Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 84. szám

Hátba Esztergom megye is mozogna, a közügy cs hazai ipar fejlesztésére?

Ila pedig a tanuló nem is kap ösztöndíjat, még akkor is az ujjain kiszámíthatja bárki, hogy gyümölcsözőbb módon már nem keltheti pénzét a fiára, mintha az imént ismertetett intézetbe adja három érre.

Nagyon meg le szele elégedve, ha ismertetésemnek csak annyi haszna is lesz, hogy az apák körében, midőn a fiú a négy osztál yt elvégezte, megszűnik a megszokott töprenkedés : „No már most mit tegyünk a gyerokkel?“

EKKERT ANTAL.

Gazdasági levél.

(Lombárdia öntözése)

(Vége.)

Az öntözés háromféleképen vitetik keresztül, részint és főleg az örökös rétekre, részint a szántóföldekre, melyek korönkint ideiglenes rétekké alakíttatnak, részint és végül a rizsföldekre.

Az örökös rétek, ú. n. Mancidák azok, melyeknek Lombárdia főleg magas kultúráját s kifejlett markatenyész- tósét köszönheti.

Ezen rétek ügy vannak készitvo, hogy a viz vezető csatorna miudkét oldalán terül el csekély hajtással s a felhasznált viz, a minden ily hajlás legmélyebb partján létesített árok segélyével felfogatik, mely árok, mint levezető csatorna is szerepelvén, általa egyszersmind egy másik osztály is meg- öntöztetik, úgy hogy ily módon a vizet 11 — 12-szer is felhasználják.

Szcptbr elejétől mártius elejéig folyton öntöznek, azért legtöbb viz télen használ tátik fel, mig máskor a szükség szerint minden 14 napban egyszer, mely után azonban az árkok színig mogtclittetnek s néhány napig a viz beunök hagyatik.

Az olasz vízzel sohasem trágyáz, hanem ez által Ő csak a hiányzó nedvességet pótolja s miután fennebb láttuk, hogy télen meleg viz áll rendelkezésükre, ezen időszakban az öntözés által a talaj hőmérséklete emelhető; a, mi pedig a trágyázást illeti, az a szükséghez képest compost trágya által pótoltatik.

Sohasem szabad azonban ezen réteket sem az állat lábának, sem a kocsi

I kerekének érinteni, miért is a trágyát oda kosarakban, s a lekaszált füvet onnan hasonlóan kézi erővel szállítják el.

Ily eljárás által aztán képesek ezen örökös réteket 8—9-s.zor, sőt igen gyakran 11-szer is egy nyáron meg- kaszálni; hectáronkénii átlag termés pedig 115—166 min. között váltakozik.

Mihelyt a szántóföld id. rétté ala- kittatik, azonnal megkezdik rajta az öntözést, do a melyet nem fentebbi mód szerint eszközölnek, hanem az öntöző és elvezető árkolat szükség sze- rénti mennyiségben meghúzva, a viz ide s tova megállapodik.

Ha a föld más terménnyel van bevetve s a forró nyár beköszön, az öntöző árkokat vízzel megtelítik s bizonyos ideig állani hagyják, hogy a talaj átncdvesüljöu.

Aratás után, mely közönségesen július végén következik be, a talaj kellőleg átáztat tátik, a tarló fel töretik s bele káposztát ültetnek, melynek tenyészetére a talajt folyton nedves állapotban tartják.

Ily módon egy évben kétszer aratnak, és pedig a termékek oly roppant halmazával, mely bennünket valóban meglep. így pl. Milano közelében van egy gazdaság, hol a bérlő hectáron- ként 622 lírát (255 frt) fizet.

Gabona aratás után kiadja a földet albérlőknek káposzta alá és kap kectároükérit 480 lírát, maradván neki a földbérben htáronként 142 lírában.

Rizs termelésnél ismét más eljárás követendő.

Tudvalevőleg a rizs mocsárnövóny, tenyészése csak akkor sikeres, ha elegendő s annyi viz áll a gazda rendelkezésére, hogy a növényt vízzel elboríthatja úgy, hogy annak csak a hegye lássék ki.

Erre nézve azonban szükséges, hogy a viz oda folyása a talajra pontosan szaoályoztassék s a talaj maga okvetlen nivelliroztassék.

Ősszel a rizs aratása után a talaj feltöretik, megboronáltatik és vízzel azonnal elborittatik, moly viz kora tavaszig rajtamarad, ekkor azonban,hogy a vetést elvégezhessék, leeresztik; mely után csak arra gondolnak, hogy a talaj kellőiig nedvesen tartassák.

Ha a rizs kicsirázott s az első levélke megjelent, a viz azonnal a levélhegy fólmagasságáig emelendő, mely a növéssel lépést tartva, folyton emeltetik. Körülbelül 14 nappal az aratás előtt a viz fel bocsa ttatik, hogy a talaj kiszáradjon s az érés tökéletesen mehessen végbe.

Főfontosságú körülmény a viz folytonos mozgású képessége a rizstermelésnél, minthogy — ha az minden 8 napban meg nem ujittatik, az u. n. fekete rizs pestis könnyen beáll és a termés gyakran megsemmisül.

Lonibárdi ában megkül önböz te tn ek

állandó és oly rizs földek, melyek csak időszakikig alkalmaztatnak rizs alá, mi azonban az öntözési állapotban s annak kivitelében lényeges változást alig vagy épen nem létesít.

Ezekből láthatjuk, hogy az éghajlat s egyéb viszonyoknak megfelelő áz- tatási és öntözési rendszer, mily roppant jövedelemmel jutalmazza a gazdai számítást és munkásságot; láthatjuk, hogy ez állapotok méltók az alapos tanulmányozásra, mert, hogy ezen példa részben vagy egészben, a mi viszonyainknak megfelelő változtatásokkal nem volna-e követhető, arra feleletet adni csak igenlőleg lehet.

Közli: SZOBONYA BERTALAN.

A szombatesti vigalom.

(Eredeti haditudositás.)

Nem emlékezem már világos tisztán arra, hogy Serajevót hány óra alatt vették bo a mi vitéz bakáink. De arra akárhány példát tudok, hogy huszonhat éra lefolyása alatta jó katona sok hőstettre képes.

Például arra is, hogy egy dicsőségteljes ostromot indítson a hosszas készülődések ellen s hadat üzenvén a fényűzésnek, a gyöngédebben dobogó sziveket daliás salouháborúban hódítsa meg, hanem olyan fegyverekkel, melyek ha át is járják a sziveket, de azért mégsem ontanak vért s nem igényelnek a delegatiótól hajmeresztő budge tét.

Tehát a Fürdő vendéglő nagy termében.

Huszonhat óra untig elég volt a meghívók kiosztására, itt, ott egy kis iuvitatióra, a komáromi katonai zenekar megérkeztére, a hadnagyi bajszok kacz- kiás kipödrésére, a Waffenrockok kaczér begombolására s a fényes kardok ünnepélyes felkötésére.

A hölgyeket arra kérték, hogy csak egyszerű promenade ruhában szíveskedjenek megjelenni.

Ez a commandó szó az egyszer áta lánosan hatott. Mert mi azt hittük hogy Esztergomban úgyis pleonasmu: egyszerű megjelenést kérni, mikor í „Fürdő“ vendéglő nagy terméről s áta lános érdeklődésről van szó.

Hét órakor pontos regula szerim már meg volt a tábor, azaz, hogy égj emelkedésen (valószínűleg fellegvárai jelentett) elhelyezkedett a katonai zenekar hatalmas trombitái ütegeivel s ellenállhatatlanul hóditó hegedűivel; a fellegvár alatt gyönyörű csoportokban helyezkedtek el a különböző sorhadak felfegyverkezve a női bájak minden ellenállhatatlanságával; oldalt a fegyveres vitézek sorakoztak kardosán s kemény liarczi hangulatban.

A csatavonalak igen festőiek voltak.

A hősök Kriegsmedaillouok helyett pompás formájú valódi arany tapsokat arattak, a mit a változatos műsorért csakugyan meg is érdemeltek.

A sétahangverseny programmja ugyanis a következő volt:

Népdal induló. Fahrbach indulója.

Nyitány Doppler Grenatierlager ez. operájából.

Rosen aus dem Süden. Straus keringje.

Blümchen traut... Gounod Faustjából.

Etwas für Alle. Potpourri CzernytoL

Stefanie-Gavotte Czibulkától.

Töredékek Tannkäuserbol. Wagner után.

Öt forintos csárdás, Némettől.

Az egyes pieceket erőteljesen megtapsolta a közönség, sőt az egyik pontba beleszőtt szózatot lelkesen rneguj- ráztatta.

Hanem még csak azután kezdődött a java.

A sétahangverseny után különböző láthatatlan kezek is segítve a pinezé- reknek, néhány pillanat múlva kiürítették a terem asztalait s inegzendült az első jeladás az est valódi örömére, a tánezra.

Nagyon sokan voltak, a kik jól mulattak.

Az első négyest harmiuez pár táu- czolta s több haditudósító nyomán a részvevők névsorát a következő szép rendekbe foglalhatjuk :

Barta Anniimé, Berényi Gyuláué, Bittner Josephine, Borovits Aranka, Borsitzky Ottóné, Clement Ferenczné, Dubrovay Carolina, Érsekújvárról. Feich- tinger Margit, Felsenburg Gyuláué, Follenius kapitáuyné, Frey Ferenczné,

Az ünnepélyességre Aranykövi meghívta legjobb barátjait. külöuösen pedig Kővári tanárt és Merényi orvost.

Már három órára közeledett az idő, a menyekző pedig öt órára volt elhatározva. A megrendelt kocsik robogtak is egymás után a vendégekkel, csak Kővári tanár és dr. Merényi nem érkeztek még meg. A tanácsos úr már egy óra óta várja a vendégeket, de hiába! az illetők csak nem érkeztek. Hogy mind a ketten még nem érkeztek meg, nagyon csodálkozott, már annál is inkább, miután mind a ketten meg- igértek neki, hogy biztosan eljönnek.

Már fél öt volt.

Egyik ablaktól a másikhoz futott, de mind hiába, Kővári és Merényi csak nem jöttek.

A mig Aranykövi házában az előkészületek folytak, Kővári tanár dolgozó szobájában egy nagy karszékben ült.

Két óra volt.

Gondolkozott; hogy miért, azt könnyű kitalálni. Órarendje szerint még két tanórát kellett volna adni, és pedig háromtól-ötig.

Azon gondolkozott, vájjon hogyan szabadulhat meg e két tanórától, ámbár nem került volna nagy fáradságáb .

E két órát egy más tanár által helyzete siteni ; de ő ezt nem akarta, mert büszke volt, sem hogy egy társa által helyesitette volna magát.

A közeliévé' toronyóra három-negyed hármat ütött, s Kővári tanár felemelkedett karosszékéből, a tanodába készülve.

Ép midőn távozni akart, hangos kopogás hallatszott az ajtaján, s egy „szabad“ beválási engedély nélkül rohant he dr. Merényi,

a tanár legjobb barátja. Kővári nagyon elcsodálkozott, mindazon által szívélyesen viszonozta a köszöuést.

— Miír megint oly szomorúan!— szólt a belépő barátjához — úgy nézesz ki, mintha az ördöghöz készülnél s nem egy raenyek- zőre. Mi bajod ?

— 0 kedves barátom, az egész életem már kétségbeejtő, —feleié Kővári. —hisz’ tudod, hogy Aranykövi meghitt az esküvőre, sőt mint vőfély működjem, és épen még ma van két tanórára, melyeket el kell végeznem, a hová épen indulni akartam.

— Ép azért jövök hozzád ! — moudá Merényi, — most voUara Bálnái tanárnál s megkértem, miután tudtam, hogy még 2 órát kell elvégezned, helyettesseu, arait ő a legnagyobb szívességgel meg is Ígért. E szerint tehát semmi aggodalmakat, légy oly vig mint én vagyok.

— De hát hogyan merészkedtél te beleegyezésem nélkül? hisz én magam is tudtam volna ezt kieszközölni, ■— szólt Kővári haragosan, — ha nem lennék oly büszke, óráimat más tanár által helyettesíteni.

— Igaz, hogy hát merész lépés volt tőlem, azt én nagyon jól tudom, de feltettem magambau, neked egy élvezetes estét szerezni, s ezzel a szándékkal teljesítettem is.

— Komolyan mondod ?

— Egész komolyan!

— Köszönöm! — mondá Kővári, barátjának kezét nyújtva, — ismételve köszönöm, de nem fogadhatom el, mert nagyon jól tudod, hogy milyen büszke vagyok. Solia még nem helyettesített eugemet senki, s ma megengedjem ?

— Azonban tudni fogod, kedves bará-1

tóm, hogy miudeu szabálynak kivételei vaunak. Különben kár is lenne fáradozni, már nem lehet máskép, Bálnái már el is ment a tanodába.

— No az egyszer nem bánom, de ne merészelj tudtom s engedelmem nélkül, még egyszer ilyesmit cselekedni, — mondá Kővári mosolyogva. — Mi szándékod van öt óráig tenni ?

— Mint miudeu nap, úgy ma is elmegyek a kávéházba, — feleié Merényi — örülnék, ha velem jönnél fél ötig ott maradhatunk, úgy se tartják meg az esküvőt pont ötkor,.

— Jó, elmegyek veled, de négy óránál tovább nem maradok ott. Nem akarnék elkésni.

Pár perez múlva látjuk a két barátot a kávéház felé ballagni.

Nagyon sokáig maradtak a Cnsinóbau.

Már régen elmúlt öt óra anélkül, hogy egyik távozott volna.

Végre Kővári tanárnak feltűnt, hogy mégis későre járhat az idő, mert a pinezérek már megkezdték gyújtani a lámpákat. Az órára nézett, s hirtelen felugrott, midőn látta, hogy már közel hat óra van. Barátját figyelmeztette, ki azonban elmélyedve a sakkjátékba, nem vette észre a figyelmeztetést, tovább játszott. Kővári köszönés nélkül eltávozott.

— Ezt neki köszönhetem, mit fog majd Aranykövi rólam gondolni, — mormogá útközben.

— Végre a sakk játék is befejeződött.

Merényi helyéről felkel ve, elcsodálkozott,

midőn körül nézett s barátját nem látta sehol.

Kalapját, botját kezébe véve, sietve ott hagyta a casiuot.

A mig ez a kellemetlen jelenet lefolyt addig Aranykövi már majdnem kétségbe volt esve. Várta a vendéget, de azok csak nem jöttek- Egy néhányszor elküldó szolgáját, úgy Kővári, mint Merényi lakására, de a szolga mindig azzal a felelettel jött vissza, hogy egyiket se találta otthon. Aranykövi már nem tudott mit csinálni. Kérésére elhalasztották a meuyekzőt hat órára.

Azonban hat órára se érkezett meg Kővári.

Ép mikor Aranykövi fel akarta kérni egyik vendégét, hogy vegye át a nászuagyi tisztet, az egész vendégek csodálkozására, lépett be Kővári tanár.

Aranykövihez rohanva, kezét nynjtotta neki s bocsánatot kért hosszas késéséért s annak okául elmondá az ismert ügyet.

Kétségbeesésében elmondta az igazi okot, ámbár feltette magában, hogy hallgatni fog.

— Nos nem nagy szereucsétlenség, hogy később jött tanár úr, — mondá a tanácsos, — a menyekzőuek még nincs vége.

— Micsoda még nem ment végbe ?— kérdé Kővári elcsodálkozva, — talán csak nem halasztották el hosszas elmaradásom miatt ? Oh azt csak nem tették.

— De biz úgy vau — feleié a tauá- csos — sohse bánja.—

S a vendégekhez fordulva moudá :

— Most már mehetünk.

Egy óra múlva ott látjuk miudnyáját a tanácsos házában vigan mulatni.

Később dr. Merényi is eljött, de nem az ünnepélyre, a mint mondá, hanem csak