Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 67. szám

egy tizedrósze, egyes államodban, mint pl. Angliában már elhagytad volna a gabuatermeléssel,mert a jósolt gabnaárak mellett csak veszteséggel járhatna a termelés* Csak olyan mumus az tehát, hogy az árak idővel nagyon lefognak szállani, de ha tényleg valamely rendkívüli körülmény folytán be is következnék, az bizonyára nem lesz az idén.

Az amerikai termés-kombinácziőknál ezenkívül rendesen kitelednek egy fontos körülményt. Azt mindig híven konstatálják és számba veszik, hogy mily nagy uj területen termelnek ujabbau, de felületességből soha sem vonják le, hogy mennyi eddig munkálat alatt állott terület mivelését hagyták abba. És az ilyen mi velőt nélkül hagyott területek jelentékenyek ■és csak az idén is egész vidékeket hagytak el a farmerok, mert a további termelés nem mutatkozott jövedelmezőnek.

Végre még csak egyet akarunk megjegyezni. Ha igaz is, hogy Amerika és Kanada termelése óriási kiterjedést nyert, igaz az is, hogy e termelésnél aránytalanul nagyobbodott Európa szükséglete. A statisztika igen nagy szolgálatot tehetne, ha egyszer az amerikai termelés mellett azt is kimutatná, hogy mennyivel növekedett a mi világrészünk szükséglete.

Ezek után az aratás végeztével nyugodtan nézhetünk termésük értékesítése elé.

Közgazdasági levelek, in.

Tisztelt barátom !

Bonczolgatni kezdett eszméim fonalát utoljára ott ejtettem el, hogy nemcsak a gyökeres és sima vesszők forgalma, hanem az átalános forgalom •összes egyéb nemei együttesen sem képeznek oly tényezőt, melyből a phyl- Joxera-baj rohamos, feltartózhatlannak hiresztelt terjedését, szétöntését kimagyarázni lehessen.

A gyökeres és a sima vesszők forgalmának kritikai bevilágitása után ■engedd, hogy az újjaim közé vett boncz- kés hasitó élével az átalános forgalom többi nemeinek idegszálai közé hatoljak.

Pbylloxeristáink állítása szerint a rohamos széthurczolás, az áradásszerű elözönlés a vesszők forgalmán kivíil a szőlőlevél, a szőlőtő bármely alkatrészeinek, a szőlőlevél burok, a fertőzött helyeken termelt fa vagy cserje- neműek, gumós és gyökuüvények és munkások forgalma által történik.

Hogy ezen újabb támadásomban is a kereszttűzbe vott ellenség Ízléséhez és természetéhez alkalmazzam magamat, a használni szándékolt fegyvereket a külföld gyáraiból rendelem meg ; mert, ha csak pőrén, neki gyűrközve, amúgy magyarosan látnék ellenlábasaim meggyomrozásához, vajmi könnyű szerrel kisiklanának ölelő karjaim közöl; nem bírván az érvek hatalmával szembe- szállani, tiltakoznának a modor ellen, könnyen úgy járhatnék, mint Kuba képviselő járt hajdanán, kinek vaskos érvei szörnyű kíméletlen módon kezdtek ellenfelei vékonyát kerülgetni; reá fogták tehát, hogy treucséni látkör- rel bir.

És hazánkban gyakran ily ügyetlen élez is elegendő, hogy a tömeg tapsait meghódítsa.

A mi pbylloxeristáink szörnyű módon affectálják az európai látkört, en- gedelmeddel tehát, tisztelt barátom, mindenek előtt európai sugarakkal szándékozom állításaikat bevilágítani.

Délfrancziaország mosolygó kék ege a nyári évszak alatt harmatban és csapadékokban oly szegény, égető sugaraktól hevített légköre oly aszaló és tikkatag, hogy ott ami közönséges gazdasági növényeink lepörzsölve lankadnak alá és szomjan vesznek el, mielőtt gyümölcseiket megérlelhették volna.

A búza, rozs, árpa, zab gyökerei előbb aszalódnak össze, hogy sem az iramló szelek aranykalászaikat megringathatnák; a bab, borsó, krumpli szemérmes virágaira a fellegek fátyola által soha nem mérsékelt nap oly szenvedélyes csókokat tűz, hogy azok ártatlanságuk első tavaszi perczeiben szét hamvadnak, a szükvizü csatornákból alig öntözhető vagy csak szegényesen öntözött földeken a rizs sem képes meg érlelni ezüstös gyöngy szemeit; sőt a gyökérszálaival mélyebb rétegek után bányászó tengeri széles levelei is előbb zsugorodnak össze, hogysem hatalmas buzogányai kifejlődhettek volna. Ott a mezei gazdálkodás bármely ágának gyakorlata ellen az éghajlat mostohasága tiltakozik.

Nem diszlik más csak a szőlő.

Az első szerelem lángadozó, forró hevével szívják magukba a tányérnagyságú szőlőlevelek a szomjas, tűző napsugarakat, melyeknek erős fokozott hőfejlesztése mellett bambusszá vastagodnak a venyigék. Kánaán első hódol tatóinak kevés és csenevész ivadékai csak is rúdon emelhetnék tova azon rengeteg fürtöket, melyeket egy mour- védre vagy föllé blanche tőke megérlel.

Az ősök hagyományait hűen felfogó nemzedékek emlékezetét, messze meghaladó idők óta, nagy és kis birtokos a szőlőművelésben birta a gazdaságnak ama elapadhatlan forrásait, mely nekik oly magas fokú jólétet biztosított, csak is ezektől tejthető meg, hogy a különben oly ádáz éghajlat alatt egy hold föld ára miként emelkedhetett 2500—3000 o. é. írtra.

Már most a legmélyebb tisztelet hangján legyen szabad kérdésemet Planchon, Pagery, Lichtenstein urakhoz intéznem, kiknek kútjaira a mi phylloxeristáink kórsai ellátogatnak, mily jogon és alapon vitatják azt, hogy egy oly tartományban, mint Dél-Fran- cziaország, mely kizárólagosan csak szőlőműveléssel foglalkozik, az erős lüktetésű átalános forgalom által özön- lette el a phylloxera a vidéket.

És ha már egyszer benne vagyok a kérdezésben, szabadjon azt folytatnom is.

Ott, a hol minden gazda ugyanazon fajta szőlőket míveli, hol a gazdálkodás minden egyéb ága talajt veszít, mikép lehet még csak szót is tenni erősb lüktetésű belfogalomról.

Talán bizony a gard departementi szőlősgazda, kinek birtokán először árulta el szörnyű pusztításait a phylloxera, csak úgy merő passzióból szőlőlevelet, szőlőnövényeket küldözgetett szét a girondéi, coguaci, montpellieri vagy charentei szőlős gazdáknak, mert ezekkel üzletet úgy sem csinálhatott, miután mindegyiknek volt elég egész a fölöslegig.

Avagy Roquemaure, Bouches de Rhoue birtokosai krumplival, babbal, a mi nekik sem termett, cserjékkel, a mi nélkül szűkölködtek, valami jelentékeny forgalmat idézhettek Haute, Garonne, Basses-Pyrenées vagy Angouléme vidéken ?

Yagy ott könyörgöm, hol az egész tartományban a Dombal rendszerű ekékkel történik a szőlőművelés, hol a gazda napszámosra nem szorul csak metszéskor és szüretkor, ott lesz olyszerü munkásforgalom, melyből a phylloxera- baj rohamos terjedését kellőleg megérteni és kimagyarázni lehessen ? !

íme tisztelt barátom ! épen maga Délfrancziaország éghajlata, gazdálkodási üzeme a legerősebb és legbiztosabb fegyver,mely a phylloxeristák álláspontját halomra lövi.

Nem az erős lüktetésű általános forgalomban tehát, hanem egyebütt kell keresnünk azon vehiculumot, mely Délfrancziaországban és egyebütt a phylloxerát oly szédítő sebességgel szerte árasztotta.

Az általános forgalom széthurczolhat és szét is hurezol egyes phylloxerákat, de a tömeges szétáradás, a rohamos elözönlés, tenger szőlőállományoknak gyors elpusztítása bizonyára egyéb körülményekben keresendő.

Nincs mit csodálkoznunk, hogy a búvárkodó, a kutató tudomány oly kitűnőségei, mint Planchon, Bastille, Pagéry, Lichtenstein ily fontos dologban ennyire téves álláspontra helyezkedtek.

A tanulmány fejlődésének történelme arról beszél nekünk, hogy a legfényesebb szellemek is számtalan tévedések áldozataivá lettek, mig a tudomány egyes nagy kérdései sikeres megfejtést nyerhettek.

Azon dicső férfiak is a tudomány egy elrejtett nagy kérdésében léptek fel, mint első úttörők, kutatásaik és butárlataik az átalános rémület azon első napjaiban történtek, midőn a rettenetes ellenség Francziaország első rangú közgazdasági tényezőit, földalatti mináibau, az emberi szemektől elrej- tetten, tönkre tette.

Az ő búvárlataiknak egyszerre kellett felölelni a vész ismérveit, mivoltát, az általuk felfedezett ellenség természetét, élettani alakulásait, terjedését, pusztításának rendszerét; tapogatni kellett a szerek után melyek akadályozólag hathattak a baj terjedése ellenében ; kémlelni kelle azok hatásait először szemben a phylloxérával, majd vonatkozva a tőke növénytani vegetatiójára.

Ily nagy, ennyire szétágazó, annyi mindent felölelő tanulmányokban, bú- • váriatokban, melyek megtételére annyira , rövid időtartam vala fenhagyva, a lehe- • tétlenséggel teljesen határos; hogy a j tévedések a megfáradt, az eltikkadt i emléken itt ott hatalmat ne vegyenek..

Mi csak tisztelt barátom a hála ^ legforróbb érzelmeivel tekinthetünk a*

ezopf díszítései uem fogják tovább bitorolni a meg nem illető helyet s a mellék oltárok újra régi pompájukban s ízlésükben bilincselik le a látogatók figyelmét.

A munkálatok igen serényen folynak s az egész templomot óriási állványok népesítik be. Több emeletre való állványokat kell megjárnunk, mig a munka minden phásisá- ról beható ismeretet szerzünk.

A templom belsejében több sírboltot is találtak, melyek közül azonban még a legtöbb megvizsgálásra vár.

A régi harangokat a tavai pusztító tűz annyira elolvasztotta, hogy még a visszamaradt anyagbó 1 is csak igen keveset találtak.

Első tekintetre úgy tűnik föl, mintha a gyönyörű portálé szenvedett volna legkevesebbet. Pedig nagyon sokat szenvedett az is. Lelketlen és ízléstelen emberek foszthatták meg régi diszitéseitől s szobraitól, hogy a múlt század Ízlésének egészen megfelelő torzításokat vigyenek végbe rajta. A mi sikerült is.

Mert a mostani szobrok, melyek a remek ivezettí portálét díszítik, sehogysem illenek bele a foglalatba. Ügyetlen kőfaragások azok s nem stylszerü szobrászati művek. A tervezet szerint a négy evangélista s a Megváltó szobrai újakkal, vagyis s tylszertíekkel cseréltetnek föl és a mostaui szobrok oda vándorolnak, a hová alkotóik, a lomtárba.

A tornyok most egészen csonkák, mert hiányzanak róluk a tetőzések. A két magas toronyra azonban pompás tetőzetek kerülnek, úgy hogy karcsúságuk egészei góthi- kus természetű lesz s ez által az egész

templomnak élénkebb liangulatott fog kölcsönözni.

Igen természetes, hogy a hol alkotni vagy restaurálni való muukálat van, ott rombolni is kell. És valóban a templomhoz tapasztott kaszáruyaszerű erődítésekből sokat lerombolnak, hogy a műemlék eredeti tisztaságában és önállóságában annál élénkebben kiemelkedhessél^.

Bizonyára igeu korálnák olvasóink, ha idő előtt dicséretekkel halmoznók el a három Stornót. — Lesz még alkalmunk reá, hogy jeles képzettségű s szerencsés kezű hazai művészeinket még érdemük szerint ki fogjuk emelni, hu majd a műemlék, mint hazai művelődésünk egyik legrégibb hagyománya, megerősítve fog átszármazni legféltettebb örökségül az utókor számára.

A viszonyok szerint hivatottabb történetírója alig is lehetne az ősrégi garam- szent-benedeki várnak Knauz Nándornál. A hírneves tudós ép most járt ismét Benedeken adatok után, s miut örömmel jelenthetjük, az Ő avatott tolla fogja történeti irodalmunkat Garam-Szent-Benedek monog- raphiájával gazdagítani.

Ekként halad ez idő szerint a restaurálás s az a szellemi mozgalom, mely az esztergomi főkáptalan részéről a régi hazai műemlék megmentése végett megindult,

Már most még valamiről meg kell emlékeznem. Talán használok vele a magyar archeológiái tudománynak is.

Alig háromnegyed órányira a helységtől, a gyönyörű hegyek tövében folydogáló Garara másik oldalán van egy bazalt szir- tekből alakult, meglehetős emelkedésű hegy.

A lesiető záporok a heg)” egész oldalát cserép edényekkel és csontokkal tarkázzák.

Egy két munkással, Storuó Kálmán kalauzolásában fölrándultunk a hegyre és megkezdettük az ásatást minden körültekintőbb gondolkodás után egy kőhalom alatt.

Alig néhány óra múlva igeu érdekes és figyelemre méltó dolgokat hoztunk napfényre. Ráakadtunk ugyanis egy régi tűzhelyre. Tömérdek sok cseréptöredék, edényrész sőt egy-két kisebb agyag cserép került fölszinre hamu, csontliszt, emberi és állati csontok kíséretében. A lelt tárgyakat egész réteg hamuból csoutlisztből sőt szénre éget köles közöl kapartuk ki. Találtunk néhány diónyi nagyságú, hordó alakú gyöngyöt is agyagból s azonkívül igen élénk színű s kagylós kinézésű tfízkődarabokat.

A praehistorikus tárgyak némelyike igen érdekesen van díszítve párhuzamos és kígyós vonalakkal. Találtak az említett hegyen több láudzsa csúcsot, gyűrűt és egyéb tárgyat bronzból,

A nemzeti muzeuin régiségtári őrsége tehát igen hálás területet találna Garam- Szent-Benedek közelében, ha rendszeres és tudományos kutatással látna hozzá a régi kelta lakó — és temetkező helyek ásatásaihoz

Garam-Szeut-Benedekuek nagy múltja s régi története van. Most csak még egy tényezőre volna szüksége, hogy remek vidékét s fölséges templomát |mentől számosabban látogassák azok közül, kik úgy kezdik megismerni szép hazáukat, hogy előbb külföldi útra adják magukat s aztán any- nyira betelnek az agyonirt s agyondicsért nevezetességekkel, hogy szinte fölöslegesnek i

találják az idehaza, való természeti és mtí-- vészeti remekeket is fölfödözni.

És ez a tényező, a szép és áldott Ga-- rara völgyének életkérdése a vasút, melyv hivatva lesz a nevezetes régi hazai miiem-- lékeket az egész müveit világnak hozzá--, férhetővé tenni.

Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ.

A kis Irma sirja.

(Naplótöredék.)

Nagyon sok szenvedés után örökre be—9 hunyta szemét a kis Irma édesatyja. Árva—js Ságban hagyta gyermekeit, a kiken a jólelkűibl rokonság megosztozkodott.

Még hogy jó lelkű rokonság volt!

Mert nincs is annál szomorúbb, minőn mikor az árvák idegen emberek gondja alább esnek, a kik nem csókolják ám meg édeseo szeretettel, hanem mostoíián bánnak velöfefö s már korán kitépik szivükből az öröm vi—i, rágait s a szeretet gyökereit.

Nagyon, de nagyon megveri azt az Is—a] ten, a kit korán árvaságra bágy, a kit mos—a< tóba kezekre biz s a kit gyűlölettel nevel—fi uek föl.

Nem volt ilyen szomorú sorsa a kiaei,| Irmának;

Rokonokhoz került, apát talált, anyát! 1 talált, testvéreket talált, a kik szerették s- , a kiket ő is szeretett.

De azért mégis gyakran megjelent sze- i\ mei előtt az ő édesapjának szelleme, a ki>J