Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 7. szám
megye a kéltség# közös természetét, nz összeépített városok terhére hatóságilag kimondotta. Hogy maga a vármegye a reáliskola ügyét melegen felkarolta, és nemcsak a legszélesebb erkölcsi támogatásban részesité, hanem költségeinek egynegyed részét e1 vállalta. Ha ezt Esztergom vármegye 1861. évben tette midőn Esztergom kir. várossal csak mint társtörvényhatósággal volt összeköttetésben, mmiuyivol erősebb lehet reményünk ma arra, hogy midőn e kir. város a megyébe törvényileg beolvasztva, annak nemcsak közigazgatási és megyei központját, liánom a közművelődésileg is hivatás- szerű góczpontját képezi — tok. törvényhatósági bizottság az 1861. évben kormányzott megyei képviselőtestület emelkedőit szellemével fogja felkarolni reáltano ánk ügyét, azt városunk anyagi áldozat készségének daczára elejteni, és megsemmisíteni nem hagyja, hanem az elődök lélekemelő példáján haladva ezen tanodái ügynek 1867. évben a politikai viszonyok változása közben megszakasztott fonalát kezébe veendi, és virágzását elősegíteni törekedem!. Mindezeket, melyek tiszteletteljes fel terjesztésünkben most előadattak, jól megfontolva, és tekintetbe véve azon körülményt is, hogy a kiindulási pont ezen reáliskola ügyben leginkább az, hogy az összeépített és 15 ezer lakost számláló kizárólag mezőgazdászaira. és iparra utalt városok érdeké- hon— egy reáltudományokat művelő tanoda fen tartása közös követelmény, oda terjed tiszteletteljes kérelmünk : ■Méltóztassék a tek. megyei bizottságnak kegyesen elhatározni azt, hogy az összeépített városok e kir. várossal együttesen alapított reáliskola költségeihez aránylagosan hozzájáruljanak, és a hivatkozott hazafias szellemű 1861. évi 2S5. szám megyei törvényhatósági határozat épségben tartása mellett Esztergom vármegye részéről is ezen tanoda erkölcsi és anyagi támogatásban részes ittessék. | Kiváló tisztelettel vagyunk a lek. megyei bizottságnak Esztergom, 1882. évi január hó 12-én alázatos szolgái: P a p János polgármester, T a- k á c s Géza főjegyző, Dr. Feich- t inger Sándor ldr. tan. reáliskolai bizottság elnöke. A reáliskolák ügye. i. Nagyon alkalomszerűnek találtuk, bogy közönségünkkel megösmertessiik azon enquete lefolyását, mely a minap Budapesten reáliskoláink ügyében tartatott. Városi reáliskoláink jövője fölött határozni hivatott városi képviselőink elénk tájékozást menthetnek maguknak a kérdés lényegéről s a reáliskolák ez időszerinti hivatásáról. A terjedelmes leírásból csak a legfőbb részleteket adjuk kivonatban. Újabb időben ugyanis a sajtó is gyakrabban foglalkozott a reáliskolákkal. panaszok hangzottak úgy az intézetek ellen, mintha nem felelnének meg feladatuknak mint a legfelső tanügyi hatóság ellen, hogy nem iparkodik fejleszteni a reáliskolákat, s különösen hogy nem adja meg jövőjük és virágzásuk garantiáit. Sokan azt is hajlandók voltak limai, hogy maga a kormány „ellenséges“ indulattal viseltetik irántok, s nem tartották lehetetlennek, bogy a reáliskolák megszűntetése, ilyen vagy olyan intézetté való átalakítása csak idő kérdése. A középiskolai oktatásról szóló törvényjavaslat, mely a reáliskálánait mint önálló, tudományos pályára előkészítő tanintézeteknek létét . biztosítani akarja, eléggé nyomós felelet az ilyen feltevésekre. Azonban ezen legfőbb kérdésen kívül maradt még elég, melyek iránt a legfelső tanügyi ható ságnak még a javaslat törvénnyé létele előtt határozott megállapodására kellene jutnia. T r e f o r t Ágoston miniszter az összegyülteket röviden üdvözölvén, előadja, hogy miután a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat valószínűleg nemsokára tárgyaltatni fog a közoktatási országos bizottságban, ezt megelőzőleg a reáliskolákra vonatkozó némely kérdésekre nézve óhajtaná az összehivottak nézetét meghalgatni. A maga részéről nem fektet ugyan valami nagy súlyt azon körülményre, hogy a reáliskolák növendékeinek száma az utóbbi években meg- megapadf, mivel a reáliskoláknak ezelőtti tnltömöttsége nem volt természetes állapot, — valamint hogy a gymnasium felé való jelenlegi tódulás is beteges jelenség. A reáliskolákat nemcsak továbbra is fen tartani de fej lesztani is kívánja, arról azonban meg vau győződve, hogy ezen iskoláknak reformra van szükségük. Ezen reform azonban nézete szerint nem abban áll, hogy a latin nyolvct is felvegyük a reáliskola, tantárgyai közé; mert ő ugyan a latin nyelv és a classicus irodalom tanulmányozásának nagy fontosságát elismeri, de arról is meg van győződve, hogy a modern nyelvek és irodalom tanulmányozása által is nagy műveltségre lehet szert tenni. Ő inkább' azt véli, hogy a reáliskola hivatását kellene jobban kikerekíteni; jelenleg a reáliskola csak a műegyetemre készít elő; ezen feladatot talán bővíteni kellene azzal, hogy egyszersmind bizonyos szakokban, például a kereskedelemben s gazdagságban némi befejezett képzettséget is nyújtson. Továbbá a modern nyelvekre is nagyobb súlyt kívánna fektetni s nevezetesen az angol nyelvre hívja fel az enquete figyelmét. Túlterhelni mindazonáltal nem akarná a reáliskolát. A túlterhelésnek okát különben leginkább abban látja, hogy nincsen kellő összhangzás a tanárok működésében s gyenge a közvetlen vezetés. L u 11 e r Nándor a fenforgó körülmények közt azonban helyesli, bogy a reáliskolában a kereskedelmi vagy a gazdászati irányra súly fék tettessék, de csak ott, hol a körülmények ezt megkívánják. T r e f o r t Ágoston miniszter ismételten megjegyzi, hogy ő a latint nagyra becsüli; de arra a technikusnak nincsen szüksége Új tanerők szükségességét elismeri. S t o c z e k József hangsúlyozza, hogy a latin szükséges az orvosi pályára s hogy ha a realisták latint is tanulnának, az orvosi pályára sokkal jobban volnának előkészülve, mint a gymnas isták. Lutter Nándor fölemlíti, hogy a latin a franczia nyelv tanulásához is szükséges. T re fort Ágost miniszter erre megjegyzi, hogy sokat ismer kik fran- cziául kitűnően beszélnek és fogalmaznak, bár latint nem tanultak. S z i 1 v Kálmán azt, hogy a reáliskolák növendékei fogynak, annak tulajdonítja, hogy a tanfolyam 8 éves, melyre szigorú érettségi vizsgálat következik s ezután a növendék mégis csak a műegyetemre mehet. A jövőben csak egy középiskolát óhajt, s ez a végczél. örüljünk ha a szeretett, hogy a zene fokozza az érzéseket ? A hegedű búrjain kiesalt hangok, a szunyádé, csendes szerelmest felverik álmokból s egész hévvel szeretni késztetuek. Minden bang, mely a hegedűn el hangzik a szívhez szól; titkos bűvös hangon .. . majd ki tőivé a szenvedély hangján . . . majd lágyan, édesen, suttogóu, miként az első szerelmi vallomás . . . Ilyenkor a szív önként meg nyílik, hogy be fogadja az édes szerelmet . . . Andor mikor eltávozott karjai közzé szorilá a zokogó leánykát, s ajkára egy forró csókot lehelt. Blanka, a nélkül hogy tudná miként történt, ajkai az ifjú égő ajkait érinték. Ezután egyszerre fel eszmélve, izgatottan bontakozott ki Andor ölelő karjaiból s lialkau suttogd: — Az égre kérem, hagyjon magamra ! Andov szónélkül hagyá oda a szobát. E csók volt minden vallomása ; de e csók többet mondott neki, mintha évekig szerelmet esküdött volna ! . . . Egy napon Andor levéllel kezében lépett Blanka szobájába s azt mondá, hogy beteg nagybátyja hivatja a fővárosba, tehát búcsúzni jött ; mert másnap a hajóval el kell utaznia. — Meddig marad oda ? kérdé remegve B lanka. — Nem tudom ; de Ígérem, hogy igyekezni fogok mielőbb vissza joni. — Fog-e nekem Írni ? jff — Igen; és pedig gyakran, hogy el felejtsem. — Öli, én nem fogom feledni soha ! mondá őszintén Blanka. Ezen rövid szavak után remegve nyujtá kis kezét búcsúra, s elfojtott hangon rebegé e két szót: Isten önnel 1 Már három hét óta volt távol Andor, s még mindig nem jött az Ígért levél. — Itt van ! Végre elhoztam ! kiáltá. diadalmasan a jó öreg, s a helytt hogy az ablakból ki nyíló remegő kezekbe adná a várva-várt levelet, be sietett az utczaajtóin. Blanka örömmel futott elébe, s izgatottan fölkiáltott : Amit a kis levélből olvasott az megölte hitét, boldogságát, szerelmét ... A levél Andor nővéréhez volt Írva, s ezeket tartalmazta í „Kedves szeretett Emikéin ! Már évekóta szeretem Bonhádi Etelkát Egy időben azonban valami csekélység miatt megiiasonlottunk, mint az már i a szerelmeseknél gyakran megesik: s én szórakozásból csak amúgy udvarolui kezdtem a te kedves Blankádnak. Nem is gyanitám, hogy komolyan veszi ; még egy bál alkalmával meggyőződtem szerelméről. A fel hév ülés perezében olyast tettem, ami által azt keile hinnie, hogy én is szövetem. Midőn el utaztam ! meg Ígértem neki. hogy írni fogok. Szerelemről azonban nem írhattam, mert nem tudok hazudni; ő pedig tettem után esak szerelemmel telt levelet várhat. A héten itt voltak Etelkáéit s mi teljesen ki béliül tűnk; meg Ígértein neki, hogy nem sokára haza jövök eljegyzésünket meg tartandó. Oh édes Einmikém, te oly okos teremtés vagy tégy valamit, hogy bátyád haza jöhessen ahlioz, kit oly végtelen szeret. Blanka most már gyűlölte Andort a ki meg tudta őt csókolni szerelem nélkül, s most neki is azt kell el hitetni vele — büszkeségből! . . . * * * Másnap halványan, kisírt szemekkel lépett Blanka atyja szobájába, s ezekel mondá ! . . . — Nagy örömöt szerzek számodra édes atyám. Végre meg gondoltam, hogy Hódosyhoz megyek. Intézzétek el a dolgot, hogy miuól előbb meg legyen az esküvőm. Tályay csak enyit mondott: — Köszénöm, édes lányom, igazán boldoggá tettél. * * * Az esküvő meg történt. Andor megvetően uézte a halvány menny asszonyt, a ki meghagyta magát csókolni attól, a kit nem szeretett . . . A férfiak, rendesen el ítélik a nőt az oly hibáért a melyben ők maguk szenvednek ! . . . Hogy boldog lett e Blanka, ki tudja ! . . A női szivet ki tudná kiösmerni ?. . Annyit azonban tudunk, hogy az az egy csók ott égett az ajkán örökké ! . . Bártfay Róza. kétféle középiskola egymáshoz közeledik. A reáliskola hivatását inkább úgy ki vánná bővíteni, hogy az több fakultásra készítsen s e czélból szükségesnek tartja, hogy a reáliskolákban a latin nyelv is taníttassák. Azt, hogy a reáliskola bizonyos szakképzettséget nyújtson, nem tartja kivihetőnek. T r e f o r t Ágost miniszter megjegyzi, hogy a reáliskolákat az élet produkálta s létjoguk ma is meg van és igy ezeket egyszerre megszüntetni nem lehet. Ha a latin oly nélkülözhetetlen, akkor a reáliskolára szükség nem volna; ott a gymnasium. S z á s z Károly konstatálja számadatokkal, hogy a reáliskolába lépő ifjak igen nagy része elmarad az iskolából, mielőtt azt befejezné s ezekről is kivárnia gondoskodni. Pártolja azon eszmét, hogy a reáliskola praktikus czéllal bírjon. Lu tter Nándor. Mit Száz Károly úr mondott, az a gymnásinmról is áll. A Tinin rendszer alatt legtöbbet ártott a reáliskolának a praktikus irány. Holnapután. — Utravaló — Sohase halunk meg ! Tehát átalános mozgósítás. Az összes hadcsapatok kivonulnak s még a tartalék is kirukkol. Az lesz ám csak a diadal. Karnevál ur ő excellentiája kíméletlenül megparancsolta, hogy holnap- I után este kivilágos kiviradtig kitartó í ostrom, erős tűz és folytonos hadicsel következzék egymás tetejébe. Költségvetését ugyan nem támadják meg az országgyűlésén, de azért akárhány jólelkű papa azonosítani fogja Karneval ur ezt a mozgósítását a kri- voscseiek ellen indult mozgósítással. * * Adakozzunk! Kérem ne ijednek meg, nem sa- lonszerű fosztogatásról van szó. Ha már mi táuczolunk a nyomorultakért jó kedvünkben, báli fényben és jólétben, hadd tánczoljon a foszlá- nyos szegény is nélkülözései között legalább örömében. Azért hát csak nemesen fogják föl a jeligét, a mit különben Pali is meg fog magyarázni. * * * Szép asszony miatt dőlt romba, nagy Ilion, szép assszonvért viaskodott Siegfrid a sárkánnyal, szép asszony miatt bukott el a diadalmas Antonius, szép asszony árulta el Muráuyvárát, szép asszony miatt vesztik el holnap- . után nagyon sokan a fejüket s ráadásul a szivüket. Hauern azért csak irgalmatlanul —- álljunk ellent! * * * A franczia négyest olyannak találom mint a szellemes társaságban elköltött ebédet. Fűszerezve pikantériákkal. A walzer olyan, mintha Terpsichore j i előadást tartana a lélek hallhatatlanságáról sikamlós logicával, de döczögő fi szellemmel. Pedáns mint a német professor. A polka olyan mint a selejtes kol- tömény. Van benne néhány jő rím, de ú megkapó tartalom nagyon kevés. A polka mazurka csupa rhytmus e és kellem. összeolvad benne az érzés, t a gondolat egész az olszárnyalásig.
