Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 2. szám

A jégről.

. f-—. Sikamlós karczolatok —

A dóí: jCedveä Jenő ma egészen önre Vizem magamat.

...Jenő: És megengedi hogy a pályánkul is röpítsük a szánkót?

..jtdél: Hát a papa? . . ,

Jenő: Egy másik szánban Róbert az ellenirányba viszi.

Adél: Félek hogy leesem! . .

^ Jenő: Hiszen a szánban ül!

Adél: Hátha elesem? —

Jenő: (szerelmi kéjjel) ölelő karjaim védeni fogják.

Adél: (feleszmélve) . . . Tehát

szeret?

Jen ő; (a siker fölötti tulboldogságá- ban lázasan susogva) Biztosíthatom hogy imádom Adél, s ha egyszer enyém leend meglátja mily boldogok leszünk . .( a szán fölött átölelve megakarja ölelni s csókolni haját).

Adél: . . (csábitó mosolylyal) Forduljunk vissza Jenő, nagyon messzire mentünk, kérje meg előbb a papától ezt (kezét csókra nyújtva) s akkor öné lesz: . .

Papa (a távolból hangosan kiált) Adél! —

* *

*

Nincs könnyebb mint a madarat lép re esalni, a farkast verembe ejteni s a hölgyeket jégre vinni. Csak a módját kell tudni.

*

% ?}c

Nagyon kedves egy uralkodó az a fagyos arezií jó Halifax. 0 felsége nem tart se minisztereket, se végrehajtókat s mégis olyan sok hű alattvalója van, a ki igazán szereti, hogy valóságos ritkaság.

Az ő országa azonban nagyon sikamlós. Lehet, hogy azért szeretik annyira a hölgyek. Elbukni könnyebb rajta, mint a bukott angyaloknak; de fölemelkedni s mosolyogva jóvátenni a botlást, talán sehol sincs olyan napirenden mint ő felsége birodalmában. És sehol se sikerül olyan minden komolyabb következmény nélkül mint Halifax életpályáján.

Ez a csiklandó mulatság csalja ki tehát mindig a legkedvesebb korcsolyázókat, kiknek arczára a komoly Halifax olyan gyönyörű rózsákat tud lehelni csók gyanánt.

— Orvos úr kérem már napok óta nem tudok se enni, se inni, se alunni, se dolgozni.

—t Hát mért nem jött már napok óta t

—r Mert bíztam a természetben, höjj^ dnagamtól is "meggyógyulok.

N° lássa ez furcsa. Magának nap semmi dolga, .se családja se a9$f$la; hát mért nem keres'üdülést? Nézze Írok receptet egy vaskereskedésbe. Menjen oda az orvosságért. Maga Frey- nél pompás korcsolyát kap, siessen ki azonnal a jégre s korcsolyázzék kétség- beesetten, különben három nap múlva menthetetlen lesz.

*

* *

Kor cső,lázó egyesületünk azért nem siet megalakulni, mert az egyesület iránt való közöny sokkal vastagabb, mint az a fiatal jég, mely most a Dunát födi.

De azért ajáuljuk, hogy csak neki kell indulni a kezdeményezés koreso- yáival. Biztosan fog sikerülni.

Hírek

— Dr. Szmatanay József elhalálozása folytán megüresedett tanári állomásra helyettesi tőnek a tanügyi bizottmány s a tanács egyhangúlag lapunk szerkesztőjét nevezte ki.

— A Somogyi könytár helyiségének átalakítása — mint a Szegedi Napló Írja — a legnagyobb gyorsasággal eszközöltetik. A Dugonicstérre és a fehér-keresztre néző összesen 12 ablak a tervezett nagyságban már elkészült s a hatalmas ablakrámáza- tok, valamint a vasvódfüggönyök behelyezéséhez a jövő héten már hozzákezdenek. A védfüggönyök a múlt héten érkeztek meg Swadló budapesti gyárából. Az asztalos munkálatokon állványokon, szekrényeken, létrákon és más egyéb fölszereléseken nagyban dolgoznak a vállalkozók, úgy, hogy a könyvtár berendezésének a kitűzött időre leendő elkészülése iránt ma már kétség nem foroghat fönn.

— Uj zenemüvek. Táborszky és Parsek zenemű kereskedésében Budapesten megjelent a 32-ik magyar ábránd magyar dalok felett. Székely Imrétől. Ara 1 írt 50 kr. — Rózsavölgyi és Társa kiadásában pedig Ifj. Szo- tyori Károly Debreczeni Nefelejcsek czim alatt hat népdal jelent meg ára 1 frfc. Bunkó Vincze Leona Polkája szintén épen most jelent meg. Ára 60 kr.

— Az Esztergom melletti rablógyilkossághoz. Az „Esztergomi Közlöny“ legutóbbi számában azt állítja, hogy lapunk az „Egyetértés“ után közélte az almástót meggyilkoltatásáról szóló részleteket; ez valótlanság. Mi eredeti tudósítást kaptunk és nem az „Egyetértés“ után közöltük, a mit közöltülix. Czáfolni törekszik az említett lap közleményünket; de ebben is épen oly szerencsétlen, mint előbbi lefogásában. Mert tény az, hogy a négy almis tót a meggyilkoltat először nem ismerte föl, és később kitűnt, hogy nagyon is közelről ismerték egymást; mert tény az, hogy a négy almástót közül az egyik sehogyan sem tudta igazolni, hogy mely úton ment Kestölczre; mert tény az, hogy a négy jó barát (és ez nem mese beszéd) majdnem egy időben indult el Bpestről a meggyilkolttal; mert tény az, hogy az eddigi vizsgálat még azt sem érte el, hogy a trencsényi bíróságtól, a gyanús egyénekről, legkisebb felvilágosítást kapott volna; mert tény az, hogy a közlöny szerkesztője fogalommal sem látszik bírni arról, hogy feuyitő ügyekben az jlietékessóget nem a gyanús egyének tartózkodási helye, hanem a tett elkövetési helye után kell, megállapítani; tehát az itteni bíróság a vizsgálatot alapjában elhibázta, mert ha a négy atyafi közül az egyik nem tudta igazolni, hogy miként került Kesz- tölczre, ezt rögtön el kellett volna fogatnia, fagy „bandúrokkal“ ide kísértetni; mert ehhez a feuyitő bírónak nemcsak joga van, de köteles is megtenni. Hogy ezt a Közlöny szerkesztője nem tudja, nem csudálkozunk. (R.T.)

— Heinrich Ede ur festményének ügyét egy bizottság intézte el Szylvesz- ter estéjén. A festmény a szerző tulajdona maradt.

— A sajtó megjegyzéseit eddig jórészt közöltük szépirodalmi művünkről. Múlt csütörtökön a Fővárosi Lapokban Prém József irt könyvünkről terjedelmesebb kritikát, melyen Haan Rezső azonnal kapott. Nemes eljárását leginkább jellemzi az, hogy a kritrika végét elhagyta. Milyen igazság szeretet ez, azt fölösleges jellemezni. Az elhagyott részlet a következő: „De elég ennyi. Nem foglalkoztunk volna ennyi részletezéssel sem e kötettel, lia oly kezdő íróé nem volna, ki más téren m ár figyelemreméltóbbat is nyújtott Dr. Kőrösy László egy irodalomtörténeti monographiája Ruiüy élete, mint adat gyűjtemény s hű kor raj z igen í asz n a v e li e t ő k ö n y v. Foglalkozzék tovább is ily tanulmányokkal. Elbeszéléseinek kiadása csak arra adott alkalmat, bogy megmondhassuk neki. Az irodalomtörténet mezeje hálás tér az oly irók számára, kik kedvvel és szorgalommal működnek rajta.“ így végződik a Fővárosi lapok kritikája. Haan Rezső ur természetesen nem veszi tudomásul, a többi lapok javaló Ítéletét, mert nem tiszteltük meg tisz- teletpélydáunyal s megtiszteltük egy novellánkban, mint közreműködő sta- tislát. Merítsen ebből Ítéletet a közönség Haan ur igazságszeretetére s loy- alitására.

— Nagyon nemes. A mi jóságos

bátyánk megint azzal vádol, hogy valahonnan átvettünk valamit s emlegeti Bőmét, a kiről a jámbornak soha fogalma se volt. Még egyszer nyilatkozunk a dologban. Nekünk a kérdéses czikket Hevesi József munkatársunk küldte be mint átdolgozást. Közöltük is H. jegy alatt s utólag jelentettük, hogy a kis tárczaczikk homlokáról véletlenül lenmaradt az átdolgozás jelzése. — Hanem hát tájékozzuk egy kissé a közönséget Haan Rezső jelleméről. Nem régiben kaptunk egy levelet a vidékről, melyben arra figyelmeztetnek, hogy a Közlöny vezérczikkét egv régibb szaklapból veszi s közli a saját terméke gyanánt. A Közlönynyel szemben már régóta közönnyel viselkedtünk. Hogy ne mi kezdjük el a polémiát s hogy gyöngéden figyelmeztessük, megküldtük neki ama bizonyos levél másolatát. Azt vártuk, hogy megköszöni. S a helyett félretéve minden diseret loyalifást otrombán neki vág a levél

Írójának az ő lapjában. Ha egész terjedelmében közöljük ama bizonyos levelet, akkor megtudhatta volna a közönség, hogy mikép Ítél vidékünk a jóságos lapról. Kezünkben van egy másik közlemény, melyet Budapestről kaptunk e lapok volt kiadójától erős leleplezésekkel. Hogy ne provocáljunk polémiát elhagytuk. És kíméletes eljárásunknak most ez a jutáim*! ^ Nézzük meg azonban jó szemmel ujesztendei lapját, mely olyan czifra, mint egy ízléstelenül öltözködő hölgy, van-e benne csak valami is az Ígért haladásból ? Ábrányi Emil versét és Mészáros Pista rajzát a Kéziratok-ból veszi át, s egy olyan czikket közöl a győri tisztviselő egyesületről, melyről mi már Éónapok előtt vezérczikkeztünk. És még Haan Rezső úr areopágot akar gyakorolni ez évben is.

— Például. Holnap a váczi műkedvelők a Proletárokat adják elő a Vörös kereszt javára. — Szeged városa ötszáz forintot adott Szent István király szobrára.- Az egyetemen a beiratkozások a tanév másik felére január ötödikén kezdődnek s bezárólag Fzenha- todikáig tartanak.

— Alföldi Iparlap czimmel 13a- kay Nándor országgyűlési képviselő Szegeden egy igen változatosan szerkesztett lapot indított meg, melynek ára egész évre négy forint. A kitűnő ipari apuak Máj er István püspök űr is munkatársa.

— Erödy Dániel ur Kikindai Közlöny czimmel egy uj lapot inditott meg, melynek mutatványszámát leküldték liozzánk. A lap úgy látszik a jobb vidéki lapok sorába fog emelkedni, mert igen gondosan és élénken van szerkesztve.

— Az újévi gratulátiókból jótékony női egyesületünk javára ez idén igen sokan megváltották magukat. Az örvendetes uévsor 150 aláírót számlál s igy az egyesület javára meglehetős mérvű adakozások történtek.

Előfizetések. Uj óv után többen hozzánk fordulnak s előfizetéssel bíznak meg bizonyos lapokra. Van szerencsénk e helyütt kijelenteni, hogy rendkívül, sokoldalú teendőink nem engedik ezentúl az ilyen épen nem hozzánk tartozó ügyek elintézését. A postán minden lapra elfogadnak előfizetést s ki állítják az utalványt.

— Gazdátlan eb. A karácsonyi ünnepek alatt a Duna egy a mentén kóborló inájsziu tarka vizsla szegődött egy fiatal emberhez, ki most Nyitva megyében tartózkodik s levelet ir hozzánk az ügyben. Az eb gazdája kétségkívül aggódhatik jószága iránt, de megnyugtathatjuk azzal, hogy szívesen szolgálunk azon ur tartózkodási h hlyének megnevezésével, ha hozzánk fordul.

— A katholikus tanárjelöltek, nevezetesen a szerzetbeli tanárnőven- dékek egyetemi kiképzése ügyében a fővárosban értekezletet tartottak s egy memorandumot terjesztettek föl, melyben kikérik, hogy álljanak az említett tanárnövendékek olyan országos bizottság felügyelete alatt, melynek elnöke maga a herczegprimás lenne. Az emlékiratban a rendfőnökök az egyetem- rejárás ellenében ezt Írják: Ünnepélyes vallomást teszünk arról, hogy nővén- dékewik e tanárvizsgálattól nem irtóznak, mert érezzük, hogy úgy a • kormánynak, mint a nemzetnek garan- cziát tartoznak adni arra nézve, hogy a gondjainkra hízott tanintézeteinkben kellően kiképzett tanerőket alkalmazzanak. Az emlékiratot a benezések részéről Dr. Chruesz Chrizosztom pannonhalmi főapát irta alá.

— Botrány. A következő sorok közlésére kérettünk föl. Szilveszter estéjén a Hadingerféle kávéházbsn Wel- zer Ferencz tánezmester rendezése mellett polgári jellegű tánczvigalom volt, melyet főleg városunk iparosai és kereskedői látogattak. A tánezmu- latság zavartalanul folyt le, egyszerre csak egy fiatal ember, a ki veszekedés! viszketegéről már régóta ismeretes, vizet akart vinni egy fölhevítit tánezosnőnek, a mit azonban a tánezmester nem engedett meg. A túlbuzgó lovag erre elkezdett kemény kifejezéseket használni a tánezmester ellen, a mi az ott álló idősebb polgárokra, szintén rosszul hatott. Ketten ki is fejezték fölháborodásukat, mikre a spéczi válogatott gorombaságokkal felelt. Egy tisztességes szabómestert ösz- szevissza becsmérelt, s azután elment négyest tánczolni. Francziauégyes után oda mén hozzá a megsértett polgár s számon kéri, hogy komolyan mondta-e imént elejtett szavait? a lovag ezen még inkább fölháborodott s a szabó mester arczul csapta. Ez visszadta neki a sértegetések fejében is. A botrány után jóval a pofozkodó lovag felkereste a kávéliázban a szabómestert s orrul arc/.ul csapta. Erre már mindenki ellene fordult, de a hős lovag megugrott. A botrány olyan kellemetlenül hatott, hogy sokáig megszűnt a vig hangulat. Már most hol keressen elégtételt a becsületében ily módon megtámadott polgár, hacsak abban nem, hogy kihívja a közönség elítélését a verekedő fiatal emberre. Kérem jelen soraim szives közlését. Egy szem-és fült ami.

Felelős szerkesztő Dr. ttörösy László*