Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 13. szám
Tény nézelot bátorkodom vallani, hogy h ministen jelentésnek sok ezer példányban való kinyomatása valószínűleg nem azért történt, hogy az a minis- lei inni és a hivatalos közegek asztal- fiókjaiban olvasatlannl heverjen, hanem — legalább szerény véleményem szerint — azért, hogy annak tartalma, mentül szélesebb körben, a nagy közönségben is köztudomásúvá tétessék; hogy nem állok egyedül ezen nézetem mól, mutatja azon körülmény, hogy maga a közoktatási ministerial)! küldötte inog az általam felhasznált példányt egy bpesti napilap számára, melynek szerkesztője azt ismét az én rendelkezésemre bocsátotta. Már pedig, ha e jelentés tartalmának nyilvános közlése indokolt, és nekem azon „szerencsétlen“ eszmém támadt, hogy fiatalos meggondolatlansággal annak bennünket érdeklő adatait világgá kürtőini merészkedjem, _ csak magamhoz maradtam következetes, midőn m i n d e n s z ó p i t g e- í é s de egyúttal minden t a k a r g a- t á s n é 1 k ií 1 egyszerűen úgy tünteti cm fel az adatokat, amint azok a jelentésből kivehetők voltak. Váljon, hogy a jelen t é s b e n f o g l a 1 t adatok megfelelne k-e a, tényleges áll a pótnak: ez már in ás kérdés; és ha nem, így azért nem é n, hanem a minister a felelős, és ennek nem a czikk Írója — jelen esetben egyszerű másoló — hanem igenis az adat gyűjtés hiányossága, osetleg az adatgyűjtemény feldolgozásának hibás vagy felületes volta az igazi oka. Még egy megjegyzést. Magán forrásból értesültem mintha a reáliskolai tanárok megnpprehandálták volna azt, liogy iskolai könyvtáruk állapotát „kez- detlegesuek“ neveztem; az igaz, ezen kifejezés nincs a jelentésben, az tőlem van; de hogy az ráillik és a valóságnak megfelelő azt bizonyára ők maguk sem tagadhatják és épenséggel nem n e k i k szemrehányás, mint a kik nem okai ez állapotnak; és végre is elvi szempontból véve a dolgot, azt hiszem, ha a kormánynak, van annyi erkölcsi b á tors á g a hogy azt egész ország és külföld előtt n y i 1- t a n be meri vallani tanügyi hiányainkat és szám és névszerint közli — ami eddig még a külföldi államok hasonló jelentéseivel szemben is példányik iili — az iskola nélkül szűkölködő helységek névsorát: már csak kiírhatom egy helybeli érdekeket istápoló vidéki lapban, hogy a reáliskolai könyvtár állapota kezdetleges? Ekkert Antal. Karneval képTÁRÁBÓL. — oKai iftattt-záfi- — T. Modern ősrégi a r c z k é p e k. Br. Kondorossy Muki Gr. kisváros legelső gavallérja. Jó parthie s az elegáns bálok főfő rendezője. Kell-e egyéb ? A mamák imádják. Az öreg urak tömjónezik. Hát még a leányok ? Gr. kisváros lányai! Mert Muki báró szerencsétlenségére kénytelen a polgárok közé is „lereesz- kedni,“ minthogy az aristokratiát Gr.-ben egyedül ő képviseli. Ő a legelső és a legutolsó. Az igaz hogy cziméhez mért jövedelme nem engedheti liogy a fővárosban „kék vérű“ rokonai között lehessen; azzal vigasztalja azonban magát, hogy ott fel se tűnnék, mig Gr.-ben nagyon is kitűnik — s nagyra vágy ásának ez hizeleg. Különben csinos gyerek. Udvari fodrásza mindennap. gondosan göndöríti haját. Orvosa megjósolta hogy két év alatt, ha tovább is folytatja a süttetést kopasz lesz. De a báró ezzel nem törődik. Az ügyes rendetlenséggel elrendezett fürtök nagyon regényes, ábrándos arezot kölcsönöznek. És hogy különezsége még feltűnőbb legyen majdnem minden hónapban más arezot ölt. Januárban csak szakálla van — a l’anglais. Februárban — a la franqais. Márcziusban csak kis bajüsz — ez pikáns, különösen az asszonyok előtt szokta a báró mondani. Áprilisban olasz szakái a divat. Május, június, július és augusztusban teljesen borotvált arcz. — A melegben ez nagyon kellemes, ez chic! Szeptember, október és november ben tolt szakáll és bajusz. Deczem bőrben egy kissé meg- nyiratja. Hétfőn és Pénteken jobb szemén hordja a monoklit. Szerdán és szombaton a bal szemén. Kedd és csütörtökön czvikkert visel. Vasárnap nem mozdul szobájából kutyáival enyeleg ekkor nem elegáns, nem chic sétálni. Ha ünnep van — áz nagyon unalmas, akkor a legkopottabb ruháját ölti fel, a többi „népség“ ilyenkor úgyis ünnepi ruhában van. A báró pedig ki nem állhatja a „népet.“ Az utczán kutya korbácscsal jár, s pöffeszkedve fújja a polgárok szemébe illatos havannáját. De mindent megbocsájtunk neki. mert mindent sőt sokkal többet tud mint egy aristokratának kell. Eltekintve attól, hogy ügyesen ví, lő (amit úgyszólván napi renden levő párbajai igazolnak) ezenfelül jelesül csolnakázik, meglehetősen korcso- lázik, jól caramboleázik, művészi genialitással rajzol s fest, — és üres óráiban zongorázik, azaz csak — akar. A tour tánezokbau ugyan még kissé ügyetlen de ezt elnézik neki szellemességéért. Mert ebben feli! 1 múlhatlan. Legalább ő és hódolói azt hiszik. Csakhogy ebben roszakarói még is fen- akadtak valamin hogy t. i. a gyári gyorsasággal és erőnek erejével, készült szellemi szikrák korcsszülöttei többnyire szétmállnak — a helyett hogy csattannának. De ez a bárót nem ge- nirozza. Hírneve ezért csorbítatlan marad. Apropos! hírneve. Ez aztán igazán világra való. Az egész megyében az „r“ betűt nincs aki nagyobb művészettel ropogtatná. És az a-t mily genialitással hangsúlyozza „á“-nak. — az igazán meglepő! Ezt csak olykor használt blazirt selypítésével tudja felülmúlni. Egyáltalában ő felülmúlja önmagát. De nem is lehet csodálni. Egyik Carueval esti soíréejára versben irta meg, a meghívókat görög betűkkel. — Ez nálunk irrók, költők és művészeknél megván engedve! kiáltott fel a nemes báró, nemdo Cwiki? — Natorrellmáán susogta válaszul a kis gróf és rum o ezukor nélkül hajtotta fel theá.ját. — Ugy-e ma clierr cousine kegyedbe is bámult irrályomon ? Hja ez renessáánssze! Fainőse. Igaz pardon ne majd el is felejtettem ! . . ismerri már a barráfomat Czwikit? nem?! No ázt bámulom. Czwiki! — Nos? Jerr csak ő méltóságának be foglak mutatni. Grróf Zagyvaparry Zagyvalék Czwiki. Czwiki gróf elegáns bókkal csókolt kezet. — Remélem bemutat kedves nejének— kezűé a társalgást a baronesse. — Ááh! ez jó élez! haha . . . akart kaczagni a kis gróf ez mányidé . de hirtelen köhögése oly kellemetlen dispositióba hozta, hogy 3 bonbon hullott ki hamis fogai közül. Párpercznyi szünet után a kis baronesse résztvevő gyöngédséggel ültette közvetlen maga mellé. — Ah! tehát nem nős! Pardonne! No ez kissé érdekesebb . . van már foglalkozva a quadrilleokra? Mindegy! A II-ik négyest önnel tán- czolom! Jöjjön bemutatom a papának . . . "W isthoz a mamával . . . Ah! ez szórakoztat. Majd megnézzük a családját nem vagyunk-e közel rokonok! Minden ellentállás haszontalan lett volna— a kis gróf hálóba került. Mes dames és messieurs kezdődik a Il-ik négyes kiáltott a tánczteremből a báró — én rrendezem. Egészen új figurák. Csupa figura. Múlt héten tanultam a bolgár udvarnál. Nagyszerű! Azok az oláh lányok!! . . . Colonne ... a la place! Colonne . . . Cofnsio! . . Compliment! Szünóra alatt nehány fiatal ember „búsult“ a mulató nótákon. Egyhosz- szú asztalnál átnéztek a másik asztalnál ülő vagy inkább fekvő harmadikra, néhány év előtt még a harmadik is velük volt s együtt búsultak, mulattak.. Ma az a harmadik nem ismeri őket:: valahogy nem tudni hogyan, egyszerre« csak „báró lett“ s igy csak legkevesebb „grófokkal“ társaloghat — dec azért nem siratják csak szánakozva* mosolyognak a czimkórságon. írón. ását a vendégek meghívását s a többi előkészületek megtételét. Hamarjában összeírtam a vendégek névsorát, dr. Gf. urat se felejtettem ki. — Jó ! mindenbe belegyezek. Ugy-e te is Mari ? — kéldé S. nejét, — Azt hiszem jó lesz, ha jövő szombaton — azaz június 13-án rendkívüli érdekes nap volt, mert már három hét óta nem nyílt alkalma Samu barátommal találkozni — s valljuk meg — nagyon szerette Samut. Juuius 13-dika megérkezett. A vendégek már mind jelen veltak, anélkül hogy távollétét igazolta volna. — Nem szép a doktor úrtól — kezűé Luiza — hogy nem küldött értesítést, ha már nem jöhet el. Kilencz óra lett . . . tiz . . . a doktor nem jött. Egy szerencsés — boldog pár mellett akadt egy szomorú lány is, Luiza — ki ugyan örvendett Emma boldogságán, de mégis hiányzott igazi kedve. Samu nem volt jelen. Kis fejecskéjét búsan leliajtá ; szülői észre vették bús komorságát, de nem szólt semmit. Miután Luiza az egész estén át szomorú volt, anyja következő szavakat intézte hozzá ; — Légy vidám gyermekem, valószínűleg akadályozva lesz a doktor ur megjelenésében, majd holnap el fog jönni s elmaradását igazolja. Néhány nap telt el ismét s a doktor még sem jött. * * * Junius 21-dikén történt reggel 11 órakor. Samu irodájában ült, mikor szolgája egy levelet adott át neki, melyet a levél bordó állítólag most hozott volna. Következő sorokat olvasá : T. ez. Midőn szerencsénk van önnel tudatni, hogy gyermekünk esküvője B. Zsig. úrral holnap délután 5 órakor tartatik meg, felkérjük szíveskedjék ez ünnepélyen megjelenni. S. Gyula és neje. Öröm sugárzott Samu arczáról. Valahára, ismét találkozhatom vele. A meghívót óvatosan zsobébe tette s igy szólott : — Samu, Samu ! Nem hiányzik már sok a harmiuez esztendőből. Légy őszinte ! Lujza szép leány. Mily boldog lennél, ha a tied lehetne. ,S még a mellett egy tisztességes családba jutsz ! Ha csak akarod kívánságod teljesül. Miért is ne ? Talán mert rövidlátó vagyok ? Hát nincsenek rövidlátó házasemberek ? Hát akkor miért ne legyen nekem feleségem? igen, holnap szerelmet vallók neki ! Tetszik nekem tehát az enyém legyen . , . Vájjon szülőinek lesz- e valami kifogásuk ? Nem ! Meg vagyok róla győződve, hogy nem vagyok előtte közömbös, különben nem hívtak volna .... szívesen látnak. Luiza is örül, ha közelében lehetek tudom . . . hát holnap megkérem Luiza kezét, s hétfőn már az egész világ fog e nagy eseményről beszélni . . . Igen, igen, úgy lesz ! . . . Felindulásában nem tudott tovább dol- igozui, hanem engemot keresett fel, hogy I elmondja nekem, — mit fog holnap csele kedui. — Sok szerencsét kedves Samu barátom ! De alig hiszem, hogy beszélni fogsz vele. — De igenis fogok. Esküszöm, hogy fogok. — Vigyen el az ördög, ha holnap a jelenlévők előtt Luiza kezét meg nem kérem! * 5(c % Szombat este Gyula nejével az asztalnál ülve megbeszélték a lefolyt hét eseményeit ; még mindig nem tudták megmagyarázni, Dr. G. eddig nem igazolt elmaradását, daczára, hogy már nyolez napja elmúlt. — Hisz — el nem utazott, — szólt Gyula, — mert még tegnap este láttam ! Ebben a pillanatban bejelsntették Samut barátomat. Mindenki csodálkozott, mert erre a látogatásra nem számilott senki. Midőn belépett, elegánsán, feketébe öltözve, fehér nyakkendővel, Gyula családja nevében, szívesen üdvözli. — Amint látom — szólt Samu, — korán jöttem, nemde? — — Nem tudjuk, doktor úr, hogy érti? — mondá kedélyesen Gyula neje. Az én Samu barátom szörnyen csodálkozni kezdett. Amint körül nézett, észrevette, hogy senki sincs ünneplő ruhába öltözve, sőt a terem sincs ünnepélyesen feldíszítve. — Bocsánatot kérek, do valószínűleg valami cselszövény áldozata lettem [Tegnap kaptam szolgámtól egy levelet, mely a következő meghívást tartalmazta. Ezzel S. Gyulának oda nyujtá az is—c mert levelet. — Semmi cselszövény. E meghívót mile küldtük önnek , — és Samu barátomnaloli megmutatá a meghívót. — Ön azonbam nyolez uapal később kapta azt meg, merül a meghívó június 13-ára szól, ma pediggi már július 2-dika van. Képzelhetni Samu barátom kétségbe-e esését. Most pláné n*m tudott beszélni, csatolt nohány bocsánatesdő- szót dadogott s olyasai: rosszul találta magát kivasalt ünneplőjében.u hogy valami nevetséges ürügy alatt sző:-, nyű sok zavarral oda hagyta a tarsaságoUc így hát mégis nekem volt igazam. Zunft Antal. — Salamoni Ítélet. Sári néni étb Jutka néni szaladnak a falusi biróhozo egy libával, melyről egyik is másik ni azt állítja hogy az övé. A bíró kérdi il Sári asszony a Jutkáé-o ez a libau; — Sári: Nem, és még egyszer nemin — Biró: Jutka asszony, a Sáraé—o ez a liba? Jutka: Nem és mégói százszor uem ! — Biró: No ha sem- a Sáráé, sem a Jutkáé, akkor az onyémiin«' Kisbiró vigye be kend az anyjuknak >1*
