Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 70. szám

Esztergom, IV. évfolyam.

70. szám.

Csütörtök, 1882. augusztus 31 én.

r

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié

..............................................6 frt —

f

él évre...................................................:i » ~

n

egyedévre..........................................................1 » 50

Egyes szám ára 7 kr.

kr.

SZERKESZTŐSÉG:

J-.ŐRINCZ-UTCZA 30 ,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓ HIVATAL:

jSzÉc h®n yi-tér ^5.,

hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK:

1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200-300-ig . 2 „ 25 „

Bélyegdíj 30 kr.

MAGÁNHIRDETÉSEK

megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöl tétnek.

NY1LTTÉR sora 20 kr.

legelső sorban megalkothassák s érvénybe lép tettessék.

E nélkül fogunk hallani sok beszédet, de kevés s kézzel lógható eredményt tapasztalni.

Virilis képviselőnk nagy része csak czimuek tartja a képviselőséget s majd elfelejti hogy az egyszersmind kötelességet is ró reá, még pedig azo n kötelességet hogy úgy anyagi mint szellemi magas képzettsége által a közügynek áldozatot hozzon, és mert éppen ellenkezőleg a tanácskozásban részt alig vesznek, ennek tulajdonítjuk a nálunk létező azon felfordult fel forgást, hogy a mit ma határozunk azt holnap megsemmisíti ük.

Nem tudva azon fórumot, mely valamely ügy elbírálására illetékes, ütjük azt ki büntelen, s nem merünk szólni annak kinek cselekedni kellene.

Szóval kevesebbet kellene végeznük, mint tettel. Ne csak a zöld asztalnál mutassunk érdeklődést valamely kérdés iránt hanem azon túl is, a hol a terveknek megvalósulást kellene nyerniük.

Nem lehet elvitatni közgyűléseinktől a jó akaratot; nem a jó ügyek iránt gyakran fellobbanó lelkesedést; de a bőbeszédűséget s azt a szellemet sem, mely igen gyakran az önzés rendszerére van alapítva.

Városunk ügyei közgyűlésünk lelkes munkájára vannak bízva. Vajha mielőbb a tevékenység alkotásai s ne a sokbeszédiiség s szólhatnámság fóliáu- sai kerülnének ki onnan.

Városi közgyűléseink.

A mint társadalmi életünk pang, úgy a zöld asztal mellett is megszűnik az érdekeltség s ha talán változatosság kedvéért néha-néha holmi választás nem volna, képviselőink kétharmadát aligha látnánk egész hat éven keresztül a tanácskozó teremben.

Azt kérdjük, helyesen van-e igy ? Kincs helyesen.

Nincs közgyűlésünk, a melyen valamely fontosabb s az átalános érdeket >■ érintő tárgy elő ne fordulna s ime nincs ember, vagy ha igen, akkor csakis egy-kettő, ki a tárgy fontossá- ; gát felfogva, annak alapos érvelésével t foglalkoznék, legtöbbször a szemólyes- [ ke és lép előtérbe s maholnap oda { jutunk, hogy néhánynak magán érdeke l fogja a közérdeket helyettesíteni.

Mindenek előtt a vezetésben férfias > erélyt kérünk s minden túlkapásnak, [ jöjjön az bármely részről határozottan r véget kell vetnünk.

Nem vagyunk barátai annak, hogy 5 a hiba vagy a kötelességmulasztás el- I palás tolta,ssók s a helyett, hogy orvo- 3 solni iparkodnánk azt elsimítsuk, el- í hallgassuk, úgy is van elég, a mi valósággal világosságra volna hozandó í Méltán megkövetelhető- azonban, hogy

0 ez mindig azon korlátok közt törfcén- í jék, melyek távol állnak minden indu1 latosságtúl.

A mai kor már nem a sok beszéd, í hanem kell, hogy a cselekvés kora [legyen, s épen ezért kérjük, hogy a ;t tanácskozási rend, illetve szabályzat

Az esztergom-vizivárosi leány nevelő intézet.

Vevén a nevezett intézőt értesit- vényét, nem mulasztatjuk el azt a t. ez. szülők, gyámok és minden érdekelt egyén tájékoztatására kivonatban közölni.

A) Az intézet szervezete.

Az intézet (le pensionnaf) tauodája hat osztályt foglal magában.

A tantárgyak a nyilvános főolemi tanodák számára kiadott rendelet értelmében osztályonkint felosztva a következők :

Hittan; magyar, német, franczia és angol nyelvek ; magyar és német irodalom-történet; irály- és költészettan ; hazai- és világtörténelem ; mennyiségés mértan ; természetrajz, természettan ; földrajz ; szépírás; ember-, lélek-, és illemtan ; szépészet. Ezen kötelező és nem kötelező tantárgyakon kívül tanit- tatik még: rajz, zene, ének táncz, testgyakorlat és mindenféle női kézimunka és fehérvarrás.

Szabászat- és ruhavarrásért külön dij fehérvarrás.

A növendékek élelmezése reggel : kávé; délben: négy, este : három, tisztán és Ízletesen készített tál étel ; ozsonnára : az évszak minősége szerint, majd kávé, majd gyümölcs és hasonlók.

A növendékek testi egészségre különös figyelem furdittatik. Kezességet nyújt e tekintetben az intézetnek minden igényt kielégítő berendezése. Az épület nagy, tágas. A lak-, háló- és tantermek magasak, világosak könnyen szellőztethetők. Az épület mellett tágas kert terül el és gondoskodva van fürdőkről is.

A növendékek az intézetben egyenlő ruhát viselnek. Ezen ruhát az intézeti minta szerint vagy a szülők, illetőleg gyámok maguk szerzik meg, vagy az intézet elöljáróságát bízzák meg annak beszerzésével.

A betegek külön termekben kiváló anyai gondozás- és ápolásban részesülnek.

B) Felvételi feltételek.

Felvétetnek az intézetbe a növendé kék az évfolyam alatt is bármikor, 8 éves koruktól fogva. Megkívántaik azonban, kivéve a rendkívüli eseteket, hogy legalább két évig maradjanak a növendékek az intézetben. A ianév szeptember hó elejétől, junius hó végéig terjed.

Fizettetik az isk. évre azaz : 10 hóra: Az ellátásért 180 frt, mosásért 25, az orvosnak 4, angol nyelv tanításért 10, zongora 60. ének tanításért 12 frt, rajz 12, táncz 12, taneszközök használatáért 5.

Minden fizetésnek fúlévenkint előre pontosan kell megtörténnie.

Azon esetre ha a növendékek az iskolai év befejezte előtt lépnek ki az intézetből ; vagy ha netán valami ragályos betegség kitörése miatt évközben kénytelenek elhagyni az intézetet— a táp- és tandíjból semmi sem adatik vissza.

Ha a fizetés kellő időben nem teljesítetnék az ilynemű mulasztás az illető növendéknek további megmaradását az intézetben teljesen lehetetlenné tenné.

A tankönyvek, Írószerek, női munka- kellékek, gyógyszerek külön fizettetnek.

1

ÜL As „Isstergom és Vidéke" tárcsája

Bánatomnak..

a Bánatomnak nincsen hossza, se’ mása, ídNem volt rajtam soha Isten áldása,

T Pedig hányszor kértem arra az eget H Könyörüljön, küldjön vigaszt ha lehet.

OOlyan vagyok mint a madár az ágon, TKincsen nekem országom, se világom FÉjjel nappal szivszakadva könyezek IS nincsen a ki felszántsa kouyemet.

r^Édes anyám ott a magas egekben [illmádkozzál, kérd az Istent helyettem,

T JÓ az Isten meghallgatja imádat,

8S nem gyötör majd síromig a búbáuat.

LÉVAY SÁNDOR.

Egy páríoaj.

(Karr Alphons elbeszélése.)

A múlt hónap vége felé M** ur a színházba indult; a színház kijáratánál egy m ember, kit 0 nem ismert, de a kinek valószínűleg boros ebédje volt, többször lábára ' hágott; M** ur fölboszaukodik s egy nem épen udvarias szóváltás után kicserélik névjegyeiket.

Másnap reggel M. ur elment egyik barátjához, elbeszéli kalandját és átadja neki ellenfelének névjegyét, hogy menjen és nézze meg, miként állanak az ügyek.

— Milyen ez az ember? —kérdé barátja.

— Egy kis kövér ember, barna szakállal.

Egy óra múlva visszajön barátja,

— Nos?

— Nos, hát az ügy el van intézve.

— Hogyan?

— Párbaj pisztolyra. 10 lépésnyire.

— Hogyan, nem igazíthattad el máskép ?

— Nem, amint megérkeztem emberedhez, várt engem, ő nyitotta ki az ajtót.

— Uram, — szóltam hozzá — C. úrhoz vau szerencsém ?

— Én vagyok.

— Éu ama bizonyos . . .

— Tudom, a színház előtti összezördülésről van szó.

— Igen.

— Nos hát, minő fegyvereket választott barátja?

— De én azt hiszem . . .

— Hagyjuk uram, barátja olyan eljárást követett el irányomban, hogy semminemű mentegetőzést nem fogadhatok el.

— Elképzelheted, hogy én is ilyen modorban, meglehetős büszkén válasz oltam nem tehettem másként.

— S aztán?

— Azt válaszoltam, hogy ha tetszik, rögtöu, Viuceuuesben pisztolyra, 10 lépésnyire.

— Szörnyű kellemetlen dolog.

— Igen biz az, de úgy tetszik*, hogy te talán igen goromba voltál.

— Ugyan ne beszélj olyan bolondokat, a lábamra hágott és azt mondta: ha nem vagyok megelégedve, rendelkezésemre áll.

— De szegény barátom, emlékezeted csal, C. ur ezt az esetet beszélte el nekem épen, csakhogy a szerepek megcserélésével.

—- De biztosinak . . .

— Ne beszélj no, bizonyosan kissé... s nem emlékszel ?

— De ez . . .

— Készülődjünk, — menjünk.

— De én nem akarom életét — ez a becsületes ember — aligha fölismerem.

— Éu is azt hiszem, a leírás, mit róla adtál, annyira nem hasonlít hozzá, mintha sohasem láttad volna. Te nekem egy kicsi, kövér, barna emberről beszélsz, a te embered pedig magas, sovány és szőke. Menjünk, kocsija ott van már, az enyém is követni fogja.

— Nagyon mámoros lehettem, — becsületemre, semmit sem tudtam magamról.

Kocsiba ülnek, az eső szakadt. — Megérkeznek Vincennesbe, a két ellenfél egymással szemközt áll.

•— De uraim, szólt M., itt tévedés van, nekem ezzel az úrral semmi bajom sincs.

— Hallgass már! szólt hozzá halkan barátja, részeg voltál.

— De ez az ur, szólt C. nem az az ember, kivel éu névjegyemet kicseréltem.

— A kijáratnál történt ugy-e? kérdé M.

— Nem, a bejáratnál.

— De ugyan hallgass már ! szólt az M. ur barátja, mondom hogy részeg voltál.

— Ön a lábamra hágott, szólt C. ur.

— Nem, éppen ellenkezőleg.

— De bocsánat, én biztosan tudom ...

— Akármelyikünk tévedt, összevesztünk és egymásnak találkát adtunk. Nincs tévedés a dologban. — Ön volt. Uraira, töltsék meg a fegyvereket. — Csodálatos, én önt sokkal kövérebbnek hittem

— És ön is igen nagynak tetszik nekem.

— Nekem? épen nem, nem is ebédel- tm, es te vacsoráltam és ... de talán éppen ön . . .

— Hely ökre uraim.

M. ur szembe áll C.-vel, kiveszi zsebéből ellenfele névjegyét, elolvassa nevét s szól:

—■ Lőjön C. ur.

— Nem, semmi esetre sem lövök és előbb önre, Leonard ur.

— Hogyan Leonard ?

— Ez a név van az ön néyjegyén.

— Lehetetlenség.

— íme, itt van.

— Ez nem az éu névjegyem, én M. vagyok.

A tanuk odajönnek. — Mi akar ez lenni ?

— Én a kijáratnál kicseréltem a névjegyemet egy emberrel, ki a lábamra 1 épett és ki dorgálásaimra azzal válaszolt: hogyha ön nincs megelégedve, ime névjegyem.

— De hisz épen igy jártam én is a bejáratnál.

— Az én emberem kicsiny és kövér, barna körszakállal.

— Az enyém kicsiny, kövér, nem tudom van-e szakálla.

— Teljesen részeg volt.