenközeliteuek hozzá,hiszen : „ezen egyszerűség nem enged valami fényes választmányra következtetni“ pedig uraim az ilyen ha nem is visz, de takarékossága sokat behoz, mert nem kell évenkint, a divatárusok felhalmozott számláját a szegény férjnek keservesen keresett jövedelméből — kivált az ha uem valami fényes fizetgetni ! De meg az ilyen nő, ha anyagit nem is, de visz nászhozományul — mi a valódi boldogsághoz mindennél többet ér— egy nemes, jó szivet melynek megmérhetetlen mélysége és jósága gazdag tőke, minek kamatja egy család tiszta boldogsága ! S ha azt hiszik uraim, hogy ez a szerény leányka nem jól mulat, mart nincs egy sereg . . . udvarlótól környezve, csalódnak! E leányka mulatságba ment azért, hogy mielőtt oda nyújtaná kezét ama nemes leikéhez méltó komoly, művelt fiatal embernek — kinek ép most nyuj tá kezét a felkért csárdásra — megismerje egy kissé a világot, melybe lépnie kell s annak árnyoldalaitól magát távol tartva, egyedül szent s esküdött kötelességének éljen! S hogy ezekből lesz a boldog pár, kik egy-két év muiva nem való pörön, hanem még mindig egymás örömén járhatják esziiket az nem szorul bizonyit- gatásra! Node a székely szerint, ki megtér az üdvözül“, s hogy én is visszatérjek e szerény czikkecske czimére, egészen reá vonatkozó egy két dolgot hozok fel. — Egy nagyobb városban történt. Múlt évben egy jótékony czélu bál alkalmával a rendezőség ismét nagybetűkkel kinyomatta a „kéretnek a hölgyek“ . . stb féle felhívást. De a nők nagy része ezt nem tartván szem előtt, iparkodtak a fényes ruhában egymást úgy szólván túllicitálni. Mit tettek a férfiak? Sziinóra idő alatt minden ily nő közelébeu „Jaj be szép lány ez a ruha“ féle gúnyos, solidan kifejezve goromba megjegyzést hangoztattak. Ama fen irt szellemes Írónő pedig zt említi, hogy mikor a nők egy mu- atság alkalmával e felhívást szorul szóra s igen jó gondolkozással követték, a férfiak többek közt azon megjegyzést tették, hogy „ma igen unalmas ez a bál; mintha mind szobaleányok közt volnánk, nincs egy fényes toillette sem“. Ezekhez azt hiszem nem kell kommentár. — ítéljék meg önök mindkét esetben a hibást; de annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy az első esetben a nők nem hibáztathatok annyira, mint utóbbi esetben a férfiak, mert hisz uraim, nem lehet rósz néven venni, hogy mi szegény nők mindig csak az önök tetszését iparkodunk elérni! Ez már a mi gyengéuk! S ép azért a férfiak legyenek azok, kik egymásnak segédkezet nyújtva segítenek a hajon, és bátorítsák a nőt. A nők pedig ne azon versenyez- zeuok, hogy pompa dolgában az elsők logyeuok, hanem iparkodjanak szülőiknek vagy férjeiknek az élet gondot elviselhetőbbé tenni, nem pedig meg nehezíteni. így azlán a leányból jó, gondos nő, a nőből szerető és szeretett feleség lesz a mi nemcsak egyeseknek, hanem az egész társadalom jólétének felvirágo- zására jótékonyan fog hatni *) Egy no. Szilveszter estéje. És befogtak vala négy lovat egy hintó olé, melynok bakjára a keményen kipödört bajusza kocsis mellé egy uyá*) Jelen czikk t. Írónője meg fogja engedni, lm igen érdekes levelére jövő számunkban közöljük az érdemleges választ. A Szóik. jas lakájnak öltözött' köpezös viezmes- ter helyezkedett. A négyes fogat gyors vágtatásban robogott neme« Putaíikó uram portája elé, mert úgy volt «az megírva a virágzó Tarkaság Szilveszter ünnepély rendező bizottsága által. Putankó uram komoly ábrázattal vette magára ünneplő ruháját s fényes előülői beszéd megtartására karesett gondolatokat. Akkor azután leült a diizes négyes fogatába, a kocsis hetykén megcsapkodta lovait, a lakáj feszes ünnepélyességgel tekintett előre s a nagy vendég megérkezett a Tarkaság hivatalos helyiségébe. Valóban nagyon nehéz föladat lenne leírni azt a homéri jelenetet, mikor nemes Putankó uiam el® kisiettek a Tarkaság lelkes tagjai. A kapu alatt két sorban fáklyások állottak s ünnepélyesen megéljenezték a túl boldog elnököt s hangos éljenri- v.ilgás között vonult be a tagok közé. Itt Irenetikus jelenetek keletkeztek. Az ünnepelt elnök jobban meg volt hatva, mint egy újdonsült miniszter, a ki először rebegi el saűzbeszé- dét az országházban; jobban el volt érzékenyülve, mint egy hét lányos apa, a kinek mind a hét baja egy farsang alatt elkél s jobban el volt ragadtatva, mint Illés a ki hasonló robogású kocsin szárnyalt az égbe. Három gyors író is kétségbe esett muukát végzett volna, ha leírta mind. azt, a mit nemes Putankó uram elmondott s elmondott volna. Százszor is közbe szakították, mis: Tallérosi Zebulon tönkre silányitója nemes Putankó uram elnöki programbeszédét lemorzsolta. Azt mondják, hogy európai kérdésekre is kiterjesztette figyelmét s oda jutott, hogy a mostani mozgalmak a magasabb politikában csak szappanbuborékok. Programmheszódében hivatkozott Sándor ezár szellemért s egyjáiast- az európai szabadságra. Nagyon élesen kikelt az adók különböző nemei ellen s nagyszerű cli- maxokban mutatta ki milyen nagy hivatása van a Tarkaságnak. Meghatva köszönte meg végül a főispáni fogadtatást s büszkén jelente te ki, hogy nem átal ilyen egyesületéit tovább is hatni és lelkesedni. Erre vállaikra emelték s körülhordozták a teremben. A hahota és ka- czagás közgyűlésén gyorsan átestek s orré megindult a magnum áldomás, mely után a tréfa kovács tagok vidám kedvvel búcsúztatták el a nagypipáju de kevés dohányu ezcrnyolczszáznyolcz- vanegyedik esztendőt. * A polgári ifjúság nagyrészt Weiser Ferencz tánqzoktató vigalmán találkozott a Htdinger féle kávekáz nagy termében. Nagyon vidáman folyt a mulatság rendkívül áros részvevő közönség mellett. A növendékek ügyesen mutatták be az elhanyagolt magyar társastán- ezoknt s a szólókat. Voltak igen is kedélyes részletek, csak egyetlen kellemetlen részlet zavarta meg «a tisztes polgári mulatság jó hangulatát, melyről lapunk más részén emlékezünk nieg. Az ó-év elbúcsúztatására több fiatal ember megerősítette Paliékat mindenféle rögtönzött hangszerekkel s valóságosan nem búcsúztatták, hevese n elűzték a fáradtan el kotródó esztendőt'. Jó formán reggelig fartött a Syl- vesteri mulatság, mely egyébiránt igen jól sikerült.
