Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 7. szám
Esztergom1 !V. évfolyam. 7. sz. Vasárnap. 1882^ Január 22-én. Előfizetési ára : egész évié..............................................0 (Yt — >u fél évre..............................................- « . — , évnegyedre..............................................1 , 50 , Egyes szám: 7 kr. Az *»lííli7.«lési pénzek az „Esztergom és VidékeS * * 8 * kiadóinv.-if.iiI;111í>•/. Széohenvi-1 ér 35. sz. intézoiuldk. Megjelenik : li e I e n k i ii I k ő I s z o r vasárnap és csütörtökön. NyiKIéi peMI «<'imiI?ónt 20 lo. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a *r.erdienv- t őségbe/., |_.ŐR1NCZ-UTCZ A <30. SZÁM AI Á, iiil.ézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Reáliskolánk sorsa. Egy igen nevezetes memorandumot van szerencsénk bemutatni szabad kir. városunk közönségéiül a törvényhatósági bizottsághoz. A folyó hó 16-áii tartott megyei állandó választmány lelkesedéssel tárgyalta s egyhangúlag elfogadta. A megyei főjegyző ur indítványára pedig elhatározták, hogy a memorandumot, a csütörtökön tartandó rendkívüli törvényhatósági közgyűléshez terjesztik pártolóiag. Maga a memorandum egész terjedelmében a következő: Esztergom szab. kir. város képviselő testületé éveken át nagy gondok között állapítja meg költségvetésének kiadási tételeit, a melyek részben az állam kormányzat érdekében, részben a városi önkormányzat, körül feline rülnek, s fájdalommal kell minden alkalommal tapasztalnia azon zsibbasztó helyzetet, hogy a város óriási terheivel egymagára van hagyatva évtizedek óta, úgy cultnralis mint egyéb köz- művelődési törekvéseiben. Költségvetései e kir. városnak, melyek éveken át a tekintetes megyei bizottság elé terjesztetnek, igazolják azt, hogy ezen 9000 lelket alig számláló város magára a tan ügy re évenkint 10.000 forintot szavaz meg, nem számítva ide a másfélszázezer frt. értéket felül múló tan épületeinek fentartási és felszeielési költségeit. A legszerényebb kívánságok melleit is, ezen elismerésre méltó ténykedésében senki által nem támogattunk, maga az összeépített három város mely ezen áldozatkészségnek szellemi hasznát velünk közösen élvezi, hidegen nézi a megteszi tett küzdelmet. mely a jelenlegi mostoha viszonyok között kettős sulival nehezedik akarat erejére. A haladás korában, melyben élünk, a tanügy iránt is fejlettebbek az igények. érzi e város közönsége azt, hogy a közművelődés fokozására többet kellene tennie a fentebbieknél is, de lakosságának száma azoknak anyagi viszonyai, és az általános administrátusra fordított költségek terhei, nincsenek egymással arányban, és a kor igényeinek fejlettebb kívánalma a fokozott kiadási tételek között — elhangzik. Tanköteles gyermekei száma mindkét nemben e városnak annyira felszaporodtak, hogy a főelemi tanoda parallel osztályait kelle megnyitni a buda utczai oskolában, és ez évben már a harmadik, jövő évre pedig a negyedik leány tanodát inulliatlanul felszerelni | kötelessége. Ily viszonyok között, habár fájdalmas érzülettel és tudatában annak, hogy; az iskola soha sem sok, még is határozottan kimondotta e város, közönsége; azt, hogy 4 osztályból álló és jó hir-j névnek örvendő reáltanodáját ezen tani év végénél tovább fenn nem tarthatja, ha csak annak költségeihez, az annak szellemi hasznát is élvező szomszéd városok, illetve a tekintetes megye., bizottsága erkölcsi és anyagi támogatásával hozzá nem járul. Ezen feltétel jogossáca támogat tátik a reáliskola keletkezésének történetében. a melyet vau szerencsénk rövid sorok között a következőkben előterjeszteni. Midőn 1854-ik évben az akkori viszonyok között oly üdvösnek tartott reáliskola felállítása szervezte tett, ezen eszme nemcsak Esztergomban, de közigazgatásilag összekapcsolt Víziváros, szenttamás, és Szt-Györgymezővárosok lakossága által is örömmel karolta to tt fel, igazolja ezt a,z ’|. alatt mellékeit közös tanácskozási jegyzőkönyv, a mely szerint a négy város — meggyőződve ezen üdvös reáltanoda felállításának az ifjúságra nézve hasznos jótékonyságáréi „Önként együttesen szavazták meg a négy tanár évi illetményét, és kötelezték egy alkalommal a városok magukat teljes készséggel arra, hogy a reájuk esendő mennyiséget Esztergom kir. város pénztárába befizetendik/ Tiy közösen vállalt terheltetés mellett állott és tartatott fenn a reáliskola I860 évig két osztályával, ezen évben mindinkább felmerült szüksége a reáliskola fejlesztésének, kívánatossá vált a 3-ik osztály megújítása, a melynek költségeihez a város akkép kívánt, járulni, hogy legelőjéből 40 hold földet engedett kihasítani, és annak jövedelmeit a kitűzött czélra fordittatni, azonban ezen áldozat késszég nem bizonyult elégségesnek, az üdvös haladás eszméjének érvényesítése jobb időkre hal aszta lőtt. Hazai alkotmányunknak visszanyerése évében 186 l-ik évben a közigazgatásilag egybe kapcsolva volt négy városrész is eredeti elemeire szétoszlott, a bukott rendszer gyűlölete átszállt minden intézményre, mely tartama alatt kapott életet, volt azon intézmény üdvös, vagy káros a közönségre ; az uj tényezők a leszerepelt emberek munkáit rongálták, természetes hogy az akkori felfogások szerint, a reáliskola közös fenfartása vonatkozó és elől idézett alatti jegyzőkönyvnek sem tulajdonittatott kötelező erő; és igy a városok egymásután kísértek meg mindent arra nézve, hogy a reáliskola terheitől magukat felmentsék, ezt igazolja a megyei levéltárban eredetben fekvő 1861. évi 82,285. és 320 számok alatti folyamodás. Az 1861 -ik évi megyei képviselet felfogva magasztos hivatását, melyet egy törvényhatóság a tanügy iránt legbensőbben érezni köteles, ugyanazon év febr. hó 18 és következő napjain tartott bizottinányi közgyűlésében 285 szám alatt kelt határozatával kimondotta, hogy a reáltanoda további felállását minden áron biztosítani óhajtja és elhatározta, hogy a szükséges költségek egynegyedrészét s a - j át házi pénztárából födüzi, s másod alispánjának elnöklete alatt a megye díszéből alakított egy küldöttséget hogy — mely 0 Emintiáját a bíbor- nők herczeg Prímást és a mélt. fő káptalant-e szent czél kegyeletteljes pártolása, és a reáltanoda költségeinek egy negyed részbeli megajánlására fel- kérendi továbbá ugyanezen küldöttség feladatává tűzte ki azt is, hogy e kir. várossal egyetembeu azon arányt dolgozza ki, mely szerint Esztergom vizi város szttamás és szentgyörgymező városok a közös költség kétnegyed részéhez járulandnak. Ezen történeti adatokból kétségtelen az, hogy a reáliskola eredetileg is a négy város közös elbatározáza, és aránylagos költségviselés mellett ala- pittatott. Hogy 1861. évben Esztergom várAz „Esztergom és Vidéke11 tárcsája Köny és gyöngy, Jól befütött kályha mellett Vánkusozott zsö 1 lyében Öreg anyóka pihenget Unokái körében. Redő váltá fel a rózsát Arczáu és havat kezén Ősz a hajszál, fehér fodros Főkötő alatt fején. Es a mélyen fekvő szemek Sugári kialudtak, A szép fogsor, a hökebel Réges régen elmúltak. Lezajlott már a szenvedély Csendes, nyugodt a kebel, Imnkönvvben lapoz és vár Mig a halál rálehel. 1 makönvvében lapozva Lel egy száraz rozmarint Ifjúsága ereklyéjét, Mely a régen múltba int. S S vissza gondol az életre 8ir széléről anyókám, Egy köny esik le szeméből Es eg} gyöngy olvasóján. Dr. Vaskovits Seredi Izabella. A várva-várt levél. — Reszély ke — Egy földszintes ház nyitott ablakából egy fiatal leányka szőke fürtös fejecskéje kandikált az utczára. Nagy lelkes szemei sováran tekintenek az nfczu, bejáratára. Egyszerre szép szemeibe öröm szikra villant fel s hangosan kezde kiáltani: — Babos bácsi! Babos bácsi ! — Nincs semmi, kisasszony ! — Jöjjön csak ide, Babos bácsi. — Jóreggelt kívánok, édes kisasszony ! mit parancsol ? — Nézze csak meg jobban, Babosbácsi, okvetetlen kell levelemnek lenni. ITgy-e édes Babosbácsi, utána jár leveleimnek, megnéz a postán minden zeget- zugot. Talán el hányódtak. Majd meglátja minő borra valót adok én magának, ha el hozza a leveleimet. — Mihelyt jönni fog, azonnal el hozom. — De ha a papa itthon lesz úgy adja ide, hogy meg ne lássa. — Ne féljen a kisasszony semmit. Jártas vagyok már éu az e dologban . . . Az öreg Babosbácsi, a hogy Őt az egész város nevezé, a mint csak hatvan éves lábai bírták, futni kezdett. Mikor már jó távul volt a nyitott ablaktól, hol meg interpellálták meg állt, hogy lélegzetet vegyen. — Jaj Istenem ! kiállta fel, hol vegyek egy levelet eunok a szegény kisaszonynak, I hogy meg meueküljek örökös ostromától. Sokat is kellett tűrnöm ezektől a szerelmes leányoktól harmincz év óta . . . Igaz, ha szerelmes levél nem lenne a világon, nekem se lenne házam, szőlőcském ; mert gazdag borravalót csak a szerelmes levelekért kapunk ; de csak a lányoktól, no meg az — asszonyoktól ... A férfiak nem oly adakozók ; azok többet kaphatnak, tehát nem epednek úgy érte ! .. . Mig az öreg Babosbácsi a szerelmes levelek fölött elmélkedett az alatt a szép Blanka, be tévé ablakát s zokogva hajtá fürtös fejecskéjét picziny tenyerébe. — Tehát ismét semmi — rebegé fájdalmasan ; ma bátora hete, hogy el meut s azóta egy betűt sem irt. Pedig ha tudná, mint várom az első levelet tőle. Vájjon hogy fog meg szólítani ? . . . Elhagyja-e a kisasszony, nagysám c zircieket; s csupán .Blankának“ fog-e nevezni ? . . Csak az tudja ki mélyen, igazáu szeretett, hogy mily boldogság rejlik abban, midőn kedvesünk, szive forró sugallatát követve, el hagy minden hideg czimet, s kereszt nevünkön szólít . . . Blanka szive minden dobbanásával szerette azt, kitől oly epedve várta a levelet; még őt nem szólitá „Blankámnak, kedvese ; de a mit szóval nem merünk el mondani, azt le Írjuk bátran, Blankais azt gondolta, hogy a levélben meglesznek Írva mindazok a szerelmes szavak, a miket oly epedve vágyott tőle hallani . . . * A szép Blanka egyetlen lánya veit Tályai szolgabirúuak. É les anyját korán elvesztő. Egy vén lány nagynénje vezette nevelését. A nagynéni irtózott a férfiaktól, s Blankát is óvta tőlök. Különösen arra oktatá mindig, hogy inkább haljon meg, mintsem hogy valaha szerelmét el árulja egy oly férfiúnak, a ki őt nem szereti. A szép szellemes lánykát igenkorán körül rajongták az udvarlók : de ő mindegyik iráut érzéketlen maradt. Különösen a megyei főjegyző, Hádosy Zoltáu, komoly érzelmet táplált iránta, s atyjáról meg is kérte Blanka kezét: de ő atyja legnagyobb szomorúságára, nemet mondott. Tályai igen szerette a főjegyzőt, s látva mennyire szereti az leányát, nem értesité visszautasításáról ; azt mondá neki, hogy még nem határoztak, várjon türelemmel. Az, kit Blanka szive mélyéből szeretett. nem volt az udvarlók közt. Bethleniül vi Andor volt szive szerelme ; legkedvesebb barátnője bátyja. Andor sokáig nem vette észre a szép Blankát, bár igen sokszor tahi Iá nővérénél ; inkább Bouhády Etelkának udvarolt, egy szép barna lánykának. Egyszer azonban meg változott minden. Andor nem kereste többé Etelka társaságát, hanem a Blankáét. A bálban mindig vele táuczolt; nővérétől rendesen haza kisérte, és több apró figyelemben részesité. Ez apró figyelmek nagy befolyással voltak Bianka szivére : még jobban lángra gyujták azt. Rövididő múltán ldzouvosiiak hitte Andor szerelmét, s nem kellett félnie, hogy olyannak árulja el érzelmeit, a ki őt nem szereti. Egy estélyen Andor mindig vele foglalkozott. A zene még jobban fel izgatta szive érzelmeit. Eine érezte volna már életében, a k
