Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 68. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 63. szám. Csütörtök, 1882. augusztus 21-én r es Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évié fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR Egyes szám ára 7 kr. 6 frfc 1 kr. 50 SZERKESZTŐSÉG: Lőrincz-utcza 30., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL! R jSzÉCHENYI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt 'közlemények, előfizetési pénzek e's veclamáiások int^gendők? HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. ] 00—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANHIRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosahban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. Megvámoljuk-e a vidékről behozott bort, vagy sem ? Esztergom Tarosa egy belügyuiinis- teri engedélyt bír, melynek alapján a vidékről behozott bor minden hektoliterje után 23 kr. behozatali vámot szedhet ha helyben fogyasztatik el, ellenben ha az ismét a városból kivitetik a 23 kr. visszafizetendő. Nemrég mint tudjuk e tárgy a gazdasági bizottságban lett tárgyalva s úgy mellette mint ellene nyomos indokok hozattak fel, s végre is a beható tárgyalások nyomán a többség oly véleményt fogadott el, mely szerint a vidékről behozott bor megvámoltassók. Ha figyelemmel tekintjük városunk szükségletének folytonos emelkedését, és evvel szemben a fedezet némely ágainak mindiukábbi hanyatlását; ha látjuk azt hogy az adózók vállaira mind nagyobb mérvben nehezedik nemcsak a közvetett, de különösen a közvetlen terhek sokasága: nagyon is indokoltnak látszik azuk nézete, kik a vidékről behozott bor megvámoltatását a közvetett jövedelem szaporítása indokából kívánják életbe léptetni. Másrészt az sem egészen elvetendő igazság, hogy a hozzánk vidékről behozott s innen ismét egyéb helyeken kimért bor gyakran az esztergomi bor rovására nem a legjobb nevet szerzi meg borainknak. De tekintve azt, hogy a jó Isten néhány év óta meglehetős bortermést adott s ennek következtében p. o. ma alig lehet egypár hectoliter bort eladni, Az ef&<L keltést., '"illetőleg azt kell tekintenünk, halljon kik azok az esztergomi borkereskedők kik vidékről hozva bort azt itt árusítják el. ügy tudjuk lngy a vidéki bort a borászati egyesület hozza be s itt le is rakja pinczéjébe, azonban a borászati j egyesület helyben alig ha mér el egy ' akut is, ha nem viszi tovább, minélfogva azt a pénzt amit tőle a vámnál bevennénk, a du ai hidnál meg a hajó állomásnál vissza kellene adnunk. De ha feltesszük, hogy ez nem így van, hanem hogy minden vidékről behozott bort itt méreti el, váljon volna-e ebből haszna a városi pénztárnak! Mi azt hisszük hogy nem. Nem pedig azért mert mint a borászati egylet részvényeseit olvastuk, majdnem mindannyia s ez nagy szerencse — esztergomi polgár, ezeknek zsebéből vennénk ki azt mit vámon beszedünk, ezzel pedig azt hiszem, hogy az adóképességet nem hogy emelnénk, hanem ellenkezőleg a terhek emelkedését idéznénk elő. Oly kevés, hogy akár névszerint is előlszámlálhatnánk azokat, kik vidéki borokat hoznak be, illetve vesznek s ezek közül is többnyire egy-kettőt kivéve a kik annak kimérésével foglalkoznak — mindannyian ismét vidékre adja el. Ily körülmények közt azt hisszük hogy az igazsággal sem volna megegyeztethető, hogy azaz egy-két korcsmáros, ki helyben méri ki a vidéki bort, meg- vámoltassák, inig ellenben az ki nagyobb mennyiséget vesz, de mert vidékre adja el meg nem vámolható, holott ez éppen olyan árért veszi mint az a ki helyben kiméri. kisein veheti rossz néven ha az a szőlős gazda úgy gondolkodik hogy jó volna a vidékről behozott bort megvádolni talán ekkor a borkereskedők először az esztergomi borokat vennék meg s azután vásárolnának a vidéken ha az esztergomi már elfogyott. Hogy a város jövedelmét emelni kell valamely közvetett utón az kétségtelen, karöltve egyszersmind az egyenes adók terhén is könnyíteni kell. Az is igaz, hogy nem ritkán gyönge vidéki bort, esztergomival egyaránt bocsájtarnak áruba, minek következtében az esztergomi bor hire és nevéből sokat vészit. Daczára azonban mindezen elismert igazságoknak, nem vagyunk barátai a vidéki borok megvámoltatásának. Hova tovább, különösen bent az ország határain belül, a szabad kereskedelemnek minden útjában álló akadályát el kell káritani. Az adók, bor és pálinka sörfogyasztási adó úgyis eléggé hátráltatja a kereskedelmet, ha még mi ma, midőn a kormány is azon töri a fejét, hogy a kir. kisebb haszonvételek, regálék mikép szüntettessenek meg, a vidéki borokat meg vámoljuk, nemcsak hogy a szabad kereskedelem elé még nagyobb akadályt gördítünk, de a vidéki gazdákat elidegenitjük magunktól s arra kényszerítjük hogy egyéb terményére nézve is máshol keressen magának piaczot. Vizsgáljuk meg azonban közelebbről, valljon a házi pénztár jövedelme fog-e nevezetesebb jövedelemre szert tenni. Továbbá fognak-e, az esztergomi borok árai ezáltal emelkedni s több vevőre is akadni ? Azt kétségtelennek kell tartanunk mert hisz a kormány intézkedéséből is kitűnik, hogy lia mást nem, de szárnyvonalat fogunk kapni legközelebb, még pedig vagy Bia vagy Bicskétől kiindulva. Ez a szárnyvonal éppen azon vidéknek borát, mely ma hozzánk hozatik, az osztrák és külföldi piaczokat közelebb fogja érni s igy jövendőben aligha lesz vidéki bor, mely nálunk találna elmérésre alapot. De ha mindezen indokok nem volnának elegendők arra,, hogy a vámdij he ne hozassák, annak kezelése majdnem lehetetlenné teszi. Azt mondják kik a vámdij behozatala melett vannak, hogy ez is mint egyéb regálé adassák bérbe. Mindnyájan — hiszen nem rég volt — emlékezünk azon zaklatásra — midőn a borfogyasztási adót nem a város hanem egyesek bérelték ki. Nem volt az a pinezés gazda, kinek pinezó- jét csak egy éven is keresztül egyszer kétszer benne zárták volna, magát a gazdát pedig meg ne büntették volna. De egyenes összeütközésbe jönne magával a helyes borkezelósével is. Ki aborkezolóst érti, az tudni fogja, hogy gyakran az erősebb bort össze kell vegyíteni a gyengébbel, de megtörténik ez gyakran a borszinezése tekintetéből is. Ha már most egy egyszerű pinczei gazda indokból vidékről vesz bort anélkül, hogy azt kimérni akarná s a midőn saját borával eladja, hogyan fogják meghatározni mennyi vidéki bort vett meg s mennyit adott el. Oly tág tehát itt a vám alóli kibúvó ajtó, hogy annak ellenőrzése sokkal többe kerülne mint maga a jövedelem. As „Efistergom és Vidéke“ tárcsája A vasút. Egyre járok, uiucs szünetelésem, Mégis félek, hogy itt-ott elkésem; Czélom közel s mégis egyre távol, Mintha futnék üldözők zajától. Egyre kérdem, hol lesz nyugovásom ? S a végpontot seholsem találom ! Átcsapok a zuhogó folyókon, S felüdülni még sincs benne módom. Feltörök a hegyek tetejére, Onnan nézek le a sik vidékre ; Arany kalász ringatózik rajta, Fölhallik az arató nép dalja. Viruló völgy, ölében a tavak, Csal igatva reám mosolygauak. Egy-egy kis ház, virágok körűié, Szerető pár ablakában ülve. Hangos erdő merengeni szólít, Járjam én is árnyas folyosóit! Oh ti bivó, csalogató képek ! Más útja van a kötelességnek! S átszáguldok a homokos síkon, Vad viharral kemény harczom vivőm. S mig a zúgó förgeteg kifárad, S úgy fekszi meg a pusztai ágyat '• Újra erdő koszorúzza pályám, Messze, messze más vidék határán! Rózsás alkony száll a határra, Nyugalomra dől a fának árnya. Nyugalomra tér a mező népe S engem ott hagy magamat az éjbe. Sötét éjjel ezer csillag bámul Rám az éguek fényes magasábul. Csend az éjben, csend a messze tájon, Ünnep van most az egész világon. S mintha haugojv jönnének az égbül, Zengve ott az Úr dicséretéül. S én rázúgok, be a mindeuségbe, Az alkotó nagyságát dicsérve, A ki azt is alkotóvá tette, Kitol éltem születését vette ! ERŐDI DÁNIEL. Kirándulások. i. Garam-Szent-Benedek. (Dr. K L.) Úgy üde hajnalkor négy óra tájban, mikor még mindenki édesen szeudereg, fölvert egy kemény öklii G-nnyméd s rája nemsokára Phaeton sebességével érkezett meg egy puska, egy szivartáska s egy jó ember. — Tehát a harmadik utitársért! Néhány perez múlva már a harmadik l utitárssul átrobogtunk a néma párkányi hídon s mindenféle hajnali élezek és megjegyzések kíséretében egész jó kedvvel indultunk neki a kitűzött tizenegy mértföldnek. A vidék Zselizig meglehetős unalmas. Zselizen azonban néhány kétségbeesetten ásito- zó utazó társasagában elköltött jó forma reggeli kárpótolta némileg a lelki élvezeteket. Mentői közelebb jutottunk Garam-Szent- Beuedekhez, annál kiesebb panoráma kezdődött. ügy egy óra felé szinte meg is feledkeztünk róla, hogy afrikai szenvedéllyel süti a nap vállunkat. Szebbnél szebb hegyek, nyájasabbnál nyájasabb völgyek, fönségesnél fölségesebb bérezek, kies patakok, váltakoznak egymásután s mindenütt előttünk folydogál a szelídnek látszó Garam. G ram-Szent- Benedekről már másutt kimerítően beszélhettem, úgy, a hogy kötelességem. Itt inkább az apróbb élményekről emlékezem meg. A tiszttartó Sztaukay Kálmán őszinte vendégszeretettel fogadott. Nem időzöm soká e tételnél, mert annál nehezebben tudnám jellemezni azt a nyílt jóságot, mellyel vendégeit kitüntette. Ott találtuk a fiatal Stornó Kálraáut, a mi közős barátuukat, a ki meg valóságos kalauz- természet. A régi vár egy régi termében mért- földekről czikázó villám fénye s csöndes ostromhoz hasonló menydörgés robaja mellett szenderedtünk el s olyan édesen aludtunk, hogy a kisértetek sziute fájlalták zavartatásunkat. Kedden este meglátogattuk Benedek egyik nevezetességét, Oudrejkovics plébánost, a ki a legmindennapibb phrásisokat is tűzben aranyozza. Vagy nyolezan vendégeskedtünk nála s a jó lelkiatya elragadó kedélyességgel dédelgetett minket. Azokat a kocczin- tásokat és toasztokat, melyek az ősi vár egyik termében felcsendültek, valóban méltó lett volna gyorsíró által lelopatui, Olvau nagyou classicusak voltak. A vidéki gavallérokkal megbeszéltünk egy kis vadászatot is s másnap hajnalban kirándulást terveztünk Bars megye két nevezetes fürdőjébe. A mit terveztünk, azt meg is csele- kedtük. II. V i h n y e. Szerdán Vihnyére kocsiztunk. A fürdő magas begyek között igen kevés kényelemmel s uagvou sok hanyagsággal vau fölszerelve. Vagy száz női vendége van, néhány férfival vegyest A sétányok nagyon kezdetlegesek, parkja nincs, kertje igen közönséges s a kursalon csak úgy koug a hiányoktól. A közös vas fürdőben igen kedélyes egy félórát töltöttünk el. Ebéd után a Kur- salonban egy beteg zongorán néhány sápadt leány ábrándozott s a kugli előtt ’ jókedvű hölgy társaság gyülekezett, hogy vidáman mulasson el egy kis férfimulatságon. Vihnye különben kitűnő gyógyerejű vasfürdő ; idegbajokra s szervibetegségekre rendkívül jótékonyan hat.
