Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 80. szám
Esztergom, IV. évfolyam. ' 80. szám. Csütörtök, 1882. október 4-én. V Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..........................................6 fit — lír. fél évre ...............................................H „ — „ u egy ed évre..........................................1 „ 50 , Egyes szám ára 7 kr. hová lap SZERKESZTŐSÉG: Lőrincz-utcza 30., szellemi részét illető közlemény közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SzÉCHENYJ-TÉR *K., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAGANHIBDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. Irodalmi burján. (Nemo.) Csak helyeselni lehet azt ü nemes irányú mozgalmat, melyet több •fővárosi előkelő egyéniség indított meg fazon czélból, hogy a hírlapirodalom ífattyu-hajtásai, (az úgy nevezett revol- werezők) paréj módjára ne szaporodjanak el és ne grasszáljanak a társa- bdalmi tisztesség rovására. Midőn e tényt helyesléssel fogadjuk, lehetetlen meg nem döbbenni a (fölött, hogy a magyar hírlapirodalom •odáig jutott már, miszerint nemcsak íiFattyu-hajtásai vannak, de a hajtások teilen óvószerről kell gondoskodni, sőt iiiyilt harczot intézni ellene, nehogy a j'föl sem vevés által megengedtessék az, ínniszerint ezek tovább terjedve, több- több bűnöknek előidézői legyenek. Foglalkoztunk már lapunkban e lílíérdéssol ; kifejeztük akkor sajnálkozásunkat a fölött, hogy a hírlapirodalom nm mi kásái ma legtöbb esetben hivatat- R.an egyének, a kik alantabb állnak a [«proletároknál, kik megközelítik a páriákat. E pályáról nagyon bajos valakit 9 leszorítani. Ismerünk hirlapszerkesztőt, kinek xszikkeiből kitűnik, hogy a magyar .'nyelvnek még csak grammatikájáról isincs fogalma, nemhogy stilisztikai szabályaival tisztában volna. Pedig még ez is nagyon csekély- őség! A hírlap Íráshoz nagyon sok kel- élék szükséges, de hát a mai svindler miágban egy kis szemtelenséggel igen osokra lebet menni. Nagyon helyes, ha az ily irodalmárok ellen küzdeni akar egy szövetség ; helyes ha a szemtelenkedés tulajdonaival bíró egyének emberi gyengeségre alapított üzelmeinek gátat akarnak vetni mert hiszen a sajtó, csak úgy lehet hatalom, ha a tisztesség határán belől mozog. Csak egyet óhajtanánk mi még figyelembe venni. A sajtó egyeneslelkü munkásai, kiket semminemű érdek nem köt, gyakran kénytelenek oly dolgokat szellőztetni, melyek a társadalmi érdekek megóvása czéljából a magán egyének, tursulatok stb. belügyeibe is benyúlnak s roppant könnyelműség ily esetben revolverezés- nek nevezni a hírlapírói működést. Mert fájdalom, ma egyesek, sőt társulatok is, nem ritkán a közérdek ellen működnek, de ha egy vagy más utou sikerül nekik a tisztesség köpenyének egy kis darabjába beburkolózni, — igen könnyen előidézhető az, hogy a tisztesség érdekében küzdők működése — revolverezésnek minősíttetik. A sajtó munkásainak gyanúsító nem szabad, de nem szabiid elhallgatni azt sem, ha becsületes meggyőződése szerint bárhol is a társadalmi közérdek ellen lát valamit. Ezt ostorozni, ezt kíméletlenül üldözni erkölcsi kötelesség s ezt bűn volna — revolverezésnek nevezni. Ha mindenki e tendenciát fogadja el, akkor a fattyu-hajtások ellen nem kell küzdeni. ÉLz „Esstsrgom és Vidéke“ tárcsája Fáj a szivem. ó'jj'áj a szivem !.. nem puszta poéma rí Oh nem megszokott bús érzeinény — a szieem, mert a bánat néma jr{gyötrelmét valóban érzem én. söziveraben ah! úgy sajog valami — s£3e jó leune dalba öuteuem! sOe nem teszem... kedves e bú nékem — h inkább váljék kővé szivemen. óWáljék kővé szivemen e bánat oSoruljou ónsúlylyal én reára.,. ig.gy nekem is oly kőszivem támad, iJAlint néked van kedves kis leány! HALÁSZ FERENCZ. Fővárosi levél. ii. Szomorodott, szívvel kell jelentenem, logy Babillard barátom súlyosan megbe- • egedett. Ne tessék megijedui!... Niucs neki íiholerája, se bárány-himlője. Három tudós doktor, meg vagy négy Miullárés „gólyák-anyja“ vizsgálta meg őt; ’ azok is csak uzt bírták coustatálni, hogy Babillard úr gyoinrocskája valamit nem képes megemészteni. Én többre vittem doktornál, túdós asz- szonynál, mert én azt is tudom, bogy mi az a “valami !“ Tegnap este ugyanis igy szólt hozzám Babillard : — Könyörülj rajtam Jean ! — segíts rajtam! — Talán ájulásod vau ; talán friss vízzel szolgálhatok ? ! — kérdém én gyengéd aggódással. — Oh legkevésbbé sem ! — felelt ő — niucs ájulásom ; csak valamit nem tudok megemészteni. — Igen hathatós szer e tekintetben a budai „Rákóczy-forrás“ — koczkáztattam éu szerény ajánlattal. — Oh nem ! arra még nincs szükség! felelt ő. téveteg szemeit rám vetve. —Hanem azért most ülj le, és irj, — folytatá. — De az istenért, hát mit ? ! — kérdőm én az írás emlegetésével halálra váltam — Semmit!... azaz, hogy egy „fővárosi levelet“. — De hát miféle összefüggésben van ez emészthetetlenségeddel ? ! —- kérdezőm fontoskodó mosolylyal. — Te szörnyű kiváncsi vagy,— felelt ő — de minthogy én úgy is „babillard“ vagyok, halld tehát, elmondom. Első fővárosi levelem remek sorai közé, néhány csillag alatt beszúrt megjegyzést tett valaki. Találd el, ki volt e vakmerő ? ! — Nos, hát a szerkesztő, vagy a cor- rektor urak! Párkányi dolog. (A párkányi keményítőgyár.) A múlt számok egyikében irt soraimra dr. Vállas Rezső úrtól válaszúi e lap egy czikket közölt, melynek első sora mindjárt igazság ferdítésről értesíti az olvasót. Nem méltattam volna figyelemre sem ama sorokat, mórt az minden tételében oly hangon vau Írva, hogy feleletre sem volna érdemes; de — hogy e lapnak olvasó közönsége meggyőződést szerezhessen az általam Írtak igazságáról, — röviden idézem a köz- igazgatási bizottság ide vágó végzését : 84 6 51882. Esztergominegye köz- igazgatási bizottságának 359|882. sz. alatti határozata szerint Wallfisch Li- pót az újból felépítendő gyári víz levezetésére szolgáló csatorna és árok rendben és tisztán tartására kő tel ez tetett, a folyó évi 4927[882. szolga- birói határozat, ezen III. fokú határozat ellenére, daczára, hogy a gyári víz levezetésére szolgáló csatornát és árkot rendbe nem hozta, a gyár működésének megkezdését engedélyezte, holott a jelzett kérvény elintézésére, mely a kérdéses közigazgatási határozat végrehajtásának elhalasztásátczélozta, egyáltalán jogosítva nem volt stb. — a gyár további működése betiltatik. 5567|S82. Jelen végzés kiadásával utasítom czímet, miszerint azt Wallfisch Lipót ottani lakos és gyártulajdonosnak szabályszerűen kézbesítéssé s a gyárnak további működését betiltsa.“ Ha most már a két végzés számát méltatja valaki figyelmére és pedig: a — Nem! csalódd ! — felelt ő diadalmas mosolylyal ; aztán búsan hozzátevé : a szedő, barátom, az vetemedett e hallatlan merényletre! — Lehetetlen! — szóltam én Ta- máskodva. — Nem hiszed? pattant fel ő ;— no jó, itt a bizonyíték! S ezzel az “Esztergom és Vidéke“ azon számát tartotta arczom elé, melyben az az ügyes-bajos levél megjelent. Csakugyan ott feketéllett az az apró böttís kettős megjegyzés. Ez bántja szeretetreméltó Babillard barátunkat; ezt nem tudja megemészteni ; ezért kellett jeleu levelet a szegény beteg helyett nekem megírnom. De hagyjuk Babillard-t : van nekem egy sokkal érdekesebb théraám. Az esztergom - budapesti fiatalságról akarok uéháuy szót mondani. Valamennyi derék, jóravaló fiú, mindannyian jó édes anyjukra, a szeretetreméltó, — korban előre haladó, — minden egyébben hátramaradó, öreg Esztergomra vallanak. Ne értsenek félre !... Csak jóságban, szeretetreméltóságbau hasonlók a szülővároshoz. Különben az ő jelszavuk: „Előre !“ De nemcsak ők maguk haladnak „előre“ minden szépben és jóban, hanem összeesküvést szerveznek a jó anya ellen is, hogy kimozdítsák azt csendes egyhangúságából. Elhatározták ugyanis újjászervezni a tavali „Társaskört“, mely már eddig is sok uj taggal gyarapodott. A czél — a régi: az esztergomi fiúk között Budapesten is a társas-szellemnek fenntartása, irodalmi jellegű felolvasó es4927. sz. a. a működési engedély a szolgabiró által jogtalanúl adatik meg és a gyár működése ugyanazon szolg.v birói hatóság által 5567. sz. a. betiltatik, tehát 600 számmal később, hol van itt a jogos védelem ? Ily jellemző ferdítés és rosszakarattal csak igaztalan ügyet lehet védeni, melyben szolgabiróság és közigazgatási bizottság következetlen ellentétbe jő önönmagával és egymással. Különben annak betiltását senki nem kérte, hanem igenis a csatornának levezetése volt a kérdés tárgya. Hát a sertés hizlaló ? Schiller Sámuel hizlalóját egészségügyi szempontból betiltották s a még nagyobbat a hatóság nem akarja látni. Jóságos isten! hát Esztergommogyébeu csakugyan bekötött szemmel osztják az igazságot ?! A község elöljárósága öntudatával az igazság és veszedelemnek, míg Wall- fisch Lipót a bűzös víz levezetésére a csatornát felépíti, kérte igenis a gyár működésének betiltását, mert az máskép fel nem épül soha. Ott vezet az keresztül, hol sértve van a birtokjog szentsége, mert az nem csatorna, hanem csak egyszerű, egy téglából formált levezetés a mocsár vizébe, hatósági végzés, miniszteri rendelet gúnyjára és az egészségügy örök veszedelmére. Ezért az igazságért támad dr. Vállas Rezső úr ream, mert oda mertem mutatni egy szolgabiró jogtalan engedélye, a közigazgatási bizottság erély- telensége, egy 2000 lakossal bíró község 12 éves aggódó panaszára, megtámadott útszéli csárdabeli hangon, ezt vártam. De a fiatal hevesvérűség ki, fakadása, a megvetés olyan fegyvertélyek rendezése, — a szülőváros élénkítése, stb- stb. Minameganuyi szép és nemes elhatározás; de én Tamás vagyok benne, hogy különösen a legutóbbi tétel megoldása sikerüljön. A társaskör, — mint hallottam—Oc- tóber elején tartja megalakulását a tavali elnök vezetése alatt — egész ünnepélyességgel — az „Arany sas“ vendéglőben. Még valamit !... ...Sokáig gondolkoztam azon, hogy az a nagy tömeg inért sétálgat minden áldott este a korzón; inig végre egyik barátom a kérdés következő szellemes megoldását nyújtotta : A „high life“ sétál, mert az úgy „chic“ a „bakfisch“, hogy első hosszú ruháját, s kedves ügyetlenségeit ott bemutassa; a demimonde — mert úgy hozza magával az „üzlet“ ; Guszti. — hogy a hölgyeknek édeskés pillantásait mouokli-tüzzel viszonozza; Jules, — hogy a rajta legutóbb megesett „sóló volát és „coutra pagát ul- timó“-t részletesen elmondhassa egy — e czélra felcsipett szerencsétlen philiszternek; Feriz, hogy arezokat tanulmányozzon; a két Zsiga, hogy magát jól kidisputái hassa; Bérezi, hogy még egyszer komolyan meggondolhassa, vájjon az utolsó „suszter tal- lér“-on ma vacsoráljou-e, vagy holnap reggelizzen ;*) Fucscsio, hogy a gyomra jobban emésszen ; s végre Sanyi, — hogy balekot fogjon. JEAN de NEVILLE.
