Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 14. szám
íiedig mint bőr alá fecskeudezés hol leggyorsabban már igen kis adagban liat végre a cliinai és török szerint kis csibukokban dohány helyett szíva tik. A ínákony élvezete után első sorban kellemes izgatotság lép fel az illetők vidámaks bőbeszédűek. A legcsekélyebb dolog miatt hangosan nevet nők, miír mások az izgatottság szakában hevesen veszekedők házsártosak, az erez kipirosodik a szemek fénylők homályosodéi kezdenek a szív, érverés és lélegzés sokkal gyorsabbak, — ez az első stádium a felkerülés stádiuma melyben bizonyos szóval le nem irható kéjérzet árasztja el a testet a képzelet a legszebb .visiokat ébreszti, a jövő a legkecsegtetőbb sziliben tűnik föl. — Ha most a mákony élvezete tovább folytattunk akkor a túlbi- zottság stádiuma lép fel s a lehangolt- ság és teljes kábultság. A beszéd nehézkessé lesz, az arcz elhalványul, az arczvonásai elváltoznak, a testet heves izzadság lepi el, az öntudat megszűnik és az illető halottként terül el. Hosszabb idei alvás után nagy fokú kimerülés és leliangoltság van jelen. Ha valaki néhányszor a mákonyt élvezte arra az oly venzerőt gyakorol, hogy alig vagy egyáltalában nem keltés e szenvedélyéről leszokni, — ritka lelkierő szükséges ehhez, és csak is igy érthető, hogy ezen veszélyes szenvedély zsarnokként gyakorolja hatalmát áldozatai felett, s az azt élvezők száma naponként szaporodik. — Az előbb említett különös kéjérzet a varázserő mely által e lassú méreg vonzerejét gyakorolja. — Kis adagok később hatástalanok, az adag mindig nagyobbodik és csak is igy történhetik hogy egyesek oly adagokat bírnak el melyek rendes körülmények közt egész családokat képesek megmérgezni. Ebből könnyen érthető, hogy a mákonyinak hosszabb idei nagy mértékben élvezete, az egészséget rövid idő alatt aláásni képes, a szellemi erők gyengülnek, az erkölcsi érzet megszűnik, a test erőtlen és senyves lesz, az emlékező tehetség szűnni kezd, ügy hogy az illetők szellemi munkára képtelenek lesznek. Ohinában Törökországban most már Amerikában is e szenvedély igen el van terjedve, sőt egész nemzedékekre kiható káros befolyással bir. Mindebből kitűnik, bogy a mákony, mely oly hatalmas gyógyszer, mely által az orvosi gyógykezelés oly | áldásos hatásokat és eredménye- ket bir kivívni — visszaélés által károkat okoz. Dr Berényi Gyula. JvARNEVAL KÉPTÁRÁBÓL Ií. Bál előtt — bálban, — és bál után. — tyá&fak, — Sűrűén borítja a hajnali köd a várost, téli időben ilyenkor még csendes minden. Egyedül ez éjjeli őrök egyhangú, kimért kopogása hullik, mit csak a toronyóra ütése szakít félbe. Négyóra van, — ilyenkor váltják fel egymást. „Adjon isten jó reggelt — jó éjszakát“ kölcsönös üdvözlések után a csend újra helyre áll s dudolva folytatja útját az érkezett, álmosan ballag haza a távozó. A köd egy kissé felszállni kezd. de csakhamar hófehér pelyhekben hull alá. Egy óra alatt fehér lett az előbb még fekete táj. Alszik a város s az utczák még mindig oly csendesek mint egy temető. A fehér szőnyeg világosabbá teszi a léget . . . szürkülni kezd. Durva felöltőjéről boszusan rázza le az őr az összegyülemlett havat . . . irigyli távozó „collógója“ sorsát ki azóta már boldogan pihen. — Lábai alatt ropog a hó . . nagyon hideg van. Edzett szeme könnyezni kezd, vájjon a szél nedvesité e meg vagy a gondolat, hogy otthon beteg neje hideg szobában kel, s kis gyormekei dideregve s sírva veszik magukra elnyűtt ruháikat. — Istenem ha csak század része is enyém lehetne mint e házsorok bármelyik lakóinak vagyona ... de a havi 10 frfcból, hogy élhessek meg negyed magámmal! . . . . ha csak szolga lehetnék újra itt átellenben a, gazdag Sólyom uramnál nem cserélnék egy úrral se helyet .... De ni ni ! Sólyom uram egyik lakója ily korán felkelt volna, már, csakugyan az ablaktáblákat nyitják, még pedig . . ha jól látok! . . . engem ucscse! ha most a (iéza teins úri ehetne az én helyemben— ugyancsak ütne borravaló a markomat.- Ejnye, ejnye vájjon mi dolga lehet a szó]) kisasszonynak, hogy már ily korán várja a napot. De az már igaz, hogy a hajnali pír nem szebb az ő pírjánál s mint a fiatal teins úr mondta hogy ha a rózsa díszük kebelén Ingyőzve összehúzza szirmait s az ibolyák szerényen lehajtják lila kis fejeiket. De már csak lni megláttam, mégis köszöntöm egy „jó reggel ttol.“ S az egyszerű ember a legnagyobb tisztelet és alázattal vette le bárány bőr süvegét a gazdag Sólyom uram háza, egyik szép lakója előtt. Margit kisasszony, amint megpillantotta hogy észrevették, gyermeteg ijedséggel vonult vissza a függönyök mögé. E neszre fölébredt Margit kisasz- szony mamája is. Egy pillanatra csodálkozva néz körül hogy leányát már ily korán fenn látja, de Margitka1 nem hagy gondolkodni időt. — Jó reggelt kis mamám, ugy-e mily friss a te lányod ma és tudod-e miért? kérdi mohó gyorsasággal és naiv ártatlanságával. A mama még kissé álmosan mosolyogva nemet int. Ilonka, Margit kis nővére neheztelő pillantással fordul a fal felé. Még ő is nagyon korainak találja az időt. Haragszik hogy éppen ma zavarják éles reggeli álmát, mikor ma vasárnap van, nincs előadás, nem kell tanulni a leczkét és a mise is csak 8 órakor lesz. — Nos hát mégse találtad el . . . hiszen ma bál ... a jogász bál napja van ; aztán tudhatod, hogy még menynyi minden apró dolog vár elintézésre, 8-kor már hazahozzák a czipőm, a szabó pedig megígérte hogy 9-re már itthon lesz a ruhám . . . én nem tudom de olyan izgatott vagyok, ezért keltem fel, nem tudtam már aludni, alig vártam a reggelt . . . istenem ! ha a mai est is oly sokáig tartana mint ez éjjel . . . — Ugyan Margit ne légy már oly gyermekes . . Ezt azonban Margitka már nem is hallja, azon gondolkozik vájjon Gréza kit kérhetett fel vis á visnak .... — de egyszerre csak elkomolyodik, s könnyezve siet a kis mamához. Nos, hát mi lelt megint?— Képzeld csak a negyedik négyesre még ninesei tánezosom ! . . . . * * * Elérkezett végre a várva várt este is. Margitka dobogó szívvel és izgatottan lépett a fényes báliterembe. Többé már nem gyermek, átlépve „első fellépése“ küszöbét, ezentúl már „nagy leány.“ Alig 1G éves nagyleány! Mint „új tüneményt“ az udvarlók seregei feltűnően környezték. A kis mama nem győzte elfogadni a számtalan bókokat s Margit a sok táuczos deli ifjakat. Mindenki tudott valami szépet, újat mondani s Margit piruló mosollyal hallgatta. El volt ragadtatva. De igazán elragadó volt maga is. Fénylő szemeiben a táncz heve égett, oly gyönyörűen, oly szenvedéllyel tán- czolt, hogy élvezet volt csak nézni is. Egész lényén elömlött a boldogság s látszott hogy ártatlan kedélye még nem ismer semmit, wi fölzavarta volna azt. Ugyanügy mosoly boldogította mindegyik táuczosát. Ugyanazon örömmel tánézőit mindenkivel. E szót: különbség vagy megkülönböztetés még nem alkalmazó, mert nem ismeré. Ez tette oly lehangolttá Gfézát, Margit régi ismerősét, jó barátját, mert másna,kő nem nevezhette, hisz nem is sejthette, stalán meg sem értette volna, hogy mikép lehetne titkon imádni, szeretni őt! Gréza barátja Elemér, ugyanezen okból, volt oly bús, levert. Mindkettő, a mai este diadalmat remélt, de a kis Margit nem tudta megérteni a győzelmet. Elemér és Gréza megértették egymást és meggyőződtek arról, hogy kettőjük közül egyik fölösleges — sőt útban áll, s mert kitérni nem lehet: a sorsnak kell dönteni! . . . . * — — — Leégett gyertyák . . . ruha foszlányok . . , letaposott virág . . . . egy-egy páratlan kéz tyű, összetörött legyező . . . néhány perez előtt még élet, jó kedv és öröm — most néma csend és komor nyugalom: ilyen a táncz terem, bál után. A közönség a ruhatárat ostromolja. A mamák aggódva adják lányaikra meleg felöltőiket. Az egyik ezt dalolja, a másik pedig azt; de ue\u egymásután, hanem egyszerre. Az éktelen kiabálás, sikoltozás, melyhez képest a krivoscsiai lázadók csata riadalma csak kismiska, a harmadik utczába is elhal Iszik, a hol is az emberek szívszo- rongva kérdik egymástól, buzgón találgatják, vájjon merre, hol lehet az az istentelen nagy dulakodás ? Pediglen ha tudnák a jámborok, hogy ezek itt nem veszekednek, hanem — mulatnak, bizonyára azt mondanák rá, hogy ezt a mulatságot kifelejtették a minden szentek litániájából : uram ments meg minket ilyen mulatságtól. A mulatók közt, mindannak daczára, a legszélesebb, a legvirágosabb jókedv uralkodik. Egy cseppet sem bánják ők, akár beszakad ez a ház a nagy ordítozástól, akár sein ; ők csak tovább kurjongatnak keményen. Ha már fizetnek, hát mulatni is akartak annak módja és rendje szerint. Oda .kinn a kapualjban három mulatni vágyó asztalos legény töri árva fejét „ világ- rendítő“ dolgokon. Hogy lehetne bejutni a tánezterembe, mikor nincs egyiknek sem nehány kongó garasnál több; pedig hát nagyon jó volna kissé megforgatni a kis Pannát, a Weiszék J u les áj át, hát még a piros Borcsát, Katát, Tercsit, s a manó tudja, kit még ? Az egyik végtére is kieszel valamit társainak nem kis örömére. Hiába! az ész szüleményeiben kifogyhatatlan. ő majd bemegy egy valakit keresni, a kiről bizonyos, hogy nincs most odabenn, s mindaddig fogja kutatni, míg csak be nem furakodik a tömegbe. Aztán majd csak lel valahol helyet magának. Ekként bejut ő — minden krajezárnyi belépti díj fizetés nélkül. Társai meg őt keressék. E szerint ők is bejuthatnak. A gondolatot tett követte. Szerencsésen bejut miud a három . . . A szünóra alatt tetőpontját éri a sikí- tás, kurjongatás, lármázás. A szomszédok már azt kezdik vélni, hogy a lázadók földjén vannak. A hosszú asztal végén egy kaptafa-hős búslakodik „hölgy“-ének kitűnő étvágya felett. Kétségbeesett szomorúsággal kiséri mohó falatozását. Ép most nyeli le a hetedik fáukot, melynek csak a neve fánk ; de tulajdonké- pen nem egyéb gombócnál, s a harmadik tbeát issza. Jlát még az az iszonyú sok kevert? Hősünk feje szédül, ahogy magában nagy nehezen összeszámítja mind ennek az árát. Kering vele a világ. Ahogy nagy sokára magához tér, a legmélyebb szomorúság fogja el. Búsan, kétségbeesetten, fájdalmasan gondol az iszonyú — koplalásra, mely rá vár. Lelke mélyéből megbánja, hogy ezt a sovány lányt vitte el a bálba, s ugyanakkor rettenetes egy fogadást tesz. Azt fogadja fel magában tudniillik, hogy nem visz többé solia, de soha ! sovány I leányt a bálba, mert azoknak rendesen borzasztó jó étvágyuk szokott lenni. A második asztalnál egy ezérua-vitéz galádoskodik. Urat, szegényt éltet, persze — más borából. Részeg, mint a csap, természetesen — más pénzéből. Nehány jól benyeszelt legény körül fogja a czigáuyokafc. — Czigáuy ! húzzad azt a hatvanit, a szentelŐjét a világnak ! És mindegyik más-más nótát dudol nekik elé. .Egy pillanatig nagy zavarban vaunak, vájjon melyikét húzzák el elél)b ? I)e néni azért czigányok, hogy ne bírják magukat rögtön föl találni. A ki többet ád, azért húzzák majd eh Öt-hat parancsol és csak egyetlenegy ad valamit. Es az is mit ad ? Egy hitvány — suszter tallért! A czigáuy nem akarja elfogadni, de végtére mégis csak rászánj a magát, hogy elfogadja, s akkor hül csak el belé, a mint hallja, hogy adjon még vissza belőle — két k raj ez árt. A czigáuy nem tudja, hogy „urak“-nak húzza a talp alá valót. A szünóra végeztével már nagyon is „kedély“-essó küzd válni a mulatság. Vihar van készülőben. Kitörése nem soká, várat magára. A minden leánynak bókóló csinos Pepi hatalmasan meglöki a bájos Torát, ki éles sikojjal udvarlójának karjaiba rogy. I A bájos leánykának egész légió széptevője. Egyszerre tizen is rohannak a csinos Pepire. Jaj szegény fejének ! Míg a teremnek egyik felén tüzzel-lé- lekkel járják a tánezot, azalatt a másik felén heves külekedés folyik. Pepi derekasan megrakatik. Lakatosék- és a három nyomoréknak sikerül valahogyan helyreállítani az európai egyensúlyt. A felizgatott kedélyek lecsillapodualc egy darab időre, de csak is azért, hogy aztán annál jobban felizgathassanak újból. Általános fölindúlás keletkezik. Mindegyiket elragadja az a névtelen láz. Ahogy az egyik nyakleves elcsattan, hirtelen, rohamosan kitör a vihar. Rémítő duladalom keletkezik. Egyik a másikat szidja össze, nevezi el mindennek, csak jónak nem, anélkül, hogy tudná, miért ? Egvik a másikat lökdösi idestova, rugdossa, anélkül, hogy tudná, mi végből ? Egyik a másikat üti-veri, anélkül, hogy tudná, mi okból ? A heves dulakodás közben nem ismer egyik a másikra. Mindenki mennél el óbb törekszik meg- szabadúlni a teremből. Ez pedig borzasztó egy munka. Az ajtóban minden összetorlódik. Boldognak érzi magát az, a ki ép négy-kézláb megszabadulhat a tánczteremből. Mindegyiknek esik kisebb-nagyobb baja ! Szárazon csak az viszi el az irhájáta,
