Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 84. szám
Esztergom, IV. évfolyam. _________ 84. szám. Csütörtök. 1882. október 19 én. ¥ Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié.............................................6 fit — kr. fél évre..................................................3 „ — • negyedévre.............................................1 w 50 w Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: gŐRINCZ-UTCZA 30 , hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓ H ÍV ATAL: jSzÉCHENYI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-icr . 1 50 „ 200—300-Ííí . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAG ANHIRÜETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabbau közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. A szülőkhöz. Ma, midőu íniír mindenki felismeri azon sivár helyzetet, mely a tanuló ifjúságnak a középiskolákba való tolu- lása és a tudományos pályára való özönlése folytán előállott és midőn mindenki, kinekcsak módjában áll s az úgy nevezett középosztály megerősödését szivén hordja, arra törekszik, hogy tanácscsal és jó példával ezen anomáliát ’megszüntesse, a mely törekvések azonban a legújabb időkig is a lábra kapott átaláuos úrhatnámság és nagy zás szirt- jeiu hajótörést szenvedtek: valóban jól esik egy oly intézményről szólani s azt minden apának és gondolkodó embernek figyelmébe a legmelegebben ajánlani, mely ezen átaláuos bajon részben segíteni és a magyar ipar felvirágzását előmozdítva, főleg magyar iparosok megteremtését. czélul tűzte. Trefort miniszternek kétségtelenül egyik legszerencsésebb gondolata volt az állami közép-ipartanoda felállítása Ezen gondolatnál még csak maga a kivitel, melylyel az eszme megvalósit- tatott, mondható szerencsésebbnek. Ez által oly intézetet nyert az ország, mely minden tekintetben méltán sora- kozhatik a hasonló külföldi szakiskolákhoz, milyenek a boldog Belgiumban és gazdag Franeziaországban fennálIának. A kiváló tanerők, a kitiiuő vezetés > és fegyelem, a gazdag szertárak és jól felszerelt minta-műhelyek, melyekkel az intézet rendelkezik, fölöslegessé tesznek minden egyéb dicséretet. Az eredmény pedig, melyet ezen i iskola három évi rövid fennállása óta r is felmutatni bir, teljesen megfelelő azon eszközöknek, melyekkel működik. Valódi gyönyör fogott el, midőn ez évi zárvizsgálatok alkalmával, melyek nemcsak szemfónyesztésen alapuló holmi mutatvány examenek, személyesen tapasztaltam a növendékek feleleteiből azoknak elméleti és gyakorlati képzettségét. Most pedig, midőn az állami középipartanoda három első tanévéről szóló „Értesítő“ megjelent egyenes kötelességemnek ismerem, az intézet czélját és szervezetét bemutatni. Ezen ipartanoda czélja, hogy az építési ipar terére építőmestereket, pallérokat, az átalános, a mezei gazdasági és a vasúti gépészeti, továbbá a különböző vegyészeti iparágak számára főmunkásokat, művezetőket, végre a jelentékenyebb kézműiparágak számára szakavatott, önálló működésre alkalmas mestereket neveljen. Ezen czélból az említett intézetben már megnyittatott az építészeti, gépészeti, vegyészeti és fém- vasipari szakosztály s igy kiképezhetést nyerhetnek kőművesek, gépészek, vegyészeti, gyári munkások, továbbá vas és rézöntők, épitő-lakatosok, bádogosok, rézművesek, szerkovácsok stb. Az intézet szertárai, gyűjteményei úgy fel vannak szerelve, hogy a szemléltető oktatás teljes mértékben érvényesíthető ; a műhelyekben ötveu, a laboratóriumokban 26 tanuló foglal- kozhatik. Azon körülmény, hogy az intézet a fővárosban, tehát az ország első gyárvárosában van, lehetővé teszi hogy a mühelyi és laboratóriumi gyakorlat változatos és sokoldalú legyen és hogy az a különböző gyárak gyakorlatában előforduló nagyobb munkálatok, tanulságos példák megszemlélésével, tanulmányozásával kiegészíttessék ; igy a tanulók a gyakorlat terén is szép tájékozottságot szerezhetnek és egyszersmind könnyebben találhatnak alkalmazást. A jövő tanévben megnyílik a faipari szakosztály, melyben az építő és bútor asztalosság, az esztergályosság és a kocsigyártás fognak tanittitni; továbbá életbe lép a malomipari tanfolyam, és az építő iparosok tanfolyama, a hol a már működésben levő e szakbeli iparosok — mint a gőzmalmi gyakornokok, kőművesek, kőfaragók, és ácsok — lehető rendszeresen úgy kiképeztelek, hogy mesterségüket avatottakban űzhessék. A gépkezelők és fűtők külön tanfolyama is a jövő évben szélesebb alapon fog berendeztetni. Mindezekből kitűnik, hogy ezen intézetben kétféle tanfolyam létezik ; a rendes tanfolyam a rendes tanulók részére egész tiz hónapon át és. a mely összesen három évre terjed és az előbb említett külön tanfolyamok, már alkalmazásban levő kézművesek számára, melyeknél a tanítás a téli hónapokban tartatik, a midőn az illető iparosok a munkától különben is szünetelnek. Bennünket, mint vidékieket, főleg csak a rendes tanfolyam érdekel, a miért is erre bővebben kíterjeszkedem. Rendes tanuló gyanánt felvétik mindenki, aki — habár, már régebben is — a gimnázium, reál — vagy polgári iskola négy alsó osztályát jó sikerrel végezte és a választott iparágban előzetes gyakorlatot kimutatni képes. Enuélfogva mindazok, kik a közép ipartanodában felvétetui kívánnak, a négy alsó osztály elvégeztével legalább a szünidőkben történő gyakorlati foglalkoztatás által igyekezzenek a felvételi feltételnek eleget tenni. Olyanok, kik valamikor csak két vagy bárom osztályt végeztek, forduljanak felvilágosításért az intézeti igazgatóhoz Hegedűs Károly úrhoz (Budapest, Bodzafa utcza 28 sz.) aki szives útbaigazítást nyújt, hogy mily módon készüljenek a fel vételi vizsgálatra. Mi, esztergomiak azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy van reáliskolánk ; s igy valósággal okosabbat már nem tehet senki, mint ha fiával elvégeztetvén a 4 reál osztályt, leadja Budapestre a Közép ipartanodába, melyet ha jó sikerrel és szorgalommal elvégez — mert bizony szorgalom és ész kell ám oda is — rögtön kap mint művezető, vagy elsőmunknsoly állást és fizetést, melyért bizony akárhány doktor juris et philosophiae, ;iki 12 évig szedte magába a nagy tudományt, bátron megirigyelheti. Végül még csak egyet kívánok felemlíteni, és ez azon szép számú ösztö - dijak megemlítése, melyek az intézet benépesítését lényegesen elősegítik. Nincs egyetlen egy tanintézetünk, ahol annyi tanuló oly tekintélyes ösztöndijakat élvezne mint énen ezen iskolánál. A múlt évben összesen 2825 forintnyi ösztöndíj jutott 16 tanulónak, tehát az ösztöndíjasok közül egyre átlag 175 forint a mi igen tisztességes segítség, Ezen ösztöndíjak alapításához néhány megye törvényhatósága is járult, a területűkről a középipartanodába belépő szegény sorsú tanulók számára; névszeriut Nyitra, Veszprém és Somogy megye 100—100, Győr városa pedig két 150 forintos ösztöndíjat alapított, Az „EszUrgoia és Vidéke“ tárcsája Az első álom. Midőu még ifjú nem valók, de A gyermekévek elsuhautak : Háuyszor hallgattam elmerengve Halk mormolását a pataknak, Midőu a szellő suttogása, S a reugő nádas halk regéje Egy mondhatatlan, édes érzést Bontott szivein éjjelére. Oh, hányszor vártam, hogy az égen Csak egy egy csillag is kigyúljou ; — S midőn már lelkem arra szállott A csillagok köztt: a „tejúton“: Megcsendült halkan a bokorban A csalogányok bűs danája, — S felelt reá a hegytetőről — A pásztorsíp melódiája. S én ott pihentem lenn a? völgyben, A kis pataknak partja mellett. Hol fényes harmat üdvözölte Az illatot-lehelő kelyhet; Hol suttogó lombokra szállott A holdnak bús halvány sugára, — S a csillagok lenéztek e szép Remegő, ezüst koronára. . . . Midőu még ifjú nem valók de, A gyermekévek elsuhantak: Hányszor hallgattam elmerengve, Halk mormolását a pataknak! . . . — S a hullámoknak suttogása, A kéjjel telt virág lehel-let, — A halkan zengő csalogánydal Lelkemnek szép álmot teremtett! . . . . , . Megáll a hullám, s a mederből Arany s ezüst hímzett ruhába’ Lépett elő, leiéin lebegve — • A csodaszép'tündérleáuyka. Fürtjében éjj volt összefouva, Világló csillag két szemében, Melyek sugára lángra gyujtá Szivein; mihelyt csak rája uéztem. Meg volt igézve árva lelkem,— Bilincsbe verte — netn tudom, mi?... S elkezdett szivem, mint viharvert — Felzúdult tenger — liáborogui! . . . A szerelemnek rózsa-láucza, A kétkedés aczél bilincse Keblembe zárult, s én remegve Kérdeztem: ennek vége niucs-e? ! De rám hajolt ő szép szelidcu, lteám tekintett két szemével S kisértetit a kétkedésnek — Egy láng-sugárral verte széjjel. S inig két karát nyakamba fonva, Fejem’ hő keblére ölelte : Ajkamra nyomva édes ajkát, Az első csókot rajt’ feledte ! S a menynek minden édes üdve, A földnek minden boldogsága S11 gárt hozott bűvös kezekkel — Szivemnek első hajnalára, A mely a harmatos, virággal, Kicsiny madárkák víg dalával — Csak úgy szülemlett, úgy hasadt rátn A lányka első csókja által. Boldog valók! . . . olyan, milyen csak A legszebb álomban lehettem, — A szerelemnek minden üdvét, Kéjét érezve önfeledten . Midőn a szivuek dobbanása Lázas, mert visszhangját leié fel; S ajkunknak minden csattanása Egy átérzett esküt pecsétel. Egymás karában, szív a szivén, És ajk az ajkon — úgy pihentünk ; Míg egyszer aztán zengő hattyúk Danája hangozott felettünk ! . . Egy dal, a melynek accordjában A szerelemnek csábos hangja . . . . . . Oh, ezt még akkor sem felejtem, Ha visznek már a ravatalra. . . . Hattyú-vonott arany széketekén, — Oly szépen, melynek nincsen mása Röpültünk vigau lejtve, szállva Tüudérországuak trónusára. . . — Hol boldogság vau mindenütt, és Örökké tart az ifjú élet: S uem kell susogni szivszakadva — A búcsú hangját: Isten véled! — Midőn még ifjú nem valék. de A gyermek-évek elsuhantak, Itt éltem én e szép honában A nem csalódott boldogakuak ; Hol oly boldoggá tette szivem’ A kedves szép, tüudérleáuyka ! . . . Mig egyszer aztán szét nem foszlott Szivemnek első, édes álma. . . . Felébredek ! . . és jaj-szavammal Betöltöttem a nagy világot ; Mert fájt, szivemnek az a mély seb, Mit a csalódás rajta vágott. De hallottam hogy jaj-szavamra Kaczaguak, s végre kelle hinnem : — Az ember sorsa megcsalódni! . . . . . . Hiába, mert az élet ilyen! PERÉNYI KÁLMÁN. Az elkésett meiiyekző. Déli két óra volt. Aranykövi Béla királyi tanácsos házában nagyban folytak az előkészületek. Az egész ház örült a közeledő délutánra. Nem csoda, hisz délután vezeti oltárhoz a bájos Anna kisasszonyt dr. Szerencsei! Zoltán. Anna az aranykövi család egyetlen gyermeke volt, azonkívül atyja kiválóan szerette, miért is mindent elkövetett, hogy az ünnepély nagyszerűen sikerüljön. Anna a 19-ik nyarat élte, szép volt, mint az ibolya. Mindeuki szerette és bálványozta.
