Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 68. szám
Mi azt hisszük, hogy akár kiméretik Ivoiyhon valamely vidéki bor akár nem, az az esztergomi bor ellenében concur- rentiát csinál s az esztergmi bor árát lenyomja, nézetünk szerint tehát, ha a vidéki bor megvámol tatását életbe léptetnék ez úgy jövedelmezőség, mint az esztergomi borok érdekében csak úgy volna lehetséges, ha a belügyminisztériumnak azon fenntartása, hogy az innen kivitt vidéki bor után fizetett vám visz- szaadassék, érvényen kívül helyeztessék, s a megvámol tatás fentartás nélkül engedtessék meg. Ez esetben igenis szép jövedelemre tenne szert a város házi pénztára s annak -arányában az egyenes adók leszáll)tha- tók volnának, mert vegyük, hog-y elmérnek Esztergomban egy év alatt ezer hectoliter vidéki bort ennek vámjövedelme volna 130 frt, ha ennek 10 százalékát kezelési díjba adjuk marad 207 ft hát ez oly csekély összeg, mely sehogy sincs azon hátránnyal arányban, mely an- tmk életbeléptetése folytán származnék. Német sajtó. (Sz. N.) A „Neue Freie Presse“ az 1880. évi magyarországi hírlap - statisztika alapján összeveti az egyes adatokat és konstatálja, hogy nálunk éven át postai utón szétküldött mintegy 25 millió hirlappéldány 60°|0-ja magyar, 4 00|° pedig német. És ez a máris igen képtelen arány korántsem elégíti a „Neue Freie Presse“ várakozásait. Kisüti tehát azt is, hogy ami kizárólag a politikai lapokat illeti, azok ból tökéletes fél arány esik a német nyelvű újságokra, kivált ha a postára nem jutás és egyes eladás utján értékesített példányokat is bevonjuk a kom- bináczióba. Mondanunk se kell, hogy az indulatait irányunkban széljárás szerint változtató „Neue Freie Presse“ leplezhetlek örömét leli a magyarországi hirlap- statisztika ilyetén eredményein és még a hírlapirodalmunk utóbbi időkben igazán örvendetes fölvirágzását is a né- mot sajtó erényéül akarja tüudököltetni. Mintha bizony büszkélkedni lehetne vele, hogy ez az áldott magyar közönség közösügyet csinál a hírlap irodalomból és pártfogását quóta szerint osztja meg a magyar és németnyelvű sajtó között. Sajnos, a bécsi lapnak a föltűntetek arányokra nézve tökéletesen igaza van. Valóban úgy áll a dolog, hogy a számra nézve aránytalanul kevesebb német lapnak közel ugyanannyi példánya fogy el, mint a magyar lapoknak összevéve. És ez határozottan egészségtelen állapot, melyen változtatni kell a magyar közönségnek. Nincs megnevezhető ok, a miért kereskedőink és iparosaink evangéliumnak tekinthetnék a német újságokat. Pedig ebben rejlik nagyobb kelendőségük hagyományos titka. Hagyományosnak nevezzük, mert Magyarország kereskedő osztályának nagy része még azon időkből ragaszkodik a németnyelvű lapokhoz, mikor senki sem beszélt a magyarosodásról, mikor a közforgalomban sem tudták, sem nem akarták a hazai nyelv jogait elismerni. Mai nap másként áll a dolog. Egyik mozgalom a másikat követi a végből, hogy minden téren előbbre vigyük a magyarosodás ügyét. A kereskedő osztályból is kidőlnek lassankint azok akik német főkönyvekbe vezették be virágzó magyar üzleteik dús jövedelmeit. Ős czégek ifjú utódai y-ba végződő neveket váltanak egymásután és üzleti érdekből-e vagy hazafiságból tüntetni szeretnek a magyarosodással. Hanem azért a német újságok megmaradnak evangélium számba. Nem kenyér-érdek, hogy ez ellen szót emelünk. De hangsúlyozni kívánjuk, hogy azok a németnyelvű lapok irányukban is mind a Culturvolk fielé húznak. Tapasztalhatjuk ezt miuden alkalommal, mikor egyfelől hazai, másfelől osztrák, vagy akár germán érdekek fölött folyik a harcz és az általunk kitartott Journálok mind ellenünk fordulnak. Mégis csak szégyenletes dolog, hogy a magyar közönség támogatása neveljen nagygyá, hatalmassá egy idegen nyelvű sajtót, mely sohasem fogja magát őszintén, igazán azonosítani a mi érdekeinkkel és törekvéseinkkel. Csak rajtunk áll, hogy a „Neue Freie Presse“ pár óv múltán ne ujjonghasson a német újságok kelendőségén. Vannak a kor színvonalán és a hírlapirodalom igazi magaslatán álló magyar lapjaink, melyek minden tekintetben kiállják a versenyt a Journalokkal, sőt határozottan túlszárnyalják azokat tartalmasság és tisztesség dolgában egyaránt. A magyar vidékek helyi lapjai érdemes szolgálatot teljesítenek, ha e körülményre időnként figyelmeztetik olvasóikat. Közgazdasági levetek, ív. Tisztelt barátom ! Ha szemeinkkel a filloxéra történelmének gyászlapjaira tekintünk, annak szomorú adatai betűhüvelyeikből életre kelni látszanak, szinte maguk a sorok megeleveuülnek, mintegy tiltakozó helyzetet vesznek föl azon álláspont el. lenében: hogy az általános forgalom a a filloxérabaj rohamos terjedésének fő előmozdítója. Az iinéntről szives enge- delineddel azon adatokat tettein kritikai szellőztetés tárgyává, melyek dél- Francziaországra vonatkoznak, ma egy lépéssel tovább megyek a világitó lámpa sugarait Olaszország felé fordítva. A szőlőgazdasági üzem Itáliában egészen más ellentétes jellemet ölt fel miut Délfrancziaországban. Míg itt be- láthatlan roppant területek, úgy szólván az egész tartomány egy nagy szőlőállományt képezi addig Italiábau nagy összefüggő valóságos szőlőhegyek nem is léteznek. Az Olasz félsziget tartományainak vidékei apró, kicsided, jelentéktelen par- czellákra, táblákra vannak szaggatva, vonalazva, melyekben gabonaneműek, tengerik, s rizs termeltetnek. A táblák szélei pedig rendesen a selyemtenyésztés szempontjából annyira fontos eperfákkal, vagy vidékenkint olajfákkal vannak beültetve ; a szőlőtő csak ezek árnyaiban vonja meg magát, mig hatalmas venyigéi felkusznak a gallyzatra, fákról-fákra kígyózván által, nehéz fürtjeikkel ott pompázvák a fák koronáin. A szőlő tehát az egész olasz félszigeten Sicilia és Piemont kivételével csak másodrendű gazdálkodási ágként szerepel. Itt-ott elvétve fogsz egy domboldalt találni, melynek meredélyein édes lazádnak gyönyörű promontoriumjaira emlékeztetnek a zöldellő borág ültetvények. Szőlőlugasokon is csak ott akadnak meg szemeink, hol a gazda czéljainak az eper vagy az olajfa meg nem felelt, a hol tehát a táblák szegélyeit képezi. A gyarmatárukkal kifejtett magas földbérleti üzem kényszeríti reá a földbérlőt, rogy mintegy mellékesen a szőlőműveléssel is foglalkozzék és rajta legyen, hogy az általa bérelt területet, minél többféleképeu kihasználja. Az olasz föl dbérlőnek tehát más állapota, helyzete tiltja, hogy uj fajták után kapkodjon, örül a maga dús fürtöket termő rieshugjának, és szerencsésnek hirdeti magát, ha régi tőkéi virulnak és ha mégis elvétve egy vagy más tőkéje kihal, szigorú fillérjeit nem dobálja idegen szédelgők zsebébe, hanem a még diszlő tőkék hajtásaiból szaporít újakat. És most már legyen szabad felvetnem a kérdést : Vájjon ama meglepő, sajátszerű különös helyzet, melyben a szőlőművelés az Olasz félszigeten szemünkbe tűnik, ezek a kertszerű, minden oldalukat kőfallal bevont apró parczellák, nem kiáltanak-e hozzánk követelőleg. Ember vigyázz ! nyisd ki szemeidet és nézz, nyújtsd ki ujjaidat és tapints; hogy ez elszigetelt, elzáróit, a közforgalom lüktetései és érintései alól elvont területeken egészen más tényezőknek kell uralkodniok mikből a philloxera baj rohamos terjedését kimagyarázzuk, mint sem az általános forgalom. Bizonyára engemet is erősen zaklat a kíváncsiság, mivel indokolni hogyan magyaráznák az átalános forgalomból véghetetlenül nagyra becs ült phylloxe- ristáink azt a valóban sebes, döbbentő gyorsasági terjeszkedést, mellyel a philloxera, hova tovább óriásibb területeken a helyzet uráva teszi magát. Az első nagyobb phylloxera infec- tiók az olasz félszigeten 1879. évben Valdmadrerában és Agratában ismertettek fel és állapíttattak meg hivatalosan és alig rövid 3 év alatt oly rohammal terjedt és áradt szót az egész félszigeten, hogy csak magában a rave- nusai borvidéken harminczkét nagyobb infectió van, — s melyek közül csak Ricci elpusztított területe 140 holdra rúg. És az olasz lapok ma már kétségbe esve kapnak a vészharang kötele után, hogy ha a kormány továbbra is a szaktekiutélyek által magasztalt gyári tési eljárást alkalmazza, úgy 3 év múlva az olasz szőlők bőrével fog beszámolni. Pedig, tisztelt barátom, az olasz nemzetgazdászati felfogás, virító oázt képez continensünk közgazdaságának sok tekintetben sivár területén. Talán mert az olasz bérlő különben is roppant bérleti sulyok alatt gör- nyedez, annak adóképességét megmenteni, azt fokozni iparkodik az államkormányzat. Oly törekvés, mely az olasz, állami intézkedésekben mindenütt viszElhauyagoltatásánál fogva azt hittem, hogy Esztergom városáé, ügy értesültem azonban, hogy nemes Nyitra tulajdonát képezi. III. Szklenó. Szklenó regényesebb fekvésű, Ízlésesebb berendezésű, műveltebb igényeknek megfelelő meleg fürdő, nem messze Vihuyétől. De fájdalom, hogy a pompásan rendezett fürdőt, a kies parkot, a kedves sétatereket s a kényelmes lakásokat ez idő szerint mindössze csak tiz vendég élvezi. A mi kiránduló társaságunk tagjai majd többen voltak. Késő délután ismerkedtünk meg a két felé hasított közős medencze 27 és 31 fokú meleg fürdőjével. A köszvónyes vendégek irigyen nézték, hogy milyen vidáman vonulunk vissza a hauyatló fürdőből. Szklenó eddigelé a kincstáré volt. De meg is tetszik rajta. Most magántulajdon, ügy látszik, hogy a tulajdonos még nem bírta eltulajdonítani a közönség rokonszenvét. IV. Puszta-Apáti. Szklenórul visszajövet egy káptalani majorba érkeztünk, a hol programra szerint egy éjszakát kellett tölteuünk. Egyszerű, de jólelkü család fogadott s a mit csak eg.y elhagyatott pusztán kívánni lehet, mindazzal bőven kedveskedni iparkodtak. Itt tűnt föl előttünk az a classicus pipugya alak, a kit Esztergomban Galbáuak neveztek, a ki azonban Bars megyében már csak Stiri névre hallgat. Elégikus visszaemlékezéseit szép esztergomi napjaira megható remiuiscentiákba foglalta. És hogy hoazánk v»ló ragaszkodását fényesen bebizonyítsa, olyan tündöklőén kifényesítette czipőiuket, hogy szinte vakítottak. Valóságos imádattal emlegette Maun tanár ur nevét, a kit annyira bálványoz, hogy minden tizedik szava bizonyára az ő emlékezetét hozza forgalomba. Egy makranezos kis czirmosnak különös szeszélye volt, hogy ágyról ágyra ugrándozva, fájdalmas miaukolásával verjen föl minket rövid álmainkból. Szegény Storno már udvariatlan kifejezésekre volt utalva, hogy a kellemetlen visitektől megszabaduljon. A bukovinai ásványvíz némi holdkóros állapotokat idézett elő némelyeknél. A pusztai kirándulás pompás sűrű esőzés közben ért véget. Ilyen siralmas időjárásban érkeztünk vissza megint Garam- Szeut-Benedekre. V. N c m c 8 é n y. Búcsúzó esténk Garam-Szent-Benedek- ből feledhetetlen emlékezetű marad. A kedves háziasszony szeretetreméltóságával, csak a házi gazda szives barátsága versenyezhetett volna. Mielőtt a tiszttartói lakba vonultunk, a kis Storuóval elmentem búcsúzni Ondrejkovics lébános úrhoz, a tündöklő exoti- kus szólásmódok nagymesteréhez. —- Mit művel főtisztelendő ur — kérdőm, midőn a homályos várbeli szobába léptem. A jólelkü ember udvariasan fölpattant, erőszakkal leültetett s az ő sajátszerű nyájasságával válaszolta : — A tétlenség párnáján rozsdásodom. Valóban örvendezve vigadok, hogy kellemesen fölzavarni méltoztattak. Ilyen választékos stylben folyt, vagyis inkább szakadt a gyöngyös mondások zull ataga. Mikor eltávoztunk, őszinte sajnálkozással mondta — La. Most már eltűnnek láthatárunkról, hol csak olyan rövid időre méltoztattak fölragyogui, de virradjanak föl mielőbb megiut miuálunk. Már lámpásokkal kerestek a vén folyosókon, midőn a reudkivül vendégmarasztó plébánost elhagytuk. Oda lenn a tisztarttói lakban már erősen vártak. A kedélyesen mosolygó postamester, a deli termetű ellenőr, a folyton humorizáló Huzóczy Lajos, a ritka szeréuy- ségü müépitő, Storno Kálmán a zongorát állották körül, melyen a kedves háziasszony olyan kedves magyar nótákat tudott cselekedni. Reudkivül vidám hangulatban folyt le az esteli. Utána kurta táncz, jókedvű nóta, énekszó egész éjfélig, a mikor már a másnapi útra vissza kellett vonulnunk. Másnap reggel kirándulásunk legkedvesebb pontjáról valóban nehezen váltunk meg, hogy Nemcsénybe ráuduljuuk „leáuynézőbe.“ A helység végén még egyszer találkoztunk Ondrejkovicscsal, a ki buzgó kitartással ügyelt föl a cséplőgép körül, mely a saját termését muukálta. — A gép hangversenyében gyönyörködve, igen kellemesen lepett meg a közeledő kocsi robogása, mely önöket siettette- felém a bucsuzás gyors szárnyain — mondotta egész megindulva. Néhány perez múlva megint utón voltunk. Nemsokára már czéíuukhoz is értünk s megállapodtunk a nemcsényi kasznári lak előtt, a hol a kedves háziasszonyon kívül négy gyönyörű leány fogadott. Herma, Nucza, Marga és Mariska. Nagyon kedves órákat töltöttünk a veudógszerető hajlókban, hol a többek közt még külön lapot is szerkesztettünk „Nemcsényi Híradó“ czirnen alapos vezérczikkel s reudkivül sokoldalú tartalommal. Persze nagyon könnyű ott tartalmas lapot csinálni, a hol olyan gyönyörű tartalom is van. VI. T h a s z á r. Nemcséuyrel Thaszárra megiut meg- szaporodtuuk. Eddig Huzóczy Lajossal harmadmagunkkal voltunk, most Géza barátunkkal megszaporodva valóság osan négyesben utaztunk. Thaszár is, mint Nemcsény közönséges tót falu miuden fel'tüuőbb természeti szépség nélkül. De volt itt is egy-két pout, mely meg tudja kedveltetni a sivár falu emlékezetét. Ilyen kedves pont a thaszári kasznár családi köre, hol szives magyar vendéglátásban részesültünk.
