Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 65. szám

Esztergom. IV. évfolyam. 65 szám. ___Vasárnap, 1882. augusztus 13-ái.

¥

V

árosi és megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉST ÁR

tigész évié fél évre . negyedévre

•6 frfc - kr.

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTOSEG:

j^ŐRINCZ-UTCZA

hová a lap szellemi részéi, illető közlemények küldendők.

KIADÓHIVATAL:

jSzÉCHENYÍ-TÉR 35.,

hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közlemények, előlizetési penzek és reelamálások intézendök.

HIRDETÉSEK.

HiyfffiTnS HJRDIÍTÉSEK:

M AG A N HTUD ET ÖS E IC

1 szótól 100 szóig — írt 100-tól 200-ig . 1 „

200-tól 300-ig . 2 „ Bólyegdíj 30 kr.

75 kr. 50 „ 25 „

megállapodás szerint lehető leg- jutányosabban küjzöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

Szüret előtt.

(Bortermelőink figyelmébe)

(S. J.) Nemsokára megórleli édes bogyóit a hegyi vessző, s vig dalok, lisztoly-puffogtatások között szedik lo t tőkéről, hogy a ráfordított munkát, nint edző ital, kamataival együtt vissza- idja.

A lesajtolt must elvégzi a maga munkájút, átalakul szivvidámitó borrá. V visszamaradt törköly és lefejtett sop- •ű, melyek nagy mennyiségű borkövet lartalmáznák még elég szeszt szolgálatnak. Mikor aztán a törköly és seprű riadta minden szesztartalmát, akkor már a szerecsen megtette kötelességét, és mehet a Kisduna partjára töltésül ízolgálni — miként azt néhány éve a vízivárosi Mihalik-féle ház előtt láttam ; ragy legfeljebb csekély értékű trágya gyanánt lesz felhasználva. És a beune lévő értékes borkővel mi történik ? nem lehetne ezt valahogy még értékesíteni? Törődik is evvel az esztergomi bor- i.evmelő ! Pedig lehet!

Di. Kiss József úr, e lapok hasáb- ;ain megjelent „Propyleumok“ czimű nagyszabású munkájában körülményesen kifejtette a bőrgyártás káros következményeit, s egyuttal kiemelte, hogy Esztergom és környéke törkölyét mily nagy mennyiségben szállítják a fővárosi oorgyártók pinezéibe. Ha azonban az esztergomi bortermelők teljesen kihasználnák törkölyüket, tehát a pálinkán Kívül borkőre is feldolgoznák: akkor vagy 'Semmi, vagy az eddiginél mindenesetre Kevesebb törköly vouulkatna a bpesti oorgyártók piaczára, s az igy ki nem

elégített szükséglet következtében a műbor ára tetemesen felszállúa ; továbbá a törköly helyesebb és produktívabb kihasználása folytán, annak ára nálunk is emelkedést tanúsítana, mi egyrészt bortermelőink előnyére szolgál, másrészt pedig a borgyártó vagy az eddiginél magasabb áron kénytelen a törkölyt megvenni, vagy máé, távolabb eső vidéken vásárolni, mely körülmény a műbőr termelési költségét ismét tetemesen képes emelni. Világosan látható özekből, sogy az esztergomi törköly teljesen és termelőbb kihasználása által egyrészt bortermelőink- biztosítanának maguknak nagyobb jövedelmet, másrészt pedig, ha nem is szünteti meg egészen a műbor gyártást, de költségeinek emelkedése folytán a konkurrenczia veszélyességét mindenesetre csökkenti.

Esztergom bortermelőinek tehát közvetlen érdekűkben áll, hogy városunkban vagy annak közelében múlhat,lanűl és minél elébb fölállittassék egy olyan gyár, mely a törkölyt és seprűt pálinkán kívül még borkőre is feldolgozza, létesittessék a gyár akár egyesek, akár a borászati egyesület költségén. S ha figyelembe vesszük, hogy míg a phyll'o- xerás Franeziaországot, úgy szólváu, elárasztják a borkőgyárak, addig a borban bővelkedő Magyarországban alig van öt ilyon gyá.r s ezek között is csak egy nagyszabású (Rózsa-féle gyár Budapesten, mely törkölyének legnagyobb részét Komárom és Vácz között vásárolja); továbbá, hogy a gyár létesítéséhez csak csekély álló tőke kívántatik s az egész berendezés egy hónapnál több időt nem vesz igénybe; azonkívül, hogy az idén előre látható hő szüret különösen előnyösnek mutatkozik az üzeni megkezdésére: úgy talán jogosan hisszük, hogy a gyár minél elébb való létesítése sem bortermelőink közönyén, sem Pató Pál úr halasztásán nem fog múlni.

Közgazdasági levelek,

i.

Tisztelt barátom !

Örömmel, mondhatom a kéj bizonyos nemével emelem kezemet a toll után, hogy hozzám intézett megtisztelő óhajodnak engedjek és véleményemet a philloxera-ügy jelen állásáról és a felénk tornyosuló veszélyek valódi mértékéről nyilvánítsam. A te szives óhajod parancs nekem. Veled szemben a modern czivilizatio égjük főalapvetőjének a nagy Jeromosnak gyönyörű szavait: modicum id quod sum, amicis denegare uou possum teljes mélységében átérzem.

Küzdelmekben gazdag pályámuak majd két évtizedről szóló' emlékei ele- venüluek meg előttem, midőn gondolataim hozzád a legnemesb baráthoz térnek meg, kinek oly sok, lelkemben folyton termékeny gondolatokat nemző eszmékkel síromig hálás adósa vagyok, ki ha a nagy politikai kérdések fölverte harezokbau számtalanszor élesen ellentmondó vonalban is haladtál velem, de azért, megtisztelő baráti érzelmeidnek mélysége, soha a szenvedélyek legforron- góbb hevében is egy vonalnyira sem apadott meg, sőt a mi nálunk szokatlan még a tömegnek a neki annyira sajátos gyanúsítása kölcsönös vonzódásunkat és ragaszkodásunkat inkább

szilárdittotia, mintsem hogy csak megingatni is képes lett volna.

Érzem ugyan hogy az én felfogásom mélységbon, a dolgok lénvegének és mivoltának átértósében, előadásom pedig tisztaságban és választékban, messze elmaradnak azon európai látk őrtől, melylyel te a korunkat mozgató nagy kérdéseket, már akkor, midőn még én gyermeteg áhítattal csiingten metereim ajrikáu, a belga „Independence“ hasábjain fejtegetted, de az én helyzetem is egészen más. Neked Európa bölcsei tanácsában kellene megjelenned hogy bizonyságot szolgáltass szerencsétlen, de forrón szeretett nemzeted jogairól, inig ón a legigazabb honfiúi szeretet mélyéből eredő gondolataimat a leg- elnézőbb baráti kebel bizalmas kamaráiba öntöm át.

És te ki oly gazdag vagy diadal- inakban, szinte nincs mit rajtad csodálkoznom, ha mintegy második természeteddé vált, hogy nagybecsű elismeréseddel a jó szándéknak gyakran még a középszerűségig és alig emelkedő törekvéseit elárasszad.

Habár nincs is szerencsém magam azon politikai felfogás keretén belől találni, melynek rétegéből ez időszerinti közgazdasági miniszterünk tárczája kiemelkedik, de szerencsésnek érzem magamat, ha az igazságnak meghozhatom azon hódolatomat, hogy, mint független polgár nyilvánosan hangsúlyozzam, hogy alkotmányosságunk újabb aerájában, ha b. Eötvöst leszámítjuk a magyar kormánynak egyetlen egy tagja sem akadt, ki a tárczája keretébe vágó közügyek istápolása és fejlesztése érdekében oly lázas tevénykeuységet, oly intensiv ernyodést nem ismerő buz&s „Esstsigom és Vidéke11 tárcsája

Kaland.

— A fővárosi ugorka-saisonból. —

Nos, Árpádom elbeszélem egy kulan- Idomat, vagy jobban mondva egy egész kis ^történetet, ha megígéred, hogy figyelmesen »végighallgatsz; viszont kárpótlásul én is »Kötelezem magamat, hogy ép a mikor el- fnluduál mellette, vége is lesz.

Ép ilyen kiállhatatlan forró délután ^történt mint ma, — avval a külömbséggel, uhogy vasárnap volt. A világ képe különben imég abban is különbözött a maitól, hogy Irakkor én a városligetben voltam; inig ma litt vagyok csöndes, kis szobádban. Szóval, kott kószáltam össze-vissza a sürgő-forgó uznjos tömegben keresve a zajt s kétségbeesetten unatkozva. Unalmamban híven végig- líiüéztem Paprika és Vitéz Jancsi urak elődadásait s jóakaratúlag bóliutgattam fejera- oomel: látod, látod János, ha te bizonyos er- ákölcstani szabályok s elvek szerint végeznéd Bdől gárdát s nem zavarnád örökké felebarátaid nyugalmát, nem járnál ily keserveseu umiuden negyedóra végén !

Összejártam az egész lármás tért. Szó- iirakozottan néztem a hintákban sikoltozó iscselódeket a mint a vészt méltóságosan ■Jleiéző szeladonjaik keblére borultak. Pedig diát kevés nézni való volt rajtuk: a csinosa iröstolli az aféle mulatságot; annak különb is kínálkozik. Annál nagyobb volt meglepetésem, mikor egy félreesőbb helyen levő hintában egy valóban szép leánykát pillantottam meg. Kecsesen ült a lengő hintakocsi- bau s minél nagyobb volt a lengés, annál bájosabban bigyesztette ajkait a kék ég s futó bárányfelhői felé, mintha csak lenézné őket magas trónusában. Egy lengésnél észrevette, hogy bámulöja is van ott alant a prózai földön. Mintha kissé elpirult volna; de aztán felém bigyesztette csábos ajkát s ezzel én is le voltam nézve a fellegekkel együtt.

Sokáig néztem a lengő kecses alakot. Hitemre, gyönyörűen nézett ki! Aztán az az ajkbigyesztés, az ritkitá párját az ajk- bigyesztések krónikájában. Mi minden volt abban kifejezve: gúny, szeszély, gondatlanság, gyötrelem, sőt ha jól megelemezzük, a későbbi hitvestársi idő kedves duzzogá- sainak alapcsirái is ott voltak. Meg voltam bűvölve. Már ő le is szállott a hintáról s eltűnt a tömegben kísérőjével, egy koros nővel s én még mindig láttam azt az ördögi ajkbigyesztést.

Merengve jártam a bokrokkal szelt utakon ; most már kerültem a tömeget. Képzeletemben összes hölgy ismerőseim —nem véve ki a komáromi várkapun s a nemzeti muzeum homlokzatán levőket sem, — ajkukat bigyesztették felém, ah ! de ez mind csak halvány másolata volt annak! —Mint egy világitó nap mellett a pislogó csillagok.

Szórakozottságomban alig vettem észre, mikor beesteleledott. Szinte zokon vettem a naptól, hogy oly hamar elbúcsúzott akkor, s engem oly gyöngédteleuül térített arra a leverő tudatra, hogy kis tündéremmel ma

már nem talál kozhatom. Kedvetlenül, mogorván tértem a sötét fasorra, hogy haza felé menjek ; boszús voltam.

Borús hangulatomból zaj riasztott fel: mintha valaki segélyért kiáltott volna,

Oda siettem, honnan a zaj jött s ah! az én hintázó tündéremet láttam magam előtt. Kísérője kiáltott, mert egy részeg ficzkó erőszakkal meg akarta ölelni (ma is csodálkozom, hogy lehetett a szegény ördögnek olyan gusztusa, kettő közűi ép ezt választani!) ; az éu tündérem pedig oldalt állott s kendőjét szorította szájára, hogy a kaczagást elnyomja. Egynéhány ökölcsapással elűztem a támadót, de a mint meglátott engem a kis gonosz, mint a kit tetten érnek elkemolyodott.

— Köszönjük uram. mondá, — én voltam az oka. Szegény Katharin néni sokszor mondta, hogy besötétedik, de én daczoskod- tam, hogy ráérünk. Köszönöm szívességét.

— Ab, ah... méltatlaukodék az ijedtségéből magához térő uéne — itt a saját laka előtt megtámadd az embert... Köszönöm uram lovagiasságát ... De mi itt lakunk ; jer Lujza !

Tehát Lujzának hívják !

Aztán hozzám fordult:

— Jó éjt uram s ha úgy tetszik a viszontlátásra.

Lujzácska már ekkor magához tért a megle ettségből, mert a néne utolsó boldogító szavára oly föRéges ajkbigyeszféssel mondá e két szót: jó éjt, hogy testvérek közt is meg ért egy királyságot.

Képzelheted, hogy éu nem késleltettem a viszontlátást. Ä fasor egyik kerti villájában laktak, mely valóságosan be volt

szőve, hálózva felfutó papaucczal. Csábos kis otthon volt ez a félig modern, félig ósdi alakú épület, körülötte a gyönyörű kerttel, s hátul egy kis tükörtiszta gazdasággal. — Kívánni se lehetett volna szebb otthont egy jó öreg néne s egy szeszélyes unakahug számár a .

Állandó vendég lettem s azt is képzelheted, mi sors várt rám.

Én lettem a luezkos, vizes pincsuek hivatalos ölben tartója, mikor Lujza fürösz- tés után megfésülte, az öt fehér csibének, melyeket Lujza maga etetett állandó Össze- kergetője; a franczia leczkék másolója; kirándulások alkalmával esernyők, táskák, kendők öszvére s mikor mind e megpróbáltatások után azt hittem, hogy meg van hódítva önfeláldozásom nagyságától: egy

minden reményt szétromboló ajkbigyesztés volt a válasz.

Azt hiszem, voltak már megállapodott szerény fogalmai a férfi ideál iránt. Úgy hiszem, ez az úri ember kezében egy üstököst tartott, melylyel a világon uralkodott, lábát a föld összes férfiai nyakán pihentető s szeme villámlására porba hullott az egész miudeuség, — Szóval, pompás legényke lehetett,

Egy este a villa hátsó részén levő kis toronyba mentora. Nem lehetett tulajdon- kép toronynak nevezni, inkább egy kis emeletnek, mely csak szeszélyes alakja s mesterségesen ósdi díszítése miatt tarthatott igényt a torony czimre. A keskeny csigalépcső s a sötét üres toronyszoba hámló vakolatával dióhéjban egy lovagvár részlet volt. A torony-ablakba könyököltem s merengve néztem az alattam elterülő zöld iv-