Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 14. szám
Esztergom, IV. évfolyam. __J4. szám* Csütörtök, 1882. február 16-án. mTEKKIM és VIDÉKE Einfizefési ára : egész évre..............................................Ű ^ 'C1‘ fél évre...................................................^ » » 4 v ii jf v **<!*'** ............................................^ * '* ^ » E ^yes szám: 7 kr. Az k|öési pénzek az .Esztergom és Vidéke“ ki:idé|iivat:iláli<>7. Széclienyi-tór 35. sz. iiitézeiidok. Városi és megyei érdekeink közlönye. I " í~ Mogjoleuil< : li e t e n k i ii I k é I; s z e r vasárnap és csütörtökön. Nj'Hitéi petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőségbe/., J^ŐRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM Rí Á, int ézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Kisdedek halandósága. A statistika évenkint számokban mutatja ki, hogy mennyire elhanyagolják nálunk a gyermeknevelést. Megdöbbentő az a számarány, mely a magyar vidékeken a születés s halálozás közt párosul. Vannak vidékek, a hol a gyermekek halandósága olyan nagy, hogy szomorú színbe borul a jövő képe. A magyar faj szaporátlanságát azonosítjuk mi a gyermek halandóság kérdésével, midőn kimondjuk, hogy a magyar nép elhanyagolja a kisded gondozását, fejlesztését s lelketlen köny- nyelműséggel veszi a gyermeknevelés igen is fontos kérdését. Nem is kell messzire kalandoznunk példákért. Itt van Esztergom városa s a megye. A halandóság rovatában legmagasabb számarány jut a eseesemőkre a kisdedekre. A szegényebb szülők gyakran bűnös könnyelműséggel hanyagolják el az erő és testfejlesztés igényeit s megromlott légkörben, hitvány táplálékkal toldják foldják csemetéik életét. A járványos betegségek alatt is, mint megyénkben szomorú példák igazolják, hogy a járványos betegségben sínylődőkhoz egészséges kisdedeket visznek, kik azután a szülők példátlan könnyelműsége folytán nem sokáig örvendezhetnek az életnek. Körorvosaink azon panaszkodnak, hogy betegeik túlnyomó része az apró- cseprő világból való. Sőt vannak akik akárhány halálesetet táplálékhiáuyából eredeztetnek. Nem a szegénység hanem a bűnös könnyelműség által megvont táp I áIk ozás hiányát consta tálj á k. Ai „Isztergom és Vidéke“ tárcsája A ..leghíresebb bál,‘‘ —• Humoros fénykép. — Pont hét óra. Es Lakatoséinál még minden csöudes, miudeu néma, mintha csak kihalt volna egyszerre az egész ház ; — pediglen — ki hiuné? — itt ma „bál“ készöl. A jámborlelkű Lakatosék meglehet, hogy bált készülnek adni; de a miudeutudó tuduá csak megmondani, hogy mi lesz ? Lakatosué, a szelíd fiatal asszony izgatottan , kétségbeesetten tördeli picziny kezeit. — Vége a mi bálunknak, —jajveszékel egyre ; — belesültunk, iszonyatosan belesül - tűnk. Hiába szalad-fut ki a konyhába és onnan meg vissza a nagy táucz-terembe; hasztalan járatja körül fürkészve, kutatva puhatoló szép szemeit — nyoma sincsen itt a vendégnek. Sehol, de sehol * A nagy fáradtsággal kifényesített táncz- terem csuk úgy kong a nagy ürességtől. A ma este itt pinczéreskedő nyomorékok, úgymint a félszemű köszörűs, a púpos lábtyűraűvész és a féllábú újság-ki- liordó, az ajtóban ögyeleguek s egyre fülelnek, folyton neszeinek, hogy nem hangzik-e fel valamerrnl közeledd léptek — rájuk nézve — ,Örömteli“ zaja? Azután legyen erős reményünk a jövendőben s bizzunk rendületlenül ; bban a nemzedékben, a melyet ilyen satnya viszonyok között nevelnek ! Alig van módosabb község megyénkben, hol a gyermeknevelés igen fontos kérdését komolyan vennék s elgondolkodnának rajta, hogy miként lehetne a gyermekhalandóság elszomorítóim emelkedő tüneteit mérsékelni, alábbszáll i tani. Szinte meggyőződéssé vált a népnél, hogy az apró-cseprő világból csak az maradjon meg, a ki kibírja az életet, a ki életeleven, életerős ; a többi úgyse munkára való, a ki satnya, gyönge, idétlen. Az ilyen fölfogás nagyon szomorú eredményekre vezet. Hiszen a kisdednevelés kérdése a nemzetek létkérdése s erősen népes, és virágzó nemzetek csak azok lehetnek, melyek kisdedeikről atyailag gondoskodnak s törvény erejével őrködnek fölöttük. A mi törvényeink csak azért vaunak, hogy rá ne olvassuk a szülőre, a kire rá lehet bizonyítani, hogy bűnös hanyagság miatt veszett el kisdedei élete. Folytonoson kifakadunk a zsidófaj szaporosága ellen, mert a magunk satnya létviszonyaink közt az ő óriási elágazásuk kiemelkedő ellentétül szol- . gáló adat. És mégse tanuijuk meg a zsidótól a logkövetnivalóbb családi erényt: a kisdednevelést. Akármilyen szegény legyen az a rongyszedő zsidó, ha nyolcz, tíz gyermeke van is, valamennyinek gondját viseli, akárcsak a szemefányé- nek. Nem sopánkodik titokban, hogy nyomorú életviszonyai közt a folyton emelkedő család folyton emelkedő gondokat ró vállaira, hanem megfeszített munkával s fokozódott kitartással neveli föl magzatait egész addig, mig saját szárnyaikra bocsáthatja. Nagyon csekély ott a kisdedek halandósága ép azért nagyon nagy az emelkedés s a szaporaság. Városunk és megyénk összes orvosaihoz intézzük kérelmünket. Ők tudják legjobban a legsötétebb viszonyokat megítélni a kisdedek világában. Ismerik a törvény erejét, ismerik hanyatlásunk okait, ne engedjék tehát a gondatlan szülők bűneit büntetés nélkül, hanem teljesítsék orvosi kötelességeiken kívül hazafiúi kötelességüket is, midőn a bűnös köny- nyelműséggel vádolható szülőket a vádlottak padjára idézik. A mákony élvezete. Amerikában élő orvos barátom — ki városunk fia — egyik hozzám intézett levelében említést tesz menynyire van ott elterjedve a mákouykórs erre vonatkozólag egyet mást akarok eziittal az „Esztergom és Vidéke“ olvasóival ismertetni. Amerikában, New-Yorkban különösen San-Franciskóban külön — a kávéháziakhoz hasonló helyiségek vannak a mákony élvezetére berendezve, hol a morphimot ópiumot, úgy szijják mint nálunk a dohányt. Amerikai barátom egy újságíró kíséretében ily helyre — melyet egy chinai bírt — ment. — Némi nehézségek után a ház belsejébe értek, a háztulajdonos lámpával kezében a belépőket megkérdezte mi járatban vannak, — ők azt felelték, hogy mákonyt színi jöttek, — mire a chinai egy hátsó szobába vezető a vendégeket, beléptükkor hódító kellemetlenül édeses szag fogta el lélegzetüket. — Több perez telt cl mig a félhomályban irányozhatták magukat és a szoba tárgyait megkülönböztethették. — De mennyire bámultak, midőn a padokon és a földön heverő mákony szívás által elkábultak közt, két elegáns divatos ruhába öltözött európai leányt pillantottak meg. Barátunk a tulajdonosnál tudakozódott e hölgyekről mire az azt mondá, hogy e leányok gyakori vendégek nála és már ma tiz pipa mákonyt szittak s jelenlegi bódultságuk már félórája tart és még két óráig fog tartani. Ebből látható, hogy ezen élvezet már Amerikába is elhatott, s valamint Ázsia nagy részében Törökországban, már a civilizáltabb Európában is kezd gyökereket verni e borzasztó szenvedély bár itt még eddig nem volt képes az Alcohol élvezet uralmát háttérbe szorítani, mi leginkább annak tulajdonítható, hogy megszerzése sok akadályba ütközik gyakran lehetetlen is, azért mégis pl. Londonban s több más különösen a kelettel érintkezésben lévő tengerparti városokban korcsmák vannak e czélra berendezve hol ezen chinai vagy keleti szokás számos utánzóra talál. Ott hol a mákony bármily alakban élvezete meggyökerezett az gyorsan terjed s mint a tapasztalat mutatja népszokássá válik. Mint kábító élvezeti szer különféle alakban van használatban vagy mint ol dafc avagy labdacsok alakjában belsőleg vagy A hét szál czigány se 11 tadja elképzelni, hogy minek fogadták fel őket, mikor nincsen kinek elhúzzák azt a sok szép magyar nótát ? A bőgős pláne lelke üdvösségére fogadja, hogy ő sohasem muzsikált még olyan bálon, a hol egyetlenegy vendég sem volt. Lakatosué heves szemrehányásokkal illeti kedves férj urát, mivel uem hallgatott az ő szavára és boloudúl neki rohant a biztos veszedelemnek. Bált adni, mikor Taresiék is bált adnak, a kikhez sokkal jobban szeretnek el- járogatui a mester-legények, mint ő hozzájuk. A férj, úgy, a hogy szegéuy fejétől telik, megvigasztalni és fölbátoiítaui igyekszik hűséges oldalbordáját. — Ne tarts semmitől, te asszony, — iparkodik lelket önteni beléje. — Nem sülünk mi azért bele. Lesz. itt még ma auuyi vendég, hogy alig bírunk majd moz- dúlui. És szent igaza vau a c*üggedhet- leuuek. Egy rövidke fél óra múlva nagy méltósággal és nem kis büszkeséggel vonúluak be a táncz-terembe az érdemes ezérua-vitézek, karjukon a szeretetreméltó mosogató nagysáimnal, a tisztelt kaptafa-hősök a kedves kouylia-drabanttal és a többi mester-legény a legválogatottabb szobacziczákkal. És így lassau-lassau összegyülekszik az egész „úri“ társaság. A hosszas késésnek a mélyen tisztelt „hölgyek“ az okai. Teljes lehetetlenség volt elébb jöuniök — a bosszantó mosogatás miatt. De hál1 istennek ! csakhogy megérkeztek, csakhogy itt vanuak. A terem zsúfolásig megtelik — érdekes közönséggel. Minden kor, minden uem és minden mesterség van itt fölös számban képviselve. Itt néhány vitéz, ott pár bős, amott meg két-három művész. Emitt gyerekek, ott már urak. Itt kis lányok, ott nagy láuvok, amott pedig már asszonyok, fiatalok, vének egyaránt. Minden kor és uem a legdúsabb választékban — a fogatlan gyermektől a hajatlan öregig. Merő lehetetlenség itt nemcsak táuczolui, hanem még mozdúlui is. Se előre, se hátra ! Se jobbra, se balra! Minden út el vau zárva, minden hely el van foglalva. És lám, a csodák korszaka még nem járt le teljesen. Daczára a zsúfoltságnak, a hirtelen föl- zendüiő csárdás ismerős hangjaira minden mesterlegény átfogja imádottját és mégis erősen, hatalmasan rakja. Képzelhetni ezt a tánczolást, mely ember kínzásnak is beillenék. A hány pár, annyi féle táuczot jár. Az egyik csárdást tánczol, a másik keringet, a harmadik tipegőt, a negyedik lassút és csak a jó isten tudná megmondani, hogy mi mindent nem lejtenek itt egyszerre ? Hát még azok, a kik semmiféle táuczot se járnak, csak ugrálnak, mint a bolondok, sszörnyen meggyötrik édes angyalukat. Ha az emberfia ilyenkor látná őket, azt vélné, hogy valamennyinek elment a siitui valója; egyébként alig követnének el ilyen bolondságokat. Ha e mulatságot egy zeneszerző látná, rögtön megirná a „Soh’se halunk meg“ csárdás penda ltját — a „Szörnyet halunk“ gyásziudúlót. Itt egy hosszú „drágaderossz“-szal a szájában, ott kalappal a fején, emitt ingujjban, amott meg papucsban járja valaki a „ valami“-t. Igenis kérem szépen, a „valami“-t, mert — hát tetszik tudni — azt a táuczot még öreg apánk se látta rakni. Terpsichore is sírva-ríva nézi. . . . Lassanként, észrevétlenül mind sűrűbb, mind fojtóbb lesz a táucz-teremben a levegő. A páiok már csak felváltva járják — a kállai kettőst. Mig egyik része halálra fárasztja, iz- zasztja magát, addig a másik része a sárga földig leissza magát. Az esztergomi hegyek erős uedve megteszi hatását, mondhatni, becsülettel működik . A jókedv mindinkább meg fészkeli magát a sűrűn elfoglalt asztalok körül. A neki vídúlt mesterlegéuyek elemükben érezik magukat. Rágyújtanak a legújabb nótára, az érdekes „hölgyek“ pedig segítenek derekasan contrázui. Danolnak üt mindent össze-vissza.
